Dohnányi Ernő

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Dohnányi Ernő (Pozsony, 1877. július 27. – New York, 1960. február 9.) zeneszerző, karmester, zongoraművész, pedagógus.

A fiatal Dohnányi

Tartalomjegyzék

Élete [szerkesztés]

Dohnányi Ernő 1877. július 17-én született Pozsonyban.

Családi háttér [szerkesztés]

A Dohnányi nevet először 1697-ben említi egy hivatalos irat, amelyben I. Lipót nemesi címet adományozott Dohnányi Györgynek. A család felvidéki eredetű. Édesapja Dohnányi Frigyes, a Pozsonyi Királyi Katolikus Főgimnázium tanára volt, de erősen érdeklődött a művészetek iránt. Tehetséges csellista volt, rendszeresen és elismerten szerepelt a pozsonyi polgárság zenei igényeit kielégítő koncerteken és házimuzsikálásban egyaránt. Még Liszt Ferenccel is játszott együtt egy pozsonyi koncert alkalmával. Édesanyja Szlabey Ottilia volt. Mária nevet viselt nála egy évvel fiatalabb nőtestvére.

Pozsonyi évek [szerkesztés]

A gyermek Dohnányi körül folyton muzsika szólt, így nem csoda, hogy a hangszerjáték hamar felkeltette az érdeklődését. Édesapja kezdi zongorára tanítani 6 éves korában. Első kompozícióját is zongorára írja 1884-ben Gebet címmel. Kilenc évesen 1886-ban szerepel először nyilvánosan és ezévben iratják be a Pozsonyi Gimnáziumba is. Itt ismeri meg a nála négy évvel fiatalabb Bartók Bélát is. Szülei irányítása mellett a gimnáziumi évei alatt első feladata a tanulás, a gyakorlás, komponálás csak ezután következhetett. Azonban a zene iránti korai elkötelezettsége és rendkívüli tehetsége olyan mértékű fejlődést eredményez, hogy apja belátja, fiából hivatásos zenész kell hogy legyen.

Korai szerzeményei zongoradarabok és zongorakíséretes hegedű- és csellódarabok, valamint vonós kamaraművek. Később, 14 éves korától már vokális műveket is ír: kórusműveket iskolai alkalmakra, dalokat, sőt még az opera műfajával is megpróbálkozik 1891-ben.

1894-ben érettségizik. Egyértelmű, hogy a zenei pályát választja, viszont hosszas fontolgatás után dönt úgy, hogy a Bécsi Zeneakadémia helyett, az akkor még mindössze 2 évtizedes múlttal rendelkező Magyar Királyi Zeneakadémiát választja tanulmányai színhelyéül. 1894 szeptemberében nyer felvételt zongora és zeneszerzés tanszakra.

Pályakezdés [szerkesztés]

A Zeneakadémia két tanszakára is felvételt nyert: zongorából a 3.évfolyamba Thomán Istvánhoz, zeneszerzésből pedig 2. évfolyamba Koessler Jánoshoz kerül. Ezenkívül még a bölcsészkar német–magyar szakára is beiratkozik, de ezt rövidesen abbahagyja, mivel a Zeneakadémia minden idejét leköti. 1895-ben írja 1. opus-számmal ellátott művét a c-moll zongoraötöst, amit Koessler közbenjárására Johannes Brahms is megismer és előadat Bécsben, még 1895-ben. Brahms állítólag annyit fűzött hozzá a darabhoz, hogy: "Magam sem tudtam volna jobban megírni". Budapesten is egyre nagyobb népszerűségnek örvend. Zeneszerzőként pedig az eddigi kamara- és zongoraművek mellett egy szimfónia megírásának ötlete kezdi el foglalkoztatni. 1897-ben ez a szimfónia (F-dúr) és Zrínyi-nyitánya elnyeri a millennium alkalmából meghirdetett Királydíjat. Még ez év júniusában kitüntetéssel diplomázik mind zongorából, mind zeneszerzésből. Nyarát Eugen d'Albert-nek, a kor egyik legavatottabb Beethoven-játékosának társaságában tölti, hogy felkészüljön őszre tervezett berlini bemutatkozására. Azonban Berlin mégsem hozza meg a kívánt koncert-sikereket, de a jövőbeni sikereihez vezető legfontosabb esemény mégis itt éri: Richter János meghívja a Budapesti Filharmóniai Zenekar szólistájának 1897 novemberére. Richter János révén fog majd Londonban is bemutatkozni 1898-ban, amivel megveti világhírnevének alapjait. Londonban fergeteges sikere van, egyre újabb és újabb koncerteket követelnek tőle és az újságok is oldalakat szentelnek méltatására. 1899 márciusában elnyeri a bécsi Bösendorfer zongoragyár által meghirdetett zeneszerzői versenyt az op.5-ös E-moll Zongoraverseny egy tételes változatával. Az 1899/1900-as évad során lép be a világutazó koncert-zongoristák körébe.

Sírja Floridában

1903-1905-ig Bécsben volt 1905-1915-ig Berlinben a Zeneakadémia professzora, majd 1915 végétől Budapesten működött. 1919-1944 között a budapesti a Filharmóniai Társaság elnökkarnagya, 1931-1944 között a Magyar Rádió Zenei Osztályának igazgatója, majd 1934-től a Zeneakadémia főigazgatója lett. Munkásságát 1930-ban Corvin-lánccal is elismerték.

A 2. világháború beköszöntével élete legfordulatosabb és egyben legkeservesebb szakaszához érkezett. A sorsforduló magánéletében kezdődött: ebben az esztendőben ismerkedett meg későbbi harmadik feleségével, az akkor mindössze 27 esztendős Zachár Ilonával, akinek személye több szempontból is döntő befolyással volt a zeneszerző sorsának alakulására. Akkor is például, amikor 1944 őszén közösen úgy döntöttek, hogy Ilona gyerekeivel együtt végleg elhagyják Magyarországot. Ezt követően három éven át egy ausztriai faluban várták a háború végét és a koncertélet rendeződését – kétségbeejtő anyagi körülmények között. Innen egy éves argentínai kényszerkitérő és számtalan nehézség után 1949-ben érkezett meg a család az Egyesült Államokba, ahol a Florida State University zongora- és zeneszerzés professzori állást kínált Dohnányinak. Ő örömmel fogadta el az ajánlatot, s 1949 novemberétől haláláig, 1960-ig egy egzisztenciális aggodalmaktól ugyan nem mentes, de a háborús éveknél összehasonlíthatatlanul harmonikusabb, nyugodtabb periódust töltött Florida fővárosában, Tallahassee-ben. Másrészről azonban a hányattatásoknak ekkor még nem szakadt vége: művészi és anyagi érvényesülését ugyanis csaknem teljesen lehetetlenné tette az a politikai rágalomhadjárat, mely még 1945 tavaszán indult el Magyarországon, s jó tíz éven át meghatározta az életét a bolyongás évei alatt, s még Amerikában is. Mint ismeretes, Dohnányit háborús bűnösséggel vádolták meg, s annak ellenére, hogy a hivatalos minisztériumi vizsgálat minden kétséget kizárólag felmentette őt előbb Magyarországon, majd később, amikor a vizsgálat lefolytatását kérték, az Egyesül Államokban is, a vádaskodás kiirthatatlannak bizonyult. Ennek köszönhetően – bár Dohnányi mindvégig aktívan hangversenyezett országszerte kisebb városokban – az igazán jelentős kulturális központokban nem sikerült érvényesülnie, New Yorkban például csupán egyetlen alkalommal sikerült hangversenyt szervezni neki, így a szimbolikus rehabilitációra tulajdonképpen haláláig nem került sor. 83 éves korában halt meg New Yorkban, ahol lemezfelvételt készített. 1990-ben posztumusz Kossuth-díjjal tüntették ki.

3 házasságából 3 vér szerinti és 3 nevelt gyermeke volt. Hans fiának gyermekei közül Klaus politikus, míg Christoph világhírű karmester lett.

Művei [szerkesztés]

Dohnányi Ernő emléktáblája,
Budapest, VI. kerület,
Dohnányi Ernő utca 1.

(bővítés alatt)

Fiatalkori művek [szerkesztés]

Zrínyi nyitány /1896/ A művet a nagyközönség számára először 1996-ban a Zeneakadémián a Műegyetemi Zenekar mutatta be, a mű keletkezésének és a zenekar alapításának 100 éves évfordulója alkalmából rendezett hangversenyen. Első lemezfelvétele is a Műegyetemi Zenekar előadásában került rögzítésre 2002-ben.

Zongoradarabok [szerkesztés]

  • Gebet (1884, Pozsony)
  • Etűd, D-dúr (1886, Pozsony)
  • Etűd, C-dúr (1886, Pozsony)
  • Bagatella, cisz-moll (1887, Pozsony)
  • Bagatella II, D-dúr (1887, Pozsony)
  • Bagatella, a-moll (1887, Pozsony)
  • Tarantella, e-moll (1887, Pozsony)
  • Mazurka, C-dúr (1888, Pozsony)
  • Impromtu, A-dúr (1888, Pozsony)
  • Scherzo, A-dúr (1888, Pozsony)
  • Walzer, cisz-moll (1888, Pozsony)
  • Pastorale, a-moll (1888, Pozsony)
  • Tarantella, e-moll (1888, Pozsony)
  • Scherzino, a-moll (1888, Pozsony)
  • 2 Kleine Scherzandos (1888, Pozsony)
  • Mazurka, b-moll (1889, Pozsony)
  • Mazurka, B-dúr (1889, Pozsony)
  • 6 Fantasiestücke (1890, Pozsony)
  • Zongoraszonáta, A-dúr (1890, Pozsony)
  • Zongoraszonáta, G-dúr (1890, Pozsony)
  • Bagatelle, D-dúr (1890, Pozsony)
  • Tarantella, c-moll (1890, Pozsony)
  • Zongoraszonáta, B-dúr (1890, Pozsony)
  • Canon, C-dúr (1890, Pozsony)
  • Romance, a-moll (1891, Pozsony)
  • Fantasiestücke, A-dúr (1891, Pozsony)
  • Heda, 6 zongoradarab (1891, Kisherestyén)
  • Novelette, E-dúr (1891, Budapest)
  • Impromptu, f-moll (1892, Pozsony)
  • Romance, fisz-moll (1894, Pozsony)

Opusz-számmal ellátott művek [szerkesztés]

Opus-szám Cím Megyjegyzés
Op.1 Zongoraötös (1895, Budapest) Erről mondta Brahms, mikor Pesten meghallgatta, hogy: "Én sem tudtam volna jobban megírni."
Op.2 4 Zongoradarab (1897)
Op.3 Walzer négy kézre (1897)
Op.4 Variációk és Fúga G(rúber).E(mma). témájára (zong.,1897, Berlin)
Op.5 Zongoraverseny, e-moll (1897-98, Budapest, Bécs)
Op.6 Passacaglia (zong.,1899, London)
Op.7 Vonósnégyes, A-dúr (1899, London)
Op.8 Gordonka-zongora szonáta, b-moll (1899, London)
Op.9 Szimfónia,d-moll (1900-01, Manchester)
Op.10 Szerenád (heg-br-gka, 1902, Bécs)
Op.11 4 Rapszódia (zong.,1904, Bécs)
Op.12 Konzertstück, D-dúr (gka-zkr., 1903-04, Budapest)
Op.13 Winterreigen. 10 Bagatellen (zong., 1906, Bécs)
Op.14 Sechs Gedichte von Victor Heindl (énekhang, zong., 1907, Berlin)
Op.15 Kvartett, Desz-dúr, no.2. (1907, Berlin)
Op.16 Im Lebenslenz. Sechs Gedichte von W.C. Gomoll (énekhang, zong., 1907)
Op.17 Humoreszkek szvit formában (1907, Bergen)
Op.18 Pierette fátyola. Pantomim 3 képben (1910, Drezda)
Op.19 Szvit nagyzenekarra (1910, Budapest)
Op.20 Tante Simona. Vígopera 1 felvonásban (1913, Simrock)
Op.21 Hegedű-zongora szonáta, cisz-moll (1912, Bécs)
Op.22 Három dal énekhangra és zenekarra (1912)
Op.23 3 darab zongorára (kiad. 1913)
Op.24 Szvit régi stílusban (zong.,1914, Berlin)
Op.25 Gyermekdal variációk (zkr.,zong., 1914, Berlin)
Op.26 Esz-moll zongoraötös (1914)
Op.27 Hegedűverseny, No. 1, d-moll (1915)
Op.28 6 Koncertetüd zongorára (1916)
Op.29 Változatok egy magyar népdalra (1917, Budapest)
Op.30
Op.31
Op.32a Ruralia Hungarica 1923
Op.33 a-moll, harmas szamu vonosnegyes
Op.34
Op.35
Op.36
Op.37
Op.38
Op.39a Keringo szvitt ket zongorara 1945 
Op.39b || Limping keringo zongorara 1947 ||
Op.40
Op.41 Hat darab 1945
Op.42 2. Zongoraverseny b-moll 1947
Op.43 2. Hegeduverseny c-moll 1950
Op.44 Harom egyedi darab 1945
Op.45 Concertino hárfára és kamarazenekarra (1952, Florida, Tallahassee)
Op.46 Stabat Mater (1953)
Op.47 Amerikai rapszódia
Op.48 No.1 Fuvola zongora aria(1958) No.2 Passacaglia szolo fuvolara (1959)

Zongoraművek [szerkesztés]

  • Variációk Erkel Ferenc Himnuszára (1896, Budapest)
  • 4 Zongoradarab op.2 (1896-97, Budapest és Berlin)
  • Variációk G.E. témájára (1897, Starnberg)
  • Intermezzo, g-moll (1898, Budapest)
  • Gavotte és Musette (1898, Pozsony)
  • Passacaglia op.6 (1899, London)
  • Albumblatt (1897-1900, Budapest)
  • Négy rapszódia (1904, Bécs)
  • Winterreigen, 10 Bagatell (1905, Berlin)
  • Humoresken in Form einer Suite op.17 (1907, Berlin)
  • Der Schleier der Pierette: Nászinduló a pantomimből (átírva 1909-10)
  • 3 Stücke op.23 (1912, Bécs)
  • Suite nach altem Styl op.24 (1913, Berlin)
  • Hat koncertetűd op.28 (1916, Budapest)
  • Változatok egy magyar népdalra op.29 (1917, Budapest)
  • Ruralia Hungarica (zongorára), 7 darab op.32/a (1923-24, Budapest)
  • Változatok Bókay bácsinak egy témájára (1927, Budapest)
  • 6 Piano Pieces op.41 (1945, Neukirchen-am-Walde, Ausztria)
  • Three Singular Pieces op.44 (1951, Tallahassee, USA)

Operák, színpadi művek [szerkesztés]

Oratorikus művek [szerkesztés]

  • Szegedi mise (1930) (A Mátyás templom kórusa Tardy László vezényletével Szegeden és Budán is előadta. Az utóbbiról videofelvétel is készült, de CD-n máig sem jelent meg.)
  • Cantus vitae (1941) (Az ember tragédiája filozófikus szövegeire komponálta a szerző. Egy zenekari közjátékban a zenekar leveri a "munkás mareillese"-t, az internacionálét. Hungaroton CD-n megjelent.)
  • Stabat Mater (1956)

Zenekari művek [szerkesztés]

  • 2 szimfónia (d-moll:1901, E-dúr: 1944/1956)
  • Szvit (1909)
  • Zrínyi nyitány (1896)
  • Ünnepi nyitány (1923)
  • Szimfonikus percek (1933)
  • Amerikai rapszódia (1953)

Versenyművek [szerkesztés]

Kamarazene [szerkesztés]

  • Szerenád (vonóstrió, 1902)
  • 3 vonósnégyes (A-dúr: 1899, Desz-dúr: 1906, a-moll: 1926)
  • 2 zongoraötös (c-moll: 1895, esz-moll: 1914)
  • Gordonka-zongora szonáta (1899)
  • Hegedű-zongora szonáta (1912)

Egyéb művek [szerkesztés]

Külső hivatkozások [szerkesztés]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Dohnányi Ernő témájú médiaállományokat.
  • zene Zeneportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap
A lap eredeti címe: „http://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Dohnányi_Ernő&oldid=13413241”