Devecseri Gábor

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Devecseri Gábor
Született 1917. február 27.
Budapest
Elhunyt 1971. július 31. (54 évesen)
Budapest
Nemzetisége magyar
Foglalkozása költő,
író,
műfordító,
klasszika-filológus,
pedagógus

Devecseri Gábor (Budapest, 1917. február 27.Budapest 1971. július 31.) magyar költő, író, műfordító, klasszika-filológus. Az európai ókor klasszikusainak legnagyobb részét, az Iliaszt és az Odüsszeiát is beleértve, Devecseri Gábor korszerű és élvezetes fordításában ismerheti meg a mai magyar olvasó.

Mint költő a Nyugat „harmadik nemzedékének” egyik kitűnősége volt; mint tudós a magyar klasszika-filológia nemzetközi tekintélyű kiválósága; mint műfordító, mint az antik kultúra tolmácsa versenytárs nélkül első az évszázadok magyar irodalmában.
Hegedüs Géza[1]


Életpályája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1917-ben született Budapesten, tanulmányait is Budapesten végezte, református gimnáziumban érettségizett. Csodagyerekként indult. Tizenöt éves volt, amikor első, Karinthy Gáborral közös kötete Somlyó Zoltán előszavával megjelent. Első önálló verseskötete: A mulatságos tenger (1936). Kerényi Károly antikvitás-felfogásával, Kosztolányi nyelvi játékaival gyakorolt rá mély benyomást, de nem maradt rá hatástalan Szerb Antal és Babits Mihály sem.

Harci jelenet az Iliaszból

1938-ban lefordította és Kerényi Károly bevezetésével jelentette meg Catullus összes verseit, ezután éles vitába keveredett Csengery Jánossal, a neves klasszika-filológussal. 1939-ben diplomázott a Pázmány Péter Tudományegyetem görög-latin szakán, miközben már a Nyugat harmadik nemzedékéhez tartozónak számított a Nyugatban és a Szép Szóban megjelent verseivel. 1941-ben doktorált, doktori disszertációja címe: A művészi tudatosság Kallimachosz költészetében. 1942-ben tanári diplomát szerzett. 1942-től 1945-ig a Baumgarten Könyvtár könyvtárosa. Egymás után jelentek meg Plautus, Platón, Hérodotosz stb. fordításai, köztük Arisztophanész Lüszisztratéja (1943).

1945-ben publikálta Az élő Kosztolányi című esszékönyvét és az Állatkerti útmutató című, gyermekek számára írt, szellemes és eredeti verseskötetét.

1945 után után a budapesti tudományegyetem görög tanszékén irodalomtörténetet, a Színművészeti Akadémián művészettörténetet tanított. A sztálinista diktatúra kiteljesedése során belépett az MKP-ba (1948-tól MDP) és egyik vezéralakja lett az új, Révai József és Horváth Márton irányította irodalompolitikának. 1948-1954 között őrnagyi rangban oktatott irodalmat a Magyar Néphadsereg Tiszti Akadémiáján. 1953–1956-ban a Néphadsereg Szabad Hazánkért c. irodalmi és művészeti folyóiratának szerkesztője volt. Egyebek mellett Sztálint, Rákosit, a tervgazdálkodást dicsőítő versei, tanulmányai, műfordításai a legkülönbözőbb lapokban, antológiákban és önálló kötetekben jelentek meg. Rendkívüli formaérzéke révén bármit képes volt megverselni, ő készítette el az Odüsszeia (1947) és az Iliasz (1952) korszerű magyar fordítását, lefordította a Homéroszi himnuszokat, sőt a homéroszi kor valamennyi fennmaradt emlékét is, ezzel irodalmunk antikvitás-élményét alapvetően megváltoztatva; munkáját 1953-ban Kossuth-díjjal jutalmazták.

Devecseri Gábor sírja Budapesten. Farkasréti temető: 25-1-112. Fekete Tamás alkotása.

1956-ban személyesen és műveivel is szerepelt a forradalomban, 1956 után költeményekből, műhelytanulmányokból, útirajzokból, önéletrajzi jellegű írásokból élt, drámát írt Odüsszeuszról, kiteljesítette a Catullus-fordítások sorát. A perzsa irodalom kedvéért ezt a nyelvet is elsajátította. 1971-ben halt meg, Budapesten. Hosszú betegsége alatt is, még a kórházi ágyon is írt – A hasfelmetszés előnyeiről.

Tagságok, díjak, kitüntetések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A család[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Guthi Soma igen művelt újságíró és író unokája. Édesanyja, Devecseriné Guthi Erzsébet író és az egyik legjobb angol regényfordító. A híresen szellemes asszony vonzáskörében a nagy formatudású Kosztolányi Dezső, a szellemdús Karinthy Frigyes és a romantikusan csapongó Somlyó Zoltán szinte saját szellemi gyermeküknek érzik a serdülő Devecserit. Felesége: Huszár Klára operarendező, zeneíró, zeneszerző, karmester, műfordító.

