Kállai Ferenc

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kállai Ferenc
Kállai Ferenc.JPG
Kállai Ferenc Pelikán elvtárs szerepében A tanu című filmben 1969-ben
Életrajzi adatok
Születési név Krampner Ferenc
Született 1925. október 4.
Gyoma
Elhunyt 2010. július 11. (84 évesen)
Budapest
Pályafutása
Aktív évek 19452008
Híres szerepei Pelikán József
A tanu
Danton
Falstaff
Díjai
Kossuth-díj 1973
Jászai Mari 1956, 1958
Kiváló művész 1970
Érdemes művész 1966

Kállai Ferenc az IMDb-n
PORT.hu-adatlap

Kállai Ferenc (eredetileg Krampner Ferenc; Gyoma, 1925. október 4.Budapest, 2010. július 11.) a Nemzet Színésze címmel kitüntetett, Kossuth-díjas és kétszeres Jászai Mari-díjas magyar színész, rendező, főiskolai és egyetemi tanár, egy időben országgyűlési képviselő, érdemes és kiváló művész. A végrendelete alapján, valamint felesége segítségével létrehozott alapítvány, 2011. március 27-én adta át a Kállai Ferenc-életműdíjat.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Felfedezőjével, Kiss Ferenccel az Iszony című filmben (1966)
Rómeó és Júlia 1946-ban (Partnere Fényes Aliz)
Dedikáció

Iskoláit szülővárosában kezdte el. Tizenkét éves korában – kényszerűségből – Budapestre, az Elemér utca 6-ba[Mj. 1] költöztek. A Damjanich utcai Rákóczi Felsőkereskedelmi Iskolában érettségizett.

Az akadémiai felvételire késve érkezett. Kiss Ferenc kiváló színész – akkor nagy hatalmú, művészek és művészpalánták sorsát eldöntő politikai tényező is – és Makay Margit előtt, Ady-verssel vizsgázott.

Biztos lehetett abban, hogy felveszik, hiszen Kiss politikai meggyőződésének megfelelően az akkori miniszterelnök nevére tett - ellentmondást nem tűrő - névmagyarosítási javaslatot.
"Ilyen névvel nem lehet cicáznod, mint a Krampner. S ha már változtatnod kell, legyél mindjárt Kállai"

Évfolyamtársa volt – többek között – Darvas Iván. A háború miatt tanulmányait néhány hónap után meg kellett szakítania. 1945 őszén megpróbálta folytatni a főiskolát. Sikeres, szerződtetett színészként azonban fel kellett adnia diplomaszerzési elképzeléseit.

Egykori középiskolájában, a Damjanich utca négyben működött 1945 tavaszán a MADISZ[1]. Egy újsághirdetésben ideinvitálták a művészeti főiskolák növendékeit. Itt figyelt fel rá Both Béla, a Szabad Színház[Mj. 2] igazgatója, aki azonnal szerződtette Kállait. Ugyanazon a napon azonban Bárdos Artúr, a Belvárosi Színház[Mj. 3] direktora dupla gázsit ígérve átcsábította.[Mj. 4] A tiszavirág életű társulat egyetlen bemutatójában szerepelt. A Koldusoperában, Filch szerepét játszotta.[2]

A Belvárosi Színházban 1946. március 23-án mutatkozott be, René Fauchois: Vigyázat, mázolva című darabjában. Ezt megelőzően azonban még szerepet kapott a Magyar Színházban (Néma levente) és a Madách-ban is (Ludas Matyi).

Színháztörténeti jelentőségűnek tartják a Belvárosi Színházban bemutatott, Bárdos Artúr által rendezett Rómeó és Júliát. Partnere a nála hat évvel idősebb, általa is csodált Fényes Aliz[Mj. 5] volt.

1948-ban a Major Tamás által vezetett Nemzeti Színház szerződtette. Major különös módon nevelte a színészt, elvette, majd visszaadta a kiosztott szerepet. Mindezek ellenére a legendás társulat első vonalába emelte.

A Színházi Adattárban[3] az első regisztrált nemzeti színházi bemutatója az 1949. december 2-án színpadra állított Gorkij-darab, az Ellenségek volt. Ebben Grekov szerepét játszotta, többek között Rátkai Márton, Gobbi Hilda, Tímár József, Tőkés Anna, Szörényi Éva voltak a partnerei. Három héttel később egy vonalas szovjet darabban, a Boldogság-ban mutatkozott be. A forrásként említett Színházi Adattárban 130 „nemzetis” bemutatója van regisztrálva.

