Herma

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A herma szó görög eredetű. Eredetileg olyan négyszögletű kőoszlopot jelent, amelyen csak a fejet és a falloszt (nemi szervet) faragták ki.

A herma szó görög eredetű. Eredetileg olyan négyszögletű kőoszlopot jelent, amelyen csak a fejet és a falloszt (nemi szervet) faragták ki. Elnevezésük állítólag onnan ered, hogy a pelaszgok kar és láb nélkül ábrázolták Hermész istent. A későbbi korokban Athénban a hermákat Hipparkhosz athéni türannosz honosította meg, ezeket a remekműveket általában tereken állíttatta fel, és feliratokkal díszíttette őket. A meghonosításuk után szépen lassan bekerültek a lakásokba is, ám feltehetően eredetileg csak szobrászati kísérletek voltak, melyeken a későbbi korok sem változtattak. A későbbi Olaszország területén is találunk hermákat, melyek feltehetőleg Görögországból kerültek ide, itt határkövek szerepét töltötték be. Ezeken felül az ókorban hermáknak nevezték az utak mellett található egyfajta kőhalmokat is, amelyek útmutatásként szolgáltak az utazónak, hogy ne tévedjen el. Az utazó, aki arra tévedt, hálából rádobott még egy követ a segítség megköszönéseképpen. Előfordultak az ókorban úgynevezett kettős hermák is, ilyen az athéni stadion feltárásakor megtalált Apollón és Hermész herma is.

A herma jelentése az építészetben: szabadon álló, lefelé keskenyedő hasáb alakú pillér, melyet felső részén fej, vagy a pillér szerves folytatásaként egy mellszobor zár le. Hermának nevezik az emberi felsőtestben végződő, alátámasztásul szolgáló négyzetes, a falsíkból kiugró pilléreket is. Jellemzően egy díszes barokk kapuzat két szélén hermák támasztják meg az előrehajló erkélyt.

A hermák készítése nem szűnt meg az ókorban, a középkor is átvette ezt az ábrázolási módot, a herma szó ebben az időben egyre inkább összeforrt a szentek tiszteletével és az ornamentikával, különösképp az ötvösművészetben alkalmazott figurák kidolgozásának művészetével. A herma általában az általa ábrázolt személy csontjait tartalmazta, mégsem jelent egyet az ereklyetartóval, mert egyedi stílussal rendelkezett, minden egyes hermának ugyanazok voltak a formai elemei. Így történt ez Magyarországon is, ahol meglehetősen sok ilyen ötvösművészeti remek született. Érdemes megemlíteni a Szent István hermát, a Szent Kálmán hermát, a Szent Márton hermát és a leghíresebb Szent László hermát is.

A Szent László herma[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szent László királyunk 1095-ben halt meg, Nagyváradon temették el. 1192-ben III. Celesztin pápa avatta szentté. A szentté avatását követően a sírját felnyitották, testét a neki megillető díszes sírba helyezték át, ám fejét egy külön ereklyetartóba helyezték át, hogy így vallásos tisztelet tárgyává tegyék. Az eredeti ereklyetartót, mely fából készült, egy tűzvész 1406-ban elpusztította, ám a koponyának szerencsére nem esett baja. A ma látható hermát Zsigmond királysága alatt készítették, a koponyát ezüsttel vonták be, ám a legfelső részét szabadon hagyták, hogy ott megérinthető legyen. Ezt a felül nyitható elkészítés tette lehetővé.

Szent László hermája
Giovanni Lorenzo Bernini: Szent István hermája, Székesegyházi Kincstár, Zágráb

A herma később a Báthory családé, majd 1606-ban – Naprághy Demeternek köszönhetően – a győri püspökségé lett, mivel őt nevezték ki Győr püspökének. A mellszobrot Prágában restaurálták, amelynek során kicserélték a koronán található igazi drágaköveket. Ez után a török megszállás miatt Borostyánkő várában őrizték, majd a felszabadulás után visszakerült Győrbe. A 15. század végén az állkapcsot elválasztották a koponyától, és azt Bolognában őrzik. A nyakszirtcsontból Zichy Ferenc püspök 1775-ben egy darabot a nagyváradi székesegyháznak adományozott, és azt ott szintén díszes hermában őrzik. A herma 1861-ben új helyet kapott a Hédervári-kápolnában, új oltáron, díszes üveggel borított tartóban helyezték el. Jelenleg a győri bazilikában található.

A herma tiszteletéhez kapcsolódik egy monda is, mely szerint 1762-ben földrengés volt Győrben, és az emberek Szent Lászlóhoz folyamodtak segítségért, hogy mentse meg a várost. Nem is történt nagy kár, ezért Zichy Ferenc püspök elrendelte, hogy minden évben, körmenetben vigyék végig a hermát a városon. Ez a szokás 1950 és 1989 között ugyan szünetelt, de azóta ismét megtörténik ünnepélyes keretek között. A Szent László herma hazánk harmadik legértékesebb ereklyéje a Szent Korona és a Szent Jobb után, a világ minden részéről érdeklődők százai keresik fel, hogy megcsodálhassák.

