Koncz Gábor

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Koncz Gábor
Koncz Gábor Makó.jpg
Koncz Gábor a 2009-es március 15-ei nemzeti ünnepen Makón
Született Mezőkeresztes
1938. július 8. (75 éves)
Pályafutása
Aktív évek 1962 – napjainkig
Díjai
Kossuth-díj 1997
Jászai Mari 1968
Érdemes művész 1982
További díjak SZOT-díj (1971)

Koncz Gábor az IMDb-n

Koncz Gábor (Mezőkeresztes, 1938. július 8. –) Kossuth- és Jászai Mari-díjas magyar színész, színházi rendező, érdemes művész és Halhatatlanok Társulatának örökös tagja. 1959 és 1963 között végezte el a Színház- és Filmművészeti Főiskolát. Két évig vidéki színházakban játszott, ám filmszerepeinek köszönhetően az egész ország megismerhette. Előnyös fizikai adottságokkal rendelkező, határozott, közvetlen személyiség, színpadi és filmszerepeiben azonban hitelesen formált meg egyéniségétől távolabb eső figurákat is. Gödön él. Kedvenc sportjai a vízisí és a lovaglás, szabad idejében festegetni is szokott. Két lánya van: Tekla (1971) nemzetközi vízisíbíró és egy kereskedelmi kft. ügyvezető igazgatója, Regina (1985) modell.

Filmszínészi pályafutása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kezdetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Koncz Gábort édesapja papnak vagy orvosnak szánta, ám a későbbi színművészt az előbbi pályától a cölibátus riasztotta el, utóbbitól pedig az, hogy nem bírja a vér látványát. Kamaszként bokszoló szeretett volna lenni, 16 évesen azonban kikapott a ringben, ami elvette a kedvét ettől a sportágtól. A színészi pálya iránti érdeklődése a mezőkövesdi kollégiumban támadt fel. Az intézmény igazgatója egy Kisfaludy-darabban rábízta a király szerepét, mert egy „nagydarab” fiúra volt szüksége. Koncznak sikere lett, ami döntő szerepet játszott abban, hogy a színi pályát választotta hivatásául. Elsőre felvették a Színház- és Filmművészeti Főiskolára, ahol 1963-ban kapott diplomát. Már előtte, 1962-ben elkezdett filmezni. Rényi Tamás Legenda a vonaton című alkotásában olyan partnerei voltak, mint Sinkovits Imre, Szirtes Ádám, Szendrő József, a pályája elején álló Pécsi Ildikó és Madaras József, aki egyik legjobb barátja lett. Ugyanabban az évben készült Kovács András Isten őszi csillaga című drámája, amely 1945 nyarán játszódik. Sinkovits és Pécsi Ildikó mellett szerepel még a filmben Avar István, Páger Antal, Krencsey Marianne, Törőcsik Mari, Horváth Teri és persze Koncz Gábor is.

Kovács Misi szerepében az Ünnepnapok című filmben (1967)

1963-ban került a mozikba a magyar filmgyártás egyik népszerű darabja, Keleti Márton Hattyúdal című munkája, amely főleg Páger Antal alakítása és a jól ismert sláger – „A Villa Negra nem apácazárda…” – miatt emlékezetes. Koncz kisebb szerepet játszott a filmben, akárcsak a magyar–francia koprodukcióban készült Germinal-ban. Yves Allégret alkotása Émile Zola ismert regénye alapján készült. Francia oldalról többek között Jean Sorel, Claude Brasseur és Bernard Blier szerepeltek a filmben, magyar részről pedig Pécsi Sándor, Makláry Zoltán, Agárdy Gábor, Csákányi László és mások. Déry Tibor írása alapján forgatta Rényi Tamás a Tilos a szerelem (1965) című drámát. Ebben Koncz egy munkásfiút formált meg. Ugyancsak Rényi rendezése a Déltől hajnalig, amely a Tanácsköztársaság bukása előtti napokban játszódik. 1965-ben Koncz kisebb szerepet játszott egyik mestere, Várkonyi Zoltán nagy sikerű, látványos filmjében, A kőszívű ember fiaiban, amely Jókai Mór azonos című regénye alapján készült. Az 1950-es években játszódik Gaál István Zöldár (1965) című drámája. Ebben Koncz Gábor Ács Lacit, egy DISZ-titkárt formált meg, akit a történet során letartóztatnak.

