Csokonai Vitéz Mihály

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Csokonai Vitéz Mihály
Csokonai portre.jpg
Élete
Született 1773. november 17.
Debrecen
Elhunyt 1805. január 28. (31 évesen)
Debrecen
Nemzetiség magyar
Szülei Csokonai Vitéz József
Diószegi Sára
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok) dal, óda, elégia
Irodalmi irányzat klasszicizmus, rokokó, népiesség, szentimentalizmus
Fontosabb művei A tihanyi Ekhóhoz
A Reményhez
Dorottya
A méla Tempefői, vagy az is bolond, aki poétává lesz Magyarországon
Csokonai Vitéz Mihály aláírása.jpg
Csokonai Vitéz Mihály aláírása

Csokonai Vitéz Mihály (Debrecen, 1773. november 17. – Debrecen, 1805. január 28.) költő.

Csokonait a magyar irodalom egyik legjelentősebb költőjeként tartjuk számon. Tanárai a jövő tudósaként emlegették, „poeta doctusnak” és „poeta natusnak” is nevezték. A 18. és a 19. század fordulójának magyarországi viszonyai közepette lenyűgöző tájékozottsággal rendelkezett a kor gondolkozását, irodalmát, politikáját illetően egyaránt. Bár jelentőségét éppen e körülmények miatt Európa nem ismerte föl, a magyar irodalomban rövidesen elfoglalta méltó helyét.

Életrajza[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Apja Csokonai Vitéz József seborvos, református főiskolai tanár, anyja Diószegi Sára volt. Anyja (Diószegi Mihály szűcsmester lánya), a magyar irodalom iránt érdeklődő asszony volt, aki Gyöngyösi István eposzaiból néhány részletet kívülről is megtanult. Férje 1786. február 20-án bekövetkezett halála után árva gyermekeinek ellátására kosztos diákokat vállalt.

A Debreceni Református Kollégiumban[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mihály a Debreceni Református Kollégium gimnáziumban tanult, ahol 1785. április 18-án, az alsóbb osztályok elvégzése után a felsőbbekbe lépett. Tanára volt Budai Ferenc és Budai Ézsaiás, a költészeti osztályban Háló Kováts József, az Aeneis fordítója; 1786-ban Fodor Gerzson oktatta a felsőbb szónoki, s metafizikai osztályban.

Csokonai Diétai Magyar Múzsa című egyszemélyes folyóiratának a címlapja az 1796-os pozsonyi országgyűlés idején (A diéta a képviselők napidíját jelentette)

1788-ban a gimnázium elvégzése után, április 18-án az akadémiai tanfolyamot kezdte el, és Milesz Józseftől hallgatta az alkalmazott mértant, természettant és bölcseletet; a teológiai szakon Ormós András oktatta, a héber és arab nyelvet és az Ó- és Újszövetségi szentírás-magyarázatot Sebestyén Istvántól, az ágazati, erkölcsi és lelkipásztori hittudományt az egyháztörténettel Szilágyi Gábortól hallgatta. Mindnyájuk közül a Budaiak, akik a hazai történelmet adták elő, és Sinay Miklós, akitől az általános világtörténelmet és régi irodalmat hallgatta, voltak rá legnagyobb hatással. Tanulótársai közül kis kört alakított ki maga körül, hogy egymással az újabb irodalmat megismertessék; mindegyikük más-más nyelv tanulását vállalta el, ő az olaszt választotta. Gyenge szervezete mellett is éjjel-nappal olvasott, tanult és kisebb-nagyobb költeményeket szerzett. A Békaegérharcot már 18 éves korában írta, Homérosz után ugyan, de az akkori politikai viszonyokra alkalmazta. 1793-ban Kazinczy Ferenc már barátai között említi. 1793-ra datálható Mozart Varázsfuvolájának (Boszorkánysíp címen) nyers prózai fordítása, s bár egész életén végigkíséri a feladat, véglegesen sosem készült el vele. 1794 tavaszán nyilvános tanítónak választották, ekkor már a görög, latin, olasz és magyar költészetben is járatos volt.

