Aquinói Szent Tamás

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Aquinói Szent Tamás
Olaszország
Középkor, Skolasztika
Gentile da Fabriano 052.jpg
Született 1225. január 28., Roccasecca
Meghalt 1274. március 7., Fossanova
Iskola/Irányzat

Skolasztika,

érdeklődés = Teológia, Metafizika, Etika, Ismeretelmélet
Rájuk hatott: Godefroid de Fontaines, Jacques Maritain, G. E. M. Anscombe, John Locke, Dante, Hegel
Hatottak rá Arisztotelész, Platón, Erigena, Maimonidész, Hippói Szent Ágoston
Fontosabb nézetei Istenbizonyítékok, Lét és Létezés, Forma és Anyag

Aquinói Szent Tamás, Tommaso d'Aquino (Roccasecca, 1225. január 28.Fossanova, 1274. március 7.), olasz teológus, skolasztikus filozófus, Domonkos-rendi szerzetes, a keresztény misztika egyik képviselője. Angyali Doktor (Doctor Angelicus) néven is ismert.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A nápolyi Aquinói grófok nemzetségéből származott.

  • Ötéves korában a montecassinói bencés kolostorban kezdi meg tanulmányait.
  • Tizennégy éves korában Nápolyba küldik, ahol megismeri a dominikánusok rendjét. Elhatározza, hogy ott fog tanulni.
  • 1244 áprilisában megkezdi tanulmányait a nápolyi domonkos kolostorban. Egy hónap múlva továbbképzésre Párizsba küldik. Útközben testvérei megakadályozzák továbbutazását, saját várukban tartják fogva. Tamás közel másfél évi kényszerpihenő után folytathatja csak útját Párizsba.
  • 1245 nyarán Párizsba érkezik. Találkozik Albertus Magnusszal, akinek előadásait hallgatja.
  • 1248. mesterét Kölnbe küldetésekor Tamás is követi, ahol négy évig folytatja tanulmányait.
  • 1252. Párizsba megy, Tamás már tanárként folytatja tevékenységét.
  • 1256. A pápa közbenjárására már magiszterként adhat elő.
  • 12591269. Itáliában teológiát tanít.
  • 1260. A pápa a görög császárral folytatott uniós tárgyalásokhoz Tamást kéri fel.
  • 1262. Boldog Özséb, a pálos rend alapítójának orvietói látogatása után (ekkor ott volt a pápai udvar), Tamás maga is támogatja a magyar szerzetesrend jóváhagyását.
  • 1265. Rómában átveszi a rendi főiskola vezetését.
  • 12671269. Ezekben az években írja fő műveit, köztük a Summa Theologiaet.
  • 1269–1272. Ismét a párizsi egyetemen tanít.
  • 1272. Tamást a domonkosok visszahívják, és megbízzák egy teológiai főiskola szervezésével.
  • 1274. Elindul a lyoni uniós zsinatra, ám már korábban kezdődött betegsége megakadályozta részvételét. Útja során, március 7-én a fossanovai ciszterci kolostorban fejezi be földi életét. Két nap múlva temetik el ugyanott.
  • 1323-ban szenté avatták.

Foglalkozott az akkor még tudománynak számító alkímiával és asztrológiával is. Sokat merített Arisztotelész filozófiájából, az iszlám misztikából, Hippói Szent Ágoston tanaiból, ám mindezeket megújította és egységbe foglalta, ebből alakult ki az úgynevezett tomizmus.

Munkássága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Aquinói Szent Tamás, folytatva elődeinek, a görög filozófusokat arab és bizánci közvetítéssel a nyugati hagyományba beemelő teológusoknak munkáját, összhangba igyekszik hozni Arisztotelész filozófiáját a keresztény tanítással, kísérletet téve egy átfogó filozófiai rendszer megalkotására.

Az arisztotelészi filozófia ebben a vállalkozásban a természetes értelem tudománya, amelyet csupán a kiinduló premisszák empirikus volta különböztet meg a kinyilatkoztatáson alapuló premisszákat alkalmazó teológiától.