Művei, publikációi[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Epidaurosz, Aszklépiosz-templom, Harc az amazonokkal
  • Magyar Rádió Online A szerző egy műve, saját előadásában
  • Devecseri Gábor: Villon „Átköltése”, Nyugat 1937. 11. szám
  • Az állatkerti útmutató (Budapest, 1945)
  • Margitszigeti elégia (Budapest, 1945)
  • Terjed a fény (Budapest, 1950)
  • Budapest tündérváros (tanulm. és versek, Budapest, 1946)
  • Jövendő tükre (versek, Budapest, 1954)
  • Műhely és varázs (1959) (tanulmánykötet)
  • Odüsszeusz szerelmei (színmű és versek, Budapest, 1964)
  • Lágymányosi istenek (visszaemlékezések, Budapest, 1967)
  • Csak annyi meleget (versek, Budapest, 1968)
  • Bikasirató (Budapest, 1971)
  • A meztelen istennő és a vak jövendőmondó (regény Budapest, 1972)
  • A mulandóság cáfolatául (Hátrahagyott versek, bevezette Somlyó György, Budapest, 1972)
  • Beszalad az idő (válogatott versek, Budapest, 1972)
  • A hasfelmetszés előnyei (visszaemlékezések, Budapest, 1974)
  • Összegyűjtött versek (Budapest, 1974)
  • Műveinek gyűjteményes kiadása (Budapest, 1977).
Vörösalakos váza i. e. 460 – 450
  • Devecseri Gábor és Karinthy Gábor versei, 1932
  • A mulatságos tenger, vers, 1936
  • Barátaimhoz, vers, 1939
  • A művészi tudatosság Kallimachos költészetében, tanulmány, 1941
  • Ál-állatkereskedő, vagy az igazi szerelem diadala, verses komédia, 1942
  • De amore, vers, esszék, 1943
  • Állatkerti útmutató, gyermekvers , 1945 [5. felújított kiadás 1994]
  • Az élő Kosztolányi, kismonográfia, 1945
  • Margitszigeti elégia, vers, 1945
  • Budapest, tündérváros, tanulmány, vers, 1946
  • Levél a hegyről, válogatás vers, 1946
  • Terjed a fény, vers, 1950
  • Önkéntes határőr, elbeszélő költemény, 1951
  • Jövendő tükre, vers, 1954
  • Három hét egy esztendő. Verses útinapló a Szovjetunióból. 1954. november 27. – december 21., 1955
  • Anselmus diák, verses operaszöveg, 1957* Műhely és varázs, görög-római tanulmány, 1959
  • Homéroszi utazás. Görögországi útinapló, 1961
  • Horatius összes versei, szerk. [Borzsák Istvánnal], 1961
  • Odüsszeusz szerelmei, dráma és vers, 1964
  • Lágymányosi istenek, emlékezések, tanulmány, 1967
  • Csak annyi meleget, vers, 1968
  • Epidauroszi tücskök, szóljatok. Görögországi útinapló [fotó: Gink Károly], 1969
  • Ithaka, vers [fotó Gink Károly], 1969
  • Öreg fák, vers [fotó Vajda Ernő], 1969
  • Kalauz Homéroszhoz, tanulmány, 1970
  • Variációk. A pamutszamár keservei, átváltozásai és végső boldogsága, vers [rajz: Reich Károly], 1970
  • Bikasirató, vers [rajz Szántó Piroska], 1971 <1970*ÚMIL>
  • Beszakad az idő, válogatás vers, 1972 <Beszalad az idő*MÉL3>
  • A mulandóság cáfolatául, hátrahagyott vers, 1972
  • A meztelen istennő és a vak jövendőmondó, regény [rajz Hincz Gyula], 1972
  • A hasfelmetszés előnyei, emlékezések, vers [sajtó alá rendezte Vajna János], 1974
  • Összegyűjtött versek, 1974
  • Lágymányosi istenek. Összegyűjtött esszék, 1979
  • De amore, elbeszélés [szerk. Huszár Klára], 1993.

Műfordításai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Neki köszönhető a teljes modern Homéroszon kívül egyebek közt Ovidius Átváltozások, Firdauszí Királyok könyve c. művének fordítása, mintegy három tucat antik dráma (Aiszkhülosz, Szophoklész, Euripidész, Arisztophanész, Menandrosz, Plautus) és több száz lírai mű (köztük a teljes Catullus-életmű) magyar nyelvű változata.

89 író közel ezer versét, drámáját és regényét fordította magyarra.

