Khariszok

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Sandro Botticelli: Tavasz – részlet

A Khariszok (görögül: Χάριτες, Rómában Gratiae) a görögrómai mitológiában a báj, a kellem, a jóság, a kreativitás, a termékenység istennői, akik a természet harmóniáját testesítették meg. Hárman voltak: a legfiatalabb Aglaia a Ragyogó, Euphroszüné az Öröm és a legidősebb Thaleia a Virágzó.[1] A római korban Gráciák néven szintén a kegyesség és szépség istennői voltak.

A khariszokat leggyakrabban Zeusz és Eurünomé lányaiként említik, de néhol megjelennek mint Dionüszosz és Aphrodité, vagy mint Héliosz és a naiasz Aegle gyermekei. Ők a föld termőképességének védelmezői, az emberek jótevői – kicsíráztatnak mindent, ami szemet–lelket gyönyörködtet, az ifjúságnak ők adnak testi–lelki szépséget. Ezért ők a szerelem védői, a kegyesség, a hála pártfogói, a múzsák mellett ők a költészet, zene és tánc patrónusai és egyben a művészet nagy mesterei is. A khariszokat, mint az öröm megtestesítőit néhol az erinnüszök, a harag istennőinek ellentétpárjaiként is értelmezik. Aphrodité, Apollón és Dionüszosz kísérői; alakjuk olykor a hórákéval olvad egybe. A korai görög mítoszok komoly, méltóságteljes istennőként mutatják be őket. A késő hellenizmus idején – főként a költői hatásra – a khariszokról alkotott kép megváltozott, veszített komolyságából és alakjaikkal a vidámság és játékosság párosult. Homérosz szavai szerint, mint vidám leányok Aphroditét, a szerelem istenasszonyát kísérik. A tiszteletükre rendezett Khariszia ünnepek misztikus éjszakai szertartásaira az emberek mezei virágokból készítettek áldozati csokrokat, énekkel és tánccal hódoltak nekik.

A Delphoi közelében eredő Kephizosz (Cephissus) folyó a khariszok szent helye.

Területi eltérések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Canova három Gráciája

A gráciák, az általános és legelterjedtebb felfogás szerint hárman voltak. A mondavilágban mégis találunk eltéréseket. Pauszaniasz a Görögország leírása 9. könyvében (Boiótia) gyűjtötte össze a khariszok kultuszairól szóló történeteket, kigészítve velük a gráciák Görögország központi részén és Ióniában meghonosodott mítoszait.

„Tiszteletöknek fészke a boeotiai Orchomenus, a hol azt még a Minyaiak uralma előtt egy Eteocles nevű király honosította meg. Ott állottak legrégibb bálványképeik: három faragatlan durva kő, mely állítólag az égből hullott alá… Innen származott el tiszteletök a Helicon mellékére és Görögországnak több más tájékára, bárha számuk nem állandó. Spartában például csak két Charist tiszteltek: Cletát és Phaënnát (a hang és ragyogás), Athenaeben is csak annyit. Auxót (növesztő) és Hegemonét (vezető). Itt, úgy látszik, az időjárás istennői gyanánt szerepelnek, hasonlóan a Horákhoz, a kikkel egyébként is szoros kapcsolatban vannak.” [2]
Pamphosz volt az első aki himnuszokat zengett róluk, de költeményeiben nem dalol arról, hogy hányan voltak, vagy hogyan nevezték a Khariszokat. Homérosznál (aki szintén szól a gráciákról) egyikük Héphaisztosz felesége, neve Kharisz. Másutt azt meséli, hogy az Álom szerelmese Paszithea, a legifjabb grácia”.[3] Hüpnosz, az álom istene így versel a lányt neki ígérő Hérának .[4]
”… megörült Álom, s így adta a választ:
»Rajta tehát, esküdj meg a Sztüx iszonyú folyamára,
érintsd meg fél kézzel a tápláló anyaföldet,
fél kézzel meg a fénylő tengert: hogy tanu légyen
lent ki Kronosz körül él, nékünk most mindaz az isten:
nőül adod hozzám igazán fiatal Khariszokból
Pászitheét, akiért sóvárgok nap nap után rég.«