A következő iskolai téli félévben (1794. december 6.) a gimnázium ítélőszéke azzal vádolta őt, hogy az istentiszteletről elmaradozik, "társait magához híván az időt borozással és pipázással vesztegeti"; ezért azzal fenyegették, hogyha többször ilyen előfordul, tanítói hivatalától megfosztják. E vádakat a tárgyalás igazolta; Csokonait dorgálással büntették és az érdemsorozatban hátravetették. Makacs természete miatt újra megsértette a kollégium rendjét, néhány nap múlva ismét az iskolai szék elé idézték, vádolva azzal is, hogy az előadásokat nem tartja meg, a tanulók erkölcseit rontja és egyes tanárait személyében is megsértette. A tanítóságtól ekkor elmozdították, az elöljáróság Kiskunhalasra és Kecskemétre küldte, de Csokonai a főváros közelségétől elragadtatva, nem tért vissza kollégiumába, hanem Dugonics Andrást látogatta meg Pesten. Ezután elöljáróinak elnézését és engedélyét elnyerve, visszatért Debrecenbe, de nagymértékű önbecsérzetéből származott összetűzései s a fegyelembe ütköző rendetlenségei miatt 1795 júniusában pedig egy újabb pert zúdítottak nyakába. A húsvéti kiküldetésben elkövetett néhány szabálytalanságért, s miután 1795. június 15-én a nagyteremben az esteli imádság után indulatos beszédben elbúcsúzott társaitól, elhagyta a kollégiumot, melynek törvényszéke ekkor bizonyítvány nélkül való elbocsátásra ítélte.

Sárospatakon[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az 179596. tanévet a sárospataki kollégiumban töltötte, de itt Kövy Sándor sem volt képes vele a jogtudományt megkedveltetni, úgyhogy rendetlenül látogatta az előadásokat. A költészet régi szeretete foglalta el egészen. Tanulságos és kedvderítő társasága a lelkes ifjúság központjává tették. Sárospatakot a közvizsgálat előtt hagyta el, és a német nyelv tanulása céljából Lőcsére igyekezett; azonban szeptember 3-án már Bicskén volt Fejér megyében, ahol utóbb is gyakran tartózkodott Kovács Sámuel iskolarektornál.

Pozsonyban és Komáromban[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az országgyűlés megnyíltával Pozsonyba ment, ahol heves részt vett a franciák elleni elkeseredésben, és kiadta a Diétai Magyar Múzsa című lapot, mely keddenként, utóbb kétszer hetenként az országgyűlés bevégeztéig tizenegy számban jelent meg. Weber könyvnyomtató nem volt rábírható a munkáinak további kiadására, ezért elhagyta az év végén Pozsonyt.

"A Diétai Magyar Múzsa, mely az ország gyűlése alkalmatosságával hazánk fő és nemes rendeinek udvarlásokra kiadódott, már egészen felszabadúlt a sajtó alól. Áll tizenegy árkusból: békötve árúltatik minden nevezetesebb városokban a könyvkötő és nyomtató uraknál. Rózsaszínű nyomtatott és metszett fedélbe vagyon: írópapiroson 30 krajcár, nyomtatón pedig 24 krajcár. Akik a diétakor előre fizettek 1 rénes forintot: azoknak a jövő tavasszal kiadandó Nyájas Múzsából ingyen fogok szolgálni. Amely munkákat pedig 1794-ben megígértem, azokat és azóta készűlt írásaimat, mihelyt módom lesz a kőltségben, azonnal ki fogom adni. Bizonyos vagyok benne, hogy azon felséges, főtisztelendő, méltóságos és tekintetes előfizető rendekhez még többen is találkoznak, akik a Diétai Múzsát elősegélleni méltóztatnak. Minden előfizető, vagy magokat typografus Wéber úrnál jelentő uraknak és asszonyságoknak tisztelt neveik a Múzsa tizenegyedik darabjának a végén ki fognak nyomtatódni. Ezen jelentésem mellett magamat édes hazámnak szolgálatjára feláldozván, nemes nemzetemért élni és halni kívánok. Csokonai Mihály, maga kezével. Pozsonyból, dec. 15-én (1796)"
– Csokonai Vitéz Mihály: Jelentés a Diétai Magyar Múzsáról és a Nyájas Múzsáról

