Raffaello Sanzio
| Raffaello | |
 |
|
| Önarckép | |
|
|
|
| Született | 1483. április 6. Urbino |
| Meghalt | 1520. április 6. (37 évesen) Róma |
| Nemzetisége | olasz |
Raffaello Sanzio vagy röviden Raffaello (egyéb névváltozatok: Raffaello Santi, Raffaello Sanzi, Raffaello da Urbino, Raffaello di Giovanni Santi, latinosan Raphael Sanctius; Urbino, 1483. április 6. — Róma, 1520. április 6.) reneszánsz kori olasz festő és építész. A cinquecento egyik kiemelkedő alakja.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Élete
[szerkesztés] Gyermekkora
Raffaello művészcsaládban született, anyja neve Magia di Battista Ciarla volt, aki 1491 -ben halt meg, apja Giovanni Santi festő volt. Festészetet kezdetben apjától tanult, aki 1494-ben meghalt, a 11 éves Raffaello pedig árva maradt.
1496-ban Raffaello Perugiába került Pietro Perugino (Pietro Vannucci) mesterhez, akinek sokat segített a megrendelt festmények elkészítésében.
[szerkesztés] Firenzei évek
Raffaello 1504-ben, 21 évesen, Firenzébe költözött, ahol Leonardo da Vinci és a fiatal Michelangelo voltak rá hatással. Itt ismerkedett meg a realista festészet remekműveivel, és önálló mesterként főleg Madonna-képeket alkotott (Madonna zöldben, a befejezetlen Esterházy-Madonna). Ugyancsak Firenzei tartózkodása alatt festette a Három grácia című művét is. Ezekben az években festett további képek: Ifjú arcképe, Női képmás, Krisztus sírbatétele. Négy évet dolgozott Firenzében, ahol nagyon népszerű és elismert lett különösen azután, hogy megfestette hús-vér Madonna-képeit, amelyekben az alakokat megfosztotta a korábban divatos testtelenségüktől és átszellemültségüktől.[1] Leonardo és Michelangelo művei sokszor komorak, titokzatosak voltak, Raffaello nyugodtabb, barátságosabb stílusra törekedett.
[szerkesztés] Vatikáni évek
[szerkesztés] Athéni iskola
II. Gyula pápa 1508-ban meghívta Vatikánba, ahol mély benyomást tett. Bámulatos tehetsége, megnyerő külseje és személyes bája révén a festők fejedelmének választották. Ezek után szintúgy II. Gyula pápa kérésére freskósorozatot készített a pápai rezidencia a vatikáni teremsor, a Stanzák közepes méretű termeibe. A Stanza della Segnatura-t könyvtárnak építették, de ez volt az a hely ahol aláírta az egyházi udvar rendeleteit. Innen ered a neve is. Volt olyan freskó, amelyiket csak tervezett és segédei, tanítványai készítettek el. Ekkor kicsit leállt a munkával, hogy megfesse a legnagyobb művét az Athéni iskola című képet.[2] Ezen a képen háttér kulisszaháttér, tehát nem egy valós helyszín. az előtérben a legismertebb görög bölcsek láthatóak, például Arisztotelész, Platón, Pitagorasz, és sokan mások. jobb oldalon egy önarckép is látható, tehát Raffaello önmagát is belefestette a képbe, jól felismerhető ez arról, hogy a tekintete kinéz a képből. Kiegyensúlyozottságot és világosságot, fényt áraszt. Ez a festmény lett a reneszánsz művészet egyik csúcsa. Raffaello, folytatta a Stanzák freskóinak készítését. Ezeknél a műveknél a mélyebb, gazdagabb színekre törekedett.
A XVI. század első két tizedének egyik legjobb portré festője is egyben.
X. Leó megbízta, hogy fessen 10 falikárpit-ot a Sixtus-kápolna falaira. 1519-ben felrakták a falra a kárpitokat, jelenleg Vatikán-ban vannak. Témái a falikárpitoknak például: "A csodálatos halfogás", "A béna meggyógyítása", "Elymas megvakítása", Szent Pál Athénban prédikál.
Befejezte első építészeti tervét a Sant Eliggio degli Orefici-t, ami egy temetkezési kápolna volt.