A nagy tekintélyű művész a 80-as években közéleti szerepet is vállalt. 1981 és 1990 között a Színházművészeti Szövetség elnöke volt; 1985 és 1989 között országgyűlési képviselő, a kulturális bizottságot is vezette.

... Volt idő, hogy úgy tűnt, tovább megy a világ. Fiatalon hittem benne. Idős koromra viszont azt kell látnom, hogy nem lett igazam, mert optimista voltam. Túlzottan.

Hogy most meg túlzó pesszimista vagyok?

Lehet. Ez az én személyes problémám. Az én örök problémám, ami amíg élek, már megmarad, hiszen csak nem tudok előbbre jutni. Talán éppen amiatt, hogy ilyen borúsan látom a jövőt. Saját nyavalygásomban nyűglődöm. Hetvenöt éves koromra, a vége felé, eljutottam tehát addig az alapkérdésig is, amelyet már annyian feltettek maguknak:

– Miért vagyunk a világon? Tessék mondani, miért születtem meg én?

Részlet portrékötetének befejező fejezetéből:

1982-ben viharos körülmények között eltávolították a Nemzeti Színházból Székely Gábort és Zsámbéki Gábort. Kállai támogatta Pozsgay Imre törekvését, hogy a két rendező kapjon önálló színházat. Erről a helyzetről őszintén beszélt a hetvenötödik születésnapjára megjelent portrékötetben.[4][Mj. 6]

Látta azonban, hogy Székelyre és Zsámbékira szüksége van a magyar színházművészetnek – talán nem a Nemzetiben –, sikeresen lobbizott az eltávolítottak rehabilitációjáért, új színház alakításáért.

Hűséges maradt a társulathoz – Pesti Magyar Színház – és az Izabella téri épülethez, amikor az új Nemzeti Színházban már nem újította meg tagságát. Ebben a társulatban volt 2005. december 11-én utolsó bemutatója – Schwajda György Rejtő Jenő-adaptációjának címe: A néma revolverek városa.

Művészetét számos film- és televízió-felvétel őrzi. Első filmje, Fehér vonat három évig (1943-46) készült. Legendás szerepe volt A tanú című filmben Pelikán, a gátőr. Jelentős – eltérő karakterű – alakításai voltak még a Katonazene, a Megszállottak és az Iszony című filmekben is. Utolsó alkalommal Sándor Pál, Noé bárkája című mozijában állt a felvevőgép elé.

Sokat foglalkoztatott művésze volt a Magyar Rádiónak is. A rádiójátékok mellett a kabaréban is vállalt szerepet. Emlékezetes párost alakítottak Tábori Nórával a Géza és Gizus jelenetekben. Mi a humor? című Agárdy Gáborral előadott viccmagyarázó jelenetük, a kabaré kívánságműsorok népszerű darabja volt.

Statisztikai feldolgozások szerint Kállai Ferenc félévszázados pályafutása alatt 173 színházi premieren lépett színpadra. Mozifilmjeinek száma 96. Hasonlóan magas tévészerepléseinek száma is. Rádiófelvételei szinte leltározhatatlanok. Volt olyan év, amikor minden hétre jutott egy-egy rádióbemutatója.[Mj. 7]

1977 és 1990 között a Színház- és Filmművészeti Főiskola tanára, 1987-től egyetemi tanára.

2000-ben elsők között kapta meg a Nemzet Színésze elismerést, nyolcadikként távozott az égi társulatba.

Feleségével, (Zúz)Marával[Mj. 8] a háború alatt egy légópincében ismerkedett meg. 1951-ben kötöttek házasságot, és néhány – a művész által nyíltan vállalt – konfliktus ellenére is kitartottak egymás mellett.

A hatvanas évektől lakott a Gugger-hegyen, a kilátóhoz közel, Bessenyei Ferenc és Sinkovits Imre szomszédságában.

Évtizedekig törzsvendége volt a Lukács Uszodának, közvetlenségével nemcsak a személyzetet, hanem a látogatókat is elbűvölte.

2010 tavaszán elkészült Sághy Gyula Kállai Ferencről szóló dokumentumfilmje.

2010-es halálát megelőzően először 2005-ben került vérnyomásproblémákkal kórházba. Állapota cukorbetegsége miatt tovább romlott, és a hatástalan kórházi kezelések után 2009-től otthoni ápolásra szorult.[5].

A nagybeteg művész egyik utolsó nyilatkozatának záró mondata: „Uram, nézz végig rajtam, Uram, láss meg te is engemet. Mindennek vége. Vége.” (Ady Endre Imádság háború után.

