Nemzeti Színház

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Koordináták: é. sz. 47° 28′ 16″, k. h. 19° 04′ 14″

A Nemzeti Színház Budapesten

A budapesti Nemzeti Színház 1837-ben kezdte meg működését (1840-ig Pesti Magyar Színház néven) az Astoria Szállóval szemben. Működött a Blaha Lujza téren (1908–1964), majd a jelenlegi Magyar Színház épületében, a Hevesi Sándor téren (1966–2000) is. Önálló épülete majd' fél évszázaddal az első lebontása után, 2002. március 15-én nyitotta meg kapuit.

Az „új” Nemzeti Színház[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az 1908-ban bezárt első épület után újra önállóan a Nemzeti Színháznak épült intézmény építkezése 2000 szeptemberétől nem egészen 16 hónapig tartott. Az épület apportált állami tulajdonú telken áll. Az építését Schwajda György irányította - kezdetben kormánybiztosként, később a Nemzeti Színház Rt. vezérigazgatójaként. A színházavató előadás Madách Imre: Az ember tragédiája volt, amit Szikora János rendezett.

A 2002. március 15-én megnyílt Nemzeti Színház első igazgatója Schwajda György volt. Nevéhez köthető „A Nemzet Színésze" kitüntetés megalapítása. Ugyan még ő szerződtette a társulat javát - amely semmilyen vonatkozásban nem kapcsolódott jogelődjéhez, az átnevezett Pesti Magyar Színházhoz -, de mandátuma májusban lejárt. Ekkor Görgey Gábor miniszter Bosnyák Miklóst az év decemberéig ügyvezető igazgatónak, Huszti Pétert pedig öt évre a színház élére nevezte ki, de utóbbi nagy közéleti felzúdulást váltott ki, mivel nem pályázati úton nyerte el a pozíciót. Görgey végül kiírt egy pályázatot. Mivel Huszti Péter júniusban lemondott, december 31-ig az ügyvezető vette át az elnök-vezérigazgatói posztot. 2003. január 1-jétől Jordán Tamás lett a bíráló bizottság szavazatai alapján a főigazgató. Érdemei: az úgynevezett „megyejárás”, amikor is vidékről hozták busszal a közönséget, és az évad minden hónapjában bemutatkozott a színházban egy-egy megye. A program 2005-ig tartott. Periódusa alatt harminc bemutatót tartottak, a társulat 25 főről 47-re duzzadt, és - alkotók, illetve repertoár tekintetében - létrejött egy „nyitott ház".

2008-2012 között Alföldi Róbert volt az igazgató. Személyisége megosztotta a szakmát és a közönséget is. Az addig elvárt - és elődje által is gyakorolni próbált - népnevelő, nemzeti népszínház teljes ellentétét vallotta és valósította meg. Mandátuma lejártával, 2013-tól Vidnyánszky Attila igazgatja a színházat.

A budapesti Nemzeti Színház története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Nemzeti Színház első épülete

A magyar színház épületét Pest vármegye alispánja, Földváry Gábor határozott intézkedésének köszönhetően a Grassalkovich Antal által adományozott Kerepesi úti (a mai Rákóczi út 1. szám alatt, az Astoria szállodával szemben lévő irodaház helyén) telken kezdték építeni, 1835-ben, és 1837. augusztus 22-én nyitották meg Pesti Magyar Színház néven. 1840-ben a Pest vármegye által fenntartott színház országos intézmény lett, és Nemzeti Színház néven működött tovább. 1875-ben a színházépületet átalakították, és kibővítették. 1908 nyarán bezárták, tűzveszélyesnek és életveszélyesnek nyilvánították. 1912 januárjában a lebontandó régi épület helyére írtak ki először pályázatot az új Nemzeti Színház tervezésére, majd 1913-1914-ben le is bontották. Az I. világháború, később a gazdasági világválság is megakadályozta a második fordulóban nyertes Tőry Emil és Pogány Móric pályázati tervének megvalósulását.

A Nemzeti Színház Blaha Lujza téri épülete a 20. század elején
A Kerepesi (ma Rákóczi) út a Hatvani (ma Kossuth Lajos) utcával. Bal sarkán a régi Nemzeti Színházzal és a Zrínyi kávéházzal

Miután 1908-ban a főváros végleg megtagadta a nyitási engedélyt, a Vallás- és Közoktatási Minisztérium határozata alapján a társulat számára „átmenetileg” a Blaha Lujza téri Népszínházat bérelték ki. Később az az épület is a Nemzeti Színházéhoz hasonló sorsra jutott: lebontásáról 1963-ban döntött a kormányzat, mivel az épülő metró - állítólag - statikailag meggyöngítette. A társulat 56 éven át játszott abban a színházban, azután átmenetileg a Nagymező utcába, a mai Thália Színház (ami akkoriban Petőfi Színház néven működött) épületébe költözött.

Két évvel később az átépített Magyar Színház épületében [1] kapott helyet - 34 éven át. A Hevesi Sándor téri teátrum és társulata 2000. szeptember elsejéig (két héttel a Duna-parti építkezés megkezdése előttig) viselte a Nemzeti Színház nevet.

A színház egyes időszakokban több játszóhellyel is rendelkezett. Kamaraszínháza volt 1945-1951 között a Magyar Színház, 1951-1982 között a Petőfi Sándor utcai egykori Belvárosi, ma Katona József Színház, majd 1982-2000 között a Várszínház.

Az új Nemzeti Színház tervezése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Nemzeti Színház otthona a Hevesi Sándor téren 1966–2001 között. Ma Pesti Magyar Színház

Az új épület elhelyezésére és a Dózsa György út adott szakaszának építészeti rendezésére 1964-ben kiírt - a századeleji után - második tervpályázat eredményeként (29 pályamunka alapján) a hatalom a Városliget szélén, a Felvonulási téren jelölte ki az új Nemzeti Színház helyét. Az 1965-ös nemzetközi építészeti tervpályázat második fordulóján 36 magyar és 56 külföldi pályamű közül két második díjat adtak ki (első helyezés nem született): a Középület-tervező Vállalat munkatársainak (Hofer Miklós, Vajda Ferenc, Kádár István, Bakos Kálmán és dr. Lohr Ferenc), valamint Jan Boguslawski és Bogdan Gniewiewski pályázata nyert. Ezt követően Hofer Miklós vezetésével két évtizeden át a Középület-tervező Vállalat foglalkozott az épület tervezésével. Végül az engedélyezési- és kiviteli tervek alapján, 1985-ben az építésügyi hatóság kiadta az építési engedélyt, az építkezés azonban nem jutott tovább néhány fa kivágásánál (melyeket aztán 1987-ben pótoltak). Az 1980-as években lehetőség nyílt társadalmi adakozásra, így többek között Gobbi Hilda színésznő is - akinek a közbenjárására a régi épület néhány jellemző részletét sikerült megmenteni a pusztulástól, és sürgette az építkezést már annak lebontása óta, - hozzájárult az új színház építési költségeihez.

1988-ban új helyszín-kijelölő pályázatot írtak ki, amelyen a szakmai zsűri a Vár-beli és a lipótvárosi Erzsébet téri helyszíneket tartotta legmegfelelőbbnek. A legtöbb pályázó az utóbbit dolgozta fel és a közönségszavazatok listájának élén is az állt. A tervpályázatra 32 pályamű érkezett. Az első díjat Ligeti Béla, a másodikat Bán Ferenc és alkotótársaik kapták. 1990-ben, a társadalmi-történelmi változások következtében, a magyar színjátszás kétszáz éves évfordulóját megelőző napon az Antall-kormány határozatban mondta ki, hogy a költségvetés helyzetének ismeretében a színház „a közeljövőben nem valósítható meg”.