[szerkesztés] A Stanzák festményei
A pápai lakosztály négy egymásba nyíló termét Raffaello freskói díszítették. A második terem díszítése lett kész legelőbb (1508-11 között), a Stanza della Segnatura-t eredetileg könyvtárnak építették, de itt írták alá az egyházi udvar rendeleteit is. Innen ered a terem neve (segnatura, magyarul aláírást jelent). Két óriási (az Athéni iskola és a Disputa a keresztény vallás diadala) és két kisebb falfestmény (a Parnasszus és az Erények) található itt, a mennyezet képei és a lábazat egyszínű képei 1508–1511 között készültek. A terem festményének fő motívuma a fő a mennyezeten kezdődik: négy nőalak személyesíti meg a teológiát, filozófiát, költészetet és jogtudományt. A témák részletesen a négy falon folytatódnak.
Raffaello 37 éves korában, miközben a Krisztus színeváltozása című festményen dolgozott, 1520. április 6-án, a 37. születésnapján halt meg. Halálakor jelentős vagyonnal rendelkezett: vagyonát tizenhatezer dukátra értékelték. Saját kérésére a római Pantheonban helyezték végső nyugalomra. A mester sírját 1833-ban XVI. Gergely pápa utasítására kibontották, és földi maradványait márványszarkofágba zárták.
[szerkesztés] Művei (válogatás)
[szerkesztés] Korai évek (1496-1504)
- A lovag álma (National Gallery (London))
- Szent György legyőzi a sárkányt (Louvre)
- Szent Mihály arkangyal legyőzi a sátánt (Louvre)
- Három grácia (Musée Conde, Chantilly)
- Madonna Conestabile (Ermitázs, Szentpétervár)
- Mária eljegyzése (Pinacoteca di Brera, Milánó)
[szerkesztés] Fizenzei évek (1504-1508)
- Madonna del Granduca (A nagyherceg Madonnája; Pitti-palota, Firenze)
- Madonna del Cardellino (Madonna a stigliccel; Uffizi, Firenze)
- Madonna Terranuova (Berlin-Dahlem)
- Madonna Tempi (München)
- Madonna Giardiniera (A szép kertésznő; 1507; Louvre)
- Esterházy Madonna (Budapest)
- Szent család a báránnyal (Prado, Madrid)
[szerkesztés] Római évek (1508-1520)
- Az athéni iskola (1509-1511; Stanca della Signatura, első helység, Vatikán)
- Az Oltáriszentség disputája (Stanca della Signatura, első helység, Vatikán)
- Parnassus (1511; Stanca della Signatura, első helység, Vatikán)
- Nő egyszarvúval (Galleria Borghese, Róma)
- X. Leó pápa képmása (1518-19; Galleria degli Uffizi, Firenze)
- Tommaso Inghirami bíborosnak, a Vatikáni Könyvtár prefektusának képmása (1513-1515; Pitti-palota, Firenze)
- Kardinális (1511; Prado)
[szerkesztés] Galéria
[szerkesztés] Arcképek
-
II. Gyula pápa (1511-1512)
-
Francesco Maria della Rovere (1514), egykor a krakkói Czartoryski Múzeumban
-
Baldassare Castiglione (1514-1515)
-
La Fornarina, valószínű Raffaello kedvese (1518-19)
[szerkesztés] Festmények
-
Szent család a báránnyal[3] (1504)
-
Szent György sárkánnyal (1505-1506) 28.5 x 21.5 olaj, Washingtoni Galéria
-
Esterházy-Madonna (1508) Budapesti Szépművészeti Múzeum
-
Ezékiel látomása[4] (1518)
[szerkesztés] Vatikáni stanzák
-
Justitia, az igazság istennője (tondo)
-
Az Athéni iskola (1509)
-
Disputa (1508-1511)
-
Nagy Leó pápa találkozása Attilával Róma falai előtt (1514)
[szerkesztés] Források
- ↑ Raffaello életrajz
- ↑ Stanza della Segnatura
- ↑ Jól megfigyelhető az átlós szerkesztés, melynek segítségével a család három tagjának összetartozása meggyőzővé válik.
- ↑ Raffaello ezen a kis képen (olaj, fa; 40x30 cm) a bizánci fordított perspektívát keltette életre.
- Giorgo Vasari: A legkiválóbb festők, szobrászok és építészek élete. Budapest : Magyar Helikon, 1973. Raffaello da Urbino festő és építész élete lásd 471-506. p.
- Művészeti lexikon I–IV. Főszerk. Zádor Anna, Genthon István. 3. kiad. Budapest: Akadémiai. 1981–1983.
- Az érett reneszánsz. Budapest : Corvina Kiadó, 1986. Raffaello lásd 10-26. p. ISBN 963-13-2250-5
[szerkesztés] Külső hivatkozások
