Herczeg Ferenc (író)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Herczeg Ferenc
Herczeg Ferenc író portréja
Herczeg Ferenc író portréja
Élete
Született 1863. szeptember 22.
Versec
Elhunyt 1954. február 24. (90 évesen)
Budapest
Nemzetiség magyar
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok) regény
Fontosabb művei A Gyurkovics-fiúk
Ocskay brigadéros
A kék róka
Pro libertate!
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Herczeg Ferenc témájú médiaállományokat.

Herczeg Ferenc (született: Franz Herzog, Versec, 1863. szeptember 22.Budapest, 1954. február 24.) író, színműíró, újságíró, az MTA tagja és másodelnöke. A Horthy-korszak legnépszerűbb írója, az Új Idők c. irodalmi hetilap főszerkesztője, a Magyar Revíziós Liga elnöke.

Herczeg Ferenc sírja Budapesten. Farkasréti temető: 37/3-1-97.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jómódú verseci német polgárcsaládból származott, felmenői sziléziai emigráns telepesek voltak. Édesapja Herzog József (aki 1880-ban hunyt el) gyógyszerész, Versec polgármestere volt. Magyarul 1874-76-ban tanult meg a Temesvári Piarista Gimnáziumban.[1] 1876-ban Szegeden, 1878-ban Fehértemplomban folytatta gimnáziumi tanulmányait, 1881 és 1884 között joghallgató volt a budapesti tudományegyetemen. Ennek elvégzése után Temesváron, utána Budapesten volt ügyvédjelölt.

1887-ban kardpárbajt vívott egy katonatiszttel, aki sebesülés következtében a párbaj színhelyén meghalt. Herczeg emiatt Vácott 4 hónapnyi államfogságot szenvedett. Itt írta meg Fenn és lenn címmel első regényét, mellyel a Singer és Wolfner könyvkiadó 1000 frankos regénypályázatát díját is megnyerte. 1891. március 12-én Rákosi Jenő felfigyelt Egy kard affaire című tárcájára, majd a Budapesti Hírlaphoz szerződtette mint állandó tárcaírót.

Rendkívül gyorsan népszerű lett. Sikere arra biztatta, hogy a "nemzet írójává" váljék. Ekkor novellák és vígjátékok helyett történelmi drámákat, regényeket kezdett írni. Később vissza-visszatért ifjúkori sikereinek műfajához, e művei a bestsellerpiacon is sikert arattak.

A Nemzeti Színház 1893. március 10-én mutatta be A dolovai nábob leánya című első drámáját, az év során huszonötször került előadásra a darab. 1896. december 16-tól az Új Idők című irodalmi hetilap alapító szerkesztője volt.

A rendszer írófejedelme. Népszerűségét emelte lapja, az óriási példányszámú Új Idők (18941949), melynek szerkesztője volt és egyben a beérkezett olvasói levelekre is személyesen ő válaszolt.

1896-ban Versec városnak lett országgyűlési képviselője szabadelvű párti programmal. Az 1901-es választásokon kisebbségben maradt, azonban az 1904-05-ös időközi, 1905-06-ban és 1910-18-ban az általános választásokon a pécskai kerület kinevezte országgyűlési képviselőjének.

1903. december 16-tól 1910. december 31-ig volt belső munkatársa a Tisza István gróf által alapított Az Újságnak. 1911. január 1-je és 1918. október 1-je között szerkesztette a Magyar Figyelő irodalmi és politikai szemlét.

Tisza István miniszterelnök kérte fel arra is, hogy vezesse a Hadsegélyező Hivatalt, ahol 1914 augusztusától 1916-ig dolgozott. 1916-ban Berlinben volt politikai megbízott.

1919 április-májusában a tanácskormány őrizetbe vette mint „ellenforradalmárt” és a Markó utcai fogházban tartották elzárva.

1927 és 1945 között a felsőház tagja volt. A magyar revíziós mozgalom egyik vezéralakjaként ismerték. Ő avatta fel 1932. október 6-án a budapesti Szabadság téren Lord Rothermere ajándékát, a Magyar fájdalom szobrát, melyet 1945-ben eltávolítottak helyéről.