A színházépítés ügye azonban nem ült el. Kisebb-nagyobb felbuzdulások és zúgolódások után, 1997 tavaszán egy újabb, névaláírásos nyílt hazai tervpályázat került kihirdetésre, melynek külföldi szaktekintélyekkel megerősített zsűrije - gazdaságossága miatt[2] inkább az előbbin második helyezett - Bán Ferenc munkáját ajánlotta megvalósításra. A kultuszminiszter Bálint Andrást nevezte ki előbb 1998. január 1-jétől miniszteri főtanácsosnak, majd 1999. augusztus 1-jétől a Nemzeti Színház igazgatójának, bár a decemberben kiírt pályázat nyertese Ascher Tamás volt, miközben - titkos előkészületek után - Magyar Bálint azt is bejelentette, hogy a Nemzeti Színház a Hevesi Sándor téren Magyar Színház néven működik tovább. 1998 márciusában elkezdődött az új Nemzeti Színház építése. Az alapkőletételre nem ment el sem az akkori Nemzeti társulata - akiknek először meghívót sem küldtek -, sem több meghívott író. A választások első fordulója előtt, május 10-én, Magyar Bálint futárral küldte át az akkor még a Nemzeti Színház igazgatójának (Ablonczy László) a Magyar Színház alapító okiratát.

A főhomlokzat

Az új kormány október 29-én leállította az építkezést, és új helyszínt jelölt ki. A kulturális miniszter indoklása szerint a belvárosi Erzsébet tér környezetvédelmi és közlekedési szempontból nem felel meg a célnak, ezen kívül a színház megépítése az eredeti tervek szerint túl drága lett volna. Novemberben, még mandátuma megkezdése előtt, Bálint András lemondott az igazgatói posztról (így átmenetileg 1999-2000-ben a Pesti Magyar Színházat átvevő Iglódi István volt a megbízott igazgató). 1999-ben megkezdte működését az Új Nemzeti Színház Megvalósítási Iroda Schwajda György miniszteri biztos vezetésével, aki Siklós Mária építészt bízta meg - előbb a Városligetben, majd - a Duna-parti helyszínen (a volt „expo-telken”) megépítendő Nemzeti Színház terveinek elkészítésével. Építészek és a kamara tiltakozása nyomán újabb pályázatot írtak ki, amely kikötötte, hogy a pályamű a már kész műszaki-koncepcionális (színház-technológia, belső funkcionális rend, közönségforgalmi terek) terven kell alapuljon. 2000 májusában a zsűri Vadász György pályázatának adta az első díjat, de mégis Siklós Mária eredeti színháztervét engedélyeztették a főváros IX. kerületi önkormányzatánál. Az engedély - három elutasítás és fellebbezés után - a Fővárosi Közigazgatási Hivatalnál szeptemberben vált jogerőssé. 2000. augusztus 1-jén létrejött a Nemzeti Színház Rt., élén - így a színházén is - Schwajda Györggyel, akinek feladata a Nemzeti Színház épületének felépítése volt. Az építkezés 22%-ban közadakozásból, 78%-ban központi költségvetési forrásból épült fel. Az épület tulajdonosa: a Nemzeti Színház Zrt., egyszemélyes zártkörű részvénytársaság, közvetlenül a kultuszkormányzat irányítása alá tartozik és az állam alapította.

A Nemzeti Színház 2002. március 15-én nyitotta meg kapuit Budapest IX. kerületében a Bajor Gizi park 1. szám alatt.

A Nemzeti Színház elhelyezkedése és terei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Nagykörút Boráros téri, vagyis déli végétől a Rákóczi híd felé egy HÉV-megállónyira, a Duna és a Soroksári út közötti területen található színház rekord idő - alig 15 hónap - alatt készült el. Az épület nettó alapterülete a szabadtéri színpaddal együtt több mint 2 ha (20 ezer négyzetméter). A színház - a Dunára párhuzamos oldalnézetből - funkcionálisan három részre tagozódik. A központi rész a majdnem kör alaprajzú nézőteret és a stúdiószínpadot foglalja magába, ezt veszi körül elölről a közönségforgalmi tér, valamint a nagy színpadot „U” alakban szegélyező üzemi szárny, a pincével és a földszinttel együtt nyolc emeletnyi magasságban.

