Szinnyei József (bibliográfus)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Szinnyei József
Szinnyei Jozsef (Komarom 1913).jpg
Túry Gyula (1866-1932) festmény után készült fénynyomata
Életrajzi adatok
Született 1830. március 18.
Komárom
Elhunyt 1913. augusztus 9. (83 évesen)
Budapest
Nemzetiség magyar
Állampolgárság magyar
Pályafutása
Szakterület bibliográfia, irodalomtörténet
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Szinnyei József témájú médiaállományokat.
Szinnyei József munka közben

Szinnyei József (Ferber József, Komárom, 1830. március 18.Budapest, 1913. augusztus 9.) bibliográfus, könyvtáros, irodalomtörténész.

Életpályája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szülei Ferber Alajos szitásmester, korcsmáros és borkereskedő, majd a révkomáromi dunai röpülő-híd, a Vág-dunai állóhíd és piaci vám bérlője (?–1835. február 8.) és Hikker Juliánna (?–1836. május 9.). Haláluk után három nővérével együtt apai nagynénjénél nevelkedett a „tímárházban”.

A gimnázium hat osztályát szülővárosában járta ki a Szent Benedek-rendieknél 1839-től 1845-ig (a 2–3. osztály kivételével, melyeket a szlovák nyelv elsajátítása végett 1840–42-ben Nyitrán a piaristáknál végzett). 1845–46-ban a pesti tudományegyetemnek volt bölcsész- (ahol Horvát István, Ranolder János, későbbi veszprémi püspök és Verner József voltak tanárai), majd 1846-tól 1848-ig a győri akadémiának bölcsész- és joghallgatója. Ezután május 31-én a Budai Várnegyedbe költözött sógorához, Beöthy Zsigmondhoz, aki akkor kultuszminisztériumi fogalmazó volt, itt két és fél hónapig Lemouton János egyetemi tanártól franciául tanult.

Eredeti családi nevét, a Ferbert 1848. július 29-én változtatta Szinnyeire. Még ugyanezen év augusztusában hazatért Komáromba és ott nemzetőri gyakorlatokon vett részt, erről naplójában részletesen is beszámolt. Október 21-én beállt a 37. zászlóaljhoz közhonvédnek és a várba, Meszlényi Jenő térparancsnok-ezredes irodájába vezényelték; decemberben azonban mint őrmester, tényleges szolgálatba lépett a zászlóaljhoz. A négyheti bombázás és 13 csata után 1849. június 21-én kinevezték hadnaggyá, augusztus 29-én pedig főhadnaggyá a 203. honvéd-zászlóaljhoz. Október 3-án mint komáromi kapituláns letette a fegyvert.

1849. októbertől 1853. augusztusig sógoránál, Beöthy Zsigmond ügyvédnél lakott Komáromban és segédként dolgozott az ő irodájában. Ezalatt tanult franciául, angolul, olaszul és spanyolul. 1853. augusztus 28-án feleségül vette gancsházi Gancs Klementinát és a Pozsony vármegyei Gancsházára költözött.

1854-ben Pozsonyba költözött, ahol 1855-től 1864. július 9-éig Samarjay Károly író és ügyvéd irodájában segédkezett. 1864. július 19-én a pozsonyi „Hungária” biztosítóbank hivatalnoka lett; mikor ez a bank megbukott és beolvadt a pesti „Nemzeti” biztosítótársaságba, ennek volt a tisztviselője és 1869. május 1-jén Pestre költözött; 1872-ben azonban ez a biztosító is megbukott.

1872. december 23-án a budapesti Egyetemi Könyvtárhoz nevezték ki másod-könyvtártisztnek. Pozsonyban tartózkodása alatt nagyobbrészt történelemmel foglalkozott. különösen a magyar családok genealógiájával; az ottani megyei levéltár felhasználásával több Pozsony megyei család történetét és leszármazási táblázatát küldte Nagy Ivánnak Magyarország családai című munkájába. 1862-ben azonban Pákh Albert buzdítására a magyarországi hírlapirodalom ismertetésére tért át és innentől a Vasárnapi Ujság állandó munkatársa volt.

1875. április 26-án első könyvtárigazgatói teendők ideiglenes vezetésével bízták meg és a könyvtárrendezési munkálatokat az ő felügyelete és közreműködése mellett végezték. 1879. július 29-én első őri állásában véglegesen megerősítették. 1884-től az Országos Hírlapkönyvtár létesítését tűzte ki legfőbb feladatául, melynek érdekében nemcsak a napi sajtóba írt cikkeket, hanem kormánysegéllyel 1885-től 1887-ig Magyarország és Erdély majdnem minden városában megfordult a hírlapok összegyűjtése céljából.

1888. november 9-én az egyetemi könyvtártól a Magyar Nemzeti Múzeum hírlapkönyvtárához helyezték át őri minőségben. 1901-ben igazgatóőrré nevezték ki. 1896. szeptember 21-én a kereskedelmi miniszter az ezredéves országos kiállítás II. (közművelődés) csoport zsűritagjának nevezte ki; működéséért 1897. február 2-án őfelsége legfelsőbb elismerését és a miniszter köszönetét nyilvánította. A király 1897. április 29-án kelt okirattal a királyi tanácsosi címet adományozta neki.

