Karátson Gábor

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Karátson Gábor (Budapest, 1935. május 21.) Kossuth-díjas író, műfordító, festő és filozófus, művészetpedagógus.

Tartalomjegyzék

Élete [szerkesztés]

Középiskolai tanulmányait követően 1954-ben az ELTE magyar–német szakára vették fel, később a jogi karra irányították. Az 1956-os események során részt vett a Magyar Egyetemisták és Főiskolások Szövetségének megalakításában, s az ELTE forradalmi bizottságának tagjává választották. Miután a forradalom leverését követően illegális lapok terjesztésében segédkezett, 1957. március 12-én rövid időre őrizetbe vették, s júniusban letartóztatták. Izgatás vádjával hároméves börtönbüntetésre ítélték, de 1958 novemberében szabadlábra került. Minthogy egyetemi tanulmányait nem folytathatta, előbb fizikai munkás, a Nemzeti Színház statisztája, majd a Corvina Kiadó korrektora, 1974-től szerkesztője lett. A rendszerváltást követően a Miskolci Egyetemen, a Janus Pannonius Tudományegyetemen és az ELTE-n adott elő keleti filozófiát.

1968 óta a nyilvánosság előtt is szerepelt tempera- és olajfestményeivel, akvarelljeivel, több művészeti és filozófiai írás szerzője, 1995-ben a Magyar Festők Társaságának egyik alapító tagja és elnöke. Az 1980-as évektől környezetvédelmi aktivistaként a Duna-kör tagja. A Védegylet tagja volt, 2008-ban kilépett.

Művei (válogatás) [szerkesztés]

Írások [szerkesztés]

  • Miért fest az ember? (1970)
  • A festés mestersége (1971)
  • Így élt Leonardo da Vinci (1973)
  • Hármaskép (1975)
  • A gyermek Altdorfer (1982)
  • Ulrik úr keleti utazása (1992)[1]
  • Világvége után (1993)
  • Ötvenhatos regény (2005)

Fordítások [szerkesztés]

Esszék [szerkesztés]

Illusztrációk [szerkesztés]

  • Goethe Három mese (1976)
  • Goethe: Faust (1980)
  • Szent Lukács írása szerint való evangélium (2002)
  • Szent János írása szerint való evangélium (2007)

Kiállítások (válogatás)[2] [szerkesztés]

Egyéni [szerkesztés]

  • 1968 • Fényes Adolf Terem, Budapest
  • 1992 • Óbudai Társaskör Galéria, Budapest
  • 1994 • Balatoni Múzeum, Keszthely
  • 1997 • Budapest Galéria, Budapest
  • 2000 • Bibliai akvarellek, Szinyei Szalon, Budapest
  • 2004 • Új művek, Egry József Emlékmúzeum, Badacsony
  • 2007 • Csepel Galéria Művészetek Háza, Budapest; Bibliai akvarellek, Parti Galéria, Pécs

Csoportos [szerkesztés]

  • 1997 • Szürenon emlékkiállítás, Vigadó Galéria, Budapest
  • 2005 • Harminchárman : tíz éves a Magyar Festők Társasága,[3] Hilton Budapest West End.
  • 2006 • Kossuth-díj 2006 : Karátson Gábor festőművész és Solti Gizella kárpitművész kiállítása, Magyar Képzőművészek és Iparművészek kiállítóhelye - Andrássy úti Galéria, Budapest
  • 2007 • Őszi Kulturális Fesztivál kamara tárlata - Zichy Mihály és Karátson Gábor kiállítása, Regionális Összművészeti Központ (REÖK), Szeged

Kiállítás megnyitók [szerkesztés]

Díjak, elismerések [szerkesztés]

Irodalom [szerkesztés]

Források [szerkesztés]

  1. ↑ Egy T'ang-kori vagy még régebbi sír-géniusz meglátogatja a szerzőt
  2. ↑ Listák www.artportal.hu nyomán.
  3. ↑ A Magyar Festők Társasága alapító tagjainak kiállítása: Benes József, Benkő Viktor, Bikácsi Daniela, Csáji Attila, Csikós Tibor, Csorba Simon, Erdélyi Eta, Halbauer Ede, Harmati Zsófia, Hévizi Éva, Iványi Katalin, Jovián György, Karátson Gábor, Kéri Mihály, Kis Sándor Lajos, Kovács Péter, Kovács Tamás Vilmos, Kováts Albert, Mayer Berta, Orbán Attila, Paizs László, Pogány Gábor, Serényi H. Zsigmond, Simsay Ildikó, Szabó Ágnes, Szathmáry József, Szemadám György, Szentgyörgyi József, Szily Géza, Végh András, Vilhelm Károly, Zoltán Mária Flóra, Zöld Anikó.
  4. ↑ Írói munkássága elismeréseképpen.
  5. ↑ Képzőművészeti munkásságáért.
  6. ↑ Festői, irodalmi és műfordítói munkásságáért.
A lap eredeti címe: „http://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Karátson_Gábor&oldid=13480899”