– fordította: Devecseri Gábor

Hésziodosznál a három legismertebb khariszon kívül a következő nevekkel találkozhatunk még: Kléta, Aukszó, Kharisz, Hégemoné, Phaenna és Paszithea. Az alábbi névsor a khariszok között feltűnő neveket tartalmazza:

görög átírás név jelentése
Αγλαιη
Αγλαια
Aglaié
Aglaia
dicsőség, gyönyör
Θαλεια
Θαλια
Θαλιη
Thaleia
Thalia
Thalié
virulás, virágzás
Ευφροσυνη Euphroszüné jókedv, mulatság
Πασιθεα Paszithea szeretett istennő
Καλλεις Kalleisz szép
Ευθυμια Euthümia vidámság
Φαεννα Phaenna csillogó, ragyogó
Κλητα Kléta hírnév, dicsőség
Αυξω Aukszó gyarapodás, szaporodás
Ἡγεμονη Hégemoné királynő, vezér
Παιδια Paidia játék, szórakozás
Πανδαισια Pandaiszia lakoma
Ευδαιμονια Eudaimonia boldogság, jólét
Παννυχις Pannükhisz éjszakai ünnep, társaság
Ανθεια Antheia virágzás

Megjelenésük a művészetben[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Gráciák, 1 századi freskó, Pompeji
Raffaello: Gráciák

Pauszaniasz szavaival:

"Ki volt aki először ábrázolta ruhátlanul a Gráciákat, szobrász-e vagy festő? Ki nem deríthetem. A korai időszakban minden művész ruhában mutatta őket. Szmirnában például Nemeszisz szentélyében áll egy arany kép a Khariszokról, Bupalusz munkája; ugyanebben a városban a Muzsika csarnokában is van egy portré a Gráciákról, Apellész festménye. Pergamosz városában Attalosz szobáját díszíti a Khariszok képe, szintén Bupalusztól; onnan nem messze a Püthiumban van még egy portréjuk, Püthagorasz Parian festménye. Szókratész is, Szophroniszkosz fia készített egy gráciákat ábrázoló képet az Athéniaknak, amely az Akropolisz bejáratánál látható. Mindezeken fel vannak öltözve; de a későbbi művészek, nem tudom mi okból változtattak a portréikon. Végül a mai szobrászok és festők mind meztelenül ábrázolják a gráciákat."

Feltehetőleg az i. e. 3. század körüli késő hellenisztikus szoborcsoport és annak mintájára készült Három grácia freskó (Nápoly, Museo Archeologico Nazionale) a képzőművészetben a gráciák ábrázolásának meghatározó ikonográfiai típusává vált. Ennek mintájára a kahriszok ábrázolásának alaptípusa a következő: a három bájos, ifjú, mosolygó leányalak karjaival kölcsönösen átölelve tartja egymást, a középső hátulról látszik, a másik kettő féloldalt. Számtalan ókori és újkori ábrázolás ezt a kompozíciót követi. A legismertebbek Sandro Botticelli Tavasz (Primavera) című festményének táncoló grácia-figurái (1485 körül, Firenze, Uffizi Képtár), és Raffaello A három grácia című képének nőalakjai (1504–1505, Chantilly, Musée Condé).

Néhány további példa a gráciák ábrázolásaira:

Hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Hésziodosz: Istenek születése, 910-911.
  2. Ókori lexikon, Pauszaniasz leírása nyomán
  3. Pauszaniasz a Görögország leírása 9. könyve xxxv. 5-7.
  4. Homérosz: Iliasz 14. ének

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Finály Henrik: A latin nyelv szótára
  • Mitológiai enciklopédia I. Főszerk. Szergej Alekszandrovics Tokarjev. A magyar kiadást szerk. Hoppál Mihály. Budapest: Gondolat. 1988. ISBN 963-282-027-4
  • Új magyar lexikon G-J.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Khariszok témájú médiaállományokat.