Gábor, a jehovista remete szerepében A völgy című filmben (1968)

1966-ban a színész ismét Rényi Tamás irányításával forgatott: a Sikátor egyike a korszak legjobb magyar filmjeinek, feszült drámaiság, erőteljes atmoszféra, kitűnő színészi alakítások jellemzik. A tragikus szerelmi történet párosát Koncz és Törőcsik Mari alakították. A színész részese volt a hazai filmgyártás egyik legemlékezetesebb alkotása, a Cseres Tibor-műből készült Hideg napok (1966) megérdemelt sikerének is. A nagy hatású dráma főszerepeit Darvas Iván, Latinovits Zoltán, Szirtes Ádám, Szilágyi Tibor és Bara Margit játszották. Kardos Ferenc Ünnepnapok (1966) című drámájában Koncz a Görbe János játszotta főszereplő unokáját, Misit alakította, akit a tanulás helyett inkább a bulik és a motorozás érdekel. A filmben a színész dublőr nélkül, saját maga versenyzett a debreceni Nagyerdőben, a salakpályán. Szerepe szerint baleset érte, és amikor beszállították a kórházba (a film ezen jeleneteit valódi kórházban vették fel), a jól sikerült smink miatt az orvosok állítólag valódi sérültnek hitték. (Filmbeli szerelmét az akkoriban gyakran filmező Kovács Kati játszotta.) Az 1968-as esztendőben a művész három emlékezetes alkotásban szerepelt. Várkonyi Zoltán Gárdonyi Géza Egri csillagok című regényéből forgatott látványos filmváltozatot, parádés szereposztásban: Koncz Gábor János szerepét kapta. A tekintélyes brit filmszaklap, a Films and Filming az esztendő legjobb külföldi alkotásának minősítette Rényi Tamás A völgy című drámáját. Hernádi Gyula forgatókönyve állítólag annyira tetszett Psota Irénnek, hogy a színésznő bármelyik női szerepet hajlandó volt benne eljátszani. Rajta kívül a magyar színjátszás olyan nagyasszonyai szerepeltek még a filmben, mint Sulyok Mária és Dajka Margit, az akkori fiatalok közül pedig Molnár Piroska, Pálos Zsuzsa, Medgyessy Mária és Pap Éva. Koncz Gábor egy jehovista remetét formált meg az itthon sajnos bukásnak számító drámában. Nagy közönségsiker volt viszont – főleg akkoriban – a Bors című munkásmozgalmi témájú televíziós sorozat. Ebben Koncz és jó barátja, Bujtor István egy horthysta rendőrnyomozó párost (Dezső és Oszi) alakítottak.

Az 1970-es évek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Prohászka Feri/Gyula vitéz szerepében a Gyula vitéz télen-nyáron című filmben (1970)

Lényegében korát megelőző alkotás a Gyula vitéz télen-nyáron (1970), Bácskai Lauró István rendezése. Koncz Gábor alakította Prohászka Ferit, a gyári munkást, aki egy tévésorozat népszerű hőse lesz. Mivel a történelmi sorozat hatására terjedni kezd a törökellenesség, az illetékesek úgy döntenek, „magasabb érdekek”-ből Gyula vitéznek meg kell halnia. A közönség azonban nem nyugszik bele kedvence elvesztésébe. Várkonyi Zoltán látványos történelmi produkcióinak árnyékában kevésbé figyelt fel a közönség a rendező Szemtől szemben (1970) című drámájára, melyben Koncz többek között Básti Lajos, Tolnay Klári, Benkő Gyula, Latinovits Zoltán és Sinkovits Imre partnere volt. Kertész Ákos regényéből készítette Rényi Tamás a Makra (1972) című filmet Juhász Jácint, Csomós Mari és Molnár Piroska főszereplésével. Koncz Gábor Nagy Zsiga szerepét játszotta a korszak egyik legfigyelemreméltóbb hazai alkotásában.