Ismeretelmélet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Raffaello festmény részlet Aquinoi Szent Tamásról

Tamás megkülönböztette egymástól a tudást és a hitet. A tudás egyedül az értelem képessége, a hit viszont az értelemé és az akaraté. Tudás a szó szoros értelmében csupán kényszerítő erejű igazságokra - közvetlenül belátható alaptételekre, vagy ezekből levonható következtetésekre - vonatkozhat, a hit igazságai azonban nem ilyenek: ezek esetében a bizonyosság hiányát a hívő akaratának kell pótolnia.[1]

Miután azonban a tudás és a hit is Istentől ered, ezért a kettő igazságai nem mondhatnak ellent egymásnak. A filozófia - amennyiben az isteni dolgok természetes ésszel belátható részére vonatkozik - segédtudománya a kinyilatkoztatás teológiájának.

Ontológia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szent Tamás szerint az ontológia tapasztalati tudomány ezért ontológiájának alapfogalmai a tapasztalatban gyökereznek.

A létező (ens) mindaz ami van, vagyis mindaz, ami különbözik a semmitől. Két összetevője van: lét és lényeg. A lét az a fogalmilag megragadhatatlan aktus, amely a létező adottságait fenntartja. A lét olyan aktus, amely a létező adottságait a semmitől különböző valóság szövetébe fonja. A lényeg mint fogalmilag megragadható létmegnyilvánulás a meghatározásban fejeződik ki. Ha a lényeget a tevékenység elvi oldaláról szemléljük, akkor természet (natura) a neve. Ha pedig a létteljesség szempontjából, részesedés elve.

Az anyagi világ magyarázatánál az Arisztotelész által kidolgozott actus és potentia elméletet vette alapul. Minden testnek van valamilyen végső anyaga, amelyet Tamás ősanyagnak nevezett. Ez az ősanyag állandó változásoknak van kitéve és képes arra, hogy belőle bármilyen test kialakuljon. Az ősanyaggal ellentétben a forma (actus) tiszta ténylegesség.

A forma és anyag nem önálló létezők, amelyek egymástól elválaszthatók, hanem ők azok, ami által a létező van és az, ami. A létező ezen mibenléte a lényege.

Isten szellemisége minden anyagi korláttól és potencialitástól mentes: "Isten léte a kifejezett tökéletesség, úgyhogy egyszerűségéhez semmit sem kell hozzáfűzni". Az összes teremtett lényt Isten tartja meg létében.

Tamás öt érve Isten létezése mellett[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Részlet a Summa Theologiae c. műből

Tamás Summa Theologiae című művében öt ésszerű bizonyítékot írt le Isten létezése mellett. Ezek quinque viae, azaz az „öt út” néven váltak ismertté. Mivel az ember megismerése az érzékeinél kezdődik, elutasította az a priori bizonyítékokat, és érvelése során a tapasztalatot tette meg alapnak, a regressus in infinitum (a végtelenbe való visszahaladás) elvét alkalmazva.

Az első út a változásból adódik: minden ami mozog szükségképpen valami más által mozog, azaz minden mozgásnak megvan az oka. Mivel azonban ez a sor nem vezethető vissza a végtelenbe, kell hogy legyen egy első mozgató, aki önmaga mozdulatlan, „és ezt mindenki Istennek gondolja”. Mélyebb argumentációval: A fizikai valóságban minden létező lehetségesen változhat, de ténylegesen csupán akkor, ha valami változtatja, de az a változást is csak egy másik változótól kapta. Az ok-okozati sorozatnak egy olyan alapra van szüksége, amely egyúttal befejezi a sorozatot. Ez logikailag csak akkor lehetséges, ha egy olyan okot keresünk, amely önmaga lényegétől fogva nincsen alávetve a fizikai természetnek, hanem a fizikai természet ura, tehát nem vizsgálható közvetlen, de a kapcsolatuk az okság alapján nyilvánvaló. Fontos megjegyezni, hogy a fizikai világ megvalósító és alakító természet (forma vagy morphe) és a megvalósulásához szükséges előfeltételekből (matéria vagy hülé) áll. Isten egy olyan alakító természet, amelynek léte nem valósult meg, hanem mindig is volt, és léte abszolút, vágy és cél nélküli, tehát nincs meg benne az, amelytől változna. Így Isten az a változtathatatlan Változó, amely a változás sorát elindítja és befejezi.

A második út a létesítő okságból indul ki: minden okozatnak van oka. Az okozat mindig másodlagos, ok nélkül nem létezik, de a fizikai valóságban az okozat oka egy másik ok okozata is. Ugyanakkor az okok sora nem mehet a végtelenbe: kell legyen egy első ok, ami minden mást okoz, „akit mindenki Istennek nevez”.