1949-ben eltávolították a villájából, akkor kapta vissza egyik szobáját, amikor egy szovjet íróküldöttség tett látogatást.

1891-ban választotta meg rendes tagjává a Petőfi Társaság, 1903-ban másodelnök lett, 1904-től 1920-ig elnöke, 1920-tól pedig tiszteletbeli elnöke.

1893. február 1-jén lett a Kisfaludy Társaság rendes tagja, 1899. május 15-én a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjai sorába választotta. 1910. április 28-án az intézménynek rendes, 1914. május 7-én tiszteletbeli tagja lett, 1920-22-ben és 1929-31-ben illetve 1945-46-ban másodelnöke, 1922. május 11. és 1946. július 24. között pedig igazgatósági tagja. Amikor 1949-ben átszervezték az MTA-t, a tagságát megszüntették.

1920-ban a Délmagyarországi Közművelődési Egyesület elnöke lett, majd tagja a Magyar Külügyi Társaság elnöki tanácsának. 1922-ben a Délvidéki Otthon elnöke, a Pátria Magyar Írók, Hírlapírók és Művészek Klubja elnöke, 1927 és 1945 között a Magyar Revíziós Liga országos elnöke. 1929-ban a Társadalmi Egyesületek Szövetségének díszelnöke, 1931-ben a Dunántúli Közművelődési Egyesület tiszteletbeli elnöke, 1938-ban a Magyarok Világszövetségének tiszteletbeli tagja.

1925-ben, 1926-ban és 1927-ben Az élet kapuja című regénye alapján a Magyar Tudományos Akadémia Herczeg Ferencet Nobel-díjra jelölte.[2] 1930-ban Magyar Corvin-lánc kitüntetésben részesült.

1925 és 1930 között 40 kötetes díszkiadásban jelentek meg munkái.

Az irodalom vérkeringéséből azonban lassan kikerült, a második világháború után már visszavonultan élt és nem publikált.

1949 után műveit évtizedekig nem adhatták ki Magyarországon.

Álneve: Katang.

Művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kiss Ferenc, Bajor Gizi, Herczeg Ferenc, Rajnai Gábor a Kék róka 200. előadásán megköszönik a tapsot.
  • Fenn és lenn (regény, 1890)
  • Mutamur (elbeszélések, 1892)
  • A Gyurkovics-leányok (regény, 1893)
  • A dolovai nábob leánya (színmű, 1894) (1933-ban film készült ennek alapján)
  • A három testőr (színmű, 1895)
  • Simon Zsuzsa (regény, 1894) [1]
  • A Gyurkovics-fiúk (regény, 1895) (belőle készült film: Gyurkovics fiúk 1941)
  • Napnyugati mesék (elbeszélések, 1895)
  • Az első fecske és egyéb elbeszélések (1896)
  • Szabolcs házassága (regény, 1896)
  • Honthy háza (színmű, 1897)
  • Az új nevelő és más elbeszélések (1898)
  • Az első vihar (színmű, 1899)
  • Gyurka és Sándor (újabb adatok a Gyurkovics-fiúk történetéhez, regény; 1899)
  • Egy leány története (regény, 1899)
  • Idegenek között (regény, 1900)
  • Arianna (elbeszélések, 1901)
  • Elbeszélések (1901)
  • Ocskay brigadéros (színmű, 1901)
  • A tolvaj (színmű, 1901)
  • Balatoni rege (színmű, 1902) [2]
  • Német nemzetiségi kérdés (négy újságcikk, 1902)
  • Pogányok (regény, 1902)
  • Álomország (regény, 1903)
  • Andor és András (regény, 1903)
  • Bizánc (színmű, 1904)
  • Elbeszélések (1904)
  • A honszerző (regény, 1904)
  • Idegenek között (a regény és elbeszélések, 1904)
  • Kéz kezet mos (színmű, 1904)
  • Böske, Erzsi, Erzsébet (novellák, 1905)
  • Szelek szárnyán (útirajzok, 1905) [3]
  • Lélekrablás (regény, 1906)
  • Déryné ifjasszony (színmű, 1907)
  • Kaland és egyéb elbeszélések (1908)
  • A királyné futárja (regény, 1909)
  • A kivándorló (színmű, 1909)
  • Szerelmesek (Férfiszív, Huszti Huszt; regények, 1909) [4]
  • A fehér páva. Kisvárosi történet (regény, 1910)
  • Éva boszorkány (színmű, 1912)
  • Felelősség nélkül (publikációk, 1912)
  • Mesék (1912)
  • Napváros (novellák, 1912)
  • Az ezredes (színmű, 1914)
  • A láp virága (regény, 1915)
  • Az arany hegedű (regény, 1916) [5]
  • A hét sváb (regény, 1916)
  • Magdaléna két élete (regény, 1916)
  • Árva László király (színmű, 1917)
  • Gyurkovics Milán mandátuma (regény, 1917)
  • A kék róka (színmű, 1917)
  • Tűz a pusztában (elbeszélések, 1917)
  • Az élet kapuja (regény, 1919) [6]
  • Színházavatás (A Kolozsvári Nemzeti Színház új épületének felavatására, 1919)
  • Tilla (színmű, 1919)
  • A fekete lovas (színmű, 1920)
  • Két arckép (Tisza István és Károlyi Mihály, 1920)
  • A holicsi Cupido (színmű, 1921)
  • Violante és a bíró (színmű, 1921)
  • A fogyó hold (regény 1923) [7]
  • A Gyurkovics-leányok (színmű, 1922)
  • Aranyborjú (színmű, 1923)
  • A költő és a halál (színmű, 1923)
  • Sirokkó (színmű, 1923)
  • Két ember a bányában (színmű, 1924)
  • Péter és Pál (színmű, 1924)
  • Kilenc egyfelvonásos (A bujdosók, Karolina, A holicsi Cupido, Baba-hu, Két ember a bányában, Az árva korona, Violante és a bíró, Péter és Pál, A költő és a halál; 1924)
  • Herczeg Ferenc munkái (40 kötetes gyűjteményes díszkiadás, 1925–1930)
  • A híd (színmű, 1925)
  • Sziriusz (regény, 1925)
  • Arianna és egyéb elbeszélések (1926)
  • A bujdosó bábuk (elbeszélések, 1927)
  • A Lánszky-motor (regény, 1927)
  • A miloi vénusz karja (regény, 1927)
  • Északi fény (regény, 1929)
  • Arcképek (1930)
  • Emberek, urak és nagyurak (elbeszélések, 1930) [8]
  • Harcok és harcosok (tanulmány, 1930)
  • Huszonhat elbeszélés (1930)
  • Majomszínház (színmű, 1930)
  • Második szerelem (regény, 1930)
  • A politikus (regény, 1930)
  • Mink és ők (elbeszélések, 1930)
  • A nap fia (regény, 1931)
  • Breviárium (publikációk, 1932)
  • Anci doktor lesz (elbeszélések és regény, 1933)
  • Válogatott munkáinak emlékkiadása (1933–1936)
  • Herczeg Ferenc emlékezései I.: A várhegy (1933)
  • Ádám, hol vagy? (regény, 1935)
  • Pro libertate! (regény, 1936)
  • Napkelte előtt (publikációk, 1937)
  • Herczeg Ferenc emlékezései II.: A gótikus ház (1939)
  • Utolsó tánc (színmű, 1939)
  • Művei (kilenc kötet, 1939)
  • Ellesett párbeszédek (1940)
  • Herczeg Ferenc négy regénye (1941)
  • Gondok és gondolatok (tanulmányok, 1942)
  • Száz elbeszélés (1943)
  • Herczeg Ferenc magyar történelmi drámái (Árva László király, Ocskay brigadéros, A híd, A fekete lovas; 1943)
  • Arany szárnyak (színmű, 1944)
  • Fecske és denevér (színmű, 1944)

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Piaristák a Székelyföldön - Beszélgetés Kállay Emil atyával (magyar nyelven). A Magyar Piarista Diákszövetség hírlevele. Magyar Piarista Diákszövetség, 2013. január 23. (Hozzáférés: 2013. január 24.)
  2. The Nomination Database for the Nobel Prize in Literature, 1901-1950. (Hozzáférés: 2009. október 11.)

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]