A Magyar Tudományos Akadémia 1899. május 5-én megválasztotta levelező tagjának; a Magyar Történelmi Társulatnak alapító és 1878. december 5-től igazgató választmányi tagja, a Kisfaludy Társaságnak alapító tagja, a Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaságnak alapíttatása (1883) óta választmányi tagja, a Múzeumok és Könyvtárak Országos Tanácsának tagja; 1902. március 23-án az 1848/49-es Honvéd-egyletek Országos Központi Bizottsága rendes tagjának, 1905. május 17-én a Komárom Vármegye és Városi Múzeum Egyesület tiszteleti tagjának, 1908. január 6-án a Petőfi Társaság szintén tiszteleti tagjának választotta.

1913. augusztus 9-én hunyt el. Örök nyugalomra 1913. augusztus 11-én délután helyezték a Kerepesi úti temetőben, a római katolikus egyház szertartásai szerint.

Munkássága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Legfontosabb műve a Magyar írók élete és munkái, amely közel 30 000 író részletes életrajzát, illetve kiadott műveit tartalmazza, s ma is nagyon fontos forrásmunka.

Szinnyeit kortársai fáradhatatlan szorgalma miatt „gőzhangyának” nevezték.

Emlékezete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Emléktábla Szinnyei József szülőházán, a komáromi Ferencesek utcájában

1992-ben megalapították a róla elnevezett Szinnyei József-díjat. Ez azoknak a könyvtárosoknak adományozható, akik hosszabb időn át kiemelkedő teljesítményt nyújtottak, és tevékenységükkel, kezdeményezéseikkel szakterületek fejlődését segítik elő. A kitüntetett adományozást igazoló okiratot és érmet kap. Az érem kerek alakú, bronzból készült, átmérője 80, vastagsága 8 milliméter. Az érem Szilágyi Bernadett szobrászművész alkotása, egyoldalas, Szinnyei József domború arcképét ábrázolja, és SZINNYEI JÓZSEF-DÍJ felirattal van ellátva.

Nevét viseli a révkomáromi járási könyvtár, de utcát is elneveztek róla szülővárosában.

Fontosabb munkái[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Hazai és külföldi folyóiratok magyar tudományos repertóriuma 1-3. Bp., 1874, 1885.
  • Magyarország természettudományi és mathematikai könyvészete, 1472-1875. Bp., 1878.
  • Komárom 1848-49-ban. Naplójegyzetek. Bp., 1887. (Komárom, 1999.)
  • Tímár-ház. Naplójegyzetek. Komárom, 1889-1907.
  • Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái I–XIV. Budapest: Hornyánszky. 1891–1914.  Online hozzáférés
  • A komáromi magyar színészet története. Komárom, 1881

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Váczy János: Magyar írók élete és munkái. A M. Tud. Akadémia megbízásából írta Szinnyei József. Budapest, 1889—1894. I—III kötet. (1—28. füzet.) Magyar Könyvszemle Új folyam 1894, 2. kötet 4. füzet.
  • Váczy János 1902: Idősb Szinnyei József. Vasárnapi Ujság, 49/28.
  • Erdélyi Pál 1913: Szinnyei József. Komárom a Jókai Közmívelődési- és Muzeum Egyesület hivatalos értesítője I, 89-93.
  • Id. Alapi Gyula 1913: Id. Szinnyei József élete és működése. Komárom a Jókai Közmívelődési- és Muzeum Egyesület hivatalos értesítője I, 94-120.
  • Sikabonyi Antal 1913: Idősb Szinnyei József. Komárom a Jókai Közmívelődési- és Muzeum Egyesület hivatalos értesítője I, 150-152.
  • Id. Szinnyei József komáromi históriái. Összeáll.: Hidvégi Violetta, Virág Jenő, Gazda István. Tatabánya, 1997.
  • Id. Szinnyei József emlékezete. Művelődéstörténeti és sajtótörténeti írásai. Összeáll.: Gazda István, bev.: Kozocsa Sándor. Piliscsaba, 2002. (Megjelent a Nemzeti Könyvtár alapítása 200. évfordulója tiszteletére).
  • Id. Szinnyei József (1830-1913) könyvtártudós akadémikus életműve. Összeáll.: Gazda István, Perjámosi Sándor, A. Szála Erzsébet. Bp., Piliscsaba, Sopron, 2006. (Szinnyei írásainak teljes jegyzékével és a róla szóló irodalommal)
  • Idősb Szinnyei József bibliográfia. Összeáll.: Gyurcsó Júlia. 1. köt. Nyomtatásban megjelent írásai és a róla szóló irodalom, 1848-2010; 2. köt. Kéziratos hagyatéka, könyvtári és levéltári iratok, 1792-1913. ELTE, 2011. Online hozzáférés

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Szőts Zoltán Oszkár 2013: Id. Szinnyei József halálának 100. évfordulójára. Honismeret 2013/ 4, 14-16.
  • Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái XIII. (Steiner–Télfy). Budapest: Hornyánszky. 1909.  Online hozzáférés
  • Zeidler Sándor: Kitüntetések a Magyar Köztársaságban. Budapest, 1995, Kossuth.
  • OSZK gyászjelentések

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]