Ókeaniszok
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ókeaniszok, Gustave Doré festménye
Az ókeaniszok a görög és római mitológiában Ókeanosz és Téthüsz háromezer leánya. Nimfák, elsősorban a „külső tengerek” lakói és gondozói, de a mondavilág néhol források, folyók, tavak, virágok és felhők patrónusaiként is említi néhányukat.
Ókeaniszok listája [szerkesztés]
Ókeanosznak a görög mitológia szerint 3000 leánya volt. Ezek közül a jelentősebbek:
- Admété
- Amphitrité – tergeristennő
- Aszia – az ázsia-i térség nimfája, Európé húga
- Kallirhoé
- Kirké
- Clitunno (Római mitológia)
- Klütia
- Klümené – Prométheusz anyja
- Dióné
- Dórisz – a "tiszta víz" megszemélyesítője, Néreusz tengeristen felesége
- Eudóra
- Élektra
- Enipeusz
- Eurünomé
- Ianthé – a lila esőfelhők, vagy a lila virágok gondozója
- Inakhosz
- Lüszithea
- Melia
- Méloboszisz
- Meropé
- Perszé
- Pléioné- Atlasztól született lányai a pleiaszok, az esőfelhők gondozója
- Sztüx – a Sztüx folyó patrónusa, amely kilencszer kerüli meg Hadészt, az Alvilágot.
- Telesztó
- Tiberinus (Római mitológia)
- Tibertus (Római mitológia)
- Tükhé
- Volturnus (Római mitológia)
- Zeuxó
Források [szerkesztés]
- Robert Graves: A görög mítoszok. Európa Könyvkiadó, Budapest, 1981.
- Kerényi Károly: A görög mitológia, 1997. ISBN 978-963-9020-92-4
- Walter Burkert: Greek Religion, Harvard University Press, 1985. ISBN 0-674-36280-2 (angolul)