Komáromba utazott, hol 1797. április 26-án tartotta a megye a fölkelő gyűlését; itt írta a fölkelésre buzdító verseit, és ez év nyarán itt ismerkedett meg Fábián Juliánna költőnő által Vajda Pál komáromi kereskedőnek Julianna nevű leányával, aki iránt ifjúsága egész hevével szerelemre gyúlt; ekkor születtek nagyrészt Lillát dicsőítő dalai, szerelemvalló levele, melyben Lillát (Vajda Juliannát) nyilatkozásra kéri, október 21. felelete a Lilla kedvező válaszára. E boldog élet kilenc hónapig tartott, mint Csokonai búcsúzó levelében maga mondja, amikor a kilátás nélküli viszony Lillának férjhez adásával megszakadt. (Első férje Lévai István 1840. június 1-jén halt el 76. évében. „Lilla áldott hamvainak”, aki 1855. február 15-én meghalt és 78 évet élt, második férje Végh Mihály hetényi református esperes emelt emléket.)

Csokonai-emlékmű Debrecenben

Somogyban[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Komáromi viszonya idején, úgy látszik, többnyire Kovács Sámuel barátjánál Bicskén tartózkodott, honnét gyakran ellátogatott Komáromba is, amely várost 1798 márciusának végén hagyta el. Azután Keszthelyre ment, fölkereste Kiss Bálintot, egykori tanulótársát, akkori csököli segédlelkészt, majd átrándult barátjához Szokolay Dániel somogyi esküdthöz Hedrahelyre; innét Kaposvárra ment s visszatértében Nagybajomban Pálóczi Horváth Ádámot, a Hunniás íróját kereste föl, aki bemutatta a költőt sógorának, Sárközy Istvánnak Somogy megye alispánjának és a csurgói gimnázium segédgondnokának, aki Kazinczyval levelezett. Sárközy magánál marasztotta a költőt, ki 1798 júniusának végétől 1799 májusának végéig ott tartózkodott; itt érte a kitüntetés, hogy az Erdélyi Nyelvművelő Társaság a tagjai közé választotta, amit 1798. augusztus 4-én kelt levelében köszönt meg. Ezalatt a csurgói gimnáziumnál egy segédtanári állás volt betöltendő, s azt Sárközy közbenjárására Csokonai nyerte el. 1799. június 2-án a költő értesítette Sárközyt, hogy a tanítást egy hete elkezdette, s tanításával a hazát és tudományt akarja szolgálni. Már ekkor értette a görög, latin, német, francia és olasz nyelvet, utóbbival már korábban foglalkozott, és Metastasióból sokat fordított; de mégis mindenek fölött lelkesítette a magyar nyelv; már korán levelezésben állott Kazinczyval, Földi Jánossal, Pálóczi Horváth Ádámmal és másokkal. Az 179899. tanévben a felső osztályokat tanította, és növendékei számára „A magyar versirásról közönségesen” s „Magyar költészettan” című munkákat írta. 1799 augusztusának közepe táján előadatta tanítványaival a „Pofók vagy Cultura” (kézirata a Magyar Tudományos Akadémia kézirattárában) és szeptember 24-én a Karnyóné című vígjátékait. Azonban itt sem tartotta meg szigorúan a tanórákat, és a tanév alatt megfordult Bajomban[1], Korpádon[2] és Csökölyön. 1799 telén hagyta el Csurgót, és 1800. májusban Somogyot. Útját Szigetvárnak vette, ahol pár napig időzött Festetics Lajos grófnál; egyúttal megnézte a várromot, Zrínyi hőstettének helyét; majd átkelt a Dunán és a Bácskán át Kecskemét felé tartott; Karcagon hosszabb ideig pihenve, érkezett végre Debrecenbe édesanyjához.

