Melich János

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Melich János.JPG

Melich János (Szarvas, 1872. szeptember 16.Budapest, 1963. november 20.) magyar nyelvész, egyetemi tanár, akadémikus, 19191922 között az Országos Széchényi Könyvtár igazgatója, a Magyar Tudományos Akadémia tagja, 1952-től a nyelvészeti tudományok doktora.

Élete és munkássága[szerkesztés]

Melich Márton földműves és Molnár Judit fiaként született. Középiskoláit szülővárosában Szarvason és Késmárkon végezte, majd egyetemi tanulmányait Kolozsváron és Bécsben folytatta. 1895-ben szerzett bölcsészdoktori oklevelet a budapesti egyetemen.

18971898 nyarán a hazai kolostori könyvtárakban végzett kutatásokat, ekkor találta a Gyöngyösi glossák-at. 1898-ban megbízást kapott (Ortvay Tivadarral és Zolnai Gyulával) Magyarország helységneveinek rendszerezésére, hiszen eddig nem volt a helységeknek hivatalos neve, a kb. 18 ezer település nevei között sok volt az egyforma. Melich a felvidéki településekkel foglalkozott. Ezek a munkálatok 1912-ig folytak. 1899. március-június között tanulmányutat tett Oroszországban nyelvészeti ismereteinek gyarapítása céljából, ekkor megfordult Varsóban, Pétervárott, Moszkvában, Kijevben, Finnországban, Helsinkiben is.

1900 nyarán két hetet Vas megyében töltött, a magyarországi szlovének nyelvhasználatának (vend nyelv) és irodalmának tanulmányozása céljából, de rajta kívül más nyelveket is, így a horvát nyelvet is elemezte. 1901. február-március hónapban nyelvészeti ismereteinek gyarapítása céljából a lipcsei egyetemre küldték, ahol Leskien Ágost szláv előadásait hallgatta.

1901-ben nyerte el egyetemi magántanári képesítését. 1911-től a budapesti egyetem szláv filológiai tanszékén tanított. 1930-ban Corvin-koszorúval, 1939-ben Corvin-lánccal tüntették ki, 1943-tól 1947-ig az Magyar Tudományos Akadémia főkönyvtárnoka volt.

Tudományos munkásságát három fő területen fejtette ki:

  • Feldolgozta a régi magyar szótárirodalom történetét és több ilyen irányú emléket kiadott.
  • Foglalkozott a magyar helyesírás régebbi korszakaival.
  • Legjelentősebb az etimológiai munkássága volt. Számos helynév, személynév és jövevényszó eredetének megfejtésével lerakta a magyar településtörténeti filológia alapjait és előkészítette a Magyar etimológiai szótár kiadását is. Ezt Gombocz Zoltánnal együtt kezdte el kidolgozni. Kidolgozta a hangtörténeti vizsgálatok alapelveit, melyek máig mérvadóak - a hangtörténetet modern tudománnyá tette.

1963. november 20-án, 91 éves korában Budapesten érte a halál.

Főbb művei[szerkesztés]

  • Deutsche Ortsnamen und Lehnwörter des ungarischen Sprachschatzes (Victor Lumtzerrel, Innsbruck, 1900)
  • Szláv jövevényszavaink (Budapest, 1903, az MTA nagyjutalmát kapta érte)
  • A magyar szótárirodalom (Bp., 1907)
  • A honfoglaláskori Magyarország (Bp., 1925, az MTA nagyjutalmát kapta érte)
  • Magyar Etymológiai Szótár (I–XVI. füz., I–II. kötet, A–geburnus szócikk, Gombocz Zoltánnal, Bp., 1914–1944. mindketten az MTA nagyjutalmát kapták érte 1921-ben).

Források[szerkesztés]