Thaly Kálmán
Thaly Kálmán, (Csép, 1839. január 3. – Zablát, 1909. szeptember 26.) költő, író, tiszteletbeli bölcsészdoktor, a Magyar Tudományos Akadémia tiszteleti tagja, országgyűlési képviselő. Jókai Mór másodunokatestvére.
Tartalomjegyzék |
Életútja [szerkesztés]
Thaly Lajos megyei főbíró és nagy-mádi Barthalos Katalin fia, született 1839. január 3-án Csépen (Komárom vármegye). 1850-ben Pozsonyba ment gimnáziumba, azután Pápára, ahol középiskolai tanulmányait befejezte. 1856-ban Pesten a református teológiai szakra iratkozott be, de azután az egyetem magyarrá lett, s ott a jogi és bölcseleti tantárgyakat hallgatta.
1860-64-ig a Pesti Napló szerkesztőségi tagja volt. 1864-69-ig a magyar irodalomtörténet tanára volt a pesti református főgimnáziumban, mint Gyulai Pál utódja. A Magyar Tudományos Akadémia 1864. január 20-án levelező tagjának választotta (1880. május 20-án lett rendes tag, 1907. május 1-jén tiszteleti tag; 1904. május 10-én és újból 1907. május 1-jén osztályelnökké választotta a nagygyűlés).
1869. március 9-én a Honvédelmi Minisztériumhoz titkárrá nevezték ki, később osztálytanácsosi rangban működött és tevékenységet fejtett ki a honvédség szervezése és a magyar katonai műnyelv megállapítása körül. Állását 1875 őszéig viselte, amikor politikai okokból megvált a minisztériumtól. Ettől kezdve kizárólag történeti kutatásokkal foglalkozott.
1867. májusában a Történelmi Társulat megalapításakor annak titkárává, s közlönyének, a Századoknak a szerkesztőjévé júliusban választották, mely tisztét 1875 szeptemberéig viselte. 1878-ban a budapesti ferencvárosi kerület választotta meg országgyűlési képviselőnek, 1881-től kezdve pedig állandóan a debreceni I. kerületet képviselte a parlamentben. A politikában a függetlenségi eszméknek volt híve és a pártnak hosszú időn át másod-, majd tiszteleti elnöke. Az ő indítványára határozta el a képviselőház, hogy az ezredév emlékére az ország hét pontján emlékművet állíttat, és ezek kijelölésével és felállításával, mint kormánybiztos, ő bízatott meg. Az ezredéves országos kiállítás történelmi csoportjának egyik rendezője és alelnöke volt és a kiállítás aranyérmet kapott. A millennium alkalmából a kolozsvári egyetem tiszteleti, a bölcseleti kar díszdoktorává választotta.
Tiszteletbeli tagja a Komárom vármegyei Múzeum Egyesületnek, a pozsonyi Toldy Körnek pedig évekig elnöke volt, attól kezdve, hogy betegeskedése miatt állandó lakhelyét Pozsonyba helyezte át.
A nagy obstrukció idején, mely gróf Tisza István kormánya ellen irányult, 1904-ben, az ellenzék az ő kérésére kötött fegyverszünetet és e működése elismeréséül az országgyűlési pártok emlékérmet verettek tiszteletére, a király pedig az ő kérésére ekkor rendelte el II. Rákóczi Ferenc, Thököly Imre, Bercsényi Miklós, felesége Csáky Krisztina (†1723), Esterházy Antal (1676-1722) generális, tábornagy és Sibrik Miklós (†1735) ezredeskapitány) és több más bujdosó hamvainak hazaszállítását, melyet Thaly már 30 év óta folyton sürgetett és a törvényhatóságokkal sürgettetett. A 60-as évek elejétől kezdve történelmi munkásságát nagyobbrészt a Rákóczi korának, a kurucvilág eseményeinek ismertetésére fordította. Gazdag forrásait nyitotta meg e kor történeti irodalmának az eredeti oklevelek, naplók, feljegyzések kiadásával és feldolgozásával. A múzeumok és könyvtárak országos tanácsának alelnöke.
1901. február 18-án a király az 1900. évi párizsi világkiállítás magyar osztálya körül szerzett érdemei elismeréseképpen, különösen a híres „huszárterem” eszméjének felvetéséért és létesítéséért, negyvenéves történetbúvári jubileuma alkalmából, a Szent István-rend lovagkeresztjével tüntette ki.
A Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság, az Országos Régészeti és Embertani Társulat, az Országos Műemlékek Bizottságának tagja, a milánói és torinói királyi tudományos Akadémia kültagja; a török császár Medsidje-rend harmadik osztályának, az olasz királyi Lázár- és San-Maurizio-rend tiszti lovagkeresztjének tulajdonosa, több hazai város díszpolgára, a Petőfi Társaság és a temesvári Arany Társaság tiszteletbeli és több vidéki közművelődési egyesület dísztagja volt.
1909. szeptember 26-án hunyt el régi barátja, Polyák Béla Trencsén megyei, zablati birtokán. Pozsonyban temették el. Végrendeletében ötezer koronát hagyott a Magyar Tudományos Akadémiára.
Művei [szerkesztés]
Szépirodalmi művei
Első szépirodalmi kísérlete, a Bujdosó lélek, 1855-ben jelent meg a Budapesti Visszhangban; ezt elbeszélő és lírai költeményeinek hosszú sora követte a hírlapokban és folyóiratokban.
Költeményeket írt a következő hírlapokba és folyóiratokba: Magyar Néplap (1856-57), Kalauz (1857-58), Nővilág (1857-60), Magyar Posta (1857), Magyar Szépirodalmi Közlöny (1858), Győri Közlöny (1857-60), Divatcsarnok (1855-60), Hölgyfutár (1856-63), Szépirodalmi Közlöny (1858), Remény (1858), Népujság (1859), Képes Ujság (1859-60), Két garasos Ujság (1859), Nép Ujsága (1860), Magyar Színházi Lap (1860), Szigeti Album (1860), Széchenyi Album (1860), Képes Világ (1868), Vasárnapi Ujság (1855-69., 1903. költ. és cikkek).
Tudományos művei
A 60-as évek elejétől kezdve már egészen búcsút vett a költészet múzsájától és teljesen a történetírással foglalkozott. Pozsonyban jelent meg a Stampfel kiadónál 1881-ben, az eredeti levelek s más egykorú följegyzések nyomán született "Második Rákóczi Ferencz fejedelem ifjúsága 1676-1701" című, Rákóczi életével kapcsolatos történelmi tanulmánya. Híres kétkötetes történeti tanulmányát "Ocskay László II. Rákóczi Ferenc fejedelem brigadérosa és a felső-magyarországi hadjáratok 1703 - 1710." cimmel a Franklin-Társulat adta ki 1905-ben. Történelmi cikkei nagyobbrészt a Századokban jelentek meg; írt az Archaeologiai Értesítőbe, az Akadémiai Értesítőbe, a Turulba, a Hadtörténelmi Közleményekbe, a Magyar Történelmi Tárba.
Cikkeit, munkáit felsorolja a Magyar Tudományos Akadémia Almanachja 1865-től.
1903-ban jelent meg Kuruczvilág című verseskötete, melyben saját kuruc témájú költeményeit gyűjtötte össze.
A Thaly család levéltára a Magyar Országos Levéltárban található.[1]
Források [szerkesztés]
- Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái XIV. (Telgárti–Zsutai). Budapest: Hornyánszky. 1914. Online hozzáférés
- Muzeumi és Könyvtári Értesítő 1909/4,, 237.
- ↑ MOL P szekció 681 sz.; Szluha Márton 2005: Az Ajkay család. Turul 2005/1-2, 1-14.
További irodalom [szerkesztés]
- Benkő Krisztián: Filológia, ideológia, poétika - 1903: Thaly Kálmán: Kuruczvilág
- Szilágyi Ágnes Judit (2007): Érdekes személyiségek, emlékezetes viták a magyar történetírásban, 27 történészportré, Budapest, Palatinus, 59-63.
Külső hivatkozások [szerkesztés]
- Régi magyar vitézi énekek és elegyes dalok (1. és 2. kötet) (Project Gutenberg)
- Thaly Kálmán: Régi magyar vitézi énekek és elegyes dalok (1. kötet) (Google eBook)
- Thaly Kálmán: Régi magyar vitézi énekek és elegyes dalok (2. kötet) (Google eBook)
