Szinnyei József (bibliográfus)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Szinnyei József
Szinnyei Jozsef (Komarom 1913).jpg
Túry Gyula (1866-1932): Szinnyei József. Festmény után készült fénynyomat.
Életrajzi adatok
Született 1830. március 18.
Komárom
Elhunyt 1913. augusztus 9. (83 évesen)
Budapest
Nemzetiség magyar
Állampolgárság magyar
Pályafutása
Szakterület bibliográfia, irodalomtörténet
Szinnyei József munka közben

Szinnyei József (Ferber József, Komárom, 1830. március 18.Budapest, 1913. augusztus 9.) bibliográfus, könyvtáros, irodalomtörténész.

Életpályája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szülei Ferber Alajos szitásmester, korcsmáros és borkereskedő, majd a révkomáromi dunai röpülő-híd, a Vág-dunai állóhíd és piaci vám bérlője (?–1835. február 8.) és Hikker Juliánna (?–1836. május 9.). Haláluk után három nővérével együtt apai nagynénjénél nevelkedett a „tímárház”-ban.

A gimnázium hat osztályát szülővárosában járta ki a Szent Benedek-rendieknél 1839-től 1845-ig (a 2–3. osztály kivételével, melyeket a szlovák nyelv elsajátítása végett 1840-42-ben Nyitrán a piaristáknál végzett). 1845–1846-ban a pesti tudományegyetemnek volt bölcsész- (ahol Horvát István, Ranolder János, későbbi veszprémi püspök és Verner József voltak tanárai), majd 1846-tól 1848-ig a győri akadémiának bölcsész- és joghallgatója. Ezután május 31-én a budai várba költözött sógorához, Beöthy Zsigmondhoz, ki akkor kultuszminisztériumi fogalmazó volt, itt két és fél hónapig Lemouton János egyetemi tanártól franciául tanult.

Eredeti családi nevét, a Ferbert 1848. július 29-én változtatta Szinnyeire. Még ugyanezen év augusztusában Komáromba távozott és ott nemzetőri gyakorlatokban vett részt, erről naplójában részletesen is beszámolt. Október 21-én beállt a 37. zászlóaljhoz közhonvédnek és a várba, Meszlényi Jenő térparancsnok-ezredes irodájába vezényelték; decemberben azonban, mint őrmester, tényleges szolgálatba lépett a zászlóaljhoz. A négyheti bombázás és 13 csata után 1849. június 21-én kinevezték hadnagynak, augusztus 29-én pedig főhadnagynak a 203. honvéd-zászlóaljhoz. Október 3-án mint komáromi kapituláns letette a fegyvert.

1849 októbertől 1853 augusztusig sógoránál, Beöthy Zsigmond ügyvédnél lakott Komáromban és segédként dolgozott az ő irodájában. Ezalatt tanult franciául, angolul, olaszul és spanyolul. 1853. augusztus 28-án feleségül vette Gancsházi Gancs Klementinát és a Pozsony vármegyei Gancsházára költözött.

1854-ben Pozsonyba költözött, ahol 1855-től 1864. július 9-éig Samarjay Károly író és ügyvéd irodájában segédkezett. 1864. július 19-én a pozsonyi «Hungária» biztosítóbank hivatalnoka lett; mikor ez a bank megbukott és beolvadt a pesti «Nemzeti» biztosítótársaságba, ennek volt a tisztviselője és 1869. május 1-jén Pestre költözött; 1872-ben azonban ez a biztosító is megbukott.

1872. december 23-án a budapesti Egyetemi Könyvtárhoz nevezték ki másod-könyvtártisztnek. Pozsonyban tartózkodása alatt nagyobbrészt történelemmel foglalkozott. különösen a magyar családok genealógiájával; az ottani megyei levéltár felhasználásával több Pozsony megyei család történetét és leszármazási táblázatát küldte Nagy Ivánnak Magyarország családai című munkájába. 1862-ben azonban Pákh Albert buzdítására a magyarországi hírlapirodalom ismertetésére tért át és innentől a Vasárnapi Ujság állandó munkatársa volt.

1875. április 26-án ideiglenes első könyvtárigazgatói teendők ideiglenes vezetésével bízták meg és a könyvtárrendezési munkálatokat az ő felügyelete és közreműködése mellett végezték. 1879. július 29-én első őri állásában véglegesen megerősítették. 1884-től az Országos Hírlapkönyvtár létesítését tűzte ki legfőbb feladatául, melynek érdekében nemcsak a napi sajtóban írt cikkeket, hanem kormánysegéllyel 1885-től 1887-ig Magyarország és Erdélynek majdnem minden városában megfordult a hírlapok összegyűjtése céljából.

1888. november 9-én az egyetemi könyvtártól a Magyar Nemzeti Múzeum hírlapkönyvtárához helyezték át őri minőségben. 1901-ben igazgatóőrré nevezték ki. 1896. szeptember 21-én a kereskedelmi miniszter az ezredéves országos kiállítás II. (közművelődés) csoport zsűritagjának nevezte ki; működéséért 1897. február 2-án őfelsége legfelsőbb elismerését és a miniszter köszönetét nyilvánította. A király 1897. április 29-án kelt okirattal a királyi tanácsosi címet adományozta neki.

