Pécsi ókeresztény sírkamrák

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Pécsi ókeresztény sírkamrák
Világörökség
Hungary Pecs 2005 June 085.jpg
Adatok
Ország Magyarország
Világörökség-azonosító 853rev
Típus Kulturális helyszín
Kritériumok III, IV
Felvétel éve 2000
Elhelyezkedése
Pécsi ókeresztény sírkamrák  (Magyarország)
Pécsi ókeresztény sírkamrák
Pécsi ókeresztény sírkamrák
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 46° 07′, k. h. 18° 23′Koordináták: é. sz. 46° 07′, k. h. 18° 23′

A pécsi ókeresztény sírkamrák elnevezésű régészeti bemutatóhely Pécs belvárosának északnyugati részén, a pécsi székesegyház környékén található, a 4. századból fennmaradt nekropolisz, ahová a város ókeresztény lakói temetkeztek. A leletegyüttes egyetemes jelentőségénél fogva különleges helyet foglal el Magyarország régészeti emlékei között. 2000. november 30-án az UNESCO a világörökség részévé nyilvánította. 2004-ben a Magyar Nemzeti Bank emlékpénzérmét bocsátott ki Pécsi ókeresztény sírkamrák felirattal.

A sírépítmények kialakulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Sopianae – a római kori Pécs – története a 2. századig nyúlik vissza, amikor a Mecsek hegység déli lábánál az itt haladó É–D irányú kereskedelmi utak találkozásánál egy kedvező fekvésű és éghajlati adottságú, de nem túlságosan városias jellegű település alakult ki. A korai kis település a 3. század végén már városiasabb külsőt öltött és időközben városi rangra is emelkedett. A 3. század legvégén már a négy részre osztott Pannonia provincia Valeria nevű tartományának központja, közigazgatási székhelye, ahonnan a helytartó, a praeses irányította a provincia ügyeit.

Az ókereszténység első korszaka – az illegalitás évei, amikor a császárok kegyétől függően hol gyakorolhatták vallásukat, hol pedig bujkálniuk kellett – Pannoniában nem hagyott erős nyomot. Az első két évszázadban legalábbis biztosan nem. A temetők képe valószínűleg a hagyományosan a birodalomszerte elterjedt szokásokat tükrözte: hamvasztás, sírkőállítás, pogány sírmellékletek. Sopianae e korai időszakból való temetőjét sajnos még nem sikerült megtalálni, a szórványos lelőhelyek alapján legfeljebb csak sejthetjük, hogy a Ferencesek utca környékén lehetett. Itt bukkantak fel ugyanis nagyobb számban sírkőtöredékek és néhány hamvasztásos sír.

A keresztényüldözések idején az életben maradottaknak valószínűleg sok mártír hamvait sikerült megszerezniük és hitüknek megfelelő módon eltemetniük. Úgy tűnik, hogy e maradványok néha fontosabbakká váltak, mint életükben maguk a leendő mártírok. A mártírsírokkal együtt jelenhettek meg tömegesen az egyszerű keresztény sírok is, amik a 3. századi, K-i eredetű rítusváltásnak köszönhetően immáron csontvázas (nem hamvasztásos), nyeregtetős téglasírok voltak. Bár a kereszténység eszméi szerint a halál után nem a test, hanem a lélek élt tovább, régi hagyományok nyomán a régészet szerencséjére az ókeresztények még tettek mellékleteket a halott mellé a sírba. E tárgyak főleg ruhatartozékok, személyes dolgok és pénzérmék voltak.

A leletegyüttes általános leírása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Pécsi ókeresztény mennyezetkép (Henszlmann Imre könyvéből)

Sopianae városának 4. századi ókeresztény közössége jelentős számú sírépítményt (kápolnát, sírkamrát, épített sírokat) emelt egykori temetőjében. Az ókeresztény temetői emlékegyüttes nagysága és gazdagsága a legjelentősebb az Olaszországon kívüli nekropoliszok emlékanyagában. A város és a temető területén is 200 éve folynak régészeti kutatások. A város nagy kiterjedésű temetője a Mecsek hegység déli lejtőin helyezkedik el a római kori lakott településtől északra. A negyedik századra jellemző, hogy a temetők gyakran a településeken kívül, de azokhoz nagyon közel alakulnak ki.

Az első sírkamrát a 18. század elején a mai Nagy Lajos Gimnázium udvarán találták, erről azonban csak feljegyzések tudósítanak. 1782-ben bukkant elő az első olyan ókeresztény emlék, a Péter-Pál sírkamra, amely mind a mai napig fennmaradt. 2000-ben kezdődött el a legújabb lelet, az alaprajzilag egyedülálló nyolcszögű sírkamra feltárása. A közben eltelt 218 év alatt 16 sírkamrát, több száz sírt és az azokban eltemetett több ezer késő római tárgyat hoztak felszínre a régészek.

