Jókai Mór

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jókai Mór
Jókai Mór-Ellinger.jpg
Jókai Mór Ellinger Ede fotóján
Élete
Született 1825. február 18.
Komárom
Elhunyt 1904. május 5. (79 évesen)
Budapest
Nemzetiség magyar
Felesége Laborfalvi Róza (1848–1886)
Nagy Bella (1899–1904)
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok) regény
Irodalmi irányzat romantika
Első műve Hétköznapok
Fontosabb művei A kőszívű ember fiai
Az arany ember
Egy magyar nábob
Kárpáthy Zoltán
Szegény gazdagok
Fekete gyémántok
És mégis mozog a föld!
Jókai Mór aláírása.jpg
Jókai Mór aláírása
Az eredeti neve: Dr. Ásvay Jókay Móric
Jókai Mór
Jókai Mór díszmagyarban.jpg
Jókai Mór díszmagyarban

Született 1825. február 18.
Komárom
Elhunyt 1904. május 5. (79 évesen)
Budapest
Párt Határozati Párt
(1861)
Balközép Párt
(1865–1875)
Szabadelvű Párt
(1875–1904)
Választókerület Siklós
(1861, 1865–1868)
Terézváros (Pest város)
(1868–1872)
Dárda
(1872–1875)
Józsefváros (Budapest)
(1875–1878)
Erzsébetváros (Erdély)
(1878–1881)
Illyefalva
(1881–1884)
Kassa
(1884–1892)
Oravica
(1892–1896)

Foglalkozás író, politikus
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Jókai Mór témájú médiaállományokat.
Édesanyja (Jókai festménye után, 1843)

Ásvai Jókai Móric (Komárom, 1825. február 18.Budapest, Erzsébetváros, 1904. május 5.[1]) regényíró, a „nagy magyar mesemondó”, országgyűlési képviselő, főrendiházi tag, a Magyar Tudományos Akadémia igazgató-tanácsának tagja, a Szent István-rend lovagja, a Kisfaludy Társaság tagja, a Petőfi Társaság elnöke, a Dugonics Társaság tiszteletbeli tagja.

Életpályája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Családja, felmenői[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egyik névadó ági felmenője, Jókay Mihály I. Lipót király alatt Esztergom várában volt zászlótartó, a vár vívásánál fölfedezvén, hogy a tüzérek meg vannak vesztegetve, maga irányzott egy ágyút és úgy célzott, hogy a vár alatt táborozó törökök közül egy pasának a karját szakítsa le a golyó. Érdemeiért 1668. február 5-én címeres nemeslevelet nyert.

Jókai Mór Komáromban kisbirtokos református nemesi értelmiségi családban született, ásvai Jókay József ügyvéd (1781–1837) és banai Pulay Mária gyermekeként 1825. február 18-án. Rá két nappal, február 20-án keresztelték meg. Édesapja elszegényedett nemes volt; miután a földjeit kénytelen volt eladni, ügyvéd lett. Barátja volt az irodalomnak (amint maga írja: „tisztelettel, még pedig különös tisztelettel viseltetem hazánknak minden jelesebb poétai lélekkel ékeskedő fiai eránt”); maga is írt időtöltésből verseket, összeírogatott más szerzőktől érdekes dolgokat; ügyes rajzoló és festő is volt és jegyzeteit találóan illusztrálta. 1812. augusztus 14-én lépett házasságra Pulay Máriával. A családnak Móric volt az ötödik gyermeke (két bátyja még csecsemőként meghalt).

Neve[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jókay Móricz néven anyakönyvezték.[2] Egy anekdota szerint írótársa, Tóth Lőrinc címzett először egy levelet „Jókay Mór úrnak”, amin Jókai kezdetben bosszankodott, s frappáns válaszul ő maga is „Tóth Lőr úrnak” címezte leveleit. Később Petőfi noszogatására kezdte az irodalmi életben a Jókay Mór nevet használni. 1848. március 15. után nevében az y-t i-re cserélte, ezzel is jelezte, hogy nem akar élni a nemesi származás előnyeivel, így legismertebb regényei már Jókai Mór néven jelentek meg.

Tanulóévei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Elemi iskoláit 1831-ben Komáromban kezdte meg, 1832-ben már ugyanott a református középiskolában a gimnáziumi declinisták sorába lépett és 1833-ban conjugista lett; mind a két osztályban Keresztesi Barsi József volt a tanára. 1834-35-ben grammatista volt Sörös Lajos tanár keze alatt. A kis Móricban korán jelentkezett az erős képzelődés. Ennek tulajdonítható ideges félénksége, ami egyebek között abban nyilvánult meg, hogy rettegett a nagy szakállú zsidóktól, a kutyáktól és különösen attól, hogy élve eltemetik. Szülei nem eresztették el a háztól, pajtásai nemigen voltak, magában, bizarr játékokkal szeretett mulatni. Nagy hatást gyakorolt lelkére édesapja, aki barátja volt az irodalomnak, színészetnek és maga is írogatott időtöltésből verseket, rajzolgatott, festett, mesélt az 1809-es nemzeti felkelésről, amelyben részt vett; valamint édesanyja, aki jeles adomázó volt. Mindezen hajlamokat tehát Jókai a szüleitől örökölte. Kilenc éves korában megjelent két verse nyomtatásban (egy rímes rébusz a Regélő 1834. 70. számában, és egy négysoros vers A város bolondjáról a Helmeczy Társalkodójában 1834. 54. számában), melyeket Tóth Lőrinc vitt magával Pestre és ott adatta ki.

1835-ben Pozsonyba adták cserébe Zsigmondy Sámuel ágostai evangélikus líceumi tanárhoz, a német nyelvet tanulni. Tobias Gottfried Schröer volt a tanára, aki az akkori idők szelleme szerint szigorúan óvta az ifjakat a magyar beszédtől és irodalomtól. Jókai a német nyelven kívül jól megtanult latinul és a görögbe is belekezdett – kitűnő tanuló volt. 1837-ben hazatértekor már halálos betegen találta szeretett atyját és még abban az évben el is vesztette. A fájdalom ágyba döntötte az ifjút és méltán féltették életét. Hálával emlékezik a költő „áldott jó Eszter nénjére”, aki őt ápolta, s ennek köszönhető, hogy életben maradt. Gimnáziumi tanulmányait szülővárosában folytatta. Tanárai közül nagy szeretettel és hálával emlékezik meg Vály Ferencről, aki később sógorává lett. Úgy jellemzi őt, mint puritán szigorúságú, sokoldalú, tudományosan képzett férfiút és jeles tanárt. Tőle tanult meg Jókai három év alatt franciául, angolul és olaszul; az ő vezetése alatt készítette retorikai (1837-38) és poetikai (1838-39) feladatait. Jókainak télen-nyáron mindennap reggel öt órakor ott kellett lennie tanítója írószobájában és ezt úgy megszokta, hogy idős korában is reggel hat órakor kelt fel és 10 órára elvégezte írnivalóját. 1839-40-ben a logikai évfolyamot ugyancsak a komáromi református középiskolában végezte Vály vezetése alatt. A II. bölcseleti osztályra, melyet akkor fizikának neveztek, az 1841-42. iskolai évre a pápai református iskolába küldte őt édesanyja, ahol végül az érettségit letette. Jeles tanárai voltak, köztük a természettudós Tarczy Lajos, aki egyébként az irodalmi foglalkozásban is vezetője volt az ifjúságnak. A szerencsés véletlen több tehetséges kortárssal, többek közt Kerkapoly Károllyal, Petrich Somával, Kozma Sándorral és Petőfi Sándorral hozta össze; utóbbival szoros barátságot kötött.

Jókai 11 tantárgyból mind a két félévben csupa jeles osztályzatot kapott és az elsők között volt poétaként is. Volt ugyanis az iskolában egy önképző-társulat, melynek tagjai hetenkénti üléseiken a beadott irodalmi műveket bírálták, s amit elfogadtak, azt a szerzők felolvasták és saját kezűleg az érdemkönyvbe iktatták. 1841. november 21-én érdemkönyvbe írásra ítélték: Mi az? c. lírai költeményét, majd 1842-ben Az istenítélet c. elbeszélését. Írt még számos lírai művet, 1842. július 26-án pedig egy arany jutalmat nyert Tűz és víz c. elbeszélésével.