Újra Debrecenben[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Otthon elvonultan s kizárólag az irodalomnak élt, de innen is kirándult néha a barátaihoz. 1801-ben Sárospatakon volt Rozgonyinál, július 13-án Regmecen a két héttel előbb kiszabadult Kazinczynál, ismét pataki közvizsgálaton, Hangácson és Igar(?)-on, ahol augusztusig munkáinak tisztázásával foglalkozott, melynek végeztével feljött Pestre, hogy azokat a cenzúrán keresztül vigye és kinyomassa. A téli évszakra Debrecenbe ment, ahol csak kevés hetet töltött, mire munkái érdekében újra Pestre utazott. Komáromban is tartózkodott 1802 februárjában. Folyamodott a Magyar Hírmondó szerkesztőségéért, majd írnokságért a Széchényi könyvtárnál; de hiába. Gyengélkedő egészsége hazatérésre késztette, s a nagyváradi fürdőket kereste fel, ahol ugyanakkor Kazinczy is időzött. Innét hazatért, de kevéssel azután, június 11-én a nagy debreceni tűzvészben lakóháza is elpusztult.

1804. április 10-én indult Nagyváradra Rhédei Lajosné temetésére: Ott megfázott és súlyos tüdőgyulladás érte, amit akkoriban még nem tudtak kezelni. E temetésre lázas sietséggel készített és személyesen szavalt búcsúztató verseivel (A lélek halhatatlansága) aratta utolsó költői diadalát. Április 22-én hazautazott. Betegsége mindinkább rosszabbra fordult, tüdőgyulladásba esett, s a sorvadás magával vitte a sírba: 1805. január 28-án elhunyt; éppen mikor verses munkáinak kiadása már szépen megindult.

Művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A közönség 1783-ban olvasta először nevét a Magyar Hírmondóban, amely utóbb gyakran hozta verseit (különösen 1801–1803-ban); a kassai Magyar Múzeumban több műve jelent meg névtelenül; Kármán József Urániája (1794) hét darabját közölte, szintén névtelenül. A szerény ifjú Kazinczy sürgetései ellenére is (akivel 1792 óta levelezett), nem lépett még ekkor ki a nagyközönség elé.

  1. Serkentés a nemes magyarokhoz a mostani országgyűléskor. Cantata. Pozsony, 1796. (Weber Simon Péter német eredetijével együtt. Zenéje Toszt Ferencztől)
  2. Diétai Magyar Múzsa. U. ott, 1796. (November 1-jéig összesen 11 száma jelent meg és egymaga állította ki részint kész, részint akkori események által előidézett iránykölteményekből)
  3. A nemes magyarságnak felülésére. T. n. Komárom vármegye rendeinek készítette és Várbogyai Csepy Zsigmond urnak s hites társának Készely Klára asszonynak segedelmekkel kiadta ápr. 26. 1797. Komárom
  4. A haza templomának örömnapja. Nagym. gr. Széchenyi Ferencz ő exjának a ns. Somogy vármegye főispáni székébe júl. 4. 1798. lett beiktatására. Bécs, 1798.
  5. A szépség ereje a bajnoki sziven. Debrecen, 1800. (Borbély Gábor kapitány és Vay Zsanetta kisasszony mennyegzője alkalmatosságával)
  6. A tavasz. Irta Kleist, ford. Cs. V. M. Hozzájárulnak Kleistnak némely apróbb darabjai. Komárom, 1802. (2. kiadás. N.-Várad, 1797.)
  7. Oda m. Rhédey Lajos cs. kir. kamaráshoz. Somsich Lázár után latinból (Bécs, 1802. M. Hirmondó mellett)
  8. Oda m. gróf Festetics Györgyhöz. (U. ott, 1802. M. Hirmondó mellett)
  9. Amaryllis. Idyllium Schraud kir. tanácsosné halálára. Pest, 1803.
  10. A pillangóhoz egy óda, muzsikáját készítette Haydn úr; A szemrehányás, egy dal, a muzsikáját készítette Stipa úr. Bécs, 1803. (Megjelent 1806.)
  11. Dorottya, vagy is a dámák diadalma a fársángon. Furcsa vitézi versezet IV könyvben. Nagy-Várad és Vácz, 1804. (2. kiadás. Nagy-Várad, 1808. Ism. Szépirod. Figyelő 1861. Salamon Ferencz és Irod. Tanulm. 3. kiadás. Bpest, 1875. Olcsó Könyvtár 1.)
  12. Halotti versek. Melyeket néh. mélt. kohányi Kátsándy Therézia aszszony, Kis-Rhédei Rhédei Lajos úr házas-társának eltemetésekor tartatott tisztesség tételre készített és el is mondott 1804. április 15. Nagy-Váradon.