A sírkamrák figurális és ornamentális falfestése csak Róma katakombafestészetéhez hasonlítható. A sírkamrák falain az ókeresztény szimbólumok (Krisztus-monogram, galamb, a korsó és a pohár) mellett található bibliai jelenetek (Péter és Pál apostolok, Ádám és Éva, Dániel próféta az oroszlánok barlangjában, a háromkirályok, Jónás jelenete, Mária és a gyermek Jézus) közeli analógiái Róma város katakombáiból ismertek. A kancsó és pohár a halotti tor vagy az eucharisztia (oltáriszentség) szimbóluma lehet, a több helyen is feltűnő Krisztus-monogram Krisztus személyes jelenlétére utal és gyakran a sírokból előkerült ékszereken, gyűrűkön, fülbevalókon is megjelenik. A pécsi emlékek építészetileg abban térnek el a Balkánon és más európai provinciákban talált hasonló épületektől, hogy a sopianaei temetőépületek között kétszinteseket is találunk, amelyeket kettős feladat ellátására emeltek: egyszerre voltak temetkezési helyek (sírkamra-cubiculum) és szertartások céljára szolgáló kápolnák (memoria). A sopianaei temető területén eddig feltárt sírkamrák, kápolnák, mauzóleum olyan együttest alkotnak tehát, amelynek egyedi építészeti megjelenése és ugyancsak egyedi, bibliai gyökerekből táplálkozó falfestészete egy napjainkra is kiható kultúráról és civilizációról tanúskodik.

Az ismert nagyobb temetői épületek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

I. számú sírkamra (Péter-Pál sírkamra)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Cella Septichora bejárata.

A székesegyház délkeleti oldalánál található. 1782-ben találták meg. Apszisos felszíni kápolnájának falcsonkja megmaradt. A sírkamrában töredékesen fennmaradt falfestmények vannak a falakon és az ép dongaboltozatos mennyezeten. Fontosabb jelenetek: Bűnbeesés, Dániel, Jónás, Három királyok (vagy Ifjú mártírok), Madonna, Noé, Krisztogramok, Péter-Pál, Férfiportrék medaillonban.

II. számú sírkamra (Korsós sírkamra)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A székesegyháztól délre, a Dóm téren (Szent István tér felső része) található. 1939-ben tárták fel. Felszíni kápolnájának falcsonkja megmaradt. A mennyezet beomlott, a falakon megmaradt festményeken növényi minták és térszegélyező ornamentika mellett a sírládák jelképes fedele is ábrázolva van. Legfontosabb kép a kis fülke hátsó falára festett korsó és pohár.

III. számú sírkamra[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A székesegyház délkeleti oldalánál található. 19131914-ben került elő. Festetlen. Dongaboltozata nem maradt meg, oldalfalai épek. Széttört mészkőszarkofágja a fedéllel együtt látható.

IV. számú sírkamra[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A székesegyház délkeleti oldalánál található. 19131914-ben került elő. Festetlen. Hiányzik a sír fölötti kis fülke is.

V. számú sírkamra[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A székesegyház délkeleti tornya előtt található. 1913–14-ben került elő, teljes feltárása 1999-ben kezdődött. Eredetileg felszíni, nyolcszögletes épület, melynek egyik kő ablakkerete megmaradt. 4. századi átépítése során sírt helyeztek el benne és bejáratát befalazták. Alatta további sírkamra már nincs. Festetlen.

VI. számú sírkamra[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A székesegyháztól délre, a Dóm téren (Szent István tér felső része) található. 1922-ben került elő. Festetlen. Jelenleg méltatlanul a székesegyház előtti föld alatti vízelvezető csatorna ejtő aknájaként működik. Nagy mélysége miatt bemutatása nincs megoldva, nem látogatható.

VII. számú sírkamra[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A székesegyház nyugati oldalánál található. 1957-ben került elő. Kutatása nem teljes. Jelenleg nem látogatható, föld alatt van.

VIII. számú sírkamra[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Káptalani Levéltár és Plébánia épületétől keletre található, a Szent István tér keleti oldalán (felső-sétatér). 1940-ben került elő. Festetlen.

IX. számú sírkamra[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Káptalani Levéltár és Plébánia épületétől keletre található, a Szent István tér keleti oldalán (felső-sétatér). 1940-ben került elő. Festetlen

X. számú sírkamra[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Káptalani Levéltár és Plébánia épületétől keletre található, a Szent István tér keleti oldalán (felső-sétatér), a Káptalan utca 6. előtt. Pontosabb helye ismeretlen. 1927-ben került elő. Kutatása még nem történt meg. Jelenleg föld alatt van, nem található.

Cella Trichora[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A székesegyház nyugati oldalánál található. 1922-ben került elő. Részben feltárták. Használatának kora és jellege nem tisztázott. Nevét háromkaréjos alaprajzáról kapta. Függönymintás falfestményrészletek maradtak fenn benne, melyek állapota a vizesedés okán folyamatosan romlik. Nem látogatható.

Cella Septichora[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Közvetlenül a Káptalani Levéltár és Plébánia épületének keleti oldalánál található, a föld alatt. Használatának jellege még nem tisztázott. Nevét hétkaréjos alaprajzáról kapta. 1938-ban tárták fel, majd visszatemették.