Írói pályafutásának kezdete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jókai Mór

Erős és gyakori mellfájás kínozta, meg volt arról győződve, hogy tüdővésze van. Az iskolai év bevégeztével, augusztus 21-e után hazament. Petőfi és Orlay pár nappal azután szintén elhagyták Pápát és Komáromnak kerültek, hogy Jókait meglátogassák; az anya szívesen fogadta és csak három nap múlva bocsátotta el őket. Levegőváltozásra lévén szüksége, anyja Kecskemétre küldte őt jogot tanulni. Ezen alföldi város testére, lelkére egyaránt üdvösen hatott. „Itt lett belőlem ember! Itt lett belőlem magyar író”, mondja visszaemlékezésében ő maga. Mellbaja teljesen megszűnt, szervezete megerősödött. Megismerte az igazi magyar népéletet, a népjellemet, a puszták világát. Kecskeméten a visszatért életkedv elég változatossá tette napjait. A sugárzó szemű, szőke, választékos modorú ifjú meg is tudta magát kedveltetni a diákság körében. Szorgalmasan tanult, de volt ideje színielőadásokat rendezni, bennük játszani, rajzolni és festeni; sőt, kisdiákokat is tanított rajzolni. Itt írta a Zsidó Fiút, 1842-ben. A darabot pályázatra szánták, idegen kéz kellett hogy megírja. Petőfi mint színész 1843. január közepén Kecskemétre került és felkereste Jókait. A színészköltő sanyarú helyzetben volt, Jókai arra kérte őt, másolja le drámáját, gondolván, hogy majd tisztességes honoráriumot ad neki. Petőfi örömmel tette meg a baráti szolgálatot; a honoráriumot azonban nem fogadta el. Jókai tehát azzal fejezte ki háláját, hogy lefestette barátját olaj-miniatűrben, violaszín sárga gombos frakkban. Petőfi nagyon megörült a képnek és később is szívesen mutogatta azt pesti barátainak. (Ekkor festette bankházi Ács Pál arcképét is, mely a kecskeméti főiskola birtokában van). Jókai március 8-án nyújtotta be darabját a Magyar Tudományos Akadémiához és október 31-én dicséretben részesült (a pályadíjat Obernyik Főúr és pór c. drámája nyerte el.)[3]

Április elején elkísérte Petőfit Pestre és együtt ment vele Frankenburg lakására. A jogi tanulmányok befejezése után egy évig bojtár volt Asztalos István komáromi ügyvédnél, azután mint jurátus Molnár József irodájába jutott Pesten. Javadalmazása a szálláson kívül 6 forint egy hónapra. Petőfi már ekkor Pesten lakott és ünnepelt költő volt. Örömmel fogadta Jókait és büszkén mutatta be fiatal írótársainak, akik az Életképekben megjelent Nepean sziget után ismerték. Ekkor írta Petőfi Jókai Mórhoz c. költeményét, mely a Pesti Divatlapban (1845. II. 37. sz. dec. 11.) jelent meg.

Orlai Petrich Soma: Petőfi Sándor (1840-es évek)

1845-ben a nyári hónapokat Komáromban, édesanyja körében töltötte; a társaságot kerülve rendesen kora reggel ment ki szigeti kertjükbe és késő este tért haza; ott készült az ügyvédi szakvizsgára és írta a Hétköznapok c. regényét. Olykor ellátogatott Orbán Gábor városi rajztanárhoz, ahol olajba festett egy várat.[4] Az 1845-46-os telet ismét Pesten töltötte, többnyire Petőfi Sándor, Lisznyai Damó Kálmán, Czakó Zsigmond, Pákh Albert, Vahot Imre és Tompa Mihály tartozott a társaságukhoz. 1846-ban ügyvédi oklevelet szerzett és egy pert is szerencsésen megnyert.

De az ügyvédi pályával csakhamar szakított. 1846-ban, első regényének, a Hétköznapoknak a sikere után az írásnak szentelte életét. Eszménye, az irodalom, vonzotta őt ellenállhatatlanul. Amikor megismerkedett Victor Hugo és főképpen Eugène Sue műveivel, természeti hajlandósága és e példák egyenesen arra utaltak, hogy ő is ebben a költői formában és szellemben próbálja meg erejét; egymást követték a lapokban elbeszélései és regényszemelvényei. 1846-ban Frankenburg lapjánál vállalt állást, a színházi rovatot vezetve, nemsokára azonban Helmeczy jelenkoránál az újdonságok rovatának vezetését vette át és itt működött három hónapig.

1846 tavaszán Petőfi ösztönzésére a fiatal írói nemzedék legkiválóbb tagjai állást foglaltak a kiadók és szerkesztők ellen. Ígéretet tettek egymásnak, hogy egy évig semmiféle lapba nem írnak, hanem maguk fognak lapot alapítani, mely az ő irányukat képviseli. Tízen voltak az új irány hívei: Petőfi Sándor, Pálffi Albert, Degré Alajos, Obernyik Károly, Pákh Albert, Bérczy Károly, Tompa Mihály, Kerényi Frigyes, Lisznyai Damó Kálmán és Jókai Mór; mindnyájan a francia iskola tanítványai voltak. A kormány ismerte embereit, semmi sem volt tehát természetesebb, mint hogy a Tízek Társasága nem kapott engedélyt lap kiadására. Frankenburg felszólította őket, hogy dolgozzanak lapjába. Félévi szünet után a társak felmentették egymást a fogadalom alól, és Obernyiket kivéve mindnyájan elfogadták a meghívást. Jókai eleinte a Pesti Füzeteket, majd annak betiltása után a társaság új lapját, az Életképeket szerkesztette, dolgozatai tetemesen fokozták a lap népszerűségét. 1847 közepén Frankenburg az udvari kancelláriánál kapván hivatalt, Bécsbe költözött. Lapjának szerkesztését Jókainak adta át. Petőfi is ekkor tért Pestre (június 14-én) utazásából; Jókai naponta találkozott vele, szövetkeztek a lap érdekében; megnyerték Arany Jánost, Tompa Mihályt és többeket munkatársaknak.

Az 1848-49-es forradalom idején[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Petőfi nejével 1847. november 4-én megérkezvén Pestre, a Dohány utca 373. sz. alatti Schiller-ház első emeletére költözött; e lakás előszobából és három utcai szobából állott, melyeknek egyikét, melynek a konyhán át külön bejárata volt, Jókainak adták ki (itt laktak együtt 1848. június 12-ig, amikor is a két barát összezördült, a költő elköltözött tőlük). A közös ebédet az Aranysasból hozatták, bort egyikőjük sem ivott; az esték beszélgetéssel teltek el, tea mellett. 1848. március 14-én az ellenzéki kör közgyűlést tartott, melyen az ifjúság, köztük Jókai is, elhatározta, hogy a reformokat 12 pont alakjában a királyhoz fölterjesztik.

Este a Pilvax-kávéházban értesültek a március 13-i bécsi forradalomról. Ekkor már elhatározta az ifjúság, hogy a 12 pont érdekében nem peticionálni, hanem megadásukat követelni fogja. Másnap, március 15-én Petőfi az ifjak kávéházába (Pilvax) ment, onnan Vasvári Pállal és Bulyovszky Gyulával pedig Jókaihoz. Itt a négy ifjú megegyezett a sajtó felszabadításában. Jókai és Bulyovszky proklamációt szerkesztettek a 12 ponthoz. A proklamáció elkészülvén, megindultak; mintegy 8 óra volt, amikor az ifjak kávéházába értek. Itt Jókai szólt, felolvasta a proklamációt és a 12 pontot. Az Újvilág (ma Semmelweis) utcai orvosi egyetemhez érvén, beszóltak a tantermekbe, az ifjak az udvarra tódultak, ahol Jókai székre állva, még egyszer felolvasta a proklamációt és Petőfi elszavalta a Nemzeti dalt. Az ifjak vállalkozása magával ragadta a tömeget, mely zajosan követte őket a mérnöki egyetem felé. Jókai ismét felolvasta a proklamációt és Petőfivel újból elszavaltatták a Nemzeti dalt. Ezután a Landerer és Heckenast-féle nyomdához indultak, a Hatvani utcai[5] Horváth-házba. A proklamációt és a Nemzeti dalt kinyomatták. Ezalatt Jókai jelentette a történteket a népnek. Fél 12 tájt a szabad sajtó első termékeit, a 12 pontot és a Nemzeti dalt, Irinyi József mutatta be a népnek és ezresével osztották szét. Délután a Nemzeti Múzeum terén népgyűlés volt és innen a városház tanácskozó termébe tódult a nép, ahol többek közt Jókai is beszélt a nép nevében és erre a polgármester Szepessy Ferenc társaival együtt kijelentette csatlakozásukat és aláírta a 12 pontot. Rögtön választottak egy rendre ügyelő választmányt, melynek másnap Jókai is tagja lett. Budán Táncsics Mihályt, a rab írót kiszabadították és a Nemzeti Színházhoz vitték. Itt közkívánatra a Bánk bánt adták elő, a sokaság beözönlésére felbomlott az előadás, a zenekar a Rákóczi-indulót harsogta; a közönség a Marseillaise-t követelte; majd Egressy a Nemzeti dalt szavalta el; annak eskütartalmú szavait a nép utána dörögte. Vasvári, Irinyi, Petőfi hiába csillapították a tömeget a nézőtérről, az még zajosabban követelt. Ekkor Jókainak az a gondolata támadt, hogy felmegy a színpadra és onnan szól a néphez, és csakugyan felrohant. Ott találta Laborfalvi Rózát, a nagy drámai művésznőt Gertrúd királyné szerepében, aki saját nemzeti színű kokárdáját tűzte mellére. Így felékesítve, egyébként „térdig sárosan (egész nap esett az eső), karbonári köpönyegben, behorpadt cilindere mellett óriási veres tollal, oldalán jurátus karddal”, lépett a közönség elé. Meghallgatták és a nép lecsendesedett: lelkesülten, de szépen, rendesen oszlott szét. Jókai a további eseményekben is folyvást részt vett; nemcsak gyűléseken, demonstrációkban, a nemzetőrségben, hanem lapjában is teljes lélekkel szolgálta a szent ügyet.

