Pogányság

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Disambig gray.svg  Ez a szócikk a vallási értelemben vett pogányokról szól. Hasonló címmel lásd még: Pogány (település).

A pogányság legáltalánosabban a politeista (azaz többistenhívő), panteista, animista és sámánista vallásokat jelenti, a pogányok pedig ezen vallások követőit. A pogány szó ezen kívül a szövegkörnyezettől függően jelenthet nem zsidót, nem keresztényt vagy nem mohamedánt, illetve hitetlen vagy megkereszteletlen embert. Az újpogány vallások olyan vallások, amelyek a Föld és teremtményei tiszteletét hirdetik, ünneplik.

Tartalomjegyzék

A szó eredete és használata [szerkesztés]

A „pogány” szó a latin paganus-ból származik, amely kezdetben „vidéken lakó”-t, falusit jelentett (a pagus, azaz „vidék”, „falu” szóból).[1][2] A magyarba a szó – akárcsak az ugyancsak a paganusból származó „paraszt” szavunk – valószínűleg a horvát vagy szlovén nyelvből került, a pogan, poganin alakok révén.[forrás?] A paganus szó az idők folyamán számos jelentésváltozáson ment keresztül, sőt magának az értelmezésnek és eredetelméletnek is saját története van, szinte minden generáció újabb hipotézisekkel, kutatási eredményekkel lép fel.[3]

A paganus kezdetben „vidéken lakót” vagy „földművest” jelentett. A római katonák zsargonjába már „újonc” vagy „civil” jelentéssel ment át.[4] Később a kereszténység nyelvhasználatában, a „Krisztus hadseregére”, mint metaforára vonatkoztatva, azokat jelölte, akik nem katonái, vagy nem jó katonái Krisztusnak. A paganus szó „nem-keresztény” jelentése azért alakulhatott ki, mert a kereszténység a vidékiek között lassabban terjedt el.[2][5]
Amikor a középkorban eredeti nyelveiből latinra fordították a Bibliát, akkor a Bibliában használatos héber gójim és görög ethnoi szavakat is paganusként fordították le, noha ezeknek a szavaknak a jelentése nem teljesen fedte a latin paganus addigi jelentéseit: vidéki, civil, nem-keresztény. A héber gójim és görög ethnoi szavak jelentése egyszerűen „népek” vagy „nemzetek”, szembeállítva a választott (zsidó) néppel, „a Nép”-pel. Ekkor gazdagodott tehát a paganus szó jelentése a nem-zsidó és a ma domináló többistenhívő, természethívő, más valláshoz tartozó jelentésekkel [6] A pogány szó mai jelentéseiben tehát eredetükben egymástól független szavak jelentései fonódnak össze.

A pogányság szó mai használatában legáltalánosabban a politeista (azaz többistenhívő), panteista, animista és sámánista vallásokat jelenti, a pogányok pedig ezen vallások követőit.
Szövegkörnyezettől függően valamennyi nem egyistenhívő népre (például a kereszténység előtti pogány magyarok [7]) vonatkoztathatjuk. Így nevezhetők a nagy keleti vallások (buddhizmus, dzsainizmus, sintoizmus, taoizmus) hívei is.[2]

A „pogány” szó jelentései még:

  • Nem keresztény (régies jelentés, például a muzulmánokra a török háborúk korában) – fordított használata: nem muszlim (a törökök hitetlent jelentő „gyaur” szava a keresztényekre a török háborúk korában).[2][8]
  • Vallástalan (a vallásos emberek által ma is használt, gyakran pejoratív jelző, például a megkereszteletlen emberekre).
  • Kegyetlen, cudar (régies jelentés), kemény[9]

Újpogányság [szerkesztés]

Searchtool right.svg  Bővebben: Újpogányság

Az újpogány vallások vagy újpogányság (idegen szóval neopaganizmus) vagy olyan vallások összefoglaló neve, amelyek a Föld és teremtményei tiszteletét hirdetik, ünneplik. Az újpogányok az élet minden formáját egymással összefüggőnek látják, és megpróbálják önmagukat e hitnek a természet ciklusaiban megfigyelhető megnyilvánulásaihoz hangolni. Az újpogányok általában politeisták és/vagy panteisták, de vannak köztük monoteisták és ateisták is.