A harmadik út a létezők esetlegességéből adódik. A dolgok vagy léteznek vagy nem. Ha minden ilyen lenne akkor lehetne, hogy egyszerre legyen minden és akkor nem lenne keletkezés és pusztulás. A pusztulás mindig másodlagos, egy létállapotnak mindig meg kell előznie. (Így elvetendő a "semmi" olyan értelemben, mint a létezés előtt fennálló megvalósíthatatlan és alakíthatatlan előfeltételek, mert az azt okozná, hogy Istennek szüksége van a teremtéshez valamire, amely egyértelműen az ellentmondáshoz vezet.) Tehát minden valamiből ered, és mivel ez nem mehet visszafele a végtelenségig, fel kell tételezni egy első eredetet, „és ez az Isten, minthogy ő az első ok, amint erre rámutattunk”.

A negyedik út a léttökéletességi fokokat veszi alapul. Minden dologban van több és kevesebb. „Van tehát valami, ami valamennyi létező létének, jóságának és mindenféle tökéletességének oka: és ezt Istennek nevezzük.”

Az ötödik út a létezők célra irányultságára támaszkodik. Az értelmetlen dolgoknak egy célkitűző megismerőre van szükségük ahhoz, hogy egy célt képesek legyenek elérni. „Tehát van valamiféle intelligens lény, aki minden természeti dolgot célra irányít, és ezt mondjuk Istennek.”

Etika[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tamás szerint a az, ami a másik számára tökéletesedést képvisel, s így törekvésének a célja. A az, amire minden ember érdeklődése irányul. Az ember legfőbb célja a boldogság.

Az erények közt Tamás különbséget tesz a teológiai és a kardinális természetű erények között. Az előbbieket az ember csak az isteni kegyelem útján kaphatja meg. A kardinális erények Tamás szerint a természeti képességek legfőbb kifejtései: az észhez hozzárendeli a bölcsességet, az akarathoz az igazságot, a törekvéshez a bátorságot, a vágyhoz a mértékletességet.

Az erények az ember belső magatarásának a meghatározói, a külső magatartást a törvények határozzák meg. Az ember teljes szabad akarattal rendelkezik, a természet többi dolga viszont nem: Isteni behatás alatt állnak (természettörvények, lex naturalis). Mivel az embernek szabad az akarata, szükség van emberi törvényekre (lex humana) is.

Előadások a Tízparancsolatról[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Néhány adat a műről[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Előadások a Tízparancsolatról Szent Tamás időskori előadása. A mű Tamás 1273-as nápolyi nagyböjti prédikációjának írásos változata. Lejegyezte: Petrus de Andria.

A parancsolatok lelőhelye(i)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az eredeti (tehát bibliai) tízparancsolat talán meglepő módon, nem egyetlen helyen fordul elő. A tulajdonképpeni főszöveg 2Mózes 20:1-17-nél, egy változata pedig 5Mózes 5:6-21-nél található. További bibliai helyekre lelhetünk 5Mózes 4:13 és 5Mózes 10:4-nél.

A parancsolatok tamási értelmezése és az egyházi hagyomány[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tamás prédikációja a katolikus hagyomány értelmében elemzi a tízparancsolat szövegét, ez egyfelől formai, másfelől tartalmi vonatkozásokat jelent.

Tamás prédikációjának és a Tízparancsolat szerkezetének párhuzama[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A parancsolatok a "bizonyság két kőtáblája" összefüggésében (Isten szeretete, A felebarát szeretete)strukturálódnak, mely magyarázati mód Szent Ágoston óta áll fenn. Ezt a struktúrát követi Tamás is a négy nagy gondolati fejezetet tartalmazó prédikációjának második és harmadik egységében. A második tehát Isten szeretete, a harmadik a Felebarát szeretete szerint elmélkedik, a negyedik tárgyalja a tulajdonképpeni parancsolatokat.

A mű szerkezeti vázlata[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

I. BEVEZETÉS (I-V)

I. Az üdvösséghez szükséges ismernivaló dolgok (3)

1. Hinnivalók ismerete 2. Kívánnivalók ismerete 3. Tennivalók ismerete

A tennivalók tárgyalása, melyet 4 törvény szabályoz:

1. Természettörvény 2. Érzéki vágy törvénye – az ördög törvénye 3. Szentírás törvénye 4. Krisztus törvénye –szeretet és a kegyelem törvénye

II. A törvény fogalom magyarázata

„a törvénynek kell szabályoznia minden emberi cselekedetet. Amint az építkezéseknél is látjuk, hogy egy művet akkor mondunk jónak és megfelelőnek, ha a szabályoknak megfelel, ugyanúgy valamely emberi cselekedet akkor helyes és erényes, amikor az isteni szeretet törvényével összhangban áll, ha pedig eltér e szabályoktól, nem jó, nem helyes, vagy tökéletes. Ahhoz ugyanis hogy az emberi cselekedetek jóvá legyenek, arra van szükség, hogy az isteni szeretet szabályaival összhangban álljanak.”

