Ravasz László

Ravasz László portréja a Kálvin téri református templom oldalán elhelyezett emléktáblán.

Ravasz László, dr. (Bánffyhunyad, 1882. szeptember 29. – Leányfalu, 1975. augusztus 6.) dunamelléki református püspök.

Életpályája

Iskolai tanulmányait szülővárosában kezdte, 1896-ban Székelyudvarhelyre kerül a kollégiumba. Kolozsváron a teológiára iratkozott és az egyetemi előadásokat is látogatta. Még teológus korában szerkesztette az Egyetemi Lapokat. 1903-1905 között Bartók György püspök mellett volt titkár, ebben az időben a romániai (regáti) misszió vezető lelkésze. 1905 őszén a berlini egyetemen hallgatott előadásokat. 1906-ban Bánffyhunyadon volt segédlelkész, itt készült a doktorátusa is, majd Sárospatakon szerzett magántanári oklevelet. 1907-től a kolozsvári református teológián tanított. Az első világháború idején missziós munkát végzett a kolozsvári hadikórházban. 1918-ban az Erdélyi Református Egyházkerület főjegyzőjévé választották, majd 1921 őszén püspökké a Dunamelléki Egyházkerületben. Ettől kezdve Budapesten élt, de irodalmi munkásságával továbbra is számtalan szállal kötődött Erdélyhez. Cikkei jelentek meg az Ellenzékben, Kálvinista Világban, rendszeres munkatársa a Református Szemlének, amelynek 1918-21 között főszerkesztője is volt.

1908-ban feleségül vette Bartók püspök lányát, akitől öt gyermeke született. Boriska lánya a későbbi államminiszter és politikai gondolkodó, Bibó István felesége lett. 1918-ban az erdélyi egyházkerület főjegyzője lett.

1921-ben, miután családjával Budapestre költözött, megválasztották a dunamelléki egyházkerület püspökének. Ettől az évtől a Kálvin téri református templom lelkésze is. Fiatalabb korában több cikkben is kikelt a zsidóság ellen, emiatt Ady Endre így írt róla: "a kálvinistaság irodalmi lapjában a legszilajabb antiszemitizmust űzi egy Ravasz László nevű, s jobb sorsra érdemes volt ember", valamint a felsőház tagjaként az első és második zsidótörvényt megszavazta. 1944-ben szembesült a holokauszt ijesztő valóságával, és próbált tenni a magyar zsidók, különösen a megkeresztelkedettek fizikai megsemmisítése ellen. A deportálások megindulása után számos püspöki körlevelet fogalmazott meg az üldözések ellen, valamint hozzájárult a Jó Pásztor Bizottság megalakításához. Nem sikerült elérnie, hogy az egyházak közös körlevélben fejezzék ki tiltakozásukat a népirtással kapcsolatban.

Ravasz László emléktáblája egykori lakhelyén, Budapest II. ker. Bimbó út 43. szám alatt

Szerkesztője volt a Protestáns Szemle, Egyetemi Lapok, Református Szemle és Az Út című lapoknak, ez utóbbit ő alapította. Élénk közéleti szerepet töltött be, szinte minden a korban született protestáns mozgalom és szövetség alapításánál bábáskodott, számos irodalmi és kulturális szervezet tagja volt, munkásságát több külföldi egyetem is díszdoktori címmel tüntette ki. 1948-ban, Rákosi nyomására, minden tisztségéről lemondott és visszavonult a közélettől. 1953-ban lelkészként is nyugdíjba vonult, és Leányfalura költözött, ahol mesterséges elzártságban töltötte hátralévő éveit.

1956. október 31-én pár fiatal lelkész kiment érte Leányfalura, és bevitték Budapestre. Az összegyűlt lelkészek az újonnan alakult református Országos Intézőbizottság vezetőjévé választották, és őt ismerték el legitim püspöknek. November 1-jén rádiószózatban szólt a magyarokhoz. A forradalom leverése után egy egyházi ébredést szorgalmazó Megújulási Mozgalmat szervezett, mely az állami elnyomás következtében elhalt. 1956-tól újra a Kálvin-téri szószéken szolgált, egészen 1957. húsvétjáig.

Az állambiztonsági hivatal előkészített egy koncepciós eljárást Ravasz ellen, melyet az 1960-as évekig fenntartottak, ám végül nem indították el.

Művei

Ravasz László sírja Budapesten. Farkasréti temető: 6/5-1-10.

• A gyülekezeti igehirdetés elmélete
• Orgonazúgás (beszédek, előadások), Budapest, 1923
• Az emberélet útjának felén, Kolozsvár, 1924
• Hazafelé (elmélkedések és imádságok), Budapest, Bethlen Gábor Nyomda, 1925
• Ünnepnapok (elmélkedések és imádságok házi istentiszteletekre), Budapest, Bethlen Gábor Nyomda, 1925
• Tudom, kinek hittem (beszédek, cikkek, prédikációk), Budapest, Studium, 1927
• Alfa és Ómega, Budapest, Franklin, 1933
• Legyen világosság, Budapest, Franklin, 1938
• Krisztussal a viharban (igehirdetések), Budapest, Kálvin, 1977
• Emlékezéseim, Budapest, Református Zsinati Iroda, 1992
• Én vagyok a te Istened! : a Tízparancsolat magyarázata, Budapest, Kálvin, 1995
• Kis dogmatika: hitünk igazságai, Budapest, Kálvin, 1996

Díja

• Magyar Corvin-lánc (1930)

Források

• K. Farkas Claudia: Zsidótörvények - egy egyházi ember szemével. In Fiatal egyháztörténészek írásai. Szerk. Fazekas Csaba. Miskolc: ME BTK Újkori M. Tört. Tanszék. 1999. ISBN 963 661 348 6
• Kiss Réka: A diktatúra szorításában: Ravasz László egyházpolitikai útkeresése a második világháborút követő esztendőkben (1945–1948). Századvég, 2003. 29. sz. Online hozzáférés
• Magyar életrajzi lexikon I–IV. Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1967–1994. Online hozzáférés
• Romániai magyar irodalmi lexikon : Szépirodalom, közírás, tudományos irodalom, művelődés IV. (N–R). Főszerk. Dávid Gyula. Bukarest: Kriterion; Kolozsvár: Erdélyi Múzeum-Egyesület. 2002. ISBN 973-26-0698-3 Online hozzáférés

További információk

• Fényképe
• Sírja a farkasréti temetőben