Falvai Sándor

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Falvai Sándor
Születéskori neve Falvai Sándor
Született 1949. augusztus 3. (65 éves)
Ózd, magyar
Nemzetisége magyar
Házastársa Keveházi Gyöngyi (1972-)
Foglalkozása zongorista, egyetemi tanár
Díjak 1975 Liszt Ferenc-díj
1997 Érdemes művész

Falvai Sándor (Ózd, 1949. augusztus 3. – ) Liszt-díjas magyar zongoraművész, egyetemi tanár.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szülei: Falvay Sándor és Hovanyecz Klára. 1955 óta zongorázik. 1967-1972 között a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem hallgatója, tanára Bächer Mihály volt. 1972–1973 között a moszkvai Csajkovszkij Konzervatóriumon tanult, és ugyanebben az időszakban a Magyar Rádió Zenekarával Németországban turnézott. 1973 óta tanít, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem zongora-orgona-hárfa-csembaló tanszékvezetője, 1994 óta egyetemi tanár, 1997-2004 között rektor volt.

Magánélete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1972-ben házasságot kötött Keveházi Gyöngyivel. Két lányuk született; Katalin (1976) és Anna (1984).

Lemezei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • The Instruments Of Classical Music Vol. 6-10 (1990)
  • Brahms: Zongoranégyesek (1991)
  • Piano Dreams (1996)
  • Bach: Concertok 1-3 zongorára - II. album (1997)
  • Chopin: I. (e-moll) zongoraverseny Op. 11, II. (f-moll) zongoraverseny Op. 21 (1997)
  • Schubert: Impromptus (1999)
  • Népszerű indulók (2000)
  • Szkrjabin: III. szimfónia/Le Poeme de l'extase (átiratok) (2000)
  • 50 éves a Hungaroton - Zongoraművészek (1951-2001) (2001)
  • Gyászenék (2003)

Idézet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szóló- és kamarazenészként a magyar hangversenyélet egyik legmegbecsültebb előadóművésze. Repertoárja a barokk korszaktól a 20. századi alkotásokig terjed, de ezen belül elsősorban a klasszika és romantika korszaka áll érdeklődésének középpontjában. Európában, a tengerentúlon és a távol-keleti országokban egyaránt hangversenyezik, emellett szólólemezei jelentek meg a Hungaroton, a Naxos és a Donau lemezkiadó társaságok gondozásában. »...Kitűnő diszpozícióban játszott csengő, éneklő zongorahangon, maradéktalanul meggyőzve [...] közönségét pianisztikus adottságairól, zenei világának stiláris tágasságáról és zenei kifejezésének az emelkedettség zónáját is magában foglaló széles skálájáról. Tágas, széles! Szándékosan választottam ezt a két szót, mert éppen ezekkel tudom talán érzékeltetni, hogy valamiféle lényegi változást érzek Falvai Sándor zongorázásában: fokozott érzékenységet különböző periódusok, mesterek, művek differenciáltabb megközelítésére. A zenei kifejezés nagyobb összefüggésbe ágyazódik és a zongorázás biztonsága olyan hatásfokú, hogy más minőséggé, az esztétikai benyomás részévé lesz [...] Különösen a hirtelen váltások és az apollói-dionüszoszi kontrasztok megértése és megmutatásának képesség tűnt fel [...] Minden idevágó szám vagy tétel befejezésénél feltűnt Falvai adottsága a poétikus lezárásra« – írta 1993-ban Kroó György egy Falvai-hangversenyről.
– Szitha Tünde, Nagy tanárok - Híres tanítványok, Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem, 2000

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]