Madách Imre szobra a színház aulájában

Az épületben 3 színpadon tarthatnak előadást. A nagyszínpad 3 emeletes nézőtere 619, a Gobbi Hilda Színpadé (stúdiószínpad) 160-200 fő befogadására alkalmas, a Kaszás Attila terembe (háziszínpad) 80-100 néző ülhet be. A színház speciális akusztikai hangolását Arkagyíj Popov[3] végezte. A forgatható főszínpad különlegessége, hogy minden egyes eleme mozgatható, süllyeszthető, és billenthető. A negyedik emelten hangfelvételek készítésére is alkalmas hangstúdió is található. A színház Duna felőli oldalán helyezkedik el az úgynevezett szabadtéri színpad, melynek nézőtere a színházat körbevevő park szabadtéri - fedett - lépcsőről közelíthető meg.

A tervezők - ahol lehet - természetes anyagokat használtak: mészkő, gránit, fa, gyapjú és üveg. A szőnyegek és a páholyok drapériái egyedi tervezésűek. A beltérben található 14, talapzaton álló, fehérmárvány szoborportré a lebontott Blaha Lujza téri színház lépcsőfordulóiban állt, majd a Bajor Gizi Színészmúzeumból kerültek „vissza” a Nemzeti Színház épületébe.

A robbantással lebontott Blaha Lujza téri épület emléke

Külső megjelenésében a létesítmény egy hajó képzetét kelti, amely a Dunán ringatózik. Az építmény egészét körülölelő kertben egy szoborpark is helyet kapott, ahol a közelmúlt legendás színészeinek egy-egy emlékezetes szerepükben megörökített, bronzba öntött életnagyságú szobra látható. A park kapuszobrát Melocco Miklós szobrászművész tervezte Tolnay Klári és Latinovits Zoltán alakjával, míg a további, Gobbi Hilda, Kiss Manyi, Ruttkai Éva, Latabár Kálmán, Tímár József, Major Tamás, Sinkovits Imre, Lukács Margit, Básti Lajos és Soós Imre alkotások Bencsik István, Marton László, Kligl Sándor és Párkányi Raab Péter szobrászművészek munkái.

A főbejárat előtti „hajóorr”-nál látható a mesterségesen kialakított vízfelületbe fektetve a jelképes Blaha Lujza téri régi Nemzeti Színház főhomlokzatának timpanonos sziluettje, a „léleklángok”-at formázó fáklyákkal. Az épület oldalhomlokzatain megjelenő szobrok Schrammel Imre tervei alapján készültek. A főbejárati homlokzaton kilenc múzsa és tizennégy relief található. A domborművek Makláry Zoltánt, Őze Lajost, Somogyi Erzsit, Rajz Jánost, Kálmán Györgyöt, Bihari Józsefet, Pártos Erzsit, Pécsi Sándort, Gábor Miklóst, Páger Antalt, Sulyok Máriát, Bulla Elmát, Feleki Kamillt, és Dajka Margitot ábrázolják.

A Duna-parti parktér építményei a nyírt sövényből kialakított labirintus és egy „zikkurat”, amely belsejének hét terme a Kékszakállú herceg várát idézi fel. Ezeket és a szabadtéri színpadot egy „platán allee” (fasor) köti össze.

A Nemzeti Színház mellett található a 2005-ben átadott Művészetek Palotája.

Igazgatói[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Pesti Magyar Színház (1837-1840)
Nemzeti Színház (1841-2000)
Az "új" Nemzeti Színház (2000-)

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Nemzeti Színház témájú médiaállományokat.