Vörösmarty Béla

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Vörösmarty Béla

Vörösmarty Béla (Pest, 1844. április 23.Budapest, 1904. október 9.) igazságügyi államtitkár, a Kúria másodelnöke.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Vörösmarty Mihály és Csajághy Laura fia, testvérei Ilona, a későbbi Széll Kálmánné és Erzsébet. Apja halála után Deák Ferenc lett gyámjuk. Középiskolai és jogi egyetemi tanulmányait Budapesten végezte, majd 1868-ban bíróként kezdte működését a budapesti királyi törvényszéknél. 1876-ban a budapesti királyi tábla bírája lett, 1887-ben a Kúria bírája lett, majd 1892-ben a királyi tábla tanácselnöke lett. 1895-ben Erdélyi Sándor igazságügy-miniszterré nevezett ki, Vörösmarty pedig az Ő győri királyi tábla elnöki székébe került, 1895-től Erdélyi mellett dolgozott államtitkárként. Államtitkársági működése alatt szavazta meg az országgyűlés a büntető eljárási törvénykönyvet és az esküdtszéki eljárásról szóló törvényt. 1899 és 1901 között nyitra-zsámbokrét országgyűlési képviselő volt, 1901-ben Czorda Bódogot követte a Kúria másodelnöki tisztében.

Csajághy Laura, Vörösmarty Mihályné, Vörösmarty Béla és Széllné Vörösmarty Ilona sírja Budapesten. Kerepesi temető: B. 316.

Származása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]