Jókainé Laborfalvi Róza egy 1848-as, Barabás Miklós készítette litográfián

Az Életképek szinte politikai lappá alakultak át. Mint igazi demokrata, nevének nemesi y-ját i-re cserélte fel. A nemzeti politikát cikkekkel, a Charivari rovatban zseniális elmésséggel támogatta; április 30-tól Petőfivel együtt szerkesztették a lapot, melynek mottója lett: Egyenlőség, szabadság, testvériség. Jókai természeténél fogva mérsékeltebb volt világszabadságért rajongó barátjánál, de ez ellenállhatatlanul ragadta magával. Ahogy Petőfi az augusztus 21-i szavazásnál Vörösmartyt is a kormány mellett hallotta szavazni, azonnal megírta költeményét Vörösmartyhoz, melyben szenvedélyesen elítéli az emberben a költőt; barátai tiltakoztak annak kiadása ellen. Amikor azonban Jókai Laborfalvi Rózával augusztus 29-én történt esküvője előtt néhány napra eltávozott a fővárosból; Petőfi augusztus 27-én mégis kiadta a költeményt az Életképekben. Jókai szerkesztői nyilatkozatban rosszallta Petőfi eljárását, aki erre kíméletlen rangú ellen-nyilatkozatban felelt, hálátlansággal vádolta őt, tiltakozott a leckéztetés ellen és végül kijelentette, hogy a kiadónál felmondta a szerkesztést. Ezzel köztük a barátság örökre felbomlott és Petőfi ez időtől kezdve egykori barátjával megszakított minden érintkezést. Egyébként ez már elébb hidegséggé változott amiatt, hogy Petőfi nem helyeselte Jókai házasságát és okait Jókai anyjának is megírta, aki szintén ellene volt fia nősülésének, mégpedig, mint Jókai sejteti, éppen eme beavatkozás miatt. A házasság komoly felzúdulást váltott ki mind családja, mind barátai körében, mivel az akkor már ismert és sikeres színésznő idősebb volt Jókainál és volt egy házasságon kívüli gyermeke (Benke Róza) is.

1849-ben, Buda bevétele után, egy lakoma alkalmával találkozott utoljára Petőfivel. Jókai ott felköszöntötte azokat, akik ezután fognak meghalni a hazáért. Erre Petőfi, elbúsulva a halál sejtelmétől, oda lépett hozzá és így szólt: „Köszönöm, hogy én értem is ittál”.

1848. szeptember 24-én Kossuth engedélyt kapott az országgyűléstől, hogy az Alföldön népfelkelést szervezzen. Az ifjúságból többen csatlakoztak hozzá, köztük Egressy Gábor, Csernátoni Lajos és Jókai Mór mintegy testőrségképen, esetleg, hogy ha kimerülne, felváltsák a beszédben. Kossuth elfogadta Rózsa Sándor folyamodását bűnbocsánatért és a kegyelmet Jókai vitte meg a fogolynak. A bécsi forradalom kitörése után, október elején Kossuth Jókait és Csernátonit küldte Bécsbe, hogy a felkelőket segítségre szólítsák. Az Életképek befejezvén pályafutását, Jókai készséggel fogadta Landerer és Heckenast meghívását, hogy újévkor a kormányhivatalba lépő Csengery helyett a Pesti Hírlap szerkesztését elvállalja; már december 3-án közölte programját, melynek lényege «Magyarhon független egységének biztosítása». Bécs megfékezése után az osztrák hadsereg Pest ellen kezdett nyomulni; december 30-án a főváros lakossága a Gellért-hegy alatt hatalmas sáncokat emelt; több ezren dolgoztak a sáncokon rangkülönbség nélkül, férfiak és nők, köztük Jókai is nejével.

A móri csata után, 1849. január 1-jén ők is Debrecenbe menekültek. Itt is hírlapírással tartotta fenn magát; február 22-én megindította az Esti Lapokat, melyet az alkotmányos irány független képviseletére alapított a radikálisok főorgánuma, a Március Tizenötödike ellen. Április 14-én az országgyűlés egyhangúlag mondotta ki a trónfosztást, Jókai is radikálissá lett és már előbb (április 3-án) a köztársaság mellett nyilatkozott. Amint honvédjeink Buda várát bevették, a kormány és az országgyűlés Pestre költözött. Jókai is ott adta ki az Esti Lapokat és a Pesti Hírlap szerkesztését is átvette. Mind a két lapnak egyedüli törekvése a haza védelmére való buzdítás volt. A kormány egy hónap múlva azonban az osztrák és orosz hadak előrenyomulása miatt Szegedre, onnan pedig Aradra tette székhelyét. Jókai is követte azt mindkét helyre. A világosi katasztrófa után menekülését Rákóczy János, Kossuth rokona és titkára intézte, aki kocsit, lovat vett, felöltözött kocsisnak, felvette Jókait utasnak és vakmerően keresztülhajtott a szembe jövő orosz táboron. Gyulán találkozott ismét nejével és vele együtt menekült tovább a borsodi Bükk rengetegeibe. Tardonán, az erdős hegység elrejtett völgyi falujában, Csányi Béni földbirtokosnál húzta meg magát és itt élt, leginkább festéssel foglalkozva, ötödfél hónapig. Ezt az időszakot meséli el az Egy bujdosó naplója című műve. Jókainénak sikerült egy Klapka-féle komáromi menlevelet szereznie, Jókai Mór, mint Klapka György által kinevezett honvédhadnagy számára kiállítva és amelyet Szathmáry Zsigmond (Szigligeti testvére) honvédkapitány kézbesített. Élete így meg volt mentve, de az óvatosság nem volt felesleges. Pestre csak később, Kovács János neve alatt Miskolcon szerzett útlevéllel tért vissza, s még itt is több hónapig részint neje lakásán, részint a budai hegyekben Adliczer vendéglőjében rejtőzött.

Az 1850-es évek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az irodalom férfiaival szemben a katonai kormány kíméletes volt; azonban örökké szégyen marad, hogy egy magyar közvádló, Hegyesi 34 írót, köztük Jókait is halálra jelölt ki; de egy másik tisztességes államügyész, Kossalkó János, terjedelmes emlékiratban megvédte őket, kimutatván, hogy az irodalom nem vezette a forradalmat, csupán visszhangja volt a közérzésnek. Így volt lehetséges, hogy az 1850-es irodalmi művek közt Jókai (Sajó álnév alatt) munkái is megjelenhettek, elébb a Szilágyi Sándor által szerkesztett Magyar Emléklapok, Pesti Röpívek és Magyar Irók füzeteiben.

Az 1850-es években Jókai egyike volt azoknak az íróknak, akik tollukkal a nemzetmentés nagy ügyének tettek halhatatlan szolgálatot, s többet e téren nem tett nála senki. A közélet sorompói le voltak eresztve, Jókait semmi sem vonta el az irodalomtól, kizárólag annak élhetett, s ekkor jutott el dicsősége és hatása tetőpontjára. 1851-ben élénkebb irodalmi élet kezdődött, Jókai munkatársként támogatta az új szépirodalmi lapokat, és már saját neve alatt dolgozgatott Vahot Imrével szövetkezve, akinek Remény című folyóiratába írt és félévig szerkesztőtársa volt. Minthogy lapszerkesztésre nem kapott engedélyt, 1853-54-ben a Festetics Leó gróf alapította Délibábnak lett főmunkatársa és névtelenül szerkesztette is a lapot, melybe sokat írt. 1854-től Jókai tevékenységét jó részben az akkor megindult Vasárnapi Ujságnak szentelte, s amelynek eszmeisége is Jókaié volt, de szerkesztője nem lehetett, tehát főmunkatársa maradt. Jókai már ekkor igen népszerű volt a magyar irodalomban. A Hölgyfutár már 1854-ben megírta, hogy Jókai eddig 45 kötetet írt 611 ívvel. Erdélyi János egyik legtanultabb, legönállóbb és igen lelkiismeretes esztétikusunk, a Pesti Naplóban (1855. II. 108. sz.) Egy századnegyed a magyar szépirodalomból c. szemlét tartván az újabb regényirodalom felett, Jókaival is foglalkozott és e rövid mondatba foglalja észrevételét: „Jókai Mór inkább élvezendő, mint ítélendő”.

Nagyon sok regényt írt és az 1850-es években hatalmas népszerűségre tett szert. Ez volt a legtermékenyebb időszaka; ezáltal ő lett az első magyar író, aki honoráriumaiból nagypolgári színvonalon élhetett.

Mindaddig keveset utazott; regényeinek érdekében 1853 májusa elején meglátogatta Erdélyt (ekkor járt ott először) és ott több hetet töltött el. Január 4-én érkezett Kolozsvárra (azután 1871. április 1-jén nejével együtt már ismét ott volt; 1874. február 18-tól március 4-ig Prágában és Berlinben, ahol Bismarckot is meglátogatta, 1876. április 9-én Felső-Olaszországba utazott és ott két hetet töltött, hogy Egy az Isten c. regényéhez tanulmányokat folytasson; augusztus 12-én erdélyi útjából visszatérve, Teleki Sándor grófhoz rándult ki Koltóra, innen Nagybányára. 1879 augusztusára esik vágvölgyi utazása, 1881. január 4-én érkezett a székelyekhez, 1883-ban tanulmányutat tett Lőcsén, Betléren és egyebütt is Gömör megyében, 1886. április 28-án egy napot töltött Boszniában a doboj-sziminhani vasút megnyitásánál.) Feleségét is többször elkísérte fellépéseire, 1857. szeptember 3-án Jókai nyitóbeszédével és Laborfalvi Róza vendégjátékával nyílt meg a Miskolci Nemzeti Színház. Ugyanebben az időszakban derült fény tüdő- és szívbajaira.

1856. március 13-án halt meg édesanyja Komáromban, 66 éves korában. 1856-ban alapította a Nagy Tükör c. humorisztikus képes folyóiratot és azután 1858. augusztus 21-én az első humorisztikus hetilapot, az Üstököst. Nagy érdemei vannak a magyar néphumor összegyűjtése körül és ő nyújtott először tért a humoros rajzművészetnek. Amint az összbirodalom kudarcai után a nemzet ismét felszólalhatott eltiport jogai mellett és megtagadott alkotmányáért, Jókai a politika terén is buzgó munkásságot fejtett ki. A Magyar Tudományos Akadémia 1858. december 15-én választotta levelező tagjai sorába (1861. december 20-án rendes tag lett és 1883. május 17-én tiszteletbeli, 1892. május 5-én igazgató tag); a Kisfaludy Társaság 1860. július 15-én szintén tagjává választotta.

Politikai pályafutása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1861-ben Siklós városának képviselője lett a Teleki-féle Határozati Párt színeiben. Az 1861. évi országgyűlésen mint a siklósi kerület képviselője, a határozati párthoz csatlakozott, május 24-én mondott szűzbeszédet. Későbbi politikai pályáján is megnyerő volt az ő kedélyes, társalgásszerű előadása és nála is érvényesültek Cicero szavai, hogy: „édes és hasznos néha a tréfa és elmésség". Az ő humora az orátori formában is mindig elbájolónak bizonyult, és bármennyire is népszerűtlen volt az ügy, melyért síkra szállt, az esztétikai siker mindig biztosítva volt számára.

Parókai Jókai Mór. Politikai karíkatúra, Borsszem Jankó, 167. szám (1871)[6]

1856-ban útnak indította a Nagy Tükör c. lapot. 1858-tól a Magyar Sajtónak volt főmunkatársa, s 1862-ben szerkesztését is átvette; minthogy azonban e lap nem mozoghatott elég szabadon, 1863-ban maga alapította A Hon c. nagy politikai napilapot. Jókai és Zichy Nándor gróf akkor még a perszonálunión alapuló állami önállóságért küzdöttek. Alig állott fenn a Hon öt hétig, abban február 7-én Zichy Nándor gróf Alapkérdéseink c. cikke alkalmul szolgált Pálffy Móric helytartónak, hogy a sajtót megfélemlítse; perbe fogták a szerkesztőt is, meg az írót is; február 17-én a katonai törvényszék meghozta az ítéletet; csendháborítás címén Jókait egy évi nehéz börtönre, vasban, nemessége és 1000 forint biztosíték elvesztésére, Zichy Nándort szintén egy évi nehéz börtönre vasban, továbbá grófi és kamarási méltósága elvesztésére ítélte. Április 23-án Jókai (pár hétre rá Zichy Nándor is) a budai József-kaszárnya kazamatájába vonultak be, fogságukat letöltendő. Parancsnokuk Haymerle kapitány, a későbbi külügyminiszter öccse, igen elnéző volt a foglyok iránt; a bilincs helyett félnapra terjedő svábhegyi kirándulás, olvasás, írás, lukulluszi lakmározások váltogatták egymást és egy hónap múlva ő felsége kegyelméből visszanyerték szabadságukat.

1865-ben Jókai ismét a siklósi kerület mandátumával jelent meg az országgyűlésen. 1867 után is előkelő tagja volt a balközépnek, benső barátja s híve Tisza Kálmánnak. 1869-ben a budapest-terézvárosi kerületben megbuktatta Gorove István minisztert; 1872-ben azonban kisebbségben maradt ugyanott Radocza János deákpárti jelölt ellenében. Ekkor a dárdai választókerület tisztelte meg őt bizalmával. 1875-ben Jókai a balközépi párt kebelében a fúzió érdekében felszólalt, miután az idők tanulságai meggyőzték arról, hogy a Deák Ferenc által teremtett alapon biztosan áll Magyarország független államisága s ezentúl mint az új Szabadelvű Párt tagja vett részt a törvényhozásban és dolgozott mint újságíró. (Az 1875-78-as országgyűlésen a budapest-józsefvárosi, 1878-81-ben az erdélyi erzsébetvárosi, 1881-84-ben az illyefalvi kerület, 1884-96-ra a Krassó-Szörény megye oravicai kerületében választatott meg és 1896-ban Karcagon kisebbségben maradt). Később a Szabadelvű Pártot is otthagyta. A Hont 1882-ig szerkesztette, amikor lapja a Csernátoni Ellenőrjével összeolvadt és belőlük Nemzet címmel új kormánypárti lap lett. Ennek Jókai kezdettől fogva főszerkesztője volt, majd megszűnése után utódjának, a Magyar Nemzetnek maradt haláláig a névleges főszerkesztője. Még 1867-ben alapította az Igazmondó c. politikai néplapot, melyet 1879-ig szerkesztett. Az Üstököstől 1880-ban vonult vissza.

Idős kora[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jókai és Laborfalvi Róza egy 1873-as fényképen
Jókai Mór egyik kézzel írott levele 1893-ból

1886. november 20-án vesztette el nejét, Laborfalvi Rózát, s ettől kezdve fogadott leánya (Laborfalvi Róza unokája), Jókai Róza (Benke Róza leánya) házában élt, aki Feszty Árpád festőművész felesége volt. Felesége halála után Olaszországban keresett vigaszt.

Jókai költészete a haza határain túl is hódított és terjesztette a magyar név becsületét Európa minden népe között. A külföldi kritika a legnagyobb elismeréssel szólt humoráról, a magyar népéletet és társadalmat festő alkotásairól. Bírta a munkát, mert örömét találta benne; életmódja juttatott reá időt. Gyermekkorától fogva minden nap hajnalban kelt fel és dolgozott tíz óráig; azután jöttek, mint maga mondta: a «nobile officiumok». Egy nyomtatott ívet is megírt egyhuzamban. Egyszerre több munkán dolgozott, és egyik fáradságát úgy pihente ki, hogy másra tért át. Volt súlyos beteg is, vért hányt, de ő ebben az állapotban is írt. Egyébiránt egészséges szervezete volt; tornázott, kitűnően lőtt és vívott. Két párbaja volt mint szerkesztőnek: az egyik karddal Bulyovszky Gyulával, a másik pisztollyal Pulszky Ferenccel; amaz az ellenfél megsebesülésével, emez minden baj nélkül végződött. Művészi ügyessége nemcsak a rajzolásban és festésben tűnt ki, hanem a műfaragásban is. Senkitől sem tanulta, de pompás dolgokat csinált fából, elefántcsontból. Fogságában felesége mellképét faragta ki hársfából meglepő hűséggel. Mint igazi költő rajongott a természetért. 1853-ban a Svábhegyen megvett egy több holdas üres telket. Ebből a sivár helyből gyönyörű kertet, szőlőt csinált ő maga, házat épített és egész kis gazdaságot rendezett be rajta. A gyümölcstermesztés egyik szenvedélye; a siker e téren büszkesége. Hosszú évekig élvezte zavartalanul az idilli magány boldogságát, mindaddig, míg erdős, regényes szomszédságát szőlőheggyé nem alakították. Ekkor a kocsmai kurjongatás kezdte felverni a tájék csendjét és ő fájó szívvel bár megvált egy időre a drága tanyától. Balatonfüreden vett villát és ott töltötte a nyarat egészen neje haláláig. Ekkor eladta a nyaralót és az azóta megváltozott svábhegyi viszonyok ismét lehetővé tették, hogy az ő régi kedves helyére vonuljon vissza, ahová a főváros zajából az ő módja szerint pihenni, azaz dolgozni menekült.

Jókai kertje a Svábhegyen

Állandó fővárosi lakása a Bajza utcában veje Feszty Árpád festőművész villájában, szerető rokonok közt volt. A természettudományokat behatóan tanulmányozta; mint botanikus jóval többre vitte a dilettánsnál. Különös szeretettel foglalkozott a tengeri csigákkal, melyekből ritka szép és értékes gyűjteménye volt. Különben természettudományi ismereteit kamatoztatta nem egy regényében. Számos kitüntetés közt, uralkodói kegyekben is nagy mértékben részesült. A királyné a koronázás idején gyönyörűséggel olvasta műveit és érdeklődött a költő személye iránt is. Jókai Deák Ferenctől tudta meg ezt és 1869-ben megjelent regényét, a Szerelem bolondjait személyesen nyújtotta át őfelségének. 1876-ban a királytól a Szent István-rend kiskeresztjét kapta. 1885-ben Rudolf trónörökössel ismerkedett össze. Ekkor indult meg ugyanis Az osztrák-magyar monarchia írásban és képben c. vállalkozás; a trónörökös Jókait bízta meg a magyar kiadás szerkesztésével és ez a munka gyakrabban hozta őt érintkezésbe a nagyra hivatott fejedelmi sarjjal. A királyfi váratlan halála mélyen lesújtotta, s kegyeletének méltó kifejezést adott az Akadémiában fölötte május 5-én tartott beszédében. A felső-baranyai református egyházkerület 1862-ben világi elnökké választotta; 1867. január 5-én a Concordia jótékonysági egylet dísztagjául választotta; a Petőfi Társaságnak megalakulása (1876. január 1.) óta elnöke volt; 1879-ben a bécsi egyetemen fennálló osztrák-német olvasó-kör dísztagjául választotta; 1881. augusztus 20-án Komáromban szülőházát emléktáblával jelölték meg (később azt a házat is hol 1826-tól 1841-ig növekedett).

A magyar közélet, irodalom és társadalom megújuló ovációval ünnepelte a költő 50. és 60. születésnapját, de különösen az egész nemzet lelkes részvételével ünnepelték meg 50 éves írói jubileumát. 1894. január 6-án József főherceg védnöksége alatt alakult meg az ünnepet rendező bizottság. Jókait ez alkalommal a kitüntetések egész özönével halmozták el. Őfelsége a király elismerését és jókívánságait miniszteri ellenjegyzéssel a hivatalos lap közölte. A királyné, Stefánia özvegy trónörökösné, József főherceg, a bolgár fejedelem üdvözlő leveleket intéztek hozzá. A szerb király február 7-én a Szent Száva-rend nagy keresztjét küldte meg neki; a budapesti Királyi Magyar Tudományegyetem február 19-én tiszteletbeli bölcsészdoktorrá avatta. A városok, Budapest székesfővárossal élükön, díszpolgárukká választották; az irodalmi, tudományos, közművelődési és egyéb testületek, kormány, törvényhatóságok és városok díszoklevelekkel és üdvözlő iratokkal tüntették ki. Magyar hölgyek, művészek, különféle társulatok értékes ajándékokkal, albumokkal árasztották el. Az ünnep maradandó emlékéül létesítették összes műveinek nemzeti díszkiadását, mely magában foglalja összes szépirodalmi munkáit 100 nagy kötetben. A nagy szabású vállalkozás, melyre 200 forintjával hirdettek előfizetést, a legnagyobb sikerrel járt; a föltételezett 1000 előfizetőnél jóval több gyűlt össze, a számuk csakhamar 6000-re nőtt, mire 60 kötet megjelent. Ezáltal a rendezőbizottság a jubileum napján átadhatta a költőnek az előfizetési összeg felét, 100 000 forintot mint nemzeti tiszteletdíjat. A sorozat végül 1898-ban zárult, a századik kötettel.

1894. április 1-jén, Kossuth Lajos temetésén gyászbeszédet mondott. A Sárga rózsa c. művével elnyerte a Péczely-díjat.

1895-ben a sovinizmus és a háborús uszítás ellen mondott beszédet az Interparlamentáris Unió brüsszeli kongresszusán, mely egyben öregkori békebarát tevékenységének csúcspontját is jelentette.

Nagy Bella, házasságkötésük évében

1896-ban a karcagi választásokon megbukott, 1897-ben Ferenc József főrendiházi taggá nevezte ki.

Jókai és neje, Nagy Bella 1899-ben, olaszországi nászútjuk során készült fényképen. Jókai a képről a következő tréfás megjegyzést tette: „A nápolyi fényképész ugyancsak becsületes ember volt; engem húsz évvel fiatalabbá tett, nőmet tízzel öregbítette s így harmincz évvel közelebb hozott egymáshoz”[7]

Jókai viszonya Benke Róza lányával időközben megromlott, mert az idős író 1899. szeptember 16-án Budapesten, a Terézvárosban feleségül vette az akkor húszesztendős Nagy Bellát.[8] Az eseményt a közvélemény is óriási felháborodással fogadta. A pár nem törődött a támadásokkal, elköltöztek Fesztyéktől, majd számos külföldi utazáson vettek részt. Bécsen át utaztak Olaszországba, nászútjukról Nápolyban készült az említett és mellékelt fényképfelvétel.

Jókai töretlen lendülettel írta regényeit, mint Az én életem regénye, A mi lengyelünk, Ahol a pénz nem isten (amelyhez János Szalvátor főherceg adta az ihletet) vagy A börtön virága, bár ezek színvonala már nem érte el a korábbi remekművekét.

Az ünnepelt írófejedelem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1900. május 28-án feleségével, Bellával közösen útnak indult, hogy ellátogassanak a párizsi világkiállításra, a francia írók is fogadták Jókait. 1901-02 telén feleségével Abbáziában jártak.

1902 októberében Jókai és felesége Kolozsvárra látogatott, mivel hivatalosak voltak a Mátyás-szobor leleplezési ceremóniájára. Somogyi Károly, a nagyváradi színház igazgatója is értesült az utazásról és Budapestre ment, hogy személyesen kérje meg Jókait: látogasson el színházába, ahol az ő tiszteletére fog előadást rendezni. Meg is állapodtak, hogy a visszaúton Nagyváradon is megállnak.

Kolozsvár népe nagy ünnepséggel és ujjongással fogadta az írót, amikor a város díszhintóján végighaladt az utcákon. Tiszteletére még aznap este fáklyás zenét adott az ifjúság. Díszvendégként volt jelen 1902. október 12-én Mátyás király szobrának felavatásán.

1902. október 13-14-én tartózkodott Jókai és neje Nagyváradon. Miután a vonatjuk befutott az állomásra, itt is lelkes fogadtatásban volt részük. Este a színházban a Szigetvári vértanúk volt műsoron, az előadást követően bankettet is tartottak. Számos embert mutattak be az írónak, köztük egy ifjú költő is volt, Ady Endre. Másnap Jókai és felesége kocsira szálltak, és ellátogattak Püspökfürdőre, majd ezután következett a búcsúzkodás. Ekkor Jókai megcsókolta Ady Endrét, és ezeket a szavakat intézte hozzá: „Amit rólam írtál, a mélyen érző igazi költő írása volt. Meg fogom őrizni írásodat s az emlékedet is halálomig.”

Utolsó útja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Végrendeletem.

Én, alulírott dr. Jókai Mór a mai napon a következő végrendeletet teszem: Lelkemet Istennek, poraimat az anyaföldnek ajánlva, teljesen ép elmével és testi jó egészségben, minden külső kényszerítés vagy befolyás nélkül vagyonomról eképen intézkedem elhunytom esetére: Miután fogadott leányomat, Feszty Árpádné Jókai Rózát az őt megillető köteles részen túl is már életemben kielégítettem, különben is részéről életemben sok keserűséget szenvedtem: annál fogva elhalálozásom esetére minden ingó és ingatlan vagyonom és járandóságom öröklésére nézve, általános és egyetlen örökösömmé szeretett feleségemet, dr. Jókai Mórné, született Grósz Bellát nevezem ki. Ezen végrendeletemet saját kezűleg írtam és aláírtam.
Kelt Budapesten, 1903. február 20-án.

