Bajza József (költő)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Bajza József
Bajza Morelli.jpg
Morelli Gusztáv metszete
Élete
Született 1804. január 31.
Szűcsi
Elhunyt 1858. március 3. (54 évesen)
Pest
Nemzetiség magyar
Bajza József szobra Budapesten, a Nemzeti Színház aulájában

Bajza József (Szűcsi, 1804. január 31.Pest, 1858. március 3.) költő, színigazgató, kritikus, a Magyar Tudományos Akadémia és a Kisfaludy Társaság tagja.

Élete, munkássága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bajza művelt kisnemesi családban született, 1804-ben. Tanulmányait Gyöngyösön kezdte a ferencrendiek gimnáziumában, majd Pesten a piaristáknál 1818–22 között bölcsészetet, 1822–23-ban jogot hallgatott, ám már az egyetemen jobban izgatta az esztétika, filozófia, irodalom, mint a törvénykönyvek. 1824-ben végzett Pozsonyban. 1828-ban tett ügyvédi esküt.

Bajza, a költő[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az egyetemi évek alatt kötött életre szóló barátságot Toldy Ferenccel, aki felfedezte benne a tehetséges költőt, s beajánlotta Kisfaludy Károlyhoz, aki a magyar romantikát később megteremtő tehetséges fiatalokat gyűjtötte maga köré. 1831-ben elindította a Kritikai Lapok című folyóiratot, majd 1837-ben Vörösmarty Mihállyal és Toldy Ferenccel közösen az Athenaeumot, ahol már rendszeresen jelentkezik kritikáival. Bár költőnek indult, maradandót kritikáival és tanulmányaival alkotott.

Bajza a kritikus, színigazgató[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1823-tól egy évet töltött Pozsonyban, 1829-től pedig a Pesti Német Színházban ismerkedett a teátrumok világával, gyűjtötte színházi élményeit. Első programját, a színpadi romantika tárgyában, a Dramaturgiai és logikai leckék, magyar színházbírálók számára című tanulmányában tette közzé, 1836-ban. 18371838-ban a Pesti Magyar Színház igazgatójaként – mely a városban az első, az országban a negyedik magyar játéknyelvű színházként nyílt meg – kidolgozta a színház működési szabályzatát.

Az újonnan megnyílt színház műsorarányainak kérdéséről 1837-ben vita robbant ki, aminek következtében 1838-ban lemondott igazgatói pozíciójáról. Bajza az Athenaeum folyóirat köré csoportosult liberálisokkal és a drámai színészekkel egyetemben attól tartott, hogy az Erkel Ferenc által erősen támogatott operadarabok túlsúlya a magyar dráma ügyére káros hatással lesz. Fontos megemlíteni, hogy Bajza és köre nem az operák ellen szállt harcba, hanem a magyar nyelv ügyét támogatták azáltal, hogy a magyar nyelvű drámákat szerették volna látni a színház repertoárjában, a zenés-táncos szórakoztató színdarabok helyett. Ennek a vitának lett a következménye az Athenaeum-per, mely során ellenfeleik (a Pesti Magyar Színház választmánya) megpróbálták negatív színben feltüntetni a folyóiratot, és annak szerkesztő triászát.

A kor másik nagy vitája, a német és a francia romantika képviselői közt zajlott; Bajza felismerve a francia romantika demokratikus szellemét, Victor Hugo népszerűsítésével küzdött a magyar romantika megteremtéséért. Bajza irodalmi- és színikritikáival, vitáival sokat tett a modern irodalmi élet viszonyainak tisztázásáért, illetve kritikáival a kemény, polemikus hangú bírálat megteremtőjévé vált. Mindemellett aktív színházi ember is, 1847–48-ban a Nemzeti Színház aligazgatója, korábban a teátrum drámabíráló bizottságának a tagja volt.

Bajza, a politikus[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bajza ugyanakkor politikus alkat is volt, Kossuth híve. Az 1840-es évek közepén visszavonult az irodalmi és színházi kérdések vitatásától, minden idejét a politikai publicisztikának szentelte. 1848-hoz közeledve Bajza egyre cselekvőbbé vált, főszerkesztője lett a Kossuth Hírlapja című forradalmi napilapnak. Hivatalt ugyan nem vállalt a szabadságharc idején, tollával azonban harcolt. A bukás után menekülnie, bujkálnia kellett, közvetlen életveszélyben volt Vörösmartyval együtt. 1851-ben Haynau bukását követően szabadon visszatérhetett ugyan Pestre, ám az évekig tartó üldöztetés megterhelte: elborult az elméje, s bár néha ugyan kitisztult, mégis 1858-ban bekövetkező haláláig jórészt már szellemi sötétségben élt.

Művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bajza József és feleségének sírja Budapesten. Kerepesi temető: 34/1-1-21. Kivitelező: Gerenday-cég
  • Az epigramma teoriája, 1828
  • A románköltésről, 1833
  • Dramaturgiai és logikai leckék, magyar színházbírálók számára 1836
  • Összegyűjtött munkái (I–VI) 1899–1901

Emlékezete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szakirodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A magyar irodalom története III. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1965
  • Fenyő István: A centralisták. Egy liberális csoport a reformkori Magyarországon. Budapest, Argumentum Kiadó, 1997
  • Bajza Kálmán: Az Athenaeum-per. Budapest, Argumentum Kiadó, 1997

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A magyar Wikiforrásban további forrásszövegek találhatóak
Bajza József témában.
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Bajza József (költő) témájú médiaállományokat.