Belváros (Budapest)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Belváros
Közigazgatás
Település Budapest
Kerület V.
Népesség
Teljes népesség 12 244 fő (2001)[1] +/-
Elhelyezkedése
Belváros (Budapest)
Belváros
Belváros
Pozíció Budapest térképén
é. sz. 47° 29′ 33″, k. h. 19° 03′ 12″Koordináták: é. sz. 47° 29′ 33″, k. h. 19° 03′ 12″

A Belváros Budapest központi városrésze az V. kerületben, annak déli részén: az évszázadokon át kialakult és a 19. század elejéig városfallal körülvett ősi pesti városmaggal egyezik meg.

Tágabb értelemben szintén belvárosként hivatkoznak (kisbetűvel írva) a Nagykörút által körülvett területre, mivel a VI. és VII. kerület ezen része is inkább belvárosi jellegű (kulturális és szórakozási lehetőségek, vásárlás, bankok stb.)

Budapest egyesítésétől Nagy-Budapest létrejöttéig a Belváros önálló kerület volt Budapest IV. kerületeként, ez azonban 1950-ben megszűnt, területét az V. kerületbe olvasztották, sorszámát pedig az akkor Budapesthez csatolt Újpest kapta meg.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Belváros határai a Vigadó tér déli oldalától a Deák Ferenc utca, Deák Ferenc tér déli oldala, Károly körút, Múzeum körút és a Vámház körút, azaz a Kiskörút a Dunáig, végül pedig a Duna a Vigadó tér déli oldaláig.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A főváros legrégebbi közparkja, a Károlyi-kert

Valaha a Contra-Aquincum nevű római erőd állt itt, a mai Március 15. tér helyén. A középkorban kialakult a pesti városmag, amely nem önálló városként, hanem Buda külvárosaként fejlődött virágzó iparos- és kereskedővárossá. Területét Zsigmond király uralkodása idején hajóhíddal kötötték össze Budával. A település 1468-ban Mátyás királytól kapott szabad királyi város jogot. Ebben az időben épült ki a települést övező városfal a mai Deák Ferenc utca-Károly körút-Múzeum körút-Kálvin tér-Vámház körút vonalában (maradványai ma is láthatók a Kálvin tér és a Kiskörút egyes házainak falaiban). A városból kivezető utakat kapuk őrizték: a Váci-kapu, a Hatvani-kapu (a mai Astoria Szállónál), a Kecskeméti-kapu (a mai Kálvin tér-Kecskeméti utca sarkánál), a Belgrádi kapu (feltehetően azon a területen, ahol ma a Váci utca a Fővám térbe torkollik), a Duna kapu a mai Régiposta utca vonalában és a Vízi kapu ott, ahol ma a Sörház utca kifut a Duna-partra.

A török hódoltság alatt megállt a város fejlődése, erre az időre csak a Belvárosi plébániatemplomban látható mihrábfülke emlékeztet.

A hódoltság után újjáéledő Pest fejlődését a 18. század végén már gátolták a középkori városfalak, így megkezdődött azok bontása, ám nyomai fellelhetők a mai Kiskörút belső oldalán lévő háztömbök közepén, és a középkori útvonalak nyomát ma is őrzi a Belváros utcaszerkezete.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]