Halála után megjelent munkái[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Lilla, érzékeny dalok III könyvben. Nagy-Várad, 1805. (2. kiadás. U. ott, 1808. 3. kiadás. Bpest, 1877. Olcsó Könyvtár 42.)
  2. Ódák, két könyvben. N.-Várad, 1805. (2. kiadás. U. ott, 1809. 3. kiadás. Bpest, 1879. Olcsó Könyvtár 65.)
  3. Alkalmatosságra irt versek. N.-Várad, 1806.
  4. A pásztorkirály. Énekes pásztorjáték 3 felv., szerz. Metastasio Péter. U. ott, 1806.
  5. Galatea, szerz. Metastasio Péter. U. ott, 1806.
  6. Amintas. Tassónak eredeti meséje. Olaszból. U. ott, 1806.
  7. Csokonai Vitéz Mihály poétai munkái. Kiadta Márton József. Bécs, 1813. Négy kötet
  8. Csokonai Vitéz Mihály nevezetesebb poétai munkái. Kiadta Márton József. U. ott, 1816. Két kötet, arczk. és életrajzzal
  9. Csokonai Vitéz Mihály élete s még eddig ki nem adott munkái. Domby Márton által. Pest, 1817.
  10. Anthologia Csokonai Vitéz Mihály munkáiból. Kassa, 1836. arczk. (Zsebkönyvtár I. és II. kötete)
  11. Csokonai Mihály minden munkái. A szerző saját kéziratai s az első kiadásokhoz gondosan egyengetve, számos kiadatlanokkal bővítve, jegyzésekkel világosítva s életrajzzal bevezetve kiadta dr. Schedel Ferencz. Pest, 1844. (Helyesebben 1843–46. Nemzeti Könyvtár II. 2–10. füzet. Összes kiadott és kiadatlan munkáinak repertóriumával)
  12. Csokonai Vitéz Mihály munkái. Közli Kelemföldy. Lipcse; 1843–45. Három kötet.
  13. Csokonai válogatott munkái. Kéziratok s eredeti kiadások alapján Toldy Ferencz által. Pest, 1864. Három kötet. Arczk.
  14. Csokonai Vitéz Mihály válogatott versei. Budapest, 1873. (Kis-Nemzeti Muzeum 21. 2. kiadás. U. ott, 1874. Magyar Remekirók 6.)
  15. Békaegérharcz. Irta Homér. Általöltöztette a Blumauer módja szerént. (1791.) U. ott, 1881. (Olcsó K. 124.)