  • Homérosz: Odüsszeia [2]
  • Homérosz: Iliasz [3]
  • A világirodalom szerelmes verseiből [4]
  • Anakreón versei. Anakreóni dalok (1962)
  • Firdauszi: Királyok könyve (1959)
  • Ovidius: Átváltozások (1964)
  • Fohász a múzsákhoz – Tíz ógörög költő
  • N. Morland: Az árny-gyilkos, bűnügyi r., 1936
  • Catullus összes költeményei, 1938
  • Homérosi himnuszok Herméshez, Dionysoshoz, 1939
  • Homérosi himnuszok Aphroditéhez, az Istenanyákhoz, Hestiához, a Naphoz és a Holdhoz, 1941
  • Plautus: A hetvenkedő katona. Három ezüst. Vígjátékok, 1942
  • Aristophanes: Lysistrate. Vígjáték, 1943
  • Hérodotos: Kyros és Kroisos története, 1943
  • Kallimachos himnuszai, 1943
  • Steffen Albert válogatott versei, 1943
  • R. L. Stevenson: A kincses sziget, ifj. r., 1943
  • Platon: Sokrates [későbbi kiadásokban Szókratész] védőbeszéde, 1944
  • A. A. Milne: Hatévesek lettünk, gyv., 1945
  • Görög versek [Trencsényi Waldapfel Imrével], 1947
  • Homérosz: Odysseia. [későbbi kiadásokban Odüsszeia], 1947
  • Homéroszi himnuszok, teljes kiad., 1948
  • Homérosz: Iliasz, eposz, 1952
  • M. Iszakovszkij: Válogatott versek, 1954
  • Szophoklész: Élektra, tragédia, 1956
  • Firdauszi: Királyok könyve, eposz, 1959
  • Shakespeare: A windsori víg nők, vígjáték, 1959
  • Euripidész: Iphigeneia Auliszban, tragédia, 1960
  • Euripidész: Iphigeneia a taurosok között, tragédia, 1961
  • R. Bradford: Ádám apánk és gyermekei. Szatirikus mesék felnőtteknek [Majoros Istvánnal], 1961
  • Plautus-Terentius: Római vígjátékok [Kárpáty Csillával], 1961
  • Anakreón versei. Anakreóni dalok. Töredékek, 1962
  • Aiszkhülosz drámái, 1962
  • Ovidius: Átváltozások, költemény-ciklus, 1964
  • Görög drámák [Arany Jánossal, Trencsényi Waldapfel Imrével], 1965* Catullus összes versei, 1967
  • Euripidész: Bakkhánsnők, tragédia, 1968
  • Menandros: Epitrepontes. Ítéletkérők, komédia, 1971
  • Homérosz: Iliasz. Odüsszeia. Homéroszi költemények, 1974
  • Plautus vígjátékai, I-II. [s. a. r. Szilágyi János György], 1977
  • Arany lant, műford. I-II. [vál., szerk. Somlyó György], 1979
  • Szophoklész drámái [D. G. és Babits Mihály], 1979
  • Görög tragédiák, 1980
  • Görög komédiák, 1982
  • Aiszkhülosz: Oreszteia. Áldozatvivők. Eumeniszek, d., Szentendre, 1994.

Devecseri Gáborról[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Hegedüs Géza: A Magyar irodalom arcképcsarnoka
  • Az 1956-os forradalom és szabadságharc története
  • A Dunánál: Magyarok 20. században (1918-2000), Irodalomtörténet, Veres András: Államosított irodalom
  • Rónay László: D. G. alkotásai és vallomásai tükrében (Arcok és vallomások, Bp., 1979)
  • Erki Edit: Az Élet és Irodalom látogatása D. G.-nál (Élet és Irod., 1968)
  • Angyal Endre: Emléksorok D. G.-ról (Életünk, 1971. 5. sz.); Karinthy Ferenc: Istenek gyermeke (Kortárs, 1971. 10. sz.)
  • Keresztury Dezső: D. G. sírjánál (Kortárs, 1971. 10. sz.)
  • Búcsú D. G.-tól: Szilágyi J. György, Somlyó György, Hubay Miklós, Boldizsár Iván írásai (Élet és Irod., 1971. 32. sz.)
  • Falus Róbert: Menandros és Mozart varázsa (Nagyvilág, 1972. 7. sz.)
  • Abody Béla: D. G. (Félidő, Bp., 1973)
  • Ortutay Gyula: D. G. (Fényes tiszta árnyak, Bp., 1973)
  • Pesti Ernő: D. G. bibliográfia (Bp., 1976)
  • Ungvári Tamás: Monotroposz (Kortárs, 10. sz.)
  • Rónay László: Az istenek kegyeltje (Kortárs, 1977. 5. sz.).
  • Hegedüs Géza: In memoriam (vers, Ország Világ, 1971. 32. sz.)
  • Weöres Sándor: In memoriam D. (vers, Egybegyűjtött versek, Bp., 1975)
  • Keresztury Dezső: Vázlatok egy költő arcképéhez (Jelenkor, 1972. 8. sz.)
  • Lakatos István: D. Homéroszának hátlapjára (vers, Egy szenvedély képei, Bp., 1972)
  • Takáts Gyula: Bacchus és Devecseri (vers, Sós forrás, Bp., 1973)
  • Vihar Béla: A fuvoláshoz. D. G. emlékének (vers, Egy katona megy a hóban, Bp., 1978)

Képek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. MEK Hegedűs Géza: A magyar irodalom arcképcsarnoka
  2. Homérosz: Odüsszeia
  3. Homérosz : Iliasz [Magyar Elektronikus Könyvtár - MEK-00406]
  4. http://mek.oszk.hu/00300/00380/html/ Énekek éneke Válogatta és szerkesztette Vas István

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Devecseri Gábor témájú médiaállományokat.