Herczeg Ferenc (író)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Herczeg Ferenc
Herczeg Ferenc 1897-23.JPG
Herczeg Ferenc író portréja
Élete
Született 1863. szeptember 22.
Versec
Elhunyt 1954. február 24. (90 évesen)
Budapest
Nemzetiség magyar
Pályafutása
Jellemző műfajok regény
Fontosabb művei A Gyurkovics-fiúk
Ocskay brigadéros
A kék róka
Pro libertate!

Herczeg Ferenc (született: Franz Herzog, Versec, 1863. szeptember 22.Budapest, 1954. február 24.) író, színműíró, újságíró, az MTA tagja és másodelnöke. A Horthy-korszak legnépszerűbb írója, az Új Idők c. irodalmi hetilap főszerkesztője, a Magyar Revíziós Liga elnöke.

Herczeg Ferenc sírja Budapesten. Farkasréti temető: 37/3-1-97.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jómódú verseci német polgárcsaládból származott, felmenői sziléziai emigráns telepesek voltak. Édesapja Herzog József (aki 1880-ban hunyt el) gyógyszerész, Versec polgármestere volt. Magyarul 1874-76-ban tanult meg a Temesvári Piarista Gimnáziumban.[1] 1876-ban Szegeden, 1878-ban Fehértemplomban folytatta gimnáziumi tanulmányait, 1881 és 1884 között joghallgató volt a budapesti tudományegyetemen. Ennek elvégzése után Temesváron, utána Budapesten volt ügyvédjelölt.

1887-ban kardpárbajt vívott egy katonatiszttel, aki sebesülés következtében a párbaj színhelyén meghalt. Herczeg emiatt Vácott 4 hónapnyi államfogságot szenvedett. Itt írta meg Fenn és lenn címmel első regényét, mellyel a Singer és Wolfner könyvkiadó 1000 frankos regénypályázatát díját is megnyerte. 1891. március 12-én Rákosi Jenő felfigyelt Egy kard affaire című tárcájára, majd a Budapesti Hírlaphoz szerződtette mint állandó tárcaírót.

Rendkívül gyorsan népszerű lett. Sikere arra biztatta, hogy a "nemzet írójává" váljék. Ekkor novellák és vígjátékok helyett történelmi drámákat, regényeket kezdett írni. Később vissza-visszatért ifjúkori sikereinek műfajához, e művei a bestsellerpiacon is sikert arattak.

A Nemzeti Színház 1893. március 10-én mutatta be A dolovai nábob leánya című első drámáját, az év során huszonötször került előadásra a darab. 1896. december 16-tól az Új Idők című irodalmi hetilap alapító szerkesztője volt.

A rendszer írófejedelme. Népszerűségét emelte lapja, az óriási példányszámú Új Idők (18941949), melynek szerkesztője volt és egyben a beérkezett olvasói levelekre is személyesen ő válaszolt.

1896-ban Versec városnak lett országgyűlési képviselője szabadelvű párti programmal. Az 1901-es választásokon kisebbségben maradt, azonban az 1904-05-ös időközi, 1905-06-ban és 1910-18-ban az általános választásokon a pécskai kerület kinevezte országgyűlési képviselőjének.

1903. december 16-tól 1910. december 31-ig volt belső munkatársa a Tisza István gróf által alapított Az Újságnak. 1911. január 1-je és 1918. október 1-je között szerkesztette a Magyar Figyelő irodalmi és politikai szemlét.

Tisza István miniszterelnök kérte fel arra is, hogy vezesse a Hadsegélyező Hivatalt, ahol 1914 augusztusától 1916-ig dolgozott. 1916-ban Berlinben volt politikai megbízott.

1919 április-májusában a tanácskormány őrizetbe vette mint „ellenforradalmárt” és a Markó utcai fogházban tartották elzárva.

1927 és 1945 között a felsőház tagja volt. A magyar revíziós mozgalom egyik vezéralakjaként ismerték. Ő avatta fel 1932. október 6-án a budapesti Szabadság téren Lord Rothermere ajándékát, a Magyar fájdalom szobrát, melyet 1945-ben eltávolítottak helyéről.