Munkáit halála után, 1817-ben nagyon szigorúan és nem egészen elfogulatlanul bírálta meg Kölcsey, de nagy tehetségét mindig elismerte, s indítványozta, hogy közadakozásból sírkő emeltessék neki. Erre többek között azt akarta vésetni: «Arcádiában éltem én is»; a miért a debreczeniek, kik Arcádiának olyan magyarázatát találták valahol, hogy az «jó marhalegelő volt, kivált szamarak számára,» nagyon megnehezteltek és ebből keletkezett az ún. Árkádia-per

Hátrahagyott és kiadatlan verseiből közöltek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Zsebkönyv (1821.), Szépliteraturai Ajándék (1823–24), a Hon (1871. 269. sz.), Főv. Lapok (1871. A magánossághoz c. és 1876. 295. sz. Vályi Klárához írt két verses levelét Beőthy Zsolt közölte. Helyreigazítás. Egyet. Philol. Közlöny 1878.), nagyváradi Szabadság (1878. 226. sz. Egy gőgös leányhoz c.), a Figyelő (X. k. 1881. Ányos Lajos gyűjteményéből tízet, XVI. A pesti dicsőség c., XIX. Mi a csók? közli Kabos Ede és Kanyaró F. megjegyzése, X. XI. Abafi saját gyűjteményéből tizenhetet), M. Salon (1884. Márton napi gunár panasza c.), Arad és Vidéke (1884. 237. sz. Ősz c.), M. Szemle (1890. egyet.), Debreczeni Ellenőr (1890. 224. sz. Hencse, Hencse… kezdettel) és irataiból: Koszorú (1884. II. 45. Mi a csók?)

Levelei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1795. aug. 18. (Hon 1871. 269. sz.), Lillához, Komárom 1798. márcz. 12. (Vasárnapi Ujság 1857. 38. sz., Hölgyfutár 1857. 216. sz.), Arankához Nagy-Bajom, Somogy 1798. aug. 4. (Uj M. Muzeum 1858. I. 394. l., Reform 1872. 190. sz., Vasárn. Ujság 1872. 19. sz.), bizáki Puky Istvánhoz, Debreczen, 1799. márcz. 16. Pest, 1801. szept. 26., Debreczen, 1803. aug. 17. (Ország-Világ II. 1881. 274. l.), tanügyi levele, Csurgó 1799. jún. 25. (M. Paedag. Szemle 1882. 346. l.), Kazinczy Ferenczhez 1801. júl. 11. Bagamér, 1802. decz. 26. és az év végén vagy 1803. elején. Debreczen, 1803. febr. 20., (Kazinczy Levelezése I. 434. 538. 541. l., M. Szépirodalmi Szemle 1847. I. 21. 22. sz.), 1801. júl. 19. (Hortobágy 1865. 19. sz.), Pap Szász Józsefhez, Debreczen 1802. jún. 15. (Rozsnyói Hiradó 1881. 28. sz.), az 1802. debreczeni nagy tűzvész alkalmából (Vasárn. Ujság 1871. 33. sz.), Engel Jánoshoz, Debreczen 1803. ápr. 27. (Akadémiai Értesítő 1855. 1. sz.), dr. Sándorffy Józsefhez, Debreczen, 1804. jan. 3. (Delejtű 1859. 94. sz.), Debreczen, 1804. jún. 3. (Vasárn. Ujság 1871. 46. sz.), Obernyik Józsefhez, Debreczen, 1804. decz. 4. (Figyelő IX. 1880.), utolsó levele Papp József, Erős Gábor és Pethes Dávid tógátus barátihoz. Debreczen, 1804. decz. 10. (Főv. Lapok 1871. 235 sz. Igazmondó 1871. 42. sz.)

Kéziratai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kéziratai nagyrészt a debreceni református kollégium könyvtárában vannak azonban több kézirata őríztetik még a Magyar Tudományos Akadémián és a Nemzeti Múzeumi könyvtárban is vannak levelei Nagy Gáborhoz 1794–1804. tizenhét darab, egy jótevőjéhez (Gáspár Pálhoz) 1795; Hála éneke gróf Széchenyi Ferenczhez; verse Földy János halálára 1802; Az Istenek osztozása, Militat omnis amans, A pásztor király cz. 3 felv. énekes játék másolata s egyéb kisebb költemények (részben saját kézirata 1794–1803-ig, részben másolatok 1809-ből); Végbucsú Rózsitól és Rózsi bucsúzálogai 1803; verses levele Mátyási Józsefhez, Pest, 1795. máj. 10. (Közölve a M. Könyv-Szemlében 1891. 11. l.)