Lásd még [szerkesztés]

Forrás [szerkesztés]

Külső hivatkozások [szerkesztés]

A kifejezés latin eredetijének, a "paganus"-nak az alapszava, a "pagus", Páriz Pápai Ferenc 1782-ben Nagyszebenben kinyomtatott szótára szerint egyetlen jelentésű, ez pedig: "Falu". Az ókori latin nyelv szókincsét egybegyűjtő újabb kori szakkönyv (Györkösy Alajos, 1984.) kínálata bőségesebb: "1. járás, kerület, vidék; 2. község, falu". Ebből fakadóan a "paganus" jelentései ez utóbbi szakmunkában: mint melléknév "1. falusi; 2. pogány"; mint főnév "falusi ember". Páriz Pápainál: melléknévként "Falusi, Falun-való", főnévként "Kűl- földi, Paraszt. Item. Pogány, Nem Keresztyén". Ugyanitt további származékszók is találhatók: "paganicus" = "Falúbéli, Kűl- földi", illetve "paganalia" = "Falusi Egyház napok, Ünnepek, Butsú járások".

Jegyzetek [szerkesztés]

  1. ↑ James J. O’Donnell Paganus – Classical Folia 31(1977) 163-69
  2. ^ a b c d A Pallas nagy lexikona:
    Gyaur
    (arab-tör.), ebből: kafir a. m. istentagadó, hitetlen, a törökök így gúnyolják a nem-mohamedánokat.
    Paganus
    (lat.), a régi Rómában a. m. paraszt, földmíves, aki hadi szolgálatot nem teljesített; később a. m. pogány, s innen: paganismus a. m. pogányság.
    Pogány
    (a latin paganus a. m. falusi, faluban lakó [pagus a. m. falu] szótól), a katonával (miles) ellentétben a békés falusi földmíves ember, aki fegyvert nem visel; később, midőn a római és görög nemzeti vallás az egyre jobban terjedő kereszténység elől a városokból a falvakba szorult, ennek a népvallásnak a követőit hivták P.-oknak. A keresztes háboruk korában a törököket és a szaracénokat is így nevezték (hazai nyelvemlékeinkben az ősmagyar vallás követőit is), mig jelenleg csak a politeizmus vallóit hivják P.-oknak, bár ez az elnevezés sem helyes, mert némely politeista vallásban (p. bramanizmus) is sok a monoteisztikus elem. A kat. egyház, az izraeliták kivételével, az összes nem keresztény vallásuakat a P. gyüjtőnéven ismeri.
    Pogány-keresztények
    voltaképpen mindazok, akik pogány vallásból tértek át a keresztény vallásra; szorosabb értelemben azokat nevezték így, akik Pál apostol korában s az utána következő évtizedekben cserélték fel előbbi pogány vallásukat Krisztus tudományával s akik határozott különbséget tettek a zsidóság és kereszténység között, azért vonakodtak magukra nézve a mózesi törvényeket kötelezőkül elismerni; mig ellenben a zsidók közül áttértek, az u. n. zsidó-keresztények, csak azokat akarták keresztény társaikul elismerni, akik magukat, ha a pogányságból tértek is át, körülmetéltetik, a tisztátalan állatok húsának élvezésétől tartózkodnak. E miatt Antiókiában is versengés fejlődött ki a kétféle keresztények között, a vitakérdést az első jeruzsálemi gyűlés elé vitték (Cselek. 15. fejezet). A II. sz.-ban már a P. nagy többségben voltak a zsidó-keresztények felett, azért ezek vagy kénytelenek voltak azokkal összeolvadni, vagy mint külön felekezet az egyházközösségből kilépni. L. Ebioniták és Nazarénusok.
  3. ↑ C. Mohrmann, Études sur le latin des chrétiens (Rome 1958-65) 3.277-79
  4. ↑ John Dierdorf Word Connections
  5. ↑ James J. O’Donnell idézi: J. Zeiller, Paganus: Étude de terminologie historique (Paris 1917)
  6. ↑ Apológia
  7. ↑ Például: Diószegi, V., A pogány magyarok hitvilága. Budapest, 1967
  8. ↑ A Magyar katolikus lexikon:
    Gyaur
    hitetlen. – Arab és irod. török hangalakja káfir. A szó gyökét képező ige eredeti jelentése ‘elhárít, elrejt’: a ~ Allah irgalmát hárítja el magától, azaz nem-muszlim.
  9. ↑ A Pallas nagy lexikona: „Megkülönböztetünk: 1. lágy v. gyors és 2. kemény v. pogány forraszt.”
  • ókor Ókorportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap
A lap eredeti címe: „http://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Pogányság&oldid=13111693”