Raffaello Sanzio

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Raffaello
Sanzio 00.jpg
Önarckép

Született 1483. március 28. (vagy április 6.)
Urbino
Meghalt 1520. április 6. (37 évesen)
Róma
Nemzetisége olasz


Krisztus feltámadása (1499-1502)
Madonna Tóbiással és Raffael arkangyallal és Szent Jeromos (1509)
Galatea diadala (1511)
Sixtus-Madonna (1513-1514) 265×196cm, olaj
Krisztus színeváltozása (1519-20)

Raffaello Sanzio vagy röviden Raffaello (egyéb névváltozatok: Raffaello Santi, Raffaello Sanzi, Raffaello da Urbino, Raffaello di Giovanni Santi, latinosan Raphael Sanctius; Urbino, 1483. március 28. (vagy április 6.) – Róma, 1520. április 6.) reneszánsz kori olasz festő és építész. A cinquecento egyik kiemelkedő alakja.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gyermekkora[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Raffaello művészcsaládban született, apja Giovanni Santi festő volt. Anyja Magia di Battista Ciarla 1491-ben meghalt. Festészetet kezdetben apjától tanult, aki 1494-ben szintén elhunyt - a 11 éves Raffaello pedig árván maradt.

1496-ban Raffaello Perugiába került Pietro Perugino (Pietro Vannucci) mesterhez, akinél tanult, s akinek sokat segített a megrendelt festmények elkészítésében.

Firenzei évek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Raffaello 1504-ben, 21 évesen, Firenzébe költözött, ahol Leonardo da Vinci és a fiatal Michelangelo voltak rá hatással. Itt ismerkedett meg a realista festészet remekműveivel, és önálló mesterként főleg Madonna-képeket alkotott (Madonna zöldben, a befejezetlen Esterházy-Madonna). Ugyancsak Firenzei tartózkodása alatt festette a Három grácia című művét is. Ezekben az években festett további képek: Ifjú arcképe, Női képmás, Krisztus sírbatétele. Négy évet dolgozott Firenzében, ahol nagyon népszerű és elismert lett különösen azután, hogy megfestette hús-vér Madonna-képeit, amelyekben az alakokat megfosztotta a korábban divatos testtelenségüktől és átszellemültségüktől.[1] Leonardo és Michelangelo művei sokszor komorak, titokzatosak voltak, Raffaello nyugodtabb, barátságosabb stílusra törekedett.

Vatikáni évek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

II. Gyula pápa 1508-ban meghívta Raffaellót a Vatikánba. Bámulatos tehetsége, megnyerő külseje és személyes bája révén a festők fejedelmének választották. Ezek után szintén II. Gyula pápa kérésére freskósorozatot készített a pápai rezidencia, a vatikáni teremsor, a Stanzák közepes méretű termeibe. A Stanza della Segnaturát könyvtárnak építették, de ez volt az a hely, ahol aláírta az egyházi udvar rendeleteit. Innen ered a neve is. Volt olyan freskó, amelyet csak kartonon tervezett meg, a segédei, tanítványai készítették el. Ekkor kicsit leállt a munkával, hogy megfesse legnagyobb művét, az Az athéni iskola címűt.[2]
A freskón a háttér kulisszaháttér, nem valós helyszín. Az előtérben a legismertebb görög bölcsek láthatóak, például Arisztotelész, Platón, Püthagorasz és mások. Raffaello önmagát is belefestette a képbe. Kiegyensúlyozottságot, világosságot, fényt áraszt. Ez a festmény lett a reneszánsz művészet egyik csúcsa. A mű befejezése után Raffaello folytatta a Stanzák freskóit. Ezeknél mélyebb, gazdagabb színekre törekedett. A 16. század első két tizedének egyik legjobb portréfestője is egyben.

