Andrássy út

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Budapest, Andrássy út
és Millenniumi Földalatti Vasút
Világörökség
Andrássy út Budapest 1896.jpg
1896-os kép az Andrássy útról (Sugárútról) az Opera elől
Adatok
Ország Magyarország
Típus Kulturális helyszín
Felvétel éve 2002
Elhelyezkedése
Andrássy út (Magyarország)
Andrássy út
Andrássy út
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 47° 30′ 35″, k. h. 19° 04′ 12″Koordináták: é. sz. 47° 30′ 35″, k. h. 19° 04′ 12″

Az Andrássy út Budapest 2310 m hosszúságú sugárútja, mely Budapest VI. kerületét, a Terézvárost szeli át. Az út a Belvárost köti össze a Városligettel. Alatta halad az 1-es metró.

Az Andrássy út belvárosi vége

Az Andrássy út az alatta haladó Millenniumi Földalatti Vasúttal és a végében fekvő Hősök terével együtt 2002-ben a világörökség része lett.[1][2]

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Korábbi nevei: 1768-tól Ellbogengasse (Könyök utca) a Bajcsy-Zsilinszky út és a Dalszínház utca között, az 1830-as évektől egy része Schiffmannsplatz (Hajós tér), később Herminenplatz (Hermina tér), az 1840-es években a Hajós utca és a Liszt Ferenc tér között Maurergasse (Kőmíves utca). A teljes lefutás hosszában 1883-tól Sugárút (Radialstrasse), 1886-tól Andrássy út, 1950-től Sztálin út, 1956. októberétől Magyar Ifjúság útja, 1957-től Népköztársaság útja, 1990-től Andrássy út.

Terézváros fő ütőere a 19. századig a Király utca volt, ez kötötte össze a Belvárost a külsőbb területekkel és a Városligettel. Bár a Király utcán még villamos is közlekedett, keskeny vonalvezetése miatt a század közepére már nem volt képes a megnövekedett forgalom kiszolgálására. Ezen kívül Terézváros zsúfolt beépítettsége elzárta a természetes légáramlásokat, így tovább nehezítve az amúgy is egészségtelen és zsúfolt városrész helyzetét.

Omnibusz az egykori Andrássy úton
A Pesti Hírlap 1841. évi 18. számában jelent meg Kossuth Lajos „Mire van szüksége Pest városának, hogy magára fővárosi alakot öltsön?” című írása, melyben a Városerdőig nagy fasorok ültetését kívánta. „Mi szép és kényelmes leend a pestiekre nézve ez árnyas fasorok közt a Lánchídtól kezdve egész a Városerdőig mintegy parkban sétálni s kocsizni, kikerülve a szűk ronda Király utcát s annak unalmas vég nélküli házsorát.”

A problémák orvoslására vetette fel gróf id. Andrássy Gyula miniszterelnök egy új sugárút építésének tervét (Már a reformkorban is gondoltak egy új út létesítésére itt, lásd keretes cikk). Eleinte néhány képviselő ellenezte a tervet, mivel az új sugárút gyakorlatilag nem kapcsolódott az akkori országutakhoz. Végül 1870 decemberében a képviselőház rábólintott a tervekre, és 1870. évi LX. törvénycikkben a Sugárút építésével kapcsolatban a terület megszerzésére és kiépítésére 6,7 millió koronát, a kisajátításokra pedig további 9,7 millió koronát szavazott meg, mely utóbbi összeg az újonnan kialakítandó telkek eladásából visszafizetendő volt. Bár a Sugárút építése 1871-ben elkezdődött, a kivitelezéshez szükséges pénzügyi háttér megteremtésére csak 1872. március 9-én sikerült a hitelszerződéseket megkötni. Közben a kormány 1871-ben egy újabb grandiózus ötlettel állt a Képviselőház elé: a Nagykörút tervével. A két grandiózus új út egy akkor még gödörként tátongó nyolcszögletű téren – az Oktogonon – találkozott.

