Argonauták

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Héraklész és az argonauták gyülekezése

Az argonauták néven ismertek a görög mitológiában az az ötven harcos, akik az Argosz által épített Argó hajón Iolkoszból a kis-ázsiai Kolkhiszba hajóztak, hogy segítsenek Iaszón királyfinak megszerezni az ott őrzött aranygyapjút. A különböző mítoszok több nevet is felsorolnak, de ezek csak részben azonosak. Említik a legendák argonautaként többek között Nesztórt, Orpheuszt, Kasztórt és Polüdeukészt, Thészeuszt, Péleuszt, és Héraklészt.

Az utazás során a hősök számos veszedelmet éltek át. A hajó először Lémnosz szigetén állt meg, ahol csak asszonyok laktak, akik hűtlen férjeiket Thoasz király kivételével megölték. Az argonauták két évig maradtak itt, s a hagyomány szerint tőlük származott a sziget lakossága. A Hellészpontosznál kalózokkal kellett megütközniük; miután szétkergették őket, a doliónok szigetén kötöttek ki. Miután innen elindultak, egy éjjeli vihar visszasodorta őket a partra, ahol a doliónok kalózoknak vélték őket és rájuk rontottak. A harcban Iaszón megölte a doliónok királyát; ezt követően engesztelő áldozatokat kellett bemutatniuk, hogy kiengeszteljék a sziget védőistenét. Müsziában Hülászt elragadták a nimfák, Bithüniában a bebrüxok királya, Amükosz tartóztatta fel őket. Thrákia partján Phineusz, a vak jövendőmondó megtanította Iaszónt, hogyan kerülje el a mozgó és összecsukódó sziklákat. Az amazonok földjét érintve, Arétiász szigetére jutottak, ahonnan elűzték a sztümphaloszi madarakat.

Elérkezve Kolkhiszba Iaszón kikövetelte Aiétész királytól az aranygyapjút, s a király odaígérte, ha teljesíti a próbákat: ekébe kellett fognia két érclábú, tüzet okádó bikát, fel kellett velük szántania Arész mezejét sárkányfogakat elvetnie. Iaszónnak csak Aiétész lányának, a varázsló Médeiának a segítségével sikerül végrehajtania a feladatokat.

Az argonauták hazaútja is bővelkedett kalandokban. A szirének szigete mellett elhajózva, Orpheusz dalai mentették meg őket a csábításoktól; a Szkhülla és Kharübdisz között az istenek segítségével jutottak át.

A hajóút legteljesebb ókori feldolgozása Apollóniosz RhodioszArgonautika” című eposza. Az aranygyapjú elrablása, illetve Médeia története gyakori témája volt a 18.–19. századi operáknak, többek között Francesco Cavalli (1649), Ercole Bernabei (1674), Johann Sigismund Kusser (1692), Pascal Colasse (1696), Georg Anton Benda (1769), Luigi Cherubini (1797), Johann Simon Mayr (1813) és Giovanni Pacini (1843) dolgozták fel. Regény formájában a huszadik században Robert Graves is feldolgozta (Az aranygyapjú).

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Argonauták témájú médiaállományokat.
  • ókor Ókorportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap