Justh Zsigmond
Justh Zsigmond (Puszta-Szentetornya, 1863. február 16. – Cannes, Franciaország, 1894. október 9.), magyar író.
Életrajza [szerkesztés]
Budapesten kezdte tanulmányait és külföldi főiskolákon: Kielben, Zürichben, Párizsban folytatta és fejezte be. Eleinte nemzetgazdasági tanulmányokra készült, de Taine-nek, a világhírű francia esztétikusnak tanácsára a szépirodalomnak szentelte magát.
Jelentékeny talentuma Párizs nagyvilági légkörében, a francia szépirodalmi áramlatok közvetlen hatása alatt fejlődött; általában kiterjedt baráti összeköttetései voltak a francia politikai, társadalmi, irodalmi és művészeti világ kitűnőségeivel; négy telet töltött Párizsban, ahol a szalonok kedvelt látogatója volt, és szenttornyai kastélyában gyakran látta ő is vendégül a hazai és külföldi szellemi élet számos nevezetes alakját.
Első művei: Páris elemei, Káprázatok (Budapest 1887); Művész-szerelem (regény, Budapest 1888); némiképp egyénisége rovására éreztetik a nyugati, különösen a naturalisztikus hatást. Elemző erejével nemsokára az alföldi népélet felé fordult, melynek mai sajátos életét és tipikus alakjait nagy szeretettel rajzolta, így a gányót, a nazarénust stb.
A puszta könyve (Budapest 1891); Gányó Julcsa (1893) s a Delelő sok eredeti impresszióval alkotott irodalmi életképek, Justh legjelesebb művei; tárgyuk népies, de tárgyalásuk nem naiv, hanem modern, analizáló, s érdeme, hogy a paraszt-társadalom erkölcsi oldalával és mélyebb kérdéseivel foglalkozik.
Tervezett egy regényciklust A kiválás genezise címmel, melybe filozófiáját kívánta belefoglalni; ennek volt tagja a Gányó Julcsa és szintén 1893-ban megjelent Pénz legendája, mely utóbbi a magyar arisztokráciát festi, és utolsó regénye a Fuimus (1894).
Tüdőbaja, mely ellen hol Olaszországban, hol Indiában, hol a francia rivierán keresett menedéket, megölte; Szentetornyán temették el.
Érdekes és nem sikertelen kísérlete volt, hogy birtokán paraszt-színházat állított, melyben a néppel magyar népszínműveket, továbbá klasszikus drámákat, Shakespeare és Molière darabokat adatott elő; a betanítást maga vezette. Korai halála irodalmunkat egy nemes és finom és még fejlődésben levő szellemtől fosztotta meg, melyben azonban több volt az észlelő és elemző képesség, mint a művészi alkotó erő.
Nevét ma vasútmegálló őrzi: a Kiskunfélegyháza–Szentes–Orosháza-vasútvonalon Gádoros és Szentetornya között található Justhmajor megállóhely.
Forrás [szerkesztés]
- Bokor József (szerk.). A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET Kft. ISBN 963 85923 2 X (1998)
Külső hivatkozások [szerkesztés]
- Életrajz, MEK
- Justh Zsigmond: A pénz legendája. Gányó Julcsa. Fuimus (MEK)
- Justh Zsigmond: A pénz legendája. Gányó Julcsa (Magyar regényírók képes kiadása) (MEK)
- Justh Zsigmond: Fuimus (Magyar regényírók képes kiadása) (MEK)
- Justh Zsigmond naplója és levelei – válogatta és az utószót írta: Kozocsa Sándor – Szépirodalmi Kiadó, Budapest, 1977, 794 o. (MEK) – ISBN 963-15-0982-6 – Hozzáférés ideje: 2012. május 27. 18:00
- Justh Zsigmond naplója (EPA)
- A magyar irodalom arcképcsarnoka : Justh Zsigmond (MEK)
- A magyar irodalom története : Justh Zsigmond (1863-1894) (MEK)