2011-ben a hermát és a benne található koponyaereklyéket természettudományi és műszaki vizsgálatoknak vetették alá.[1]

Szent István herma[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ha a különböző beszámolók és leírások között kutatunk, több olyan kegytárgyat is találhatunk, amely a Szent István hermája névre hallgat, még különböző képeket is találni róla. Az első az a Szent István herma, amely Kalocsán található a székesegyházban [2]. Az érseki kincstárban a miseruhákon és kegytárgyakon kívül Árpád-kori sírhelyből feltárt maradványok is megtalálhatók. Legértékesebb látnivalója a millenniumra készült Szent István herma. Államalapító királyunk fejereklye-tartójának elkészítéséhez 1,5 kg aranyat, 48 kg ezüstöt használtak fel és drágakövekkel ékesítették. 12 kiterjesztett szárnyú sasláb tartja a gótikus tornyokkal tagolt nyolcoldalú téglalap alakú talapzatot. A 12 szőlőindás tornyocska közötti gótikus, mérműves, zománcozott mezőben hat trébelt jelenet Szent István életéből. A négy sarokban mélyített zománcos fülkék előtt térdeplő angyal alakok láthatók. Az első középső fülkében van a zománcozott püspöki címer. A talapzaton Szent István palástos, koronás trébelt fél alakja. Az ingszegélyen apró gyöngyökkel kirakott mustra. Az 1893–1896 között készült, a budapesti Bachruch ötvöscég alkotása. Az 1896-os millenniumi kiállításon mutatták be Budapesten. 1900-ban Császka György érsek vásárolta meg a kalocsai székesegyház számára. Egykor ereklyét is tartalmazott. [1]

A kutatás során fellelhető egy olyan Szent István herma is, amely szintén aranyozott ezüstből készült, ám jelenleg a zágrábi székesegyház tulajdona. Ez a herma valószínűleg a 17. századból származik, VIII. Orbán pápa nagybátyjának, Barberininek a felajánlását olvashatjuk rajta. Vajon a két mű ugyanazt takarja, vagy csak véletlen név egybeesésről van szó? Mindenesetre a két kép sem egyezik meg.

Szent Kálmán hermája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Skóciai Szent Margit fia volt. Zarándokútja közben Stockerauban elfogták, mivel összetévesztették egy kémmel. Ezt figyelembe véve megkínozták, majd végül megölték. A kreuzensteini kastélyban még mindig áll az a fa, amelyre a hiedelem szerint felakasztották. Szent Kálmánt a melki apátságban temették el, hamvait II. Henrik által készíttetett sírban helyezték végső nyugalomra. Főként Ausztriában, Tirolban, Bajorországban és Magyarországon, a hegyek között találhatóak vagy voltak megtalálhatók olyan kápolnák, melyet az ő tiszteletére emeltek. A beteg lovak és ökrök védőszentjeként tisztelték.

A Szent Kálmán skót zarándok ereklyetartó hermáját a melki apátságban őrzik, és a 12. században készült. Olyan meglehetősen ritka indadísszel van díszítve, amelyeket csak egy bizonyos kilenc keresztből, illetve külön talált korpuszból álló csoport tartalmaz, amelyeket hazai körmenetek megtartásakor használtak. A korpuszokon a herma vastag nyaka, maszkszerű arca és lapos koronája is visszatér. A herma 1517-ben került Melkbe egy ajándékozási folyamat részeként Székesfehérvárról, valószínűleg Miksa császár által. A hermát a bazilikában őrizték egészen eddig, hatvan másik hermával együtt. [2]

Szent Márton hermája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tours-i Szent Márton Szombathely egyik legjelentősebb történelmi személyisége, életrajzírója szerint 22 évesen keresztelkedett meg, ám két év után az elbocsátását kérte. Az ezt követő időt Szent Hilár püspök mellett töltötte tanulással, majd újra visszatért Savariába. Egész életét csodák kísérték végig, ilyenek voltak a betegek gyógyítása, a halottak feltámasztása. 80 évesen már várta halálának eljövetelét és tudatosan készült is rá. Candesben érte el a halál, itt betegedett meg. Utolsó napjait hamuból készült fekhelyén töltötte, nem engedte, hogy szalmából készítsenek neki egy másikat. Egyházszervező munkája után 397. november 8-án halt meg, temetése november 11-én történt meg. Halálhíre elképesztő gyorsasággal terjedt el. 1913 óta ereklyeként őrzik koponyacsontjának egy részét, amelyet a szombathelyi székesegyházban őriznek a Szent Márton hermában. A hermát Tours érseke ajándékozta a városnak 1913-ban. A holttest Tours városába kerülése kalandos módon történt, mivel a testet több város is magának követelte, így Tours városának el kellett azt lopnia. Az őröket kijátszották, a maradványokat pedig kiemelték az ablakon. Nevezetes a herma arról is, hogy II. János Pál pápa szombathelyi látogatásakor annál az oltárnál imádkozott, melyen a herma található. A herma alapzata Tóth István szobrászművész alkotása. [3]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Hiányzik Szent László állkapcsa. nol.hu, 2011. november 10. (Hozzáférés: 2011. november 10.)
  2. Szent István herma, Kalocsai érseki kincstár, Kalocsa

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]