Magyar népdal

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A népdal a magyar népzene legősibb formája. Emberi érzelmeket és gondolatokat testesít meg, fejez ki. Szerzőiket nem ismerjük, a legtöbbjük nemzedékről nemzedékre szállva, szájhagyomány útján keresztül maradt ránk. A 18. század közepéig senki sem foglalkozott a magyar népdalok gyűjtésével, mivel éneklésük mindennapos és természetes volt. A népdalok és a szövegek feljegyzése már a 19. században elkezdődött. A tudományos népdalgyűjtéssel a 20. század elejétől foglalkoznak népdalgyűjtőink. Népdalaink eredetének kinyomozása elsősorban Kodály Zoltán és Bartók Béla – 20. századi zenetudósaink, zeneszerzőink - nevéhez fűződik.

Népdalaink a népi kultúra virágai. Zengő ajkakon élő remekművek, melyek a tudatlanok kincsének és a tanultak élő csodájának tekinthetők. A népdalok világa évezredes fejlődésben kiérlelt, leszűrődött művészet, amely kis arányaiban olyan tökéletes, akárcsak egy nagyszabású mestermű. Szabályok és rend nélkül virulnak, virágos rétté nyílnak, mérhetetlen harmóniájú teljességgé.

Stílusuk szerint a magyar népdalok két csoportra oszthatók: régi és új stílusú népdalokra. A régi stílusú népdalok nagy része több száz éves, gyökereik a honfoglalás előtti időkre nyúlnak vissza. Az új stílusú népdalok keletkezése a 19. századra tehető.

Legértékesebb zenei kincseink a régi dallamok. Régi stílusú népdalok például a "Felszállott a páva", "Megrakják a tüzet" című magyar népdalok.

A Felszállott a páva című népdal a legrégebbiek közül való pávatípusú dalunk. E nagyon régi népdalok közé sorolhatók a siratóénekek, regös dallamok és gyermekjátékdalok is. Az ősi magyar siratók 2-3000 éves archaikus formák, amelyek a magyarság ázsiai őshazájából származnak. A legismertebb a "Kiszáradt a tóbul" és a "Katona vagyok én" kezdetű dallam.

Új stílusú népdalok például az "A csitári hegyek alatt", "Csillagok, csillagok" címűek. A régi- és új stílusú magyar népdalok egymásnak szerves folytatásai.

Tartalomjegyzék

A magyar népdal stílusjegyei [szerkesztés]

  • Egyszólamúság
  • Négysorosság
  • Pszalmodizáló ("zsoltározó" vagy "beszédszerű")
  • Néhány általános keleti stílusjegy: a tempó és előadásmódban a rubato (szabadon) és a parlando (elbeszélve)
  • Szűk hangterjedelmű dallamvilág a régi stílus esetében
  • Pentatónia, különösen a régi stílusú dalokban
  • Jellegzetes ritmusképletek, amelyek a szöveg hangsúlyozásához alkalmazkodnak

A régi stílusú népdalok jellemzői, ismertető jegyei [szerkesztés]

  • Sorszerkezet: kvintváltás lefelé, azaz a népdal első két sora egy kvinttel (öt hanggal) mélyebben megismétlődik, vagy variálva megjelenik
  • Dallamvonal: ereszkedő, a lefelé kvintváltásból adódóan: a dallam első sora helyezkedik el a legmagasabban, az utolsó a legmélyebben, kiváltképpen a sorzáró hangok mutatják az ereszkedést
  • Előadásmód: parlando (=beszélve, azaz a szöveg lejtésének megfelelően, nem egyenlő "elbeszélve"), rubato (szabadon) vagy tempo giusto (a leírt ritmushoz kötötten); nagyjából 50-50% a parlando-rubato és a giusto népdalok aránya
  • Hangkészlet: pentatónia (öt hangból álló (l,-d-r-m-s) hangsor, amelyben nincs félhang távolság, leggyakrabban lá-pentaton hangsor), valamint szabályos hétfokúság (gyakori a modális hangsorok használata)
  • Szótagszám: gyakran kicsi

Az új stílusú népdalok jellemzői, ismertető jegyei [szerkesztés]

  • Sorszerkezet: visszatérő (azonos első és utolsó sor), gyakori a kvintváltás felfelé
  • Dallamvonal: kupolás a felfelé kvintváltásból is adódóan, vagyis a két középső sor magasabban jár az elsőnél és az utolsónál
  • Előadásmód: szinte kizárólag tempo giusto
  • Hangkészlet: hétfokúság (itt is gyakori a modális hangsorok használata), elvétve lehet pentaton is
  • Szótagszám: nagyobb szótagszámúak, mint a régi stílusú népdalok
  • Gyakori ritmuszárlatok a sorok végén: éles ritmus-negyed-negyed szünet, félkotta-negyed-negyed szünet

Források [szerkesztés]

Külső hivatkozások [szerkesztés]

A lap eredeti címe: „http://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Magyar_népdal&oldid=12646880”