Emlékezete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Arcképét Csokonai élete utolsó felében Erőss Gábor barátja metszette rézbe, testvére Erőss János rajza alapján. Az Erőss Gábor rézmetszete után készült az acélmetszet Friedrich Arnold Brockhaus-nál Lipcsében, mely a Toldy által kiadott Válogatott Munkái mellett jelent meg 1864-ben. Erőss János rajza alapján Friedrich John is készített rézmetszetet (pontozó modorú portrét) 1816-ban,[3] amely alapján Ferenczy István Rómában carrarai fehér márványból készítette el Csokonai mellszobrát, melyet 1822 végén küldött el a nádornak, hogy az Debrecenbe szállíttassa, ahol 1823. március 11-én a könyvtár termében üveg gúla alatt helyeztek el. A debreceni temetőben 1836. augusztus elején a költő tisztelői négyszegű kőalapon 80 mázsa vasból öntött gúla alakú emléket állítottak hamvai fölé. (Síremléke megjelent két rajzlapon a Regélő mellett 1836-ban és Debrecenben 1866-ban.) 1860. szeptember 29-én Kulini Nagy Benő azon kis ház falába (Darabos utca 993. sz.), hol a költő lakott és meghalt, márványlapot tétetett be e fölírással: Csokonai Vitéz Mihály lak- és halálozás-helye. Szobrát Izsó Miklós készítette el, melyet a kollégium előtti téren 1871. október 11-én lepleztek le nagy ünnepélyességgel. Ekkor Imre Sándor emlékbeszédet tartott, Szász Károly pályanyertes ódáját szavalta el. (Megjelent Debreczen, 1871.; újra kiadatott, midőn a hazai írók és művészek 1884. július 6-én a szobrot megkoszorúzták.) 1887. október 27-én Csurgón volt Csokonai-ünnepély, Aggházy Gyula által festett arcképének a gimnáziumban történt leleplezése alkalmából, melyen a Magyar Tudományos Akadémia és a Kisfaludy Társaság is képviselve volt.

Kiemelkedő alkotásai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Csokonai Vitéz Mihály portré szobra Szegeden

Csokonaival kapcsolatos irodalmi alkotások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Petőfi Sándor: Csokonai
    A vers szövege
  • Csathó Kálmán: Földiekkel játszó égi tünemény (Unikornis Kiadó, Budapest, 2002) ISBN 963427443 9
  • Horgas Béla: Csokonai Vitéz Mihály - A költői pálya, Versek (Garabonciás Könyvkiadó, Budapest, 1988) ISBN 963 7407 03 0

Bibliográfia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Domby Márton : Csokonai élete és kortársak emlékezései Csokonairól - Sajtó alá rendezte és a jegyzeteket írta Vargha Balázs (Magvető Könyvkiadó, Budapest, 1955)
  • Csokonai emlékek - Összeállította és jegyzeteket írta Vargha Balázs (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1960)
  • Pukánszkyné Kádár Jolán: A drámaíró Csokonai (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1956)

Képgaléria[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Nagy- vagy Kisbajom
  2. Nagy- vagy Kiskorpád
  3. Kazinczy: Kedveskedő, 1824. III. kötet 72.; Vö.: Rózsa György: Kazinczy a műbíráló = Ars Hungarica 1981/2. 204

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A magyar Wikiforrásban további forrásszövegek találhatóak
Wikiquote-logo.svg
A magyar Wikidézetben további idézetek találhatóak
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Csokonai Vitéz Mihály témájú médiaállományokat.

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]