X. Leó megbízta, hogy fessen 10 falikárpitot a Sixtus-kápolna falaira. 1519-ben fel is tették őket, jelenleg Vatikánban vannak. Témáik például: „A csodálatos halfogás”, „A béna meggyógyítása”, „Elymas megvakítása”, Szent Pál Athénban prédikál.
Befejezte első építészeti tervét a Sant Eliggio degli Oreficit, ami temetkezési kápolna volt.

A Stanzák festményei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A pápai lakosztály négy egymásba nyíló termét Raffaello freskói díszítették. A második terem díszítése lett kész leghamarabb (1508-11 között), a Stanza della Segnaturát eredetileg könyvtárnak építették, de itt írták alá az egyházi udvar rendeleteit is. Innen ered a terem neve (segnatura, magyarul aláírást jelent). Két óriási (az Athéni iskola és a Disputa a keresztény vallás diadala) és két kisebb falfestmény (a Parnasszus és az Erények) találhatók itt, a mennyezet és a lábazat egyszínű képei 1508–1511 között készültek. A terem festményének fő motívuma a főmennyezeten kezdődik: négy nőalak személyesíti meg a Teológiát, Filozófiát, Költészetet és Jogtudományt. A témák részletesen a négy falon folytatódnak.

Raffaello, miközben a Krisztus színeváltozása című festményen dolgozott, 1520. április 6-án, a 37. születésnapján halt meg. Halálakor jelentős vagyonnal rendelkezett: azt tizenhatezer dukátra értékelték. Saját kérésére a római Pantheonban helyezték végső nyugalomra. A mester sírját 1833-ban XVI. Gergely pápa utasítására kibontották, és földi maradványait márvány szarkofágba zárták.

Művei (válogatás)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Korai évek (1496-1504)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Firenzei évek (1504-1508)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Madonna del Granduca (A nagyherceg Madonnája; Pitti-palota, Firenze)
  • Madonna del Cardellino (Madonna a stigliccel; Uffizi, Firenze)
  • Madonna Terranuova (Berlin-Dahlem)
  • Madonna Tempi (München)
  • Madonna Giardiniera (A szép kertésznő; 1507; Louvre)
  • Esterházy Madonna (Budapest)
  • Szent család a báránnyal (Prado, Madrid)

Római évek (1508-1520)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Az athéni iskola (1509-1511; Stanca della Signatura, első helyiség, Vatikán)
  • Az Oltáriszentség disputája (Stanca della Signatura, első helyiség, Vatikán)
  • Parnassus (1511; Stanca della Signatura, első helyiség, Vatikán)
  • Nő egyszarvúval (Galleria Borghese, Róma)
  • X. Leó pápa képmása (1518-19; Uffizi, Firenze)
  • Tommaso Inghirami bíborosnak, a Vatikáni Könyvtár prefektusának képmása (1513-1515; Pitti-palota, Firenze)
  • Kardinális (1511; Prado)

Galéria[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Arcképek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Festmények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Vatikáni stanzák[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Raffaello életrajz (Megszűnt a lap. Te is segíthetsz megfelelő hivatkozást találni!)
  2. Stanza della Segnatura
  3. Jól megfigyelhető az átlós szerkesztés, melynek segítségével a család három tagjának összetartozása meggyőzővé válik.
  4. Raffaello ezen a kis képen (olaj, fa; 40x30 cm) a bizánci fordított perspektívát keltette életre.
  • Giorgo Vasari: A legkiválóbb festők, szobrászok és építészek élete. Budapest, Magyar Helikon, 1973. Raffaello da Urbino festő és építész élete lásd 471-506. p.
  • Művészeti lexikon I–IV. Főszerk. Zádor Anna, Genthon István. 3. kiad. Budapest: Akadémiai. 1981–1983.
  • Az érett reneszánsz. Budapest, Corvina Kiadó, 1986. Raffaello lásd 10-26. p. ISBN 963-13-2250-5
  • Daniel Arasse: Raffaello látomásai. Typotex Kiadó, 2013, ISBN 978-963-2792-81-1

Egyéb információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Raffaello Sanzio témájú médiaállományokat.