A búcsú[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2010. július 23-án, a Farkasréti temetőben búcsúztak a nemzet színészétől barátai, pályatársai, tisztelői. A ravatalnál Nagyné Varga Melinda a Nemzeti Erőforrás Minisztérium; Ikvai-Szabó Imre a Fővárosi Önkormányzat; Hegedűs D. Géza a színész szervezetek nevében búcsúzott. Várfi András a szülőváros, Gyomaendrőd nevében emlékezett. A búcsúzók sorát Őze Áron[Mj. 9] a művész egykori tanítványa, a Magyar Színház igazgatója zárta. A hamvasztás előtti szertartás befejező akkordjaként Ady Endre az Imádság háború után című verse hangzott el, Kállai Ferenc egyik utolsó hangfelvételéről.

Színházi szerepeiből[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Edward Albee: Kényes egyensúly (Harry)
  • Hubay Miklós: Freud, az álomfejtő álma (A Császár)
  • Színház a cethal gyomrában (Balassi Menyhárt)
  • Gorkij:
    • Jegor Bulicsov és a többiek (Címszerep)
    • Éjjeli menedékhely (Luka)
  • Moliere:
    • Tartuffe (Orgon)
    • Az úrhatnám polgár (Jourdain úr)

Filmjei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Játékfilmek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

[6]

  • Fehér vonat (1943-46)
  • Első fecskék (1952)
  • Kiskrajcár (1953)
  • A város alatt (1953)
  • 2x2 néha 5 (1954)
  • Dandin György, avagy a megcsúfolt férj (1955)
  • A császár parancsára (1956)
  • Ünnepi vacsora (1957)
  • Dani (1957)
  • Csigalépcső (1957)
  • Fekete szem éjszakája (1958)
  • Bogáncs (1959)
  • Fapados szerelem (1960)
  • Házasságból elégséges (1960)
  • Katonazene (1961)
  • Megszállottak (1961)
  • Csutak és a szürke ló (1961)
  • Hattyúdal (1963)
  • Hogy állunk, fiatalember? (1963)
  • A szélhámosnő (1963)
  • Kár a benzinért (1964)
  • Miért rosszak a magyar filmek? (1964)
  • Iszony (1965)
  • Kártyavár (1967)
  • Ezek a fiatalok (1967)
  • A beszélő köntös (1968)

Tévéfilmek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Rádió, lemez, CD[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Díjai és kitüntetései[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Emlékezete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Nemzeti Színháznál

2012. március 25 -én, a Nemzeti Színház megnyitásának 10. évfordulóján adták át a nemzet színészeit ábrázoló falképet (graffiti) a Rákóczi híd pesti hídfőjénél.

Hang és kép az interneten[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Megjegyzések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Ma Marek József utca.
  2. A Városligeti Színkör épületében, rövid ideig (1945. május - 1945. augusztus) működő drámai színház
  3. A Károly körúti, azonos nevet viselő rendezvényközpont és befogadó színház nem tekinthető a bárdosi tradíció folytatójának.
  4. A kettős szerződésből adódott konfliktust nem tudta kezelni. Ezért egy évig az első szerződésének tett eleget, és a Szabad Színházban játszott.
  5. A művésznő képe volt a kisdiák iskolapadjára ragasztva.
  6. Kállai drámai helyzetbe került. A színház vezető művészeinek egyre több – szakmai és emberi – konfliktusa volt az 1978-ban érkezett művészeti vezetőkkel. Ő azok közé tartozott, akik az újat akaró rendezők elvárásait teljesíteni, megvalósítani tudták. Példa erre a Danton, Falstaff, Úrhatnám polgár előadások. A háttéralkukban ennek ellenére művésztársai mellé állt. Törőcsik Mari és Kálmán György után ő is felmondott. Idézet portrékötetéből:
    „... ma már nem mondanék föl.”
    „...nem hoznám őket olyan helyzetbe, ami távozásukhoz vezetne. Hiszen akárhogyan is van, életem legeredményesebb korszakát velük éltem át. Talán töményebb sikereim voltak ekkor, mint előttük vagy akár utánuk is.”
  7. Idézetek Hegedűs D. Géza búcsúztatójából
  8. A kedvesének, későbbi feleségének beceneve. Az anyakönyv szerint: Csima Ida.
  9. Őze Áron szüleinek Kállai Ferenc volt az esküvői tanúja
  10. Az egyetlen budapesti polgár, aki a Pro Urbe és a Budapest díszpolgára díjaknak is tulajdonosa

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]