Pesti Magyar Színház

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Pesti Magyar Színház
Magyar theatre budapest.jpg
A Pesti Magyar Színház, Hevesi Sándor tér
Általános adatok
Korábbi nevei 2001-ig Nemzeti Színház
Alapítva 1837-1897
Státus aktív
Profil családi darabok, zenei műfaj
Fenntartó Állam
Játszóhelyek Nagyszínpad, Sinkovits Imre Színpad (stúdiószí­nházterem)
Személyzet
Főigazgató Őze Áron
Gazdasági vezető Lenkainé Ungvári Krisztina
Igazgatók Sipos Imre (menedzser ig.)
Rendezők
Dramaturg Prof. Vizy M. Éva, Perczel Enikő

Színészek 34
Elérhetőség
Cím 1077 Budapest, Hevesi Sándor tér 4.
Postacím 1400 Budapest, Postafiók 25.
Telefonszám (36-1-)341-3849
Honlap http://www.magyarszinhaz.hu
E-mail titkarsag@mszinhaz.hu

A Pesti Magyar Színház 1837. augusztus 22-én nyílt meg a mai Astoriánál, a Múzeum körút és a Rákóczi út sarkán. 1840. augusztus 8-áig működött ezen a néven, majd a társulat neve Nemzeti Színházra változott. A Pesti Magyar Színház név - már a Hevesi Sándor téri épületben - 2000. szeptember 1-jén született újjá, az „új Nemzeti Színház” megépülésekor, mivel az újonnan megnyíló intézmény nem vette át a nagy múltú társulat egészét. Így, bár társulata változatlanul a régi Nemzeti Színház hagyományain nevelkedő és azt őrző színészekből állt, helyzete a mai napig sok küzdelemre, vitára ad okot[1]. 2012 után az egyetlen minisztériumi fenntartású, „nem nemzeti” színház.[2][3][4][5]

A színház[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Pesti Magyar Színház - mobilraktárII.jpg

A színház Vörösmarty Mihály Árpád ébredése című előjátékával, majd Eduard von Schenk Belizár című operájával nyitott. Első igazgatója Bajza József volt. A színház Pesten az első, az országban a negyedik magyar nyelvű színházként nyitott (Kolozsvár, Miskolc és Balatonfüred után), miközben a városban 1812 óta már működött egy 3200 fő befogadóképességű német nyelvű teátrum. A színházban operát és drámát egyaránt játszottak. Az 1840. évi országgyűlés döntése alapján a Pesti Magyar Színház a Nemzeti Színház nevet kapta, s vármegyeiből állami kezelésbe került az intézmény.[6]

Into the Magyar Theatre (Budapest).jpg

2000-től újra játszik a Pesti Magyar Színház, mint a Magyar Államkincstárhoz tartozó, szigorú ellenőrzés alá eső költségvetési intézmény, amelynek társulata változatlanul a régi Nemzeti Színház hagyományain nevelkedő és azt őrző művészekből áll. A színház igazgató-főrendezője egy évtizeden át Iglódi István volt, rendezői ezen időszak alatt: Csiszár Imre, Vidnyánszky Attila, Pinczés István, Guelmino Sándor, vendégrendezői: Berényi Gábor, Bruck János, Czeizel Gábor, Szergej Maszlobojcsikov, Vándorfi László voltak.[7][8]

2010-től újabb korszak kezdődött a társulat életében. A színház igazgatója Őze Áron lett. 2013-tól olyan színházi élményt adó közösségi teret valósítottak meg, ahol a család együtt van, azaz ifjúsági-családi színházzá alakultak Göttinger Pál főrendező segítségével.[7][9] Elsősorban a nagyszínpadon több generációs, a vasfüggöny mögötti (400 férőhelyes) téren a „már bátrabb megfogalmazású” előadások kerülnek bemutatásra, míg a Sinkovits Imre Színpad továbbra is nyitott műhelyként működik, és helyet ad a kísérletezésnek. Ezekkel összhangban, színházpedagógusokkal elindítottak egy színház-pedagógiai programot.[9][10]

Az intézmény infrastruktúrájához díszletépítő, cipész, férfi- és női varroda műhelyek, cipő- és jelmezraktár - amit több pesti színház is használ - illetve a nyaralónak épült visegrádi Gobbi Hilda-alkotóház (Patkó-villa[11]) tartozik.[8]