A Millenniumi Földalatti Vasút az Andrássy út alatt
Andrássy út és mögötte a Hősök tere

Bár az útpálya hamar elkészült, a házak lassan épültek. Az építkezés kezdetén a korábbi zegzugos környéken leromboltak számos házat, így mintegy tízezer ember hajléktalanná vált átmenetileg. Az eredeti tervek szerint a Sugárúti épületeknek 1872-től 5 éven belül el kellett készülniük, a környező utcák házainak felhúzására 10 évet szántak. Az épületek tervezésével többek között Ybl Miklóst és Linczbauer Istvánt bízták meg. Az új út egységes eklektikus-neoreneszánsz stílusa ennek is köszönhető, nem csupán annak, hogy épületei egyazon időszakban keletkeztek.

Az 1873-as gazdasági válság lelassította az építkezéseket, sőt 1876-ra több vállalkozó vissza is adta a Fővárosnak a telket, mert nem tudták időben teljesíteni a szerződéseket. Ekkor ismét nagyszabású építkezési hullám vette kezdetét – immáron nem pénzügyi vállalkozókkal, hanem a felső-középosztály, illetve főurak részvételével: az első telektulajdonosok között volt többek között Szili Kálmán, Szemlér Mihály, gróf Erdődy István, gróf Keglevich Ilona, gróf Dessewffy Aurél, gróf Zichy Jánosné. Ők főleg a Sugárút legkülső részén, a villanegyedben építkeztek.

A Sugárút beburkolása annak egész hosszában ma [augusztus 23-án] befejeztetett. A burkolatnak még Szt. István ünnepe előtt kellett volna elkészülnie. (...) A Sugárút mellékutczáiban fekvő s a főv. [fővárosi] közmunkatanács tulajdonát képező ingatlanságok előtt a járda elkészítése a következő utczákban rendeltetett el, u. m. [úgymint] a Rózsa, Szív, Révay és Dobó utczákban, s ezeknél a munkálatok néhány nap alatt meg fognak kezdetni, az Izabella és Vörösmarty utczákban, minthogy ott a feltöltés még egészen nem eszközöltetett, a járda lerakása később fog foganatba vétetni
Pesti Napló 1876. augusztus 24.

A mai Operaház helyén mocsaras környéken egy kétes hírű csárda állt, mely sokáig hátráltatta az új díszes Sugárút építését, de végül sikerült azt a telket is kisajátítani. Az út utolsó telkét 1885-ben építették be.

Az utat 1876. augusztus 20-án adták át ünnepélyes keretek között. Eleinte Sugárút-nak hívták, majd 1885-ben nevezték el gróf Andrássy Gyuláról. Az út a lovak patáit kímélendő fakockás borítású volt.

Az Andrássy út belváros felőli vége
Az Andrássy út 1875 körül

A Millenniumi ünnepségek (1896) közeledtével a Városliget felé a tömegközlekedés megoldatlansága ismét előtérbe került. Ekkor Balázs Mór (a Budapesti Villamos Városi Vasút vezérigazgatója) felvetése nyomán az Andrássy út alatt egy földalatti vasút építését határozták el, mely két év alatt el is készült, tovább növelve az új díszsugárút presztízsét.

Felújítás 1988-1996[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Andrássy út megújításának gondolata az 1980-as évek végén merült fel. Elsőként az 1920-as években az Oktogon és a Hősök tere közötti szakaszra telepített platánfák cseréje vált szükségessé. A fasor 80 százaléka elpusztult illetve menthetetlenné vált a levegő szennyezése, az utak sózása és leaszfaltozása valamint gomba betegségek miatt.[3] Az 1989-ben meghozott döntés szerint a az Oktogon és a Körönd között a városi terhelést jobban elviselő ostorfákat, a Köröndtől kifelé platánokat ültettek.[4] A fasor cseréjének ütemét a Millenniumi Földalatti Vasút rekonstrukciójához igazították.

