Bárdos Artúr

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Bárdos Artúr
Bárdos Artúr1.jpg
Bárdos Artúr.
Született 1882. április 2.
magyar 1867-1918 Budapest
Elhunyt 1974. augusztus 10. (92 évesen)
amerikai Buffalo
Nemzetisége magyar
Foglalkozása író, műfordító, rendező, színházigazgató.

Bárdos Artúr az IMDb-n

Bárdos Artúr (Budapest, 1882. április 2.Buffalo, 1974. augusztus 10.) magyar színházi rendező, rádiós és filmrendező, esztéta, egyetemi magántanár, színházi író, költő, dramaturg, publicista. A Színjáték szakfolyóirat alapítószerkesztője, a 1932-1938 között működő Művész Színház és - 1917-től kisebb-nagyobb megszakításokkal, közel három évtizeden át - a Belvárosi Színház alapítóigazgatója.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bárdos Artúr az 1910-es években

A budapesti egyetemen jogot végzett. Pályafutását újságíróként kezdte (Pesti Napló, Egyetértés, Budapesti Hírlap). 1909-ben Max Reinhardt asszisztense volt. Egy évvel később Színjáték[1] című rövid életű színházi és zenei hetilapot alapított, és rendszeresen jelentek meg írásai a Nyugat-ban is. 1911-ben a Feld Irén vezette Kamarajátékok rendezője volt.

Szabadkőművesnek a budapesti Eötvös páholy vette fel 1910-ben, majd a Budapest páholy alapító tagja és szónoka lett 1912-től.

1912-ben Révész Béla íróval megalapította a csupán két hónapot megélt Új Színpadot. 1915-ben megkapja az Andrássy úti Modern Színpad[2] igazgatását, ahol Kabarét vezetett. Egy év alatt felvirágoztatja a színházat, ezért a bérlő-tulajdonos egy újabb színházat nyit, melynek - "jutalomként" - szintén ő lett a vezetője 1916-tól. A helyiség később Belvárosi Színház néven vált ismertté. A háború után az anyagi nehézségek kiküszöbölésére a tulajdonossal és másik két - majd három - igazgatóval kartellt alapítanak, azonban pozícióját lassanként elvesztette. Így - szakítva az eddig vezetett színházakkal - 1921-1926 között egy új, a Renaissance Színház alapítóigazgatója lett. De 1925-ben ismét a Belvárosi Színháznál is dolgozott, ám csak rövid ideig. Leváltják és a Nagymező utcai, saját tőkéjén alapított színház helységét is visszakövetelik mozinak.

1926-1930 között Berlinben élt, ahol megalapította a Theater in Palmenhaus nevű, magas színvonalon működő színházat, mely azonban csődbe ment. Ez után újra Budapestre költözött. 1932-ben ismét elfoglalta a Belvárosi Színház igazgatói székét. 1936-ban kirobbanó színházi sikert aratott George Bernard Shaw Szent Johanna című művének bemutatásával, Bulla Elmával a főszerepben. Még ebben az évben megvásárolja a csődbe ment Fővárosi Operettszínházat, és némi átalakítással, felújítással újra életre kel a Művész Színház és „Világirodalmi ciklusa”, azonban mellette, vele együtt az operett. 1938-tól és a háború alatt származása miatt félreállították. 1942- és 1943-ban így megírja két ezzel kapcsolatos könyvét: "Játék a függöny mögött", és "A színház műhelytitkai" címmel.

1945-ben tagja lett a Magyarországi Szociáldemokrata Pártnak. 1945-1948 között újra a Belvárosi Színház első embere lett. A kezdetben magántőkével fenntartott színházát 1946-ban a főváros vette át, s bár eleinte ellenszenvet vátott ki ezzel, döntése mégis a színház megmaradását eredményezte, és műsorpolitikájával is szolgálni tudta az új idők új elvárásait. 1948-ban kinevezték a Pázmány Péter Tudományegyetem magántanárává, ahol színháztudományi előadásokat tervezett. Ám még ugyanebben az évben, miután a - színház élére a főváros által - kinevezett bizottság Ilja Ehrenburg Oroszlán a piactéren című művének előadására kötelezte, eladta a színházat, és az USA-ba utazott fiához. Az Amerika Hangja és a Szabad Európa Rádió munkatársaként hangjátékokat rendezett, és színházi tárgyú írásokat olvasott fel. 1967–ben Amerikában kiadta utolsó művét: az „Alkonyat” című verseskötetét. 1974. augusztus 10-én, 92 évesen hunyt el Buffalo-ban, USA-ban. Egy évvel később végakaratának megfelelően Budapesten, a Farkasréti temetőben helyezték örök nyugalomra.

Rendezései[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Strindberg: Hattyúvér
  • Crommelynck: Csodaszarvas
  • Géraldy: Szeretni
  • Sarment: Árnyhalász
  • Zilahy L.: Tűzmadár
  • Meller R.: Irja hadnagy
  • Arisztophanész: Lüzisztraté
  • Shaw: Szent Johanna
  • William Shakespeare: A velencei kalmár, Rómeó és Júlia
  • Szathmári Jenő: Én voltam

Művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Két ösvény (versek, 1903)
  • Az új színpad (1912)
  • Károly Kotász (monográfia, G. Bardi, 1931)
  • Uralkodók és komédiások (Nyugat Kiadó és Irodalmi Rt. Bp., 1936)
  • Játék a függöny mögött (1942)
  • A színház műhelytitkai (1943)
  • Alkonyat (versek, Buffalo, 1967)

Műfordításai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • M. Maeterlinck: Aglavaine és Sélysette (dráma, 1911)
  • J. Sarment: Az árnyhalász (dráma, 1923)
  • Delacroix naplója (1942)

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Színjáték (hetilap): lásd: Magyar színházművészeti lexikon; Kosztolányi bibliográfiája (237.o.)
  2. Modern Színpad: (1907–1925) Budapest, Andrássy úton, többször kabaréként működött, később a Nemzeti Színház kamaraszínháza. Ma a Budapest Bábszínház működik a helyén. Színészkönyvtár; Molnár Gál Péter: Modern Színpad Cabaret; MAZSIKE: Modern Színpad Cabaret

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Bárdos Artúr témájú médiaállományokat.
Wikiquote-logo.svg
A magyar Wikidézetben további idézetek találhatóak
Bárdos Artúr témában.