Az épület[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Pesti Magyar Színház 1837

az első épület[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az egykori Kerepesi úti (a mai Rákóczi út 1. szám alatt, az Astoria szállodával szemben, az irodaház helyén található) telken 1837-ben befejezett színház végül meglehetősen dísztelen, egyemeletes épület lett, melyet megyei támogatással, közadakozásból építettek. A klasszicista stílusú épületet Zitterbarth Mátyás építette Telepi György átalakított tervei alapján.[12] 1875-ben a már (1840 óta) Nemzeti Színházként működő társulat épületét Szkalnitzky Antal építette át.[13] 1913-ban végül lebontották[14].

a Hevesi Sándor téren[7][szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Magyar Színház 1897. A Láng Adolf tervei alapján épült régi épület - korabeli képeslap

Ez az épület több színháznak is otthont adott.

A Magyar Színház 1897-ben épült a XIX. század hagyományos stílusában, Láng Adolf építész tervei szerint. A Rákosi-Beöthy család[m 1] vezetésével alapított színház 1897. október 16-án tartotta első előadását az akkor még külvárosinak számító városrészben, az Izabella - ma Hevesi Sándor - téren. A főváros második magánszínházának két emelet magasságba szökő nézőterének befogadóképessége 996 fő volt. Első korszakában legfőképpen operetteket játszott, majd fokozatosan, tíz év fennállás után komoly prózai színházzá alakult. Beöthy László második igazgatói korszakában, 1907−1918 között már magyar és külföldi kortárs drámák és klasszikusok alkották műsorát, amelyek játszására meghitt nézőtere kiváltképp alkalmassá tette. 1914-ben a színházat Vágó László építész építette át: új előcsarnok épült, a nézőtér férőhelyeit pedig egy átrendezéssel jóval ezer fölé növelték.

Egészen az államosításokig magánszínházként működött. 1947−1951 között a Nemzeti Színház kamaraszí­nháza, majd 1951−1961 között a Madách Színház, 1962−1964 között a Petőfi Színház otthona volt.

A Hevesi Sándor téren álló színház mai arculatát 1964−66-ban nyerte el, amikor Ázbej Sándor tervei szerint átépítették. Igen nagy átalakításon ment keresztül. A régi színházat egészen a vasfüggönyig elbontották, sok helyen csak a tartófalak maradtak a helyükön. Az épület két új szinttel magasabb lett, és a tér felé is 8 méterrel terjeszkedve, jóval nagyobb alapterületűvé vált. Ezáltal lehetőség nyílt egy impozáns előcsarnok kialakítására és a színház műhelyeinek, jelmez-, és bútortárainak elhelyezésére. A színpadot is megnövelték, s új nézőteret alakítottak ki rejtett világítással, akusztikai plafonnal. Természetesen a régi öltözőket is korszerűsítették, és tíz újabbat is építettek. Az új épület zsolnai pirogránitból készült. A 757 elemből álló dombormű homlokzata Illés Gyula szobrászművész munkája. Az előcsarnokban Barcsay Jenő szobrászművész nagyméretű mozaikképe fogadja a nézőket. A színésztársalgót díszítő intarziás falikép Szinte Gábor festőművész, díszlettervező alkotása. A színház befogadóképessége az átépítés után 756 fő volt, ma 665 fő. (A földszinten 374, az erkélyen az oldalpáholyokkal együtt 291 néző foglalhat helyet.)

Az épület stúdiószínháztermét, a Sinkovits Imre Színpadot 2001-ben alakították ki a korábbi háziszínpad átépítésével, amelynek befogadóképessége 96 fő.

Magyar Színház nevű társulatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Magyar Színház színlapja 1908-ból
  • 1897–1941: a Magyar Színház az Izabella téren a külső Erzsébetvárosban. Célja a Nagykörúton kívüli városrészek színházi ellátása volt, amely - már a 20. század jeleként - a nagy hatalmú Rákosi-Beöthy család részvénytársasági vállalkozásaként alakult. A kezdeti időszakban francia, angol darabokat, illetve operetteket, revü felé hajló előadásokat játszottak, később egyre nagyobb hangsúlyt kaptak a külföldi és magyar kortárs drámák és klasszikusok.– Az első világháború évadai alatt repertoárszínházból az en suite–[m 2] műsorrendre váltott.[15][16]
  • 1941–1944: Új Magyar Színház néven az Izabella téri színházban teljesen új színészgárdával, rendezőkkel és tervezőkkel alakult Bánky Róbert vezetése alatt egy új társulat. Az új igazgatás a bemutatott darabokat tekintve két pólusos, vegyes és sikeres repertoárt alakított ki: az operettműsor biztosította a sikerszériát, mely mellett a kassza számára kevésbé sikeres póluson olyan produkciók kaptak helyet, melyek az irodalmat és színházat egyaránt kedvelő közönség számára igazi színházi csemegének számítottak. Az 1941 őszétől 1944 decemberéig tartó három és fél évadban az Új Magyar Színház igazgatása folyamatosan áttért repertoárszínházból az en suite műsorrendre.[15][17]
  • 1945-1951: a Magyar Színház igazgatója 1945-ben Both Béla lett. Az Izabella téri épület 1947−1951 között a Nemzeti Színház kamaraszí­nházaként működött, mely első két évében kizárólag vendégjátékokat tartottak. Az 1947/48-as évadtól Gáspár Margit vette át a vezetést, aki operetteket játszatott, de a színház mégsem ment jól.[7][18]
  • 2000-től, illetve 1837–1840 között: a Pesti Magyar Színház, vagy pesti Magyar Színház, amely társulata 1840 után 2000-ig a Nemzeti Színház nevet viselte. Előbb a Rákóczi út és Múzeum körút sarkán kapott otthont, majd később, 1964-ben foglalta el a jelenleg is birtokolt épületet.[16]

A Pesti Magyar és a Nemzeti Színház közös története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Életképek első számának (1844 január) címlapján a Nemzeti Színház épülete

Már az 1800-as évek elején felmerült az igény egy magyar játéknyelvű színházi intézmény létrehozására. A színház alapítását sokat sürgették, többek közt Kazinczy Ferenc, Kölcsey Ferenc és Katona József is. Széchenyi István részvénytársasági alapon egy nagyszabású színházépületet képzelt el a pesti Duna-parton. 1831-től[19] Földváry Gábor, Pest vármegye alispánja vette kezébe az ügyet, aki Grassalkovich Antaltól kért és kapott építési telket az akkori Kerepesi út és Országút, azaz a mai Múzeum körút és Rákóczi út sarkán,[6] a mai - 1991-ben épült - East-West Business Center irodaházának helyén. (A Széchenyi által felajánlott telken építették fel utóbb a Magyar Tudományos Akadémia székházát).

A Pesti Magyar Színház alapkövét 1835-ben rakták le, s 1837. augusztus 22-én nyitotta meg kapuit a teátrum. A nyitóelőadáson Vörösmarty Mihály Árpád ébredése című drámáját mutatták be. Mivel a leendő színház működtetésének előkészítéseként 1837 áprilisában meghirdetett pályázat a színház bérletére viszonylag későn történt, ezért - noha határidejét június 14-ig kitolták, - eredménytelenül zárult. Így a vármegye színházi bizottsága részvénytársaság alapítását határozta el, mellyel három évre átadta a részvénytársaságnak az új színház igazgatását. A megoldás tehát átmeneti. A részvénytársasági forma a pártolás koncentrálását célozta: eleve csak morális osztalékot ígértek, s csupán a tőke visszafizetését szavatolták (az esetleges nyereséget is a színház javára fordították volna). Igazgatót csak a július 26–27-én, a részvénytársaság igazgatóválasztmányának ülésen választottak, Bajza József személyében, aki mellé Mátray–Róthkrepf Gábort rendelték zenei vezetőnek. Az igazgatót erősen alárendelték a választmánynak: a színészekre nem, csak a technikai személyzetre terjedt ki személyzeti jogköre, s a havi repertoár és elszámolás ügyében is a választmánynak tartozott felelősséggel, annak valamennyi határozatának végrehajtójaként. E felemás megoldással egy folyamatos konfliktusforrás jött létre a gazdasági-adminisztratív megyei vezetés és a művészeti igazgatás között, elsősorban a műsorpolitika és a színészszerződtetések területén. Minthogy a főbb szerződtetések ügyében már a július 4-i igazgatóválasztmányi ülés intézkedett, Bajza kész társulatot kapott – igaz, a budai Várszínházban már nagyjában-egészében kiformálódott az az együttes, amelynek névsorát legfeljebb egy-két névvel lehetett volna a vándortársulatokból megerősíteni. Az új színházépület, méreteit és befogadóképességét tekintve - Novák Dániel építésznek, 1837 nyarán közölt sorozata alapján, - a főbb európai színházakéval nemzetközi összehasonlításban közepesnek volt tekinthető ugyan, de minden téren jóval felülmúlta az addig, magyar színtársulatok számára emelt épületeket. Mivelhogy a bérletrendszer bonyolultabb, nehézkesebb és 70–100%-kal drágább lett, illetve teljesen hiányzott a havi bérletezés jól bevált gyakorlata, s ráadásul megvonták az alacsonyabb rangú kormányszéki tisztviselők 50%-os kedvezményét, a színház elvesztette a budai Várszínházban kialakult törzsközönségét, akik pedig erejükhöz mérten az építkezést is támogatták. Más körülmények is sújtották ezt a közönségréteget. Zömük ugyanis Budán lakott, hivatalához közel; a Pest (akkori) külvárosában lévő új színház éppoly távoli, s télen a hajóhíd szétszedése után ugyanolyan nehezen megközelíthető volt számukra, mint korábban a Várszínház a pesti közönségnek. Sőt, a főrangúak megtartották páholyaikat a Német Színházban is, és amíg igen kevés kivétellel ők maguk többnyire odajártak (főleg operaelőadásokra), a Pesti Magyar Színházba gyakran személyzetüket küldték. Így tehát megismétlődött az a Kolozsvárott már másfél évtizeddel korábban tapasztalt és csődöt is mondott gyakorlat, amely a színházépítés, a működtetés és a törzsközönség funkcióját és terheit ugyanarra a szűk társadalmi rétegre kívánta hárítani. A színházpolitikai elképzelések az intézményen belül, a választmány és az igazgató ellentétei az opera körüli vitákban, az ún. operaháborúban éleződtek ki. Mátray-Róthkrepf Gábor zenei vezető a választmánynak tett javaslatában érett, begyakorlott, magyar származású vagy anyanyelvű, külföldön szereplő énekesek megnyerését tartotta kézenfekvő megoldásnak. 1838-ban, Rosty Albert és Erkel Ferenc megbízási, illetve szerződési feltételei – az amúgy is korlátozott igazgatói feladatkör további szűkítésével – Bajza lemondásához vezetett. Ez után 1840-ig, a választmány tagjai látták el a konkrét igazgatási feladatokat is, rendszerint néhány hónapig, utána beleunva-belefáradva, vagy hivatali, gazdálkodási teendőik után látva. Bajzát Szentkirályi Móric, Ilkey Sándor, gr. Ráday Gedeon, Nyáry Pál, majd ismét Ilkey követte az igazgatói székben.[20]

Nemzeti Színház, képeslap (1900)

A színház 1840-ben a vármegyétől az állam tulajdonába került, és akkor kapta a Nemzeti Színház nevet.[6] E megnevezés első ízben 1840. augusztus 8-án jelent meg a színlapon, Erkel Ferenc első operájának, a Báthory Máriának ősbemutatóján. Ezt megelőzően, 1840. május 12-én született meg a pozsonyi országgyűlés munkájának eredményeképpen az 1840: XLIV. tc., amely szerint: „A Pesten most fennálló, a törvényhatóságok által gyűjtött szabad ajánlatokból felépült magyar színház, ... mint nemzeti tulajdon országos pártolás alá vétetik...”.[21] A szabadságharc és az abszolutizmus viszontagságos évein Rédey Tivadar vezeti át az intézményt egészen 1884-ig, mikor is teljesen az irodalom színháza lett.[22] Fellendülés csak az 1870-es évektől következett be, mely korszakot Podmaniczky Frigyes - a színház akkori intendánsa - „aranykor”-nak nevezett el: a drámai szakon előbb Szigligeti Ede – 1873-tól 1878-as haláláig – és Paulay Ede másfél évtizedes – 1878-tól 1894-ig – igazgatóságának éveit, az operai ágazatban az Erkel család, Ferenc, majd Sándor irányítása alatt eltelt időszakot. Ekkor, a társulat nem csak Pesten, hanem Budán is játszott a Várszínházban. Bár a technikai és műszaki adottságok a két színházban megegyeztek, így a műsor is, de az állandó díszletszállítás legalább olyan nehézségeket okozott, mint a társulat rendszeres átjárása a Duna másik oldalára. Mégis, egy sokáig „megbonthatatlan” szerződés miatt a Nemzeti Színház még évtizedeken át szolgáltatott műsort a budaiaknak. 1875-ben megépült a Népszínház is, melynek - a kötött szerződés értelmében - minden (abban a korban igen népszerű) népszínművet játszásra át kellett adni. Podmaniczky ez után nemsokkal így fogalmazott: „...nemzeti drámai színházunk van, mely nem szorul sem cigányzenére, sem korcsmai dalokra, sem zsiványhistóriákra, hogy létjogát bebizonyítsa s fennmaradhatását biztosítsa.” Hogy kielégítsék az igényeket, amíg a két tagozat (dráma, opera) egy egységként működött, a Várszínház-beli szerepléseket is beleértve, a Nemzeti Színház általában 180–185 előadást teljesített évadonként. Ez az előadásszám általában kilencven különböző darabból állt össze. 1884. június 30-án azonban a két együttes elbúcsúzott egymástól, ugyanis ekkor volt itt az utolsó operaelőadás, ezután az operák az 1884. szeptember 27-én megnyílt Operaházban kerültek színre. Ennek következtében megváltozott a műsorrend: az addigi évi száznyolcvan prózai előadás helyett attól kezdve évi kétszázhatvan előadást kellett adnia a társulatnak, mely terhen Paulay műsoralkotó és együttesépítő munkája segítette át. 1894-ben bekövetkezett haláláig a Nemzeti Színház egész Európában elismert magas művészi színvonalat ért el. Ám nemcsak az ő elvesztése sújtotta a színházat. 1896-ban megnyílt a Vígszínház, amelyik épp a legsikeresebben működő színjátéktípusokat, a vígjáték és a bohózat előadások nézőit „vitte el”, így valamiképpen pótolni kellett az elmaradt közönséget. Eközben azonban a színház épületének szerkezetei és műszaki megoldásai felett is eljárt lassan az idő. Bár Szkalnitzky Antal tervei alapján 1875-ben a homlokzatát teljesen átépítették, új díszletraktár került a Múzeum körútra néző oldalra és egy bérházat is csatoltak hozzá, egyre többen sürgették egy új épület megépítésének fontosságát.[6][23][24]

Az 1965. április 23-án felrobbantott régi Nemzeti Színház. A 20. század elején

Hetvenegy év működés után, 1908-ban zárták be az épületet, amelyet előbb egy új épület tervével, aztán 1913-ban végleg lebontottak. Az ország első színháza a Blaha Lujza térre, az 1875-ben épített, nagyobb és díszesebb Népszínházba költözött át, bérlőként. Ezt már akkor sem tartották végleges megoldásnak, mégis több mint fél évszázadig ott működött a Nemzeti (1908-1964).[m 3]

1964. február 13-án a televízióban bejelentették, hogy metróépítés miatt lebontják a Blaha Lujza téri épületet. A teátrum társulata átköltözött a mai Thália Színház épületébe, a Nagymező utcába. Két évvel később a társulat ideiglenes hajlékának a Hevesi Sándor téren álló, addig is színházként üzemelő, felújított épületet jelölték ki. Mai arculatát 1964−66 között nyerte el, Ázbej Sándor tervei alapján. A Nemzeti Színház 1966. október 1-én Az ember tragédiája című előadással kezdte meg az „ideiglenes helyén” 34 évig tartó működését[25]. Hosszú huzavonákat követően (így előbb egy 1965-ben nyert nemzetközi pályázat[26] a Városligetben - Gobbi Hilda kezdeményezésére 1985-ben - kapott építési engedélyt, majd egy, 1987-ben új helykijelölő pályázat alapján az Engels (ma: Erzsébet) téren engedélyezett, majd ugyanígy 1997-ben immár ténylegesen el is kezdett építkezés fulladt kudarcba), az 1998-as választások után kormánybiztost neveztek ki Schwajda György személyében. Az új beruházás helyszíne pedig végül a Lágymányosi (ma: Rákóczi) híd pesti hídfőjénél lévő telek lett.[12] 2002-ben nyílt meg az új épület, s a benne szerveződő társulattal együtt ez lett a Nemzeti Színház, amely immár semmilyen vonatkozásban nem kapcsolódott jogelődjéhez, a Pesti Magyar Színházhoz. Ez utóbbi társulat régi helyén tovább működve, lelkében teljes joggal maradt továbbra is „a nemzeti". Többek között azért is, mert a Csiszár Imre igazgatása (1989-91) alatt visszaállított örökös tagság[öt 1] intézménye is az itt maradt színészeket illette meg.[1] Persze A Nemzet Színésze cím árnyékában nem sok fény vetül arra, aki a Magyar Színház társulatában A Nemzeti Színház Örökös Tagjának mondhatja magát. Ez a helyzet 2011-el újabb fordulatot vett, mely jogi része még tisztázatlan.[öt 2].

2000. szeptember 1-jétől a Pesti Magyar Színház nevet kapja a Hevesi Sándor téren addig működött Nemzeti Színház. Az akkori indoklás szerint azért, mert ez a név innentől kezdve már az épülő új Nemzeti Színházat illeti meg.[1]

Társulat[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hosszú, szövevényes története alatt a Magyar Színház épületében a magyar színésztársadalom legnagyobb alakjai játszottak: Bajor Gizi, Blaha Lujza, Beregi Oszkár, Csortos Gyula, s hasonló nagyságrendű művészek szinte végtelen sora követi őket: Jászai Mari, Ódry Árpád, Törzs Jenő, Tí­már József, Tőkés Anna, Soós Imre, Somlay Artúr, Dajka Margit, Sulyok Mária, Pécsi Sándor, Kiss Manyi, Gábor Miklós, Gobbi Hilda, Básti Lajos, Lukács Margit, Tolnay Klári, Makláry János, Balázs Samu, Ruttkai Éva, Kálmán György, Bessenyei Ferenc, Váradi Hédi, Őze Lajos, Sinkovits Imre, Agárdy Gábor...[7]

A Magyar Színház művészbejárója

"Vitathatatlan, hogy mind a Magyar Színháznak, mind a Nemzetinek társulata van. A tagság kérdése azonban még ilyen alapintézményeknél sem egyszerű: értelmezhető munkajogi, illetve tartalmi – mondjuk úgy: színház-szakmai – szempontból (a társulati tagnak tekintett nyugdíjas színészek esetében össze is keveredik a kettő). A Színházi Évkönyv a 2000/2001-es évadban 61 színészt sorol fel mint a régi Nemzeti nagyrészt közalkalmazott státusban lévő művészét. Ők maradtak ott – maradtak méltatlanul ott – az új Nemzeti átadásakor. Az akkori társulat létszáma azért ilyen nagy, mert három játszóhelyre és egy nagy repertoárra volt „méretezve". Idős művészek egész sorát tartalmazza ez a névsor, köztük sok olyat, aki A Nemzeti Színház Örökös Tagja címet kapta a nyolcvanas–kilencvenes évek fordulóján. Közülük nyolcan – ahogy ezt a színház honlapján megfogalmazza – már az „égi társulathoz" szerződtek. További tíz személy másutt folytatta pályafutását, vagy visszavonult a színpadi munkától. (Az akkori társulatból egyedül Varga Mária lett tagja a Nemzeti Színháznak.) Tehát a fogyás összesen tizennyolc fő, négy új szerződtetéssel az egyenleg negyvenhét fő." [1]

A 2010-től pályázatot nyert vezetés összesen 243 közalkalmazottal (ebből 44 színész[27]) vette át az intézményt és kezdte el az újrastrukturálást, hiszen helyzete már a 2000-2005-ös időszak óta - egyre sürgetőbben nehezedve a színház gazdaságára - ezt szükségessé tette. A minisztérium is - más állami fenntartású intézményeihez hasonlóan - a Magyar Színháznál is azonnali létszámcsökkentést rendelt el, majd a teátrum bérköltségének 20 százalékát veszítette el a 2012-es költségvetéssel, így a két év alatt jelentősen csökkenteni kellett a munkatársak számát. 2012-ben, 165-en dolgoznak a színházban, 2013-ban 132-en, a színészek száma 34 fő.[28][29][30][31]

Igazgatók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Iglódi István (1999-2000 a Nemzeti Színház igazgatója, 2000-2010 a Pesti Magyar Színház igazgatója)
  • Őze Áron (2010-től a Pesti Magyar Színház igazgatója)
A Pesti Magyar Színház logója a színház egyik "mobil-raktárán". - Budapest, Wesselényi utca

Pesti Magyar Színiakadémia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Színiakadémia jogelődje a ma már legendásnak számító Nemzeti Stúdió, amelyet 1966-ban a még Nemzeti Színházként működő színház rendezője, Bodnár Sándor alapított és haláláig, a nyolcvanas évek végéig vezetett. A Stúdió létrehozására Zsolt István főügyelő (és csapata), Simon Zoltán zenei vezető, Szigeti Károly koreográfus (a Vasas Művészegyüttes művészeti vezetője) ötlete alapján került sor, mely szerint megfelelő segédszereplők nélkül nem működhet a színház. Így a növendékek főként a Színház és Filmművészeti Főiskola felvételijének második rostájáig jutó jelentkezőkből kerültek ki és azzal szoros együttműködéssel dolgozott. A Stúdióban nem csak énekelni, táncolni tanultak, és megismerkedtek a színpadi mozgással, hanem arcot festeni, maszkot készíteni, színházi etikával, a társulat belső életével, és igen nagy hangsúlyt kapott a gyakorlat. Mintegy előkészítő volt a főiskolai felvételi vizsgára.[32][33]