III. A szeretet által az emberben előidézett dolgok (4+3) –a szeretet hasznai

1. Lelki élet 2. Isteni parancsok megtartása 3. Oltalom a bajok ellen 4. Boldogsághoz vezet 5. Bűnök megbocsátását 6. A szív világosságát 7. A tökéletes örömet

IV. A szeret birtoklásának ismérvei:

1. Önerőből lehetetlen 2. Isteni ajándék 3. Minden ajándékot felülmúl

V. A szeretet megszerzéséhez A) és a megszerzett szeretet növeléséhez B) szükséges dolgok (2+2)

A. „az isteni ige figyelmes hallgatása” és „a javak folyamatos megfontolása” B. „a szív elválasztás a földi dolgoktól” és „nehézségek kitartó elviselése”

II. AZ ISTEN SZERETETE

Melyik a legfőbb parancs? Krisztus: A legfőbb parancsolat (Máté 22, 37); minden parancs teljesül benne

A teljesüléshez szükséges dolgok (4)

1. Az isteni jótétemények emlékezetbe idézése - szolgálat 2. Az isteni kiválóságok megfontolása 3. A világi és földi dolgok elutasítása 4. Bűnök kerülése

Az ember áldozatai Istennek (4) – Máté 22, 37

1. Szív - szándék 2. Lélek - jóakarat 3. Elme 4. Erő

III. A FELEBARÁT SZERETETE

A második legfőbb parancsolat (Máté 22, 39) - a kettőt megtartása a törvény betöltése.

A felebarát szeretetére indító dolgok (4)

1. Isteni szeretet 2. Isteni parancs 3. A természet közös volta 4. A szeretetből származó haszon

A szeretet módjai (5)

1. Őszinte szeretet – önmagáért szeretés a. Szeretet 3-féle: i.Haszonért; ii.Gyönyörért; iii. Erényből fakadó

2. Rendezett szeretet – Mint önmagadat; Isten szeretete előrébb való

3. Tevékeny szeretet

4. Állhatatos szeretet a. A barátság megőrzését segítő dolgok (2) i.Türelem; ii.Alázatosság

5. Helyes és tiszta szeretet

Isten megnyerésének szempontjai (5)

1. Méltóság megőrzése 2. Győzelem megszerzése 3. Hasznosság következménye 4. A megbocsátásban a kérések meghallgatásra lelne 5. Megszabadulás a bűntől

IV. A TÍZPARANCSOLAT(Ex 20, 3-17)

A törvény első parancsa (Ex 20, 3): Ne legyenek más isteneid rajtam kívül A törvény második parancsa (Ex 20, 7): Uradnak, Istenednek nevét ne vedd hiába A törvény harmadik parancsa (Ex 20, 8): Gondolj a szombatra és szenteld meg A törvény negyedik parancsa (Ex 20, 12): Tiszteld apádat és anyádat, hogy sokáig élj azon a földön, amelyet az Úr, a te istened ad néked A törvény ötödik parancsa (Ex 20,13): Ne ölj A törvény hatodik parancsa (Ex 20, 14): Ne törj házasságot A törvény hetedik parancsa (Ex 20, 15): Ne lopj A törvény nyolcadik parancsa (Ex 20, 16): Ne tégy hamis tanúságot embertársad ellen A törvény kilencedik parancsa (Ex 20, 17): Ne kívánd embertársad javát A törvény tizedik parancsa (Ex 20, 17): Ne kívánd embertársad feleségét