Ókeresztény Mauzóleum[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Szent István tér alsó részén (alsó-sétatér) a szökőkút mellett található. 1978 és 1984 között feltárták és rekonstrukciója is elkészült. Felszíni építményének maradványai egy nagyobb temetői templom alakját adják. A sírkamra teteje beomlott. Megmaradt falrészein a legjobb állapotú pécsi ókeresztény freskók láthatók: Bűnbeesés-jelenet, Dániel-jelenet, Ülő alak.

Apáca u. 14.[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1962-ben tárták fel. Temetői templom, mely alá és köré temetkeztek. Jelenleg látogatható. Apszisa (félköríves záródása) északkelet felé néz. Külön sírkamra itt nem volt.

Apáca u. 8. (Baranya Megyei Könyvtár udvara)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1958-ban tárták fel a temetőrészletet. Több sír mellett egy festett ikersír, egy festetlen sírkamra és egy csoportos temetkezési hely (kripta) található itt.

XVII–XVIII. temetői építmények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Ciszterci Rend Nagy Lajos Gimnáziuma udvarán (Széchenyi tér) találhatók. 2002-ben tárták fel őket. A felszíni kápolnák alapfalai maradtak meg. Alattuk egy jelképes és egy hamvasztásos sír volt, sírkamra nem. Föléjük épült a gimnázium fedett sportcsarnoka, ami alatt az ókeresztény építmények homokkal feltöltve megmaradtak. Jelenleg nem láthatók, de a sportcsarnok alatti jövőbeni bemutatásukra nyitva maradt a lehetőség.

XIX. sírkamra[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A székesegyház délkeleti sarkától délre található. 2003-ban került elő. Ásatása jelenleg folyik. A felszíni, félkör alakú épület falainak csonkjai maradtak meg. Alatta a sírkamra festetlen, dongaboltozata majdnem teljesen ép.

XX. épület[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A székesegyház délkeleti sarkától délre található. 2004 novemberében került elő. Ásatása jelenleg folyik. Felszíni épületének csonkjai maradtak meg, alaprajza még nem ismert. Sírkamra is feltételezhető alatta.

A székesegyház előtti sírkamrák bemutatása a felszínen kialakult műemléki épületegyüttes, ill. műemléki környezet megbontásával nem lehetséges, ezért föld alatti védőépületeket kellett tervezni köréjük. A tervek alapján a jövőben az egymáshoz közel levő sírkamrákat a látogatók számára értelmezhetően, egységes módon, egybekötve mutatják be, mégpedig úgy, hogy a modern kori föld alatti bemutatóhely ne keltse ókori katakombák hatását. A 2004-ben megnyert ROP-pályázat pénzeit erre fordította a város. A 2007-től látogatható emlékek a következők: I–II–III–IV–V. sírkamrák, Cella Septichora, a VIII–IX. és XIX.-XX. sírkamrák.

A műemlékegyüttes jelentősége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A világörökségi listára nevezett emlékanyag olyan eszmékhez kötődik, amelyek történelmi jelentősége kiemelkedően fontos. A viszonylag kis területen feltárt, dokumentált építmények műemlékegyüttese a késő római temető hangulatát idézi. Az ókeresztény emlékcsoport különleges, egyedi bizonyítékát jelenti egy sajátos történelmi kontinuitásnak, amely átível a Kr. u. 4. századtól a népvándorláskor mozgalmas évszázadain egészen a magyar honfoglalásig. Pécs, mint folyamatos keresztény kegyhely – és mint ez a püspökség megalapításában is kifejeződik – szorosan kapcsolódik a keresztény gondolatisághoz és az államalapításhoz.

A római ókeresztény épületegyüttes szellemi üzenetének különös ritkaságú diszkontinuus fennmaradása és meghatározó szerepe a magyarság Kr. u. 10. századi európai integrációját jelentő kereszténység egyházszervezetének kiépítésében kiemelkedő jelentőségű. Olyan hagyomány, amely a magyarságnak a keresztény Európa államai közé, a középkori európai kultúrába való beilleszkedését segítette elő. Az ókeresztény temetők épületegyüttesében megtestesülő spirituális kontinuitásnak köszönhetően a középkori alapítású, ma is élő egyházmegyei központ nem az antik város, hanem a hozzá tartozó temető területén fejlődött ki és erősödött meg.

A pécsi ókeresztény emlékek egyetemes és helyi, de mindenképpen kiemelkedő értékű tanúi az első évezred keresztény halotti kultuszának, egy új vallás ébredésének és a változó körülmények közötti utóéletének. Ilyen nagyszámú és változatos arculatú ókeresztény emlék – amelynek nagyobb része ma is látogatható – az európai provinciákban máshol nem került elő. A bibliai és más vallási tárgyú jelenetekkel, ókeresztény szimbólumokkal ékes falfestmények a késő római ókeresztény művészet kiemelkedő alkotásai.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]