1991-1997 között, Sződy Szilárd vezetése alatt vált az Akadémia államilag bejegyzett intézménnyé Ablonczy László színházigazgató támogatásával és Dölle Zsolt koreográfus, pantomimművész közreműködésével, húsztagú tanári gárdával, három plusz egy évre tervezett tantárgyi programmal. Az iskola működési engedélyét 1996-ban adta ki az önkormányzat. A tanintézmény neve Nemzeti Színiakadémia Művészeti Szakközépiskola, majd a névváltoztatás után Pesti Magyar Színiakadémia Művészeti Szakközépiskola lett, pedagógiai programja a Minisztérium által elfogadott szakmai program alapján alakul. Az iskola igazgatója 1997-től 2012-ig Kovács Gábor Dénes, onnantól Benkő Nóra, fenntartója pedig - a színház vezetőségének döntése alapján - a Theatrum Scholae Közhasznú Alapítvány lett, de az együttműködés az intézménnyel továbbra is a legszorosabb maradt. A 2013-14-es tanévtől az Aranytíz Kultúrház biztosít külső oktatási, egyszersmind a vizsgaelőadások bemutatásra szolgáló helyszínt az akadémistáknak.[32][34]

A 2013-ban végzett színiakadémisták
-

A Pesti Magyar Színiakadémia Művészeti Szakközépiskola hároméves, nappali tagozatos, középfokú színészképzést folytat, amely nappali tagozatára érettségivel rendelkező fiatalok 21 éves korig jelentkezhetnek, de e mellett esti tagozaton is folyik képzés. A gyakorlati (színészmesterség, zenés mesterség, színpadi-szakmai gyakorlat, ének, hangképzés, művészi beszéd, beszédtechnika, tánc, színpadi mozgás, kontakt, akrobatika) és elméleti (színház- és drámatörténet, dramaturgia, művelődéstörténet, esztétika) tárgyakból minden félévben vizsgáznak a hallgatók. Sikeres teljesítésével, a harmadik év befejezésekor – teljesítményük függvényében – Színész II. színházi és filmszínész bizonyítványt kapnak a növendékek.[35]