1949-ben eltávolították a villájából, akkor kapta vissza egyik szobáját, amikor egy szovjet íróküldöttség tett látogatást.

1891-ban választotta meg rendes tagjává a Petőfi Társaság, 1903-ban másodelnök lett, 1904-től 1920-ig elnöke, 1920-tól pedig tiszteletbeli elnöke.

1893. február 1-jén lett a Kisfaludy Társaság rendes tagja, 1899. május 15-én a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjai sorába választotta. 1910. április 28-án az intézménynek rendes, 1914. május 7-én tiszteletbeli tagja lett, 1920-22-ben és 1929-31-ben illetve 1945-46-ban másodelnöke, 1922. május 11. és 1946. július 24. között pedig igazgatósági tagja. Amikor 1949-ben átszervezték az MTA-t, a tagságát megszüntették.

1920-ban a Délmagyarországi Közművelődési Egyesület elnöke lett, majd tagja a Magyar Külügyi Társaság elnöki tanácsának. 1922-ben a Délvidéki Otthon elnöke, a Pátria Magyar Írók, Hírlapírók és Művészek Klubja elnöke, 1927 és 1945 között a Magyar Revíziós Liga országos elnöke. 1929-ban a Társadalmi Egyesületek Szövetségének díszelnöke, 1931-ben a Dunántúli Közművelődési Egyesület tiszteletbeli elnöke, 1938-ban a Magyarok Világszövetségének tiszteletbeli tagja.

1925-ben, 1926-ban és 1927-ben Az élet kapuja című regénye alapján a Magyar Tudományos Akadémia Herczeg Ferencet Nobel-díjra jelölte.[2] 1930-ban Magyar Corvin-lánc kitüntetésben részesült.

1925 és 1930 között 40 kötetes díszkiadásban jelentek meg munkái.

Az irodalom vérkeringéséből azonban lassan kikerült, a második világháború után már visszavonultan élt és nem publikált.

1949 után műveit évtizedekig nem adhatták ki Magyarországon.

Álneve: Katang.

Művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kiss Ferenc, Bajor Gizi, Herczeg Ferenc, Rajnai Gábor a Kék róka 200. előadásán megköszönik a tapsot.
  • Fenn és lenn (regény, 1890)
  • Mutamur (elbeszélések, 1892)
  • A Gyurkovics-leányok (regény, 1893)
  • A dolovai nábob leánya (színmű, 1894) (1933-ban film készült ennek alapján)
  • A három testőr (színmű, 1895)
  • Simon Zsuzsa (regény, 1894) [1]
  • A Gyurkovics-fiúk (regény, 1895) (belőle készült film: Gyurkovics fiúk 1941)
  • Napnyugati mesék (elbeszélések, 1895)
  • Az első fecske és egyéb elbeszélések (1896)
  • Szabolcs házassága (regény, 1896)
  • Honthy háza (színmű, 1897)
  • Az új nevelő és más elbeszélések (1898)
  • Az első vihar (színmű, 1899)
  • Gyurka és Sándor (újabb adatok a Gyurkovics-fiúk történetéhez, regény; 1899)
  • Egy leány története (regény, 1899)
  • Idegenek között (regény, 1900)
  • Arianna (elbeszélések, 1901)
  • Elbeszélések (1901)
  • Ocskay brigadéros (színmű, 1901)
  • A tolvaj (színmű, 1901)
  • Balatoni rege (színmű, 1902) [2]
  • Német nemzetiségi kérdés (négy újságcikk, 1902)
  • Pogányok (regény, 1902)
  • Álomország (regény, 1903)
  • Andor és András (regény, 1903)
  • Bizánc (színmű, 1904)
  • Elbeszélések (1904)
  • A honszerző (regény, 1904)
  • Idegenek között (a regény és elbeszélések, 1904)
  • Kéz kezet mos (színmű, 1904)
  • Böske, Erzsi, Erzsébet (novellák, 1905)
  • Szelek szárnyán (útirajzok, 1905) [3]
  • Lélekrablás (regény, 1906)
  • Déryné ifjasszony (színmű, 1907)
  • Kaland és egyéb elbeszélések (1908)
  • A királyné futárja (regény, 1909)
  • A kivándorló (színmű, 1909)
  • Szerelmesek (Férfiszív, Huszti Huszt; regények, 1909) [4]
  • A fehér páva. Kisvárosi történet (regény, 1910)
  • Éva boszorkány (színmű, 1912)
  • Felelősség nélkül (publikációk, 1912)
  • Mesék (1912)
  • Napváros (novellák, 1912)
  • Az ezredes (színmű, 1914)
  • A láp virága (regény, 1915)
  • Az arany hegedű (regény, 1916) [5]
  • A hét sváb (regény, 1916)
  • Magdaléna két élete (regény, 1916)
  • Árva László király (színmű, 1917)
  • Gyurkovics Milán mandátuma (regény, 1917)
  • A kék róka (színmű, 1917)
  • Tűz a pusztában (elbeszélések, 1917)
  • Az élet kapuja (regény, 1919) [6]
  • Színházavatás (A Kolozsvári Nemzeti Színház új épületének felavatására, 1919)
  • Tilla (színmű, 1919)
  • A fekete lovas (színmű, 1920)
  • Két arckép (Tisza István és Károlyi Mihály, 1920)
  • A holicsi Cupido (színmű, 1921)
  • Violante és a bíró (színmű, 1921)
  • A fogyó hold (regény 1923) [7]
  • A Gyurkovics-leányok (színmű, 1922)
  • Aranyborjú (színmű, 1923)
  • A költő és a halál (színmű, 1923)
  • Sirokkó (színmű, 1923)
  • Két ember a bányában (színmű, 1924)
  • Péter és Pál (színmű, 1924)
  • Kilenc egyfelvonásos (A bujdosók, Karolina, A holicsi Cupido, Baba-hu, Két ember a bányában, Az árva korona, Violante és a bíró, Péter és Pál, A költő és a halál; 1924)
  • Herczeg Ferenc munkái (40 kötetes gyűjteményes díszkiadás, 1925–1930)
  • A híd (színmű, 1925)
  • Sziriusz (regény, 1925)
  • Arianna és egyéb elbeszélések (1926)
  • A bujdosó bábuk (elbeszélések, 1927)
  • A Lánszky-motor (regény, 1927)
  • A miloi vénusz karja (regény, 1927)
  • Északi fény (regény, 1929)
  • Arcképek (1930)
  • Emberek, urak és nagyurak (elbeszélések, 1930) [8]
  • Harcok és harcosok (tanulmány, 1930)
  • Huszonhat elbeszélés (1930)
  • Majomszínház (színmű, 1930)
  • Második szerelem (regény, 1930)
  • A politikus (regény, 1930)
  • Mink és ők (elbeszélések, 1930)
  • A nap fia (regény, 1931)
  • Breviárium (publikációk, 1932)
  • Anci doktor lesz (elbeszélések és regény, 1933)
  • Válogatott munkáinak emlékkiadása (1933–1936)
  • Herczeg Ferenc emlékezései I.: A várhegy (1933)
  • Ádám, hol vagy? (regény, 1935)
  • Pro libertate! (regény, 1936)
  • Napkelte előtt (publikációk, 1937)
  • Herczeg Ferenc emlékezései II.: A gótikus ház (1939)
  • Utolsó tánc (színmű, 1939)
  • Művei (kilenc kötet, 1939)
  • Ellesett párbeszédek (1940)
  • Herczeg Ferenc négy regénye (1941)
  • Gondok és gondolatok (tanulmányok, 1942)
  • Száz elbeszélés (1943)
  • Herczeg Ferenc magyar történelmi drámái (Árva László király, Ocskay brigadéros, A híd, A fekete lovas; 1943)
  • Arany szárnyak (színmű, 1944)
  • Fecske és denevér (színmű, 1944)

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Piaristák a Székelyföldön - Beszélgetés Kállay Emil atyával (magyar nyelven). A Magyar Piarista Diákszövetség hírlevele. Magyar Piarista Diákszövetség, 2013. január 23. (Hozzáférés: 2013. január 24.)
  2. The Nomination Database for the Nobel Prize in Literature, 1901-1950. (Hozzáférés: 2009. október 11.)
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Herczeg Ferenc (író) témájú médiaállományokat.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]