A 4 törvény részletesebb áttekintése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tamás a mű bevezetőjében tehát 4-féle törvény említ, melyek kormányozzák, befolyásolják, meghatározzák az emberi cselekvéseket. A Természettörvény – „értelemnek Istentől belénk oltott fénye, amellyel felismerjük, hogy mit kell tennünk, és mit kell kerülnünk” – azaz a teremtésben közvetített törvény, mely a tennivalók ismeretét adja. Ha megfigyeljük ez a törvény összhangban van az ún. aranyszabállyal is „nincs senki ugyanis, aki ne tudná, hogy azt amit nem akar, hogy vele megtörténjék, ne tegye meg másoknak” ez azt is jeleni, hogy ez alól a törvény alól nem lehet a tudatlanság álcája alatt kilépni. Az aranyszabály néven nevezett igehely Máté evangéliumának központi, a hegyi beszédet és a törvény betöltését követő, azzal összefüggő része: „A mit akartok azért, hogy az emberek ti veletek cselekedjenek, mindazt ti is úgy cselekedjétek azokkal; mert ez a törvény és a próféták.” Mt. 7.12. Az aranyszabály és természetörvény összefüggése átláthatóbbá válik a Tamás által 4. említett törvény értelmével: Krisztus törvényével. Ez a törvény másként a szeretet és a kegyelem törvénye. Krisztus adott egy rövid törvényt, hogy senki ne menthesse fel magát a tudatlanság címén a törvény betartása alól. A 2. említett törvény az érzéki vágy törvénye másként az ördög törvénye. A testileg és értelmileg Isten parancsainak alávetett első emberpár a bűnbeesése miatt a test nem engedelmeskedett tovább az értelemnek. Az érzéki vágy törvénye sok esetben lerontja az értelem és természettörvényt. A 3. törvény a Szentírás törvénye: bűnöktől való elvonás és az erényekhez való visszavezetés miatt volt szükséges, végül a már említett 4. A Krisztusi törvény.

Antropológia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az ember testből (anyag) és formából (lélek) áll. E kettő nem választható szét, mert együttesen képezi az emberi szubsztancia lényegét. A lélek azonban a test pusztulásával tovább él mint anima separata. A lélek természetét tekintve halhatatlan, azonban csak a test segítségével juthat ismeretekhez, mert csak általa képes az empirikus érzékelésre.

Az ember kettős természete révén egyaránt részesedik a szellemi és az anyagi világból is.

Utóhatása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az arisztotelianizmust és a keresztény filozófiát Aquinói Tamás békítette ki egymással és neki is köszönhetően kerültek a nyilvánosság elé a betiltott Arisztotelész művek.

Főbb művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • De fallaciis, 1244
  • De propositionibus modalibus, 1244/1245
  • Contra impugnantes Dei cultum et religionem, 1257
  • Super Boethium de hebdomadibus, 1258
  • Summa contra gentiles, 1258–1264
  • Summa theologiae, 1265–1272
    • Magyarul: A teológia foglalata I-II. (Bp., 2002, 2003)
  • Officium de corpore Christi 1264
  • De perfectione vitae spiritualis, 1269
  • Contra pestiferam doctrinam retrahentium homines a religionis ingressu, 1270
  • De aeternitate mundi contra murmurantes, 1270
  • De substantiis separatis, 1272–1273
  • De mixtione elementorum ad magistrum Philippem, 1273

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Summa Theologiae, II-II, 1

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Aquinói Szent Tamás: A létezőről és a lényegről (ford. Klima Gyula) Helikon Kiadó 1990. ISBN 963-208-039-4
  • Aquinói Szent Tamás: Előadások a Hiszekegyről, a Miatyánkról és a Tízparancsolatról, Seneca Kiadó, 1994. 181-267. oldal
  • SH Atlasz – Filozófia Athenaeum Kiadó 1999; ISBN 963-85962-3-6
  • Filozófiatörténeti vázlatok (szerk. Turay Alfréd) Szent István Társulat, Budapest. ISBN 963-360-843-0
  • Filozófiai Kislexikon, Kossuth Könyvkiadó, Budapest 1972.

Ajánlott irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Marie-Dominique Chenu: Aquinói Szent Tamás és a teológia (Bp., 1999)
  • David Berger: Találkozás Aquinói Szent Tamással (Bp., 2008)

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Corpus Thomisticum (Szent Tamás műveinek latin nyelvű gyűjteménye) [1]
  • Rászlai Tibor tanulmánya ("Deus satiat." – Egy értelmiségi: Aquinói Szent Tamás életszentsége.) I. rész [2]
  • Rászlai Tibor tanulmánya ("Deus satiat." – Egy értelmiségi: Aquinói Szent Tamás életszentsége.) II. rész [3]
  • Aquinói Szent Tamás

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Aquinói Szent Tamás témájú médiaállományokat.