Dr. Jókai Mór

Az író és neje Nizzába indult, ez volt utolsó közös útjuk, amely közel fél évig tartott. A városban 1903. november 21-től
1904. április 17-ig tartózkodtak, a mellkasi fájdalmakra panaszkodó Jókaira gyógyító hatással volt a tenger, a látvány és a klíma. Nagy Bella így írt az ott-tartózkodásukról: „Az uramnak olyan jót tett a múlt télen az Adria, hogy azt gondoltuk, most hosszabb időt fogunk ott tölteni... Voltak párizsi ismerőseink, akik a telet mindig Nizzában töltötték, azoknál érdeklődtünk, s a vége az lett, hogy elindultunk ismét háztartással telelni Nizzába. Előbb a Grand Hotelban szálltunk meg, és onnan indultam egy párizsi barátnőmmel háznézőbe. Találtunk egy szép házat a tengerparti Promenade des Anglais 67. szám alatt. A ház nagyon kényelmesen volt berendezve, minden szobában volt kandalló. És az uram nagy élvezettel szokta nézni a lángoló fahasábokat...” A Magyar Nemzet 1904. január 16-i száma közölte a nizzai élményeket Jókai egy jó barátjának küldött levelében: „Soha életemben ilyen boldog karácsonyt nem ünnepeltem meg, mint az idén Nizzában. Meleg napsugártól, még melegesebb szeretettől körülsugározva, családom körében töltöttem az öröm-árasztó ünnepet. Nem lakom bűzös penzióban; hanem egy előkelő palotában, melynek egész emeletét bérlem. Azt a nőm választotta ki, gondos utánjárás mellett a város legdíszesebb pontján, a Promenade des Anglais mentén, a tengerparton. Kényelmes otthont kívánt nekem teremteni, ahol testem-lelkem megújulhat. Itt mindent megtalálok, ami az úri komforthoz kívánatos... Én minden este azzal az imádsággal hajtom fejemet álomra s azzal ébredek fel: „Adjon az én Istenem Atyám az én szeretett nőmnek, Bellának s az én hazámnak, Magyarországnak boldog jövendőt!” Jókai Nizzában is ugyanazon napirend szerint dolgozott mint otthon: hajnalban kelt és délelőtt tíz óráig írt. Fiatalkori barátjával, a Nizzában lakó Türr Istvánnal is sok délutánt töltött együtt, régi emlékekről beszélgettek.

Jókai nizzai üdüléséből Kun Árpád a csodagyerek címmel küldött cikket a kilencesztendős hegedűvirtuóz játékáról a Magyar Nemzet c. lapnak, amit a Vasárnapi Újság 1904. április 17-i száma is átvett. Jókainak utolsó írását, A férj kabátja c. elbeszélését a Vasárnapi Újság közölte már az író halála után, 1904. május 29-én. Mikszáth Kálmán a következőket írta erről: „Ez volt egyszersmind utolsó novellája, mert két nagyobb regénybe kezdett, melyeknek egyikéből negyven oldal maradt, a másikból egy oldal.” Nagy Bella így írt férje utolsó heteiről: „Jókai nagyon jól érezte magát Nizzában. Napfényes időben mindig nyitott ablaknál dolgozott, ahonnan látta a tengert... Ismerősök, akik Jókait régebbről ismerték, és Nizzában is találkoztak vele, nem győzték dicsérni rugalmas frissességét és napbarnította arcszínét. Ezerkilencszázhárom novemberétől ezerkilencszáznégy áprilisáig voltunk Nizzában, s Jókai olyan jól érezte magát, hogy elhatározta, hogy ezután minden telet Nizzában fogunk tölteni. Amikor Bertiesné 1904 áprilisában búcsú-összejövetelt adott tiszteletünkre, egy pohárköszöntőt valaki azzal fejezett be, hogy viszontlátásra jövő évben. Nem jövő évben – mondta Jókai –, hanem még az idén, mert novemberben újra itt leszünk. A sors sajnos másképp döntött...”

Halála[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Síremléke a Kerepesi temetőben

Jókai 1904 tavaszán Nizzából hazatérve megfázott. 1904. május 5-én este 9-kor annyit mondott: „Aludni akarok”. Életének 80. évében hunyt el, tüdőgyulladásban. Örök nyugalomra a Kerepesi temetőben helyezték, 1904. május 9-én, délután[9], végső nyughelyére ezrek kísérték.[10] Az író első fejfáját saját háza kapufélfájából készítették, miképpen azt végrendeletében meghagyta. 1928-ban Kismarty-Lechner Jenő és Füredi Richárd tervei alapján épült köréje impozáns síremlék.[11]

Végrendeletének kihirdetésére 1904. május 11-én került sor, a budapesti VII. kerületi járásbíróságon.

Romantika, realizmus[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Nagy Tükör, 1857. 3. Füzet
Jókai Mór szobra szülővárosában

Jókai regényeinek befogadását, értelmezését a keletkezésüktől az utóbbi évtizedekig a realista és a romantikus stílus kettőssége határozta meg. Már kortársai, Gyulai Pál és Péterfy Jenő is az angol-és francia realizmushoz viszonyítva marasztalták el Jókait. Ez az elgondolás arra épít, hogy a realizmus korszerűbb, így magasabb értékű a romantikánál. A Jókai-szakirodalmat ez a megközelítés csaknem a mai napig meghatározza, Németh G. Bélának a hetvenes években íródott áttekintő munkája is a romantikától a realizmusig tartó átmenetként írta le a 19. század második felének irodalmát. Jókai hívei ezzel az elgondolással szemben fogalmazták meg a saját érveiket, ez ellen próbálták megvédeni a szerzőt. Egy részük évtizedeken keresztül azt bizonygatta, hogy Jókai ösztönös művész, természetadta nagy mesemondó, akit nem lehet ezeknek a stílusoknak az összefüggésében megítélni (sőt, bizonyos mértékben szerintük Jókai felette áll mindenféle ítéletnek, elemzésnek), mások pedig igyekeztek minél több realista elemet kimutatni Jókai műveiben, hogy megvédjék őt a leértékeléstől. Barta János pl. azzal védte az írót, hogy igaz ugyan, hogy nem reális, amit ír, de az élettől mégsem szakad el, hiszen nála a hősök magát az életet emelik fel önmaga fölé. Az újabb értelmezések arra törekednek, hogy ne csupán a romantika és a realizmus kettősségében értelmezzék Jókai műveit, hanem új nézőpontokból vizsgálják azt, pl. a szerző iróniáján keresztül,[12] vagy a történetmondás összetettsége, többrétegűsége alapján, amely szempontokból Jókai inkább a kortárs, posztmodern irodalommal rokonítható.[13]

A romantikus jegyek

  • A romantika elsősorban a főhősök ábrázolásában mutatkozik meg: Jókai hősei vagy rosszak, vagy jók. Ez ellentétben áll a realizmus alkotásmódjával, amely szerint az ember rendkívül összetett lény, a jó és rossz tulajdonságok egyszerre találhatók meg benne, a társadalmi konvenciók, a neveltetés, a környezeti adottságok az ösztönök együttesen határozzák meg. Jókainál a hősök viszont változatlanok, és a legnehezebb szituációkból is lelkileg tisztán, romlatlanul kerülnek ki (pl. Evila a Fekete gyémántokban.)
  • A hősök általában valamilyen nagy ügyet szolgálnak, legtöbbször valamilyen nemzeti ügyet. A főszereplőkben a jó és a rossz csap össze, ami miatt a küzdelem mitikus nagyságúvá emelkedik. Sőtér István megfogalmazásában "Szentirmay Rudolf és és Abellino: Isten és ördög hatalmas párbajának részesei. (...) Jó és rossz küzdelme az egész világot áthatja Jókainál." [14]
  • Romantikus Jókaiban a nagyszabású tablók, természetképek, csatajelenetek festése is. Vonzódik a katasztrófákhoz leíráshoz, mint pl. a Kárpáthy Zoltán árvize vagy a Nincsen ördög szörnyű vonatbalesete. A kőszívű ember fiainak csatajeleneteit Sőtér István szerint olyan erős pátosz jellemzi, amit már nem lehet tovább fokozni: Jókai "a romantikus nagyzenekar minden hatását túlszárnyaló pátosszal festi alá a királyerdei ütközet képét: a magyar szabadságharc hőseit a stílus viharzó trombitaszava ünnepli." [15]
  • Romantikussá teszi Jókait a meseszerűhöz, a fantasztikushoz, a bizarrhoz, a kísértetieshez való vonzalma is.
  • A romantikára jellemző az egzotikum kedvelése, a távoli kultúrák, főleg a mesés kelet iránti vonzalom. Ez a vonzódás megtalálható Jókainál is, pl. a török világgal foglalkozó regényeiben (Janicsárok végnapjai, Török világ Magyarországon, A fehér rózsa).
Szobra a Svábhegyen

Realizmus

  • A realizmus a szakirodalom szerint Jókai anekdotizmusában és a zsánerképek rajzában (vagyis a népies életképekben) mutatkozik meg. Míg Jókai a főszereplőket erősen stilizálva rajzolja meg, addig a mellékszereplőkben egy-egy jellegzetes (legtöbbször népies) alakot mutat be, az életképekben pedig a nép környezetét, tevékenységi formáit, gondolkodásmódját mutatja be. Jókai népiessége és realizmusa ezek szerint egy tőről fakadnak. Németh G. Béla szerint ilyen szempontból Jókai ugyanazt valósította meg a prózában, amit Petőfi a lírában.[16]

Regényeinek további jellemzői[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A lőcsei fehér asszony első lapjai
  • Művészetének legszembeötlőbb jellegzetessége a cselekményesség, a fordulatos, váratlan meglepetések sokaságát tartalmazó meseszövés. Jókai ennek rendeli alá a regények és novellák többi összetevőjét, mint pl. a jellemek megrajzolását, a környezet megjelenítését. A regények cselekménye gyakran több szálon fut, és az sem ritka, hogy Jókai egy hosszabb kitérő keretében, visszamenőleg elmeséli a történetbe újonnan bekapcsolódó szereplő korábbi élettörténetét.[17] A cselekmény általában nagy időtartamot, több évet fog át, de gyakoriak az olyan regények is, amelyek egy egész életpályát mesélnek el (Mire megvénülünk; Az arany ember; A kiskirályok; Enyém, tied, övé).[18] A romantikus meseszövés jellegzetes eszközei a nagy leleplezések is, amikor „egészen más megvilágításba kerülnek az elbeszélés korábbi mozzanatai, mint eleddig láttuk őket: feltárulnak az ellenségeskedések, szenvedések titkos, az olvasótól nem ismert rugói, lehull a színlelők álarca.” [19] A fordulat épülhet arra is, hogy a szereplő csak hosszú idő után döbben rá azoknak az eseményeknek az értelmére, amelyek vele történnek.[20]
  • Szintén kivételes az a gazdagság, amit Jókai művészete a környezet, a tájak, kultúrák festése terén mutat: „Tájleírásaival végigvezet a történelmi Mo. regényes vidékein a Fertőtől a Szent Anna-tóig, az Al-Dunától a Tátráig, de azonfelül bejárja mind az öt világrészt, a jövő századot vagy akár a pliocént (Fekete gyémántok).[21]
  • Jókainak már kortársa, Gyulai Pál szemére vetette nagy hiányosságát, a főszereplők jellemének kidolgozatlanságát, sablonosságát: „Személyei nem annyira jellemrajzok, mint inkább középszerű színészek szereplései. Sajátságos, bizarr jelmezekbe öltözteti őket, erősen kitömve, vastagon kifestve. Amelyik szép, az szebbnél szebb akar lenni, a rút a rútnál rútabb, a béna bénánál bénább, a vitéz vitéznél vitézebb, a bohó bohónál bohóbb.” [22] Jókai karakterei kevéssé egyénítettek: vagy makulátlanul jók, vagy mindenestül rosszak. A pozitív hősök nem ismernek lehetetlent, bátorságuk és találékonyságuk mellett morálisan feddhetetlenek, a tudományban és művészetben egyaránt jártasak. Kárpáthy Zoltán pl. a legkevésbé sem kelti valóságos ember benyomását: alakja a regény nemes, de nagyon didaktikus alapgondolatát (a nemzeti közösségért való küzdelem fontosságát) hivatott bemutatni. Jókai regényeiből hiányzik a pszichológiai részletezés, ami meghatározó a kortárs angol és francia realizmusban. A hősök cselekvése, érzelmei, személyiségük változása nincs kellőképpen megindokolva. Gyulai egyik példája [23] erre a Szerelem bolondjai, ahol Harter Elemér elválik fiatal feleségétől, majd a válás után, amikor a nő férjhez megy egy másik férfihoz, őrülten beleszeret. Regénybeli cselekvését ez a szerelem motiválja, ám semmit nem tudunk meg arról, miért vált el a feleségétől, és mi miatt szeretett bele újra. Szintén nincs megmagyarázva a lélektani változás az Enyém, tied, övé c. regényben, ahol a főszereplő Áldorfay Ince a szabadságharc hőséből korrupt politikussá, majd fiatal nő bolondjává válik. Önarcképnek szánhatta.
  • A szakirodalom egyetért azonban abban, hogy a főalakok egysíkúsága mellett Jókai remek mellékszereplőket alkot. Ilyen feledhetetlen mellékszereplők komikus oldalon Tallérossy Zebulon A kőszívű ember fiaiból vagy az öregkorában is az anyja kicsi fiát játszó, selypítve beszélő Béni bácsi az Eppur si muove c. regényből, illetve a negatív oldalon Abellino az Egy magyar nábobból.
  • Jellemző Jókaira, hogy a regény műfaji megnevezés alatt futó művekben valójában nagyon sok műfaj jellegzetességeit keveri. Fontos szerepet játszik ezek között az anekdota: regényei gyakran anekdoták laza füzéreként állnak össze. Mikszáth is kiemelte Jókai-kötetében, hogy az alkotó hajlamos inkább a részletekre koncentrálni az egész helyett: ha egy mellékszál írásakor elragadja a fantáziája, akkor azt alaposan kidolgozza, lemondva közben a regény egész szerkezetének zártságáról, egységéről, kerekségéről. Kései korszakában jelen van a pikareszk, ahol „főhőssé válik a rokonszenves, tág lelkiismeretű csibész, kinek kacskaringós életútját csaknem teljesen végigkövetjük.” [24] (Egy hírhedett kalandor) Műveinek jelentős része történelmi regény, (pl. Erdély aranykora) Szintén megtalálható munkásságában a kalandregény is, pl. a Minden poklokon keresztül. Emellett eposzi elemekkel is gyakran találkozhatunk Jókainál. Meghatározóak a népmesei összetevők is, Sőtér István pl. arról ír, hogy A kőszívű ember fiai a népmesék alapmotívumára, épül: ilyen motívum a haldokló apa, illetve a fiúk létszáma, ami a mesék bűvös hármas száma.[25] Fried István hozzáveszi ezekhez még a titokregény műfaját is, amely a világirodalomból leginkább Dickensnél található meg, és az jellemző rá, hogy a főhős sorsának értelme, a háttérben zajló események, összefüggések értelme csak hosszú idő után világosodik meg.[26] Szilasi László hangsúlyozza ezzel kapcsolatban, hogy „a Jókai szövegeknek nincs egy autentikus műfaji modellje. Azok a műfajok, műfaji csoportok, formák és formarendszerek, amelyekkel a Jókai-szöveg építkezését ez ideig magyarázni próbálták (eposz, mítosz, utópia, népmese, népdal, anekdota, mese, életkép, história, krónika, regény, történelmi regény, irányregény, romance, önéletrajz, emlékirat, tárca, ponyva stb.) önmagukban sohasem képesek lefedni egyetlen regényszöveget sem. A jókai-szöveg olyan struktúra, amelynek egynél több középpontja van.” [27] Jókainál ezek szerint tehát meghatározó a műfaji sokszínűség, heterogenitás.
  • A szakirodalom Jókai nagy erényének tartja az életképek elevenségét, érzékletességét. Németh G. Béla szerint Jókai ezzel hasonlóan a realizmus irányába lépett tovább a romantikától, ahogyan a költészetben Petőfi is, akinél szintén gyakoriak a népies életképek.[28]
  • Jókai „általában elsőrendű művészi feladatának érzi a hangulatok, hangnemek váltogatását, és nem egy művében ilyen alapon építi fel a szerkezetet is.” [29] A pátosz (pl. a Fekete gyémántokban a bányatűzzel küzdő Berend Iván esetében), a tragikum, a szentimentalista elemek (pl. Fanny esetében az Egy magyar nábobban) és a humor, valamint az idill (Az arany ember) és az elégikus hangnem egyszerre vannak jelen műveiben.
  • Az elbeszélőnek a regényhez való viszonyáról elmondható, hogy Jókainál a mindentudó elbeszélő a jellemző, aki az eseményeken kívül áll, mintegy felülről tekint azokra. Általában egyértelműen elmondja véleményét szereplőiről, az ítéletet nem hagyj az olvasóra. „Alig készülhet rövid külső vagy belső rajz egy-egy főszereplőről anélkül, hogy abba erkölcsi minősítést kifejező, erőteljes jelző ne kerülne.” [30] Ez az elbeszélő azonban eléggé személytelen valaki, akit a valóságos, életrajzi Jókaihoz nem fűznek erős kötelékek. Ennek megfelelően majdnem minden regényében a harmadik személyű elbeszélő forma dominál, bár akadnak kivételek is [31] (pl. A tengerszemű hölgy, ahol Jókai is első szám első személyben nyilatkozik meg, és Erzsike is első személyben meséli el neki a kalandjait, ilyen a Mire megvénülünk c. regényben a Dezső naplójából való fejezetek sora, illetve a De kár megvénülni).
  • Alkotói pályájának fénykora az ötvenes évektől a hetvenes évtizedig tart. A következő negyedszázadban írott munkái nem állnak a korábbiak színvonalán: ezekben a művekben eluralkodik a kalandos elem. Ekkoriban keletkezett írásai elsősorban történelmi regények: „A nagy nemzeti törekvéseket azonban már nem éli úgy át, mint hajdanában, a história színes képeskönyvvé válik a kezében, amelyből elsősorban a kalandor jellegű alakokat és a kuriózumokat válogatja ki.” Ehhez „új korlátozó tényezőként járul a sokat-írás, amely rutinosságra, önismétlésre csábítja, sokhelyt stílusát is pongyolává és magyartalanná teszi” [32]
  • Azok között, akik hatást gyakoroltak Jókaira, leginkább Victor Hugo, Eugene Sue, Charles Dickens neve kerül elő, és valamivel ritkábban Dumas. Hugoval rokonítja a regények pátosza, a szereplők kettéosztása jókra és rosszakra, Dickens pedig a humor területén kapcsolható Jókaihoz. Idősebb korában Jules Verne is inspirációt jelentett számára, mindenekelőtt Az Egész az északi pólusig c. regényben, A jövő század regénye c. műben, illetve a Fekete gyémántok egyes részeiben.

Egyesületi, testületi tagságai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Az Athenaeum Irodalmi és Nyomdai R.-T. tagja
  • A cs. és kir. szab. triesti általános biztosító társaság központi igazgatóságának igazgató-tanácsosa
  • A Dugonics Társaság tiszteletbeli tagja
  • A Magyar Általános Takarékpénztár Részvénytársaság igazgatósága és felügyelő-bizottságának alelnöke
  • A Magyarországi Hírlapírók Nyugdíjintézetének Igazgatóságának tiszteleti, rendes és igazgatósági tagja
  • Az Otthon írók és Hírlapírók körének tiszteleti elnöke
  • A Petőfi Társaság alapítója és elnöke
  • A Révai Testvérek Irodalmi Intézet R.-T. igazgatósági elnöke
  • Concordia jótékonysági egylet dísztagja

Díjai, kitüntetései[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jókai Mór magyar emlékkártyán
  • A Szent István-rend lovagja
  • A Szent Száva-rend nagy keresztje
  • Budapest székesfőváros díszpolgára
  • Szeged szabad királyi város díszpolgára

Munkái[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jókai Mór emléktáblája Budapesten, a Dob utcában
Jókai Mór síremléke. Kismarty-Lechner Jenő és Füredy Richárd alkotása. A síremlék az író születésének századik évfordulóján kiírt pályázat után, 1928-ban készült el. A tervezésnél figyelembe vették Jókai azon kívánságát, hogy sírhantja felett ne legyen kő (Budapest, Fiumei úti temető)
  1. Hétköznapok. Regény. Pest, 1846. Két kötet. (Hartleben kiadó 350 forinttal díjazta, Ism. Irodalmi Őr II. 5. sz. Tóth Lőrincz, 2. kiadás, J. munkái. Népszerű kiadás 56-59. Pest, 1870. Németül: Lebenswirren c. ford. Wechsler Lajos, Berlin, év n.)
  2. Vadon virágai. Novellák. Pest, 1848. Két kötet. (2. czímkiadás. U. ott, 1852. kiadás. J. munkái n. k. 4. 10. 17. Fekete világ cz. elbeszéléssel. U. ott, 1857-58., 3. k. Bpest, 1873, 1878)
  3. Forradalmi és csataképek 1848. és 1849-ből Sajótól. Pest, 1850. 2. k. (Ism. P. Napló 115. sz., 2. k. J. munkái n. k. 21-23. U. ott, 1861, 3. k. 1870, U. ott. 4. k. 1883. Bpest. Németül: Pest, 1850; betiltatott és 1868-ban jelent meg czímkiadásban, Schlachtenbilder cz. 1851. Kampf- und Schlachtenbilder c., Lipcse, 1850. Angolul: ford. Szabad, Frey Imre. London, 1855, Stuart Mária, u. ott 1856. Olaszul: Turin, 1859; Fiume, 1872. Svédül: Varberg, 1876. Finnül: ford. Blomstedt Oszkár Helsingfors, 1877. az eredetiből Krohn Gyula. Porvoo, 1884)
  4. Egy bujdosó naplója. Novellák a forradalom utáni időkből. Pest, 1851 (2. kiadás. U. ott, 1865. 3. k. J. munkái n. k. 24. Bpest, 1874. Hozzá: Kurbán bég és Megölt ország. Finnül: A bujdosó naplója, ford. Blomstedt Oszkár, az Uusi Suometarban 1877. és különny.)
  5. Hangok a vihar után. Pest, 1852. 2. k. (J. újabb novellái I., II., 2. kiadás, J. munkái n. k. 1., 2., 3. U. ott, 1857. 3. k. 1870., 4. k. Bpest, 1877., 1882. Németül: A kalóz király. Drezda, 1881. Berlin, 1893. Szerbül: ford Milivoj. Pest, 1868, Fortunatus. Halle, 1885)
  6. Erdély aranykora. Regény. Pest, 1852. Két kötet. (Ismerteti Magyar Hirlap 653., 654. szám, második kiadás. U. ott, 1854, 3. k. J. munkái n. k. 18-20. U. ott, 1860, 4. k. 1874, 5. k. Bpest, 1884. Németül: ford. Rosner L., Lipcse, 1874. Berlin, 1889. Ism. Fővárosi Lapok 304. sz.)
  7. A kétszarvú ember, historiai beszély. Pest, 1852 (J. újabb novellái III., 2. k. J. munkái n. k. 11., 12. U. ott, 1858, 3. k. 1872, 4. k. Bpest, 1882, 5. k. 1891. Németül; fordította Wechsler L., Berlin, 1886. Lengyelül: Posen, 1879)
  8. Török világ Magyarországon. Regény. Pest, 1853. Három kötet. (Müller Gyula kiadó 550 frt tiszteletdíjat fizetett a szerzőnek, a gyűjteményemben levő 1852. szept. 29. kelt eredeti szerződés szerint és 1100 példányban nyomatott; 2. kiadás. U. ott, 1853, 3. k. J. munkái. n. k. 5-9. U. ott, 1858, 4. k. 1872, 5. k. Bpest, 1883, J. válogatott regényei 39-50. Pozsony, év n., Németül: ford. Chezy Vilmos, Bécs, 1855., előbb a Presseben, ford. Wechsler L. Berlin, 1884)
  9. Egy magyar nábob. Regény. Pest, 1853-54. Négy kötet. (Ism. P. Napló 1854. 35. sz., 2. kiadás. U. ott, 1858, 3. k. J. munkái n. k. 38-43. U. ott, 1868. 4. k., díszkiadás. Bpest, 1874; képes díszkiadás, szerző arczk. és Goró Lajos 62 szövegrajzával és 8 aquareljével. Bpest, 1894. Németül: ford. Dux Adolf. Pest, 1856, 1878, Berlin, 1892, Francziául: Brüssel és Páris, 1865. Oroszul: Szent-Pétervár, 1866., Finnül: ford. Achten Emmy. Helsingfors, 1872. Niilo E. Wainio. Porvoo, 1888)
  10. Janicsárok végnapjai. Regény. Pest, 1854. Két rész. Török mozgalmak 1830-ban cz. U. ott, 1854. (I. Halil Patrona 1733., II. Janicsárok végnapjai, 2. k. J. munkái n. k. I. 25., 26., II A fehér rózsa cz., 30., 31. U. ott, 1864., II. 3. k. Bpest, 1881. Németül: Die weisse Rose cz. ford. Falk Miksa. Pest, 1854., 1858. Berlin, 1884. Bécs, 1892. Szerbül: ford. Klaics Dusán. Belgrád, 1893)
  11. Erdélyi képek. Novellák. Pest, 1854. Két kötet. (2. k. J. munkái n. k. 13., 14., 16. a Carinus c. beszélylyel. U. ott, 1859, 3. k. Bpest, 1874. 1878. Francziául: ford. Karageorgevith Bozidar, Paris, 1894. Reve et vie cz.)
  12. Kárpáthy Zoltán. Regény. Pest, 1854. Négy kötet, (2. kiadás. U. ott, 1860., 3. k. J. munkái n. k. 32-37. U. ott, 1865., és díszkiadás., 1874. 5. k. 1877. U. ott., J. válogatott regényei 10-22. Pozsony, év nélkűl. Németül: fordította Glatz Ede. Pest, 1860, előbb a Pest-Ofner Zeitungban, Budapest, 1878, Lipcse, 1893. Finnül: fordította Achten Emmy, Helsingsfors. 1879, Niilo E. Wainio. Porvoo, 1890. Szerbül: ford. Popovics György. Zágráb, 1880. Horvátul: ford. Popovics György. Belgrád, 1881)
  13. A magyar nemzet története. Pest, 1854, (Ism. P. Napló 205. sz., 2. jav. és bőv. kiadás, 17 Geiger-féle képpel. 1860, 3. k. 1870. U. ott, 4. k. Bpest, 1884, II. kötet 1884, III. k. 1890. Olaszul: ford. Gauss Viktor. Fiume. 1884, Tótul: I. k. Bpest, 1886
  14. Véres könyv. Csataképek a jelenkori háborúból. Pest, 1855. Három kötet. (Ism. P. Napló 85. sz., 2. kiadás. J. munkái n. k. 68-71. U. ott, 1871)
  15. A magyar előidőkből. Pest, 1855 (Novellák, 2. kiadás, J. munkái n. k. 54., 55. U. ott, 1869)
  16. Tarka élet. Pest, 1855-56. Két kötet. (2. változatlan kiadás. U. ott, 1858. Ezen munkát a szerző maga adta ki.)
  17. Oczeánia Egy elsülyedt világrész története. Pest, 1856. Két kötet. (2. kiadás, J. munkái n. k