Hekaté

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Hekaté (Ἑκάτη) a görög mitológia egyik alvilági istensége. A varázslás, a sötétség és az éjszaka istennője, a boszorkányok úrnője, illetve az egyik holdistenség.

Ő uralkodik a kísértetek és az éjszakai jelenések fölött. A hármas keresztutaknál szokott éjfélkor megjelenni fekete kutyái kíséretében, és elviszi a számára ott elhelyezett ajándékot. Háromfejű alakban is szokták ábrázolni (olykor nappal, holddal és hajnalcsillaggal a homlokán), vagy három testben. Ezt úgy kell értelmezni, hogy egyik arca a múlt, másik a jelen, a harmadik a jövő felé tekint; vagy egyik teste az égi (néha ezt azonosíthatják Szelénével), a másik a földi (ezt olykor azonosítják Artemisszel, ezért úgy tartják, segít a hozzá imádkozó szülő asszonyoknak, illetve felelős a gyermekek nevelkedéséért), a harmadik az alvilági megjelenése.

Attribútumai: a fogyó hold, a fáklya, a tőr; a növények közül a sisakvirág és a fekete üröm; az állatok közül a fekete kutya, fekete menyét, esetenként a fekete macska és a fekete kanca is.

Az újpogány vallásokban az Istennő három aspektusa (szűz, anya és bölcs idős asszony) közül a harmadikat, a női élet három szakasza közül a menopauza utánit testesíti meg.

  • ókor Ókorportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap