Dohnányi Ernő

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Dohnányi Ernő
Ernő Dohnányi.jpg
Született
1877. július 27.
Pozsony
Elhunyt
1960. február 9. (82 évesen)
New York
Foglalkozása karmester
zeneszerző
zongorista
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Dohnányi Ernő témájú médiaállományokat.

Dohnányi Ernő (Pozsony, 1877. július 27.New York, 1960. február 9.) zeneszerző, karmester, zongoraművész, pedagógus.

A fiatal Dohnányi

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Dohnányi Ernő 1877. július 27-én született Pozsonyban.

Családi háttér[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Dohnányi nevet először 1697-ben említi egy hivatalos irat, amelyben I. Lipót nemesi címet adományozott Dohnányi Györgynek. A család felvidéki eredetű. Édesapja Dohnányi Frigyes, a Pozsonyi Királyi Katolikus Főgimnázium tanára volt, de erősen érdeklődött a művészetek iránt. Tehetséges csellista volt, rendszeresen és elismerten szerepelt a pozsonyi polgárság zenei igényeit kielégítő koncerteken és házi muzsikálásban egyaránt. Még Liszt Ferenccel is játszott együtt egy pozsonyi koncert alkalmával. Édesanyja Szlabey Ottilia volt. Egy húga volt, a nála egy évvel fiatalabb Mária.

Pozsonyi évek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A gyermek Dohnányi körül folyton muzsika szólt, így nem csoda, hogy a hangszerjáték hamar felkeltette az érdeklődését. Édesapja kezdi zongorára tanítani 6 éves korában. Első kompozícióját is zongorára írja 1884-ben Gebet címmel. Kilencévesen 1886-ban szerepel először nyilvánosan és ebben az évben íratják be a Pozsonyi Gimnáziumba is. Itt ismeri meg a nála négy évvel fiatalabb Bartók Bélát is. Szülei irányítása mellett a gimnáziumi évei alatt első feladata a tanulás, a gyakorlás, komponálás csak ezután következhetett. Azonban a zene iránti korai elkötelezettsége és rendkívüli tehetsége olyan mértékű fejlődést eredményez, hogy apja belátja, fiából hivatásos zenész kell hogy legyen.

Korai szerzeményei zongoradarabok, zongorakíséretes hegedű- és csellódarabok, valamint vonós kamaraművek. Később, 14 éves korától már vokális műveket is ír: kórusműveket iskolai alkalmakra, dalokat, sőt még az opera műfajával is megpróbálkozik 1891-ben.

1894-ben érettségizik. Egyértelmű, hogy a zenei pályát választja, viszont hosszas fontolgatás után dönt úgy, hogy a Bécsi Zeneakadémia helyett, az akkor még mindössze két évtizedes múlttal rendelkező Magyar Királyi Zeneakadémiát választja tanulmányai színhelyéül. 1894 szeptemberében felveszik a zongora és a zeneszerzés tanszakra.

Pályakezdés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Zeneakadémia két tanszakára is felvételt nyert: zongorából a 3. évfolyamba Thomán Istvánhoz, zeneszerzésből pedig 2. évfolyamba Koessler Jánoshoz kerül. Ezenkívül még a bölcsészkar német–magyar szakára is beiratkozik, de ezt rövidesen abbahagyja, mivel a Zeneakadémia minden idejét leköti. 1895-ben írja 1. opus-számmal ellátott művét a c-moll zongoraötöst, amit Koessler közbenjárására Johannes Brahms is megismer és előadat Bécsben, még 1895-ben. Brahms állítólag annyit fűzött hozzá a darabhoz, hogy: "Magam sem tudtam volna jobban megírni". Budapesten is egyre nagyobb népszerűségnek örvend. Zeneszerzőként pedig az eddigi kamara- és zongoraművek mellett egy szimfónia megírásának ötlete kezdi el foglalkoztatni. 1897-ben ez a szimfónia (F-dúr) és a Zrínyi-nyitány elnyeri a millennium alkalmából meghirdetett Királydíjat. Még ez év júniusában kitüntetéssel diplomázik mind zongorából, mind zeneszerzésből. Nyarát Eugen d'Albert-rel, a kor egyik legavatottabb Beethoven-játékosának társaságában tölti, hogy felkészüljön őszre tervezett berlini bemutatkozására. Azonban Berlin mégsem hozza meg a kívánt koncertsikereket, de a jövőbeni művészi karrierjéhez vezető legfontosabb esemény mégis itt éri: Richter János meghívja a Budapesti Filharmóniai Zenekar szólistájának 1897 novemberére. Richter János révén mutatkozik be Londonban, 1898-ban, amivel megveti világhírnevének alapjait. Londonban fergeteges sikere van, egyre újabb és újabb koncerteket követelnek tőle, és az újságok is oldalakat szentelnek méltatására. 1899 márciusában megnyeri a bécsi Bösendorfer zongoragyár által meghirdetett zeneszerzői versenyt az op.5-ös e-moll zongoraverseny egytételes változatával. Az 1899/1900-as évad során lép be a világutazó koncertzongoristák körébe.

Sírja Floridában

1903-1905-ig Bécsben, 1905-1915-ig Berlinben volt a Zeneakadémia professzora, majd 1915 végétől Budapesten működött. 1919-1944 között a Budapesti Filharmóniai Társaság elnökkarnagya, 1931-1944 között a Magyar Rádió Zenei Osztályának igazgatója, majd 1934-től a Zeneakadémia főigazgatója lett. Munkásságát 1930-ban Corvin-lánccal is elismerték.

A 2. világháború beköszöntével élete legfordulatosabb és egyben legkeservesebb szakaszához érkezett. A sorsforduló magánéletében kezdődött: ebben az esztendőben ismerkedett meg későbbi harmadik feleségével, az akkor mindössze 27 esztendős Zachár Ilonával, akinek személye több szempontból is döntő befolyással volt a zeneszerző sorsának alakulására. Akkor is például, amikor 1944 őszén közösen úgy döntöttek, hogy Ilona gyerekeivel együtt végleg elhagyják Magyarországot. Ezt követően három éven át egy ausztriai faluban várták a háború végét és a koncertélet rendeződését – kétségbeejtő anyagi körülmények között. Innen egyéves argentínai kényszerkitérő és számtalan nehézség után 1949-ben érkezett meg a család az Egyesült Államokba, ahol a Florida State University zongora- és zeneszerzés professzori állást kínált Dohnányinak. Ő örömmel fogadta el az ajánlatot, s 1949 novemberétől haláláig, 1960-ig egy egzisztenciális aggodalmaktól ugyan nem mentes, de a háborús éveknél összehasonlíthatatlanul harmonikusabb, nyugodtabb periódust töltött Florida fővárosában, Tallahassee-ben. Másrészről azonban a hányattatásoknak ekkor még nem szakadt vége: művészi és anyagi érvényesülését ugyanis csaknem teljesen lehetetlenné tette az a politikai rágalomhadjárat, mely még 1945 tavaszán indult el Magyarországon, s jó tíz éven át meghatározta az életét a bolyongás évei alatt, s még Amerikában is. Mint ismeretes, Dohnányit háborús bűnösséggel vádolták meg, s annak ellenére, hogy a hivatalos minisztériumi vizsgálat minden kétséget kizáróan felmentette őt előbb Magyarországon, majd később, amikor a vizsgálat lefolytatását kérték, az Egyesül Államokban is, a vádaskodás kiirthatatlannak bizonyult. Ennek köszönhetően – bár Dohnányi mindvégig aktívan hangversenyezett országszerte kisebb városokban – az igazán jelentős kulturális központokban nem tudott érvényesülni, New Yorkban például csupán egyetlen alkalommal sikerült hangversenyt szervezni neki, így a szimbolikus rehabilitációra tulajdonképpen haláláig nem került sor. 83 éves korában halt meg New Yorkban, ahol lemezfelvételt készített. 1990-ben posztumusz Kossuth-díjjal tüntették ki.

Három házasságából három vér szerinti és három nevelt gyermeke volt. Dohnányi először a zongoraművésznővel, Elisabeth Kunwalddal élt házasságban. Ebből a frigyből két gyermek született, Hans von Dohnányi (1902–1945) és Grete (1903), akik később a Bonhoeffer-családba házasodtak be. 1919-töl 1949-ig Dohnányi második felesége az énekesnő, Elza Galafrés; 1949-töl egészen haláláig Zachár Ilonával élt házastársi kapcsolatban. Hans fiának gyermekei közül Klaus von Dohnányi politikus, Hamburg egykori polgármestere, míg Christoph von Dohnányi világhírű karmester lett. Dèdunokája a népszerű német szinész Justus von Dohnányi.

Művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

(bővítés alatt)

Fiatalkori művek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Zrínyi-nyitány /1896/ A művet a nagyközönség számára először 1996-ban a Zeneakadémián a Műegyetemi Zenekar mutatta be, a mű keletkezésének és a zenekar alapításának 100 éves évfordulója alkalmából rendezett hangversenyen. Első lemezfelvétele is a Műegyetemi Zenekar előadásában került rögzítésre 2002-ben.

Zongoradarabok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Gebet (1884, Pozsony)
  • Etűd, D-dúr (1886, Pozsony)
  • Etűd, C-dúr (1886, Pozsony)
  • Bagatella, cisz-moll (1887, Pozsony)
  • Bagatella II, D-dúr (1887, Pozsony)
  • Bagatella, a-moll (1887, Pozsony)
  • Tarantella, e-moll (1887, Pozsony)
  • Mazurka, C-dúr (1888, Pozsony)
  • Impromtu, A-dúr (1888, Pozsony)
  • Scherzo, A-dúr (1888, Pozsony)
  • Walzer, cisz-moll (1888, Pozsony)
  • Pastorale, a-moll (1888, Pozsony)
  • Tarantella, e-moll (1888, Pozsony)
  • Scherzino, a-moll (1888, Pozsony)
  • 2 Kleine Scherzandos (1888, Pozsony)
  • Mazurka, b-moll (1889, Pozsony)
  • Mazurka, B-dúr (1889, Pozsony)
  • 6 Fantasiestücke (1890, Pozsony)
  • Zongoraszonáta, A-dúr (1890, Pozsony)
  • Zongoraszonáta, G-dúr (1890, Pozsony)
  • Bagatelle, D-dúr (1890, Pozsony)
  • Tarantella, c-moll (1890, Pozsony)
  • Zongoraszonáta, B-dúr (1890, Pozsony)
  • Canon, C-dúr (1890, Pozsony)
  • Romance, a-moll (1891, Pozsony)
  • Fantasiestücke, A-dúr (1891, Pozsony)
  • Heda, 6 zongoradarab (1891, Kisherestyén)
  • Novelette, E-dúr (1891, Budapest)
  • Impromptu, f-moll (1892, Pozsony)
  • Romance, fisz-moll (1894, Pozsony)

Opusz-számmal ellátott művek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Opus-szám Cím Megjegyzés
Op.1 Zongoraötös (1895, Budapest) Erről mondta Brahms, mikor Pesten meghallgatta, hogy: "Én sem tudtam volna jobban megírni."
Op.2 4 zongoradarab (1897)
Op.3 Walzer négy kézre (1897)
Op.4 Variációk és fúga G(rúber).E(mma). témájára (zongora, 1897, Berlin)
Op.5 Zongoraverseny, e-moll (1897-98, Budapest, Bécs)
Op.6 Passacaglia (zongora, 1899, London)
Op.7 Vonósnégyes, A-dúr (1899, London)
Op.8 Gordonka-zongora szonáta, b-moll (1899, London)
Op.9 Szimfónia, d-moll (1900-01, Manchester)
Op.10 Szerenád (hegedű, brácsa, gordonka, 1902, Bécs)
Op.11 4 rapszódia (zongora, 1904, Bécs)
Op.12 Konzertstück, D-dúr (gordonka, zenekar, 1903-04, Budapest)
Op.13 Winterreigen. 10 Bagatellen (zongora, 1906, Bécs)
Op.14 Sechs Gedichte von Victor Heindl (énekhang, zongora, 1907, Berlin)
Op.15 Kvartett, Desz-dúr, no.2. (1907, Berlin)
Op.16 Im Lebenslenz. Sechs Gedichte von W.C. Gomoll (énekhang, zongora, 1907)
Op.17 Humoreszkek szvit formában (1907, Bergen)
Op.18 Pierette fátyola. Pantomim 3 képben (1910, Drezda)
Op.19 Szvit nagyzenekarra (1910, Budapest)
Op.20 Tante Simona. Vígopera 1 felvonásban (1913, Simrock)
Op.21 Hegedű-zongora szonáta, cisz-moll (1912, Bécs)
Op.22 Három dal énekhangra és zenekarra (1912)
Op.23 3 darab zongorára (kiad. 1913)
Op.24 Szvit régi stílusban (zongora,1913, Berlin)
Op.25 Gyermekdal variációk (zenekar, zongora, 1914, Berlin)
Op.26 esz-moll zongoraötös (1914)
Op.27 Hegedűverseny, No. 1, d-moll (1915)
Op.28 6 koncertetűd zongorára (1916)
Op.29 Változatok egy magyar népdalra (1917, Budapest)
Op.30
Op.31
Op.32a Ruralia Hungarica 1923
Op.33 a-moll, hármas számú vonósnégyes
Op.34
Op.35
Op.36
Op.37
Op.38
Op.39a Keringő szvit két zongorára 1945
Op.39b Limping keringő zongorára 1947
Op.40
Op.41 Hat darab 1945
Op.42 2. zongoraverseny, b-moll 1947
Op.43 2. hegedűverseny, c-moll 1950
Op.44 Három különös darab 1945
Op.45 Concertino hárfára és kamarazenekarra (1952, Florida, Tallahassee)
Op.46 Stabat Mater (1953)
Op.47 Amerikai rapszódia
Op.48 No.1 Fuvola-zongora ária(1958) No.2 Passacaglia szóló fuvolára (1959)

Zongoraművek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Variációk Erkel Ferenc Himnuszára (1896, Budapest)
  • 4 Zongoradarab op.2 (1896-97, Budapest és Berlin)
  • Variációk G.E. témájára (1897, Starnberg)
  • Intermezzo, g-moll (1898, Budapest)
  • Gavotte és Musette (1898, Pozsony)
  • Passacaglia op.6 (1899, London)
  • Albumblatt (1897-1900, Budapest)
  • Négy rapszódia (1904, Bécs)
  • Winterreigen, 10 Bagatell (1905, Berlin)
  • Humoresken in Form einer Suite op.17 (1907, Berlin)
  • Der Schleier der Pierette: Nászinduló a pantomimből (átírva 1909-10)
  • 3 Stücke op.23 (1912, Bécs)
  • Suite nach altem Styl op.24 (1913, Berlin)
  • Hat koncertetűd op.28 (1916, Budapest)
  • Változatok egy magyar népdalra op.29 (1917, Budapest)
  • Ruralia Hungarica[1] (zongorára), 7 darab op.32/a (1923-24, Budapest)
  • Változatok Bókay bácsinak egy témájára (1927, Budapest)
  • 6 Piano Pieces op.41 (1945, Neukirchen-am-Walde, Ausztria)
  • Three Singular Pieces op.44 (1951, Tallahassee, USA)

Operák, színpadi művek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Oratorikus művek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Szegedi mise[2] (1930) (A Mátyás-templom kórusa Tardy László vezényletével Szegeden és Budán is előadta. Az utóbbiról videofelvétel is készült, de CD-n máig sem jelent meg.)
  • Cantus vitae[3] (1941) (Az ember tragédiája filozofikus szövegeire komponálta a szerző. Egy zenekari közjátékba a szerző beleszövi a "munkás-marseillaise", az Internacionálé témáját is. Hungaroton CD-n megjelent.)
  • Stabat Mater[4] (1956)

Zenekari művek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • 2 szimfónia (d-moll:1901, E-dúr: 1944/1956)
  • Szvit (1909)
  • Zrínyi-nyitány (1896)
  • Ünnepi nyitány (1923)
  • Szimfonikus percek (1933)
  • Amerikai rapszódia (1953)

Versenyművek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kamarazene[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Szerenád (vonóstrió, 1902)
  • 3 vonósnégyes (A-dúr: 1899, Desz-dúr: 1906, a-moll: 1926)
  • 2 zongoraötös (c-moll: 1895, esz-moll: 1914)
  • Gordonka-zongora szonáta (1899)
  • Hegedű-zongora szonáta (1912)

Egyéb művek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Dohnányi Ernő: Ruralia Hungarica Op.32/a (magyar nyelven). (Hozzáférés: 2013. június 27.)
  2. Pallós Tamás: Szegedi mise, Dohnányi művének első CD-felvétele (magyar nyelven). (Hozzáférés: 2013. június 27.)
  3. Dohnányi Ernő: Cantus vitae - szimfonikus kantáta (magyar nyelven). (Hozzáférés: 2013. június 27.)
  4. Kusz Veronika előadása Dohnányi Ernő: Stabat Materéről (magyar nyelven). (Hozzáférés: 2013. június 27.)

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Dohnányi Ernő témájú médiaállományokat.