A földalatti felújítását 1987 májusában kezdték el, melynek során az alagút födémszerkezetének szigetelését és megerősítését végezték el. A Népköztársaság útját a Hősök tere és a Körönd között lezárták, a szervizutakon csak tömegközlekedési eszközök haladhattak.[5] A fasor felújítás 1989 novemberében indult és 1990-ig tartott. Egyidejűleg új öntözővezetékeket, járdaburkolatot, utcabútorokat és korhű kandelábereket szereltek fel.[6][7]

A Földalatti felújítása 1995 márciusában folytatódott. Az Andrássy utat ismét lezárták a forgalom elől. A munkák keretében a földalatti födémszerkezetére újabb vasbeton réteget helyeztek és szigetelték azt. Kicserélték a Földalatti pályaszerkezetét és az Oktogonnál lévő közműalagútban a több mint 100 éves vízvezetéket[8] és 11 állomás felújítására is sor került.[9] A Földalattit szeptember 18-án, a teljes Andrássy utat október 21-én adták át a forgalomnak. A teljes felújítás 1996-ban ért véget. A főváros az Andrássy út új arculatának kialakítására 521 millió, az útpálya felújításra 175 millió forintos összeget tervezett.[10]

Felosztása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Andrássy út három szakaszra osztható. A szakaszokon mind a beépítettség, mind az útpálya elrendezése, hosszúsága és szélessége is különbözik.

  • Az első szakasz a Deák Ferenc tér és az Oktogon között húzódik. Az útszakasz hossza 844 m, szélessége 34 m. Itt az út zártsorú, 3-4 emeletes épületek, bérházak között fut. A folyamatosan felújításra kerülő paloták földszintjein elegáns kávézók, üzletek és butikok bérelnek helységeket.
  • Az Oktogon hossza 95 méter.
  • A középső szakasz az Oktogon és a Kodály körönd között található. Itt az út szélessége már 45,5 m. Az 563 m hosszú szakaszon a zártsorú építés megmarad, de az épületek alacsonyabbak és az út szélességének köszönhetően megjelenik a két szervizút, így e szakasz már inkább fasor jellegű.
  • A Kodály körönd átmérője 123 méter.
  • A harmadik szakasz a Kodály körönd és a Hősök tere között fekszik. Ennek hossza 656 m, szélessége itt is 45,5 m. Az utat itt különálló paloták, villák szegélyezik. Itt már kertvárosiasabb hangulatú a környék.

Fontosabb helyszínek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Karácsonyi díszfények
Az Andrássy út légifotója

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Lásd: whc.unesco.org
  2. Az Andrássy út és a Földalatti nem önálló helyszínként került fel 2002-ben a világörökségi helyszínek listájára, hanem a már 1987 óta létező budapesti világörökségi helyszín bővítéseként, amely eredetileg a Duna két partját és a budai várat tartalmazta.
  3. A Népköztársaság úti fasor felújítása (mti.hu), 1988. június 15. (Hozzáférés: 2010. augusztus 8.)
  4. Határozat a Népköztársaság úti fasorról (mti.hu), 1989. február 28. (Hozzáférés: 2010. augusztus 8.)
  5. Ke Sajtótájékoztató a kisföldalatti felújításáról (mti.hu), 1989. április 26. (Hozzáférés: 2010. augusztus 8.)
  6. Kertészeti rekonstrukció az Andrássy úton (mti.hu), 1990. július 22. (Hozzáférés: 2010. augusztus 8.)
  7. Új utca- és házszámtáblák, kandeláberek az Andrássy úton (mti.hu), 1990. október 8. (Hozzáférés: 2010. augusztus 8.)
  8. A kisföldalatti rekonstrukciójának első munkanapja (mti.hu), 1995. március 6. (Hozzáférés: 2010. augusztus 8.)
  9. Új forgalmi rend az Oktogonnál (mti.hu), 1995. március 20. (Hozzáférés: 2010. augusztus 8.)
  10. Fővárosi önkormányzat közgyűlése (mti.hu), 1995. május 25. (Hozzáférés: 2010. augusztus 8.)

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]