Korányi Sándor

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Korányi Sándor
Korányi Sándor.JPEG
Született 1866. június 18.
Pest
Elhunyt 1944. április 12. (77 évesen)
Budapest
Nemzetisége magyar
Foglalkozása orvos,
egyetemi tanár,
szakíró
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Korányi Sándor témájú médiaállományokat.

Korányi Sándor, báró (Pest, 1866. június 18.Budapest, 1944. április 12.) orvos, egyetemi tanár, az MTA tagja, Korányi Frigyes belgyógyász-professzor fia, szakíró, felsőházi tag.

Életpályája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tanulmányait Budapesten végezte. Több ízben hosszabb ideig tartózkodott külföldön, ahol különösen élet- és kórtani vizsgálatokkal foglalkozott. Egy évig mint helyettes tanár az élettant adta elő az állatorvosi akadémián. 1893-ban az idegkórtan egyetemi magántanárává habilitálták, 1895-ben az I. belgyógyászati klinikán adjunktussá nevezték ki, majd a Stefánia gyermekkórházban az idegbetegek rendelő orvosa lett. 1927-től felsőházi tagként képviselte a magyar orvostársadalmat. 1930-ban Magyar Corvin-lánc kitüntetést kapott.

Szakíróként[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Számos bel- és külföldi folyóiratban publikált. A központi idegrendszer típicus diagnosztikája és Az ideggyógyászat alapvonalai című tankönyvek szerzője; a Bókay, Kétli és Korányi F. szerkesztésében megjelenő Belgyógyászat kézkönyvének, a Magyar Orvosi Archivumnak, az Orvosi Hetilapnak és a Pallas Nagy Lexikonának munkatársa.

Főbb művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Vizsgálatok a vizeletelválasztó rendszer működésére vonatkozóan ép és kóros viszonyok között (Magy. Orv. Archívum, 1894)
  • Beiträge zur Theorie und Therapie der Niereninsuffizienz (Berliner klinische Wochenschrift, 1899)
  • Physikalische Chemie und Medizin (Richter P. F. társszerzővel, I–II. Leipzig, 1907–08)
  • A leukaemia kezelése benzollal (Orv. Hetit. 1912)
  • Functionelle Pathologie und Therapie der Nierenkrankheiten (Berlin, 1929; ua. magyarul: Bp., 1930)
  • Élettan és orvosi tudomány (Orvosképzés, 1932)
  • Az öregedésről (Orvosképzés, 1937).

Tagságai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A lyoni, a boroszlói, a szegedi és a pécsi egyetem doktora, az Academia Leopoldina tiszteletbeli tagja. 1935-től az MTA tiszteleti, majd 1937-től igazgató tagja.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A Pallas nagy lexikona
  • Magyar életrajzi lexikon I. (A–K). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1967. 968–969. o.  

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Magyar akadémikusok listája

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]