A Magyar Tudományos Akadémia 1899. május 5-én megválasztotta levelező tagjának; a Magyar Történelmi Társulatnak alapító és 1878. december 5-től igazgató választmányi tagja, a Kisfaludy Társaságnak alapító tagja, a Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaságnak alapíttatása (1883) óta választmányi tagja, a Múzeumok és Könyvtárak Országos Tanácsának tagja; 1902. március 23-án az 1848/49-es Honvéd-egyletek Országos Központi Bizottsága rendes tagjának, 1905. május 17-én a Komárom Vármegye és Városi Múzeum Egyesület tiszteleti tagjának, 1908. január 6-án a Petőfi Társaság szintén tiszteleti tagjának választotta.

1913. augusztus 9-én hunyt el. Örök nyugalomra 1913. augusztus 11-én délután helyezték a Kerepesi úti temetőben a római katolikus egyház szertartásai szerint.

Munkássága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Legfontosabb műve a Magyar írók élete és munkái, amely közel 30 000 író részletes életrajzát, illetve kiadott műveit tartalmazza, s ma is nagyon fontos forrásmunka.

Szinnyeit kortársai fáradhatatlan szorgalma miatt „gőzhangyának” nevezték.

Emlékezete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Emléktábla Szinnyei József szülőházán, a komáromi Ferencesek utcájában

1992-ben megalapították a róla elnevezett Szinnyei József-díjat. Ez azoknak a könyvtárosoknak adományozható, akik hosszabb időn át kiemelkedő teljesítményt nyújtottak, és tevékenységükkel, kezdeményezéseikkel szakterületek fejlődését segítik elő. A kitüntetett adományozást igazoló okiratot és érmet kap. Az érem kerek alakú, bronzból készült, átmérője 80, vastagsága 8 milliméter. Az érem Szilágyi Bernadett szobrászművész alkotása, egyoldalas, Szinnyei József domború arcképét ábrázolja, és SZINNYEI JÓZSEF-DÍJ felirattal van ellátva.

Nevét viseli a révkomáromi járási könyvtár, de utcát is elneveztek róla szülővárosában.

Fontosabb munkái[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Hazai és külföldi folyóiratok magyar tudományos repertóriuma 1-3. Bp., 1874, 1885.
  • Magyarország természettudományi és mathematikai könyvészete, 1472-1875. Bp., 1878.
  • Komárom 1848-49-ban. Naplójegyzetek. Bp., 1887. (Komárom, 1999.)
  • Tímár-ház. Naplójegyzetek. Komárom, 1889-1907.
  • Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái I–XIV. Budapest: Hornyánszky. 1891–1914.  Online hozzáférés
  • A komáromi magyar színészet története. Komárom, 1881

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Váczy János: Magyar írók élete és munkái. A M. Tud. Akadémia megbízásából írta Szinnyei József. Budapest, 1889—1894. I—III kötet. (1—28. füzet.) Magyar Könyvszemle Új folyam 1894, 2. kötet 4. füzet.
  • Váczy János 1902: Idősb Szinnyei József. Vasárnapi Ujság, 49/28.
  • Erdélyi Pál 1913: Szinnyei József. Komárom a Jókai Közmívelődési- és Muzeum Egyesület hivatalos értesítője I, 89-93.
  • Id. Alapi Gyula 1913: Id. Szinnyei József élete és működése. Komárom a Jókai Közmívelődési- és Muzeum Egyesület hivatalos értesítője I, 94-120.
  • Sikabonyi Antal 1913: Idősb Szinnyei József. Komárom a Jókai Közmívelődési- és Muzeum Egyesület hivatalos értesítője I, 150-152.
  • Id. Szinnyei József komáromi históriái. Összeáll.: Hidvégi Violetta, Virág Jenő, Gazda István. Tatabánya, 1997.
  • Id. Szinnyei József emlékezete. Művelődéstörténeti és sajtótörténeti írásai. Összeáll.: Gazda István, bev.: Kozocsa Sándor. Piliscsaba, 2002. (Megjelent a Nemzeti Könyvtár alapítása 200. évfordulója tiszteletére).
  • Id. Szinnyei József (1830-1913) könyvtártudós akadémikus életműve. Összeáll.: Gazda István, Perjámosi Sándor, A. Szála Erzsébet. Bp., Piliscsaba, Sopron, 2006. (Szinnyei írásainak teljes jegyzékével és a róla szóló irodalommal)
  • Idősb Szinnyei József bibliográfia. Összeáll.: Gyurcsó Júlia. 1. köt. Nyomtatásban megjelent írásai és a róla szóló irodalom, 1848-2010; 2. köt. Kéziratos hagyatéka, könyvtári és levéltári iratok, 1792-1913. ELTE, 2011. Online hozzáférés

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Szőts Zoltán Oszkár 2013: Id. Szinnyei József halálának 100. évfordulójára. Honismeret 2013/ 4, 14-16.
  • Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái XIII. (Steiner–Télfy). Budapest: Hornyánszky. 1909.  Online hozzáférés
  • Zeidler Sándor: Kitüntetések a Magyar Köztársaságban. Budapest, 1995, Kossuth.
  • OSZK gyászjelentések

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Szinnyei József (bibliográfus) témájú médiaállományokat.