A végzett növendékek többsége szabadúszóként, vagy színházban játszva, darabszerződésekkel folytatja pályafutását.[35]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b c d Szabó István elemzése a Pesti Magyar és a Nemzeti Színházról
  2. Nagy Gergely: "A pénzügyi helyzet miatt lettünk bulvárszínház" -interjú Balázsovits Lajossal, a Játékszín igazgatójával (hvg.hu) 2007. január 22.
  3. MTI/Népszava: Magánszínházként működik tovább a Játékszín (hvg.hu) 2012. október 02.
  4. Next Wave Europe Hogyan használják a hazai színházak az online kommunikációs eszközöket? 2012. március
  5. Szemere Katalin: Új időszámítás a Hevesi Sándor téren NOL 2012. szeptember 11.
  6. ^ a b c d 175 éve nyílt meg a Pesti Magyar Színház
  7. ^ a b c d e A színház története - magyarszinhaz.hu
  8. ^ a b Urfi Péter: Mi lesz a Magyar Színházzal? Gyertek, gyerekek! MagyarNarancs 2013/5. (01. 31.)
  9. ^ a b A Start Plusz vendégei Vidovszky György rendező, Őze Áron színművész és Horgas Ádám rendező. Új előadások a Magyar Színházban (videó) atv.hu - 2013. december 16.
  10. magyarszinhaz.hu KiBelátó – a Magyar Színház komplex színházpedagógiai programja
  11. Szemere Katalin: Méterszám a szerencse, NOL 2013. június 26.
  12. ^ a b Szinhaz.hu Múltidéző
  13. A Nemzeti Színház - Magyar színháztörténet
  14. Pataki József: A lerombolt Nemzeti Színház, Nyugat (epa.oszk.hu/nyugat) - 1923. 13. szám
  15. ^ a b Magyar színházművészeti lexikon: Magyar Színház
  16. ^ a b Kerényi Ferenc: A színház mint társaséleti színtér a 19. századi Budapesten
  17. Bécsy Tamás, Székely György, Gajdó Tamás: Magyar színháztörténet 1920-1949 - A Magyar Színház
  18. Magyarország a XX. században: III. kötet, Dráma- és színházművészet 1945 után A színházak helyzete a háború után – politika, ideológia és műsorpolitika közeledése fejezet - Szekszárd, 1996-2000 ISBN 963 9015 08 3
  19. Rédey Tivadar: Széchenyi a Nemzeti Színház építői közt - FIGYELŐ, Nyugat 1936. 10. szám
  20. A Pesti Magyar Színház építése és megszervezése
  21. A Pesti Magyar Színháztól a Nemzeti Színházig (1837–1840)
  22. Schöpflin Aladár ajánlója a Rédey Tivadar: A Nemzeti Színház története (1837-1884) c. könyvhöz
  23. Magyar színháztörténet A Nemzeti Színház 1873–1907 (mek.hu) ISBN 963 05 5647 2
  24. Magyar színházművészeti lexikon Nemzeti Színház (mek.hu) Akadémiai Kiadó, 1994 ISBN 963 05 6635 4
  25. A politika, a tudomány és a művészet 1966-ban - Artpool. Hozzáférés: 2013. december 23.
  26. MaNDA: Az új Nemzeti Színházról (tervpályázatok), Magyar Filmhíradó 1966/14. - Publikálva: 2012. március 28.
  27. Csáki Judit: "Visszatolni a térképre" interjú: Őze Áronnal, a Pesti Magyar Színház igazgatójával; MagyarNarancs 2010/13. (04. 01.)
  28. hvg.hu Őze Áron: a Magyar Színházat összevonnák
  29. Szabó István: A színházi struktúra helyzete, a jövőre vonatkozó elképzelések : Elemzés és javaslatok (17., 62., 89. old.) 2005
  30. 7óra7/MTI Őze Áron közleményben reagált a sajtó támadásaira; 2013. május 15.
  31. A Pesti Magyar Színház társulata
  32. ^ a b A szí­niakadémia története - magyarszinhaz.hu
  33. Kadelka László: 40 éve... és megalakult a Nemzeti Stúdió - terasz.hu, 2006. november 04.
  34. A Pesti Magyar Színiakadémia Művészeti Szakközépiskola honlapja: Az iskola története
  35. ^ a b A Pesti Magyar Színiakadémia - magyarszinhaz.hu
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Pesti Magyar Színház témájú médiaállományokat.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Megjegyzések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. örökös tag (mek.hu); Magyar színházművészeti lexikon, (Akadémiai Kiadó, Budapest: 1994) ISBN 963 05 6635 4
  2. 1989 óta létezik a Nemzeti Színház örökös tagsága. Egy alapítvány működteti, és a színház saját költségvetésből állja az összes költségét. 2000 óta nem ez a színház a Nemzeti, de minden, ami teher, itt maradt. Kértük a minisztérium állásfoglalását az örökös tagságról. Ekkor jött egy államháztartási törvényre hivatkozó levél: költségvetési intézményünk szüntesse meg alapítványi tevékenységeit. (Őze Áron, igazgató) Új időszámítást kezd a Magyar Színház - Őze Áron válaszol, 2011.
  1. A Vígszínházat alapító Faludiak után Budapest második színházi vállalkozó családja a Rákosi-Beöthy család - Rákosi Jenő, a Budapesti Hírlap főszerkesztője, húga, Rákosi Szidi, a Nemzeti Színház színésznője és Rákosi Szidi fia, Beőthy László. Első vállalkozásuk a Magyar Színház megalapítása volt. A Rákosi családból később Beöthy László vált a korszaka kiemelkedő színházszervezőjévé. Nemcsak vállalkozó volt, hanem színházainak, a Magyar, később a Király Színháznak - az 1920-as évek közepéig, ha a körülmények engedték - művészeti irányítója is. - Rajnai Edit: Színházfoglaló Színház XXX. évfolyam 10. szám 1997. október // Egy nagytekintélyű színházi dinasztia, család-fája (mek.hu) - Kettős kötődés: az Osztrák-Magyar Monarchia (1867-1918), 2001 ISBN 963 85552 8 9
  2. En suite előadás: egy-egy színpadi mű sorozatos, nem más művekkel felváltva műsorra tűzött előadása
  3. MaNDA: 125 éves a Nemzeti Színház, Magyar Filmhíradó 1962/35. - Publikálva: 2012. március 28.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]