A színész számára igazán testhezállóak voltak a kalandos-kosztümös filmekben játszott szerepek: Akibár pasa volt A törökfejes kopjában (1973), Borus Demeter alias Szergej Ladko a Verne-regény alapján forgatott A dunai hajósban (1974), a féltékeny és agresszív Szaffrán Péter a Fekete gyémántok (1976) Várkonyi rendezte filmváltozatában. A vérbeli közönségfilmek mellett továbbra is játszott aktuális társadalmi-emberi problémákat feldolgozó művészfilmekben vagy éppen történelmi drámákban. Előbbiek közé tartozik Mihályfi Imre Pókháló (1974) és Kézdi-Kovács Zsolt Ha megjön József (1976) című alkotása, utóbbiak közé Gábor Pál A járvány (1975), Palásthy György Kopjások (1975), Jancsó Miklós Magyar rapszódia (1978) és Allegro Barbaro (1979), valamint Fábri Zoltán Magyarok (1978) című filmjei. Fábri rendezése kiugró nemzetközi siker volt, 1979-ben a legjobb idegen nyelvű film Oscar-díjára jelölték. Két évvel később elkészült a folytatás, a Fábián Bálint találkozása Istennel (1980). Koncz Gábor e filmben nyújtott alakításáért 1981-ben elnyerte a legjobb férfi alakítás díját az Újdelhiben megrendezett filmfesztiválon.

Az 1980-as évektől napjainkig[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Vagran Rostavili szerepében a Vörös zsaru című filmben (1988)

Művészfilmek és közönségfilmek váltakoztak a színész pályáján a ’80-as években is. Az ’50-es években játszódik Kósa Ferenc felkavaró drámája, A mérkőzés (1980), amelyben Kozák András és Szilágyi Tibor partnereként Koncz Gábor Dongó Béla szerepét játszotta. Jancsó Miklós a televízió számára forgatta azóta kissé elfeledett sorozatát (Faustus doktor boldogságos pokoljárása), amelyben szintén jutott feladat Koncz számára. Ebben az évtizedben – akárcsak korábban – számos tévés produkcióban szerepelt, melyek közül Zsurzs Éva Jókai-adaptációja, A névtelen vár (1982) volt a legsikeresebb. Partnerei Pap Vera, Tordai Teri, Inke László és Márkus László voltak. (A filmsorozatban lánya, Tekla is szerepelt.) Játszott barátja, Bujtor István egyik Ötvös Csöpi-filmjében, a Csak semmi pánik-ban, amely nagy közönségsiker volt. Az évtized végén két amerikai produkciót forgattak Magyarországon. Walter Hill a Vörös zsaru (1988) című akciófilmjében Koncz a veszedelmes orosz kábítószercsempész fivérének kicsiny szerepét alakította. A két főszereplő Arnold Schwarzenegger és James Belushi voltak, magyar részről Koncz mellett Balkay Géza, Bán János, Körtvélyessy Zsolt és Növényi Norbert kaptak kisebb szerepeket. Costa-Gavras Music Box (1989) című drámájában Koncz Gábor egy sofőrt játszott.

A ’90-es évek első felében a színész nem filmezett, 1996-ban viszont 3 alkotásban is látható volt. A kedvezően fogadott HBO-produkcióban, a Raszputyinban ő játszotta annak a katonai egységnek a parancsnokát, amelyik kivégzi az utolsó orosz cárt és családját. Rejtő Jenő könyvéből készült Bujtor István filmje, A három testőr Afrikában, amelyet ezúttal nemcsak a kritika, hanem a közönség is kissé hűvösen fogadott. Koltay Gábor Honfoglalás című alkotásában Koncz Gábor Keső szerepét formálta meg Franco Nero, Sinkovits Imre és Bitskey Tibor partnereként. A következő 10 esztendőben különféle televíziós sorozatokban (Kisváros, Barátok közt, Régimódi történet stb.) szerepelt. 2007-ben a magyar származású Jenő Hódi Metamorfózis című horrorisztikus filmjében játszott, a produkció azonban a közönség körében sem lett igazán sikeres.

A filmezés mellett Koncz Gábor rendszeresen játszik színházban is. Várkonyi Zoltán igazgatása alatt a budapesti Vígszínház társulatát erősítette. Mestere halála után, Ádám Ottó hívására a Madách Színházba szerződött. Mindkét teátrumban kitűnő darabokban jutott fontos szerepekhez. 1992-től szabadúszóként dolgozik. A Budapesti Játékszínben rendezőként is bemutatkozott. 2007-ben Kaszkadőr nélkül címmel jelentette meg önéletrajzi könyvét. A Soproni Petőfi Színház örökös tagja.

Díjak, kitüntetések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szerződései[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Színpadi szerepei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Színpadi rendezései[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Budapesti Játékszín[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Sardou–Moreau: Szókimondó asszonyság
  • Hunyady Sándor: Júliusi éjszaka
  • Eugene O’Neill: Vágy a szilfák alatt
  • Andrew Bergman: Társasjáték New Yorkban

Ismertebb filmjei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Több filmben Bujtor Istvánnal is játszott.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]