Múzsák

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Eustache Le Sueur: A múzsák; Kleio, Eutherpé és Thaleia

A múzsák (görögül Muszai (Μουσαι): eredeti jelentése 'hegy') a görög mitológiában a mítoszok megtestesítői, a költészet, a zene, a tánc és a tudományok istennői, az emlékezés és az improvizáció ihletői. A múzsák első lakhelye az Olümposz alatti síkság, Pieria volt, csak később lett a Boiótiai Helikon-hegység, Apollón kultuszának székhelye, utóbb a Parnasszosz-hegy alján Delphoi. Más források szerint vízi nimfák voltak, akik szívesen időztek Helikón és Pieria tiszta forrásai és szép vizű folyói közelében, ezért a múzsák mellett Pieriszeknek is nevezték őket.

Hésziodosz Theogónia című műve alapján a múzsák Zeuszisten és Mnémoszüné, az emlékezés istennőjének leányai voltak. Alkman és Mimnermosz, i. e. 7. századi lírai és elégikus költeményeiben alakjuk ősibb: Uranosz és Gaia gyermekeiként jelennek meg. Pauszaniasz görög történetíró és földrajztudós nézete szerint pedig a múzsáknak két generációja létezett: az első Uranosz és Gaia gyermekei, a második generáció pedig Zeusz és Mnémoszüné lányai. Gaia és Uranosz gyermekeit nem csak múzsáknak, hanem Titanusoknak is nevezték.

Múzsák és mítoszok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Pauszaniasz szerint eredetileg három múzsa volt: Aoidé („Dal”, „Éneklés”), Meleté („Gyakorlás”) és Mnémé („Emlékezés”) [1], nevük a költői gyakorlat három alapfeltételére utal. Delphoiban szintén három múzsának állítottak szentélyt, de nevük mások volt: Neté, Meszé és Hüpaté amelyek az ókori időkben használatos líra három húrjának elnevezése. A korai hagyományok szerint a negyedik múzsa Arkhé (Arche) volt. Hésziodosz már kilenc múzsáról ír, akiket név szerint is megnevez. Legfőbb feladatuk, hogy megénekeljék az istenek és titánok harcait, valamint enyhítsék az emberek gondjait-bajait a zene, a tánc és a költemények révén. A múzsák alakjaihoz csak a késő hellenikus kortól kötődik az az állandósult feladatkör, amelyek patrónusaiként ma ismerjük őket:

Baldassare Peruzzi: A múzsák és Apollón tánca

Alakjaik így együtt teljes képet alkotnak az archaikus költészet korának jellegzetes témáiról.

A Római Császárság, a reneszánsz és a neoklasszikus korok műalkotásain, mind a festményeken, mind pedig a szobrokon, a múzsák méltóságteljes pózban, mesterségük jelképeivel együtt jelennek meg.

Erató (szerelmi költészet) gyakran kitharát tart, vagy rózsakoszorút visel; Euterpé (lírai költészet) alakját fuvolával; Kalliope: (epikus költészet) viasztáblával és íróvesszővel; Kleio: (történetírás) kezében papirusztekerccsel ábrázolják. Melpomené (tragédia) tragikus maszkot; míg Thaleia (komédia) komikus színész álarcot tart; Polühümnia (himnikus költészet) leggyakrabban elgondolkodó tekintettel állva; Terpszikhoré (tánc) táncoló pózban vagy lanttal; Uránia (csillagászat) földgömbbel jelenik meg.

Társadalmi szerepük[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A görög musza szónak az istennőket jelölő általános értelmezésén túl az irodalmi jelentése: „dal” vagy „költemény”. Pindarosz műveiben „hordozni a muszát” annyit tesz „énekelni a dalt”. A szó minden bizonnyal az Indo-Európai men- tőből származik – ebből erednek a görög Mnémoszüné, a latin Minerva, és az angol „mind” (értelem), „mental” (szellem) és „memory” (emlékezet) szavak. A múzsák egyszerre voltak az időmértékes verselés megtestesítői és támogatói is: a musziké tehát a „múzsák művészetét” jelentette.

Az antik világ költői egyben zenészek is voltak. Egy-egy különleges versforma egy adott dallamot is jelentett. Az archaikus korban a könyvek széles körű elterjedése előtt, gyakorlatilag ez a műfaj jelentette az ismeretek, a tudás tárházát.

Az első görög csillagászati könyv Thalésztől, daktilikus hexameterben íródott, csakúgy, mint a pre-Szókratészi filozófusok annyi más műve, vagy Platón és Püthagorasz egyértelműen a musziké alfajába tartozó filozófiai költeményei.[2] Hérodotosz, aki a nyilvános felolvasás egyik úttörője volt, Hisztoriai (Történelem) című, kilenc könyvből álló művét a kilenc múzsáról nevezte el.

A költő és „törvényhozó” Szolón szerint a múzsák a „jó élet kulcsai”.[3] Jelenlétük jólétet és barátságot hoz. Szolón verseit az athéni ifjak nyilvános előadásokon szavalták–a múzsák megidézésével kiegészítve–az évente megrendezett ünnepi játékok alkalmával. A költő így terjesztette politikai eszméit és reformjait a korabeli polgárság között.

A múzsák ítélkeztek Apollón és Marszüasz versenyében. Ők szedték össze és égették el Kalliopé fia Orpheusz széttépett testének darabjait. Ők vakították meg Thamüriszt, a trák dalnokot aki vakmerően és önhitten versenyre hívta ki őket.

Irodalmi szerepük[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

William-Adolphe Bouguereau: A művészet és az irodalom, 1867.

Az epikus költemények vagy klasszikus görög történetek elején általában megidézik a múzsákat. Ők az alkotó segítőtársai és az igazság kinyilatkoztatói, a költő csupán szócső. A múzsák megidézése eredetileg arra utal, hogy a szerző a poétai hagyományok és formulák szerint alkot. Három klasszikus példa:

Homérosz: Odüsszeia Első ének:
Férfiuról szólj nékem, Múzsa, ki sokfele bolygott
s hosszan hányódott, földúlván szentfalu Tróját,”
(Fordította: Devecseri Gábor)
Dante Alighieri: Isteni színjáték, Pokol II. ének:
„Ó, Múzsa, nagy szellem, tiéd ez új dal,
ó lélek, aki írod, amit láttam,
nemességed elválik majd ezúttal!”
(Fordította: Babits Mihály)
John Milton: Elveszett Paradicsom I. könyv
„Az ember legelső bűnét, s a tiltott
fa gyümölcséből-kóstolást, amely
halált hozott e földre, kínt reánk,
s kivert az Édenből, míg egy különb
Ember megváltott, s visszahozta üdvünk,
zengd, Múzsa,”
(Fordította: Jánosy István)

A múzsák kultusza[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A múzsák szent helyei leggyakrabban patakok, források közelében álltak. Az egyik ilyen forrás a Helikón lábánál Aganippe, amelyből a mondák szerint költői lelkesedést merítettek. Ma is találhatunk múzsa-szentélyeket a boiótai Hippokréné-forrásnál vagy Pieria néhány patakjánál. A Parnasszosz egyik sziklahasadéka Delphoi közelében, ahol az ihletet adó Kasztalia-forrás ered, ma is a költészet jelképes otthona. A múzsákat e kiemelt szent helyük nyomán "Kasztaliai-nimfák" néven is emlegetik.

A múzsa-kultusz gyakran keveredett a görög dalnokok hős-kultuszával: Thaszoszban, Arkhilokhosz, a jambikus költészet atyjának sírjánál, Hésziodosz és a megvakított Thamürisz emlékére Boiótiában rendszeresen művészeti fesztiválokat, költői versenyeket rendeztek, ahol verseléssel és dallal áldoztak a múzsák előtt.

A múzsák áldozati helyei gyakran kapcsolódtak az Apollón szentélyekhez, mert az olümposzi istenek közül Apollón volt a múzsák karának vezetője, aki ezért az Apollón Muszagétész címet is viselte. Amikor Püthagorasz Krotónba költözött, első tanácsa az volt, hogy a városközpontban emeljenek templomot a múzsák tiszteletére.

A Nagy Sándor síremléke közelében i. e. 308-ban épült Alexandriai könyvtárt, és az itt tanító tudósok körét muszaion-nak, azaz a múzsák otthonának nevezték.

A 18. században a Felvilágosodás számos alakja próbálta újraéleszteni a „Múzsák kultuszát”. A leghíresebb, a forradalmi lázban égő Párizsban működő Neuf Soeurs, a szabadkőművesek páholyának Kilenc Nővér elnevezésű csoportja volt. Tagjai között volt Voltaire, Benjamin Franklin, Danton és a korszak jó néhány további befolyásos képviselője. A mozgalom érdekes „mellékhatása”, hogy ők használták először a mousaionszót a ma is használatos „múzeum” értelemben, mint a közkinccsé tett tudás házát.

Érdekességek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Platón tisztelete és elismerése jeléül a leszboszi költőnőt, Szapphót nevezte a „tizedik múzsának”.
  • A Szabad Fiumei Állam Gabriele D'Annunzio-féle 1920-as alkotmánya a 9 múzsa köré épült. Körük kiegészült Energeiával (Energia), mint a „tizedik múzsával”.
  • A 2000 című képregény-könyvsorozatban a Tizedik múzsa című rész Zeusz modern kori lányának alakját rajzolja meg.
  • A múzsa szó jelenkori jelentése: a művészt inspiráló, ihletet adó alak.
  • New Orleansban kilenc utca viseli a múzsák nevét.
  • A múzsák a Herkules (1997) című Disney rajzfilmben narrátorként jelennek meg.
  • A Robert Greenwald rendezte Xanadu című zenés filmben Olivia Newton-John Terpszichorét, a tánc múzsáját alakítja. A film további szereplői Gene Kelly és Michael Beck.
  • A 'Xanadu' előző változatában, a 'Down to Earth' című 1947-ben készült filmben Rita Hayworth alakítja Terpszichorét.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Pauszaniasz Periégétész: Görögország leírása 9.29.1
  2. Sztrabón: Geographika 10.3.10
  3. Szolón: 13. töredék

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Múzsák témájú médiaállományokat.
  • ókor Ókorportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap