Magyar népdal
A népdal a magyar népzene legősibb formája. Emberi érzelmeket és gondolatokat testesít meg, fejez ki. Szerzőiket nem ismerjük, a legtöbbjük nemzedékről nemzedékre szállva, szájhagyomány útján keresztül maradt ránk. A 18. század közepéig senki sem foglalkozott a magyar népdalok gyűjtésével, mivel éneklésük mindennapos és természetes volt. A népdalok és a szövegek feljegyzése már a 19. században elkezdődött. A tudományos népdalgyűjtéssel a 20. század elejétől foglalkoznak népdalgyűjtőink. Népdalaink eredetének kinyomozása elsősorban Kodály Zoltán és Bartók Béla – 20. századi zenetudósaink, zeneszerzőink - nevéhez fűződik.
Népdalaink a népi kultúra virágai. Zengő ajkakon élő remekművek, melyek a tudatlanok kincsének és a tanultak élő csodájának tekinthetők. A népdalok világa évezredes fejlődésben kiérlelt, leszűrődött művészet, amely kis arányaiban olyan tökéletes, akárcsak egy nagyszabású mestermű. Szabályok és rend nélkül virulnak, virágos rétté nyílnak, mérhetetlen harmóniájú teljességgé.
Stílusuk szerint a magyar népdalok két csoportra oszthatók: régi és új stílusú népdalokra. A régi stílusú népdalok nagy része több száz éves, gyökereik a honfoglalás előtti időkre nyúlnak vissza. Az új stílusú népdalok keletkezése a 18 - 19. századra tehető.
Legértékesebb zenei kincseink a régi dallamok. Régi stílusú népdalok például a "Felszállott a páva", "Megrakják a tüzet" című magyar népdalok.
A Felszállott a páva című népdal a legrégebbiek közül való pávatípusú dalunk. E nagyon régi népdalok közé sorolhatók a siratóénekek, regös dallamok és gyermekjátékdalok is. Az ősi magyar siratók 2-3000 éves archaikus formák, amelyek a magyarság ázsiai őshazájából származnak. A legismertebb a "Kiszáradt a tóbul" és a "Katona vagyok én" kezdetű dallam.
Új stílusú népdalok például az "A csitári hegyek alatt", "Csillagok, csillagok" címűek. A régi- és új stílusú magyar népdalok egymásnak szerves folytatásai.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] A magyar népdal stílusjegyei
- Egyszólamúság (unisono)
- Pszalmodizáló ("zsoltározó" vagy "beszédszerű")
- Jellegzetes ritmusképletek
- Néhány általános keleti stílusjegy: a tempó és előadásmódban a rubato (szabadon) és a parlando (elbeszélve)
- Szűk hangterjedelmű dallamvilág
- Pentatónia
[szerkesztés] A régi stílusú népdalok jellemzői, ismertető jegyei
- Dallamvonal: ereszkedő, a dallam első sora helyezkedik el a legmagasabban, majd fokozatos átmenettel az utolsó a legmélyebben
- Szerkezet: kvintváltó, a dal első fele egy kvinttel (öt hanggal) mélyebben megismétlődik
- Hangkészlet: többségében lá-pentaton, öt hangból álló (ľ-sz-m-r-d-l,) hangsor, amelyben nincs félhang távolság
- Sorai: általában négysorosak, legtöbbször kis szótagszámmal
- Előadásmód: gyakran parlando (elbeszélve), rubato (szabadon) vagy tempo giusto (feszesen)
[szerkesztés] Az új stílusú népdalok jellemzői, ismertető jegyei
- Szerkezet: Visszatérő (azonos első és utolsó sor)
- Sorai:
- általában négy sorosak – visszatérő szerkezetűek
- több szótagszámúak, mint a régi stílusú népdalok
- a középső sorok az elsőhöz viszonyítva gyakran kvinttel (öt hanggal) magasabban vannak
- Dallamvonal: általában kupolás, vagyis a két középső sor magasabb hangokból áll
- Hangkészlet: hétfokú (dúr vagy moll jellegű), elvétve lehet pentaton is
- Előadásmód: legtöbbször tempo giusto
- Ritmus: alkalmazkodó
[szerkesztés] Források
- http://www.magyarnota.com/blog/A_magyar_nepdal.html
- http://www.puszta.com/hun/hungary/cikk/magyar_nepdal
- http://www.adatbank.ro/html/alcim_pdf1672.pdf
- http://mek.oszk.hu/02100/02152/html/06/5.html
- http://forum.stirpes.net/magyar/16499-magyar-nepzene-es-annak-eredete.html
- http://www.papiruszportal.hu/site/?f=7&p=24&n=1058

