Saxlehner András
| Saxlehner András | |
 | |
| Született | 1815. február 19. Kőszeg |
| Elhunyt | 1889. május 24. (74 évesen)[1] Bécs |
| Állampolgársága | magyar |
| Foglalkozása |
|
| Halál oka | tüdőgyulladás |
| Sírhelye | Új köztemető (16/1-1-35/36) |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Saxlehner András témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Saxlehner András (Kőszeg, 1815. február 19.[2] – Bécs, 1889. május 24.)[3] nagykereskedő, ásványvízforrás tulajdonos; a Buda környéki keserűvíz-források felfedezője és első tulajdonosa.
Életpályája[szerkesztés]
Édesapja Saxlehner András volt. 1862-ben fedezte fel a budai keserűvíz-forrást, amelyet analizáltatott. 1863-ban megalapította és híressé tette a Hunyadi János keserűvíz-telepet. Halála évében már évente 6 millió üveg Hunyadi János keserűvizet hozott forgalomba idehaza és külföldön egyaránt. Halála után üzleti tevékenységét felesége folytatta tovább. Halálát tüdőgyulladás okozta.
Emlékezete[szerkesztés]
A keserűvizet szolgáltató medence a 21. század elejére – a szabályellenes beépítettség miatt – használhatatlanná vált.
Sírja az Új köztemetőben található (16/1-1-35/36).
Családja[szerkesztés]
Felesége Pelikán Emília (1835–1924)[4] volt.
Gyermekeik:
- Saxlehner András (1857–1940),[5] házastársa Holtoványi Leopoldina Mária.
- Saxlehner Emília Sarolta (1858–1933)
- Saxlehner Árpád Lajos (1860–1910), házastársa Haggenmacher Friderika Erzsébet Antónia (1871–1898).
- Saxlehner Dezső (1866–1866)
- Saxlehner Kálmán Jenő (1868–1953), házastársa Haggenmacher Emma Mária Jozefa (1885–1958).
- Saxlehner Ödön (1871–1936)[6]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC13280/13470.htm, Saxlehner András, 2017. október 9.
- ↑ Születési bejegyzése a kőszegi evangélikus keresztelési akv-ben. (Hozzáférés: 2020. július 6.)
- ↑ Halotti bejegyzése a budapesti Deák téri magyar evangélikus egyházközég halotti akv. 108/1889. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2020. július 6.)
- ↑ Saxlehner Andrásné Pelikán Emília gyászjelentése (1924). (Hozzáférés: 2019. július 5.)
- ↑ Saxlehner András halotti bejegyzése (1940). (Hozzáférés: 2019. július 5.)
- ↑ Saxlehner Ödön gyászjelentése (1936). (Hozzáférés: 2019. július 5.)
Források[szerkesztés]
- Magyar életrajzi lexikon IV: 1978–1991 (A–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1994. ISBN 963-05-6422-X
- Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái XII. (Saád–Steinensis). Budapest: Hornyánszky. 1908.
További információk[szerkesztés]
- Sziklay János: Dunántúli kulturmunkások. A Dunántúl művelődéstörténete életrajzokban. Budapest, Dunántúli Közművelődési Egyesület, 1941.
- Új magyar életrajzi lexikon V. (P–S). Főszerk. Markó László. Budapest: Magyar Könyvklub. 2004. ISBN 963-547-414-8