Bajza Jenő

Bajza Jenő (Pest, 1840. március 4. – Pest, 1863. október 28.) magyar író. Bajza József fia, Beniczkyné Bajza Lenke öccse.

Élete

Gyermekkorától kezdve beteg volt. A Mutschenbacher-féle nevelőintézetben végzett magánúton hat évet, latin osztályban. Súlyos betegsége miatt félbehagyta tanulmányait, hiába gyógyították itthon és az ausztriai Gräfenbergben, ahol egy évet töltött. Hazajövetele után, rövid élete végéig egészen az irodalomnak élt.

Irodalmi hagyatékát barátja, Zilahy Károly adta ki. Tehetséges drámaíróra valló szomorújátékát Zilahy Károly és barátai művészi érték dolgában Katona József Bánk bánja mellé helyezték, de ez a dicséret kritikátlan túlzás volt. Goethe-fordítóként is érdemei voltak, Werther-fordítása 1864-ben jelent meg.

Munkái

• Zách Felicián. Tragédia 4 felvonásban. Az elhunyt ifju költő verseivel. Pest, 1864. Bajza Jenő jellemrajzával Zilahy Károlytól.

Versei megjelentek a következő lapokban: Hölgyfutár (1869. 13. sz.), Szépirod. Figyelő (1860–62.), Családi Kör (1860.), Vasárnapi Ujság (1860. s egy levele Gräfenbergből 1863.), Nővilág (1860–62.), és az Uj M. Múzeumban (1860. I.)

Források

• Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái I. (Aachs–Bzenszki). Budapest: Hornyánszky. 1891.  Online hozzáférés
• Pintér Jenő A magyar irodalom története: tudományos rendszerezés Budapest, 1930–1941; 6. kötet: A regény és a dráma / A dráma fejlődése című alfejezet. (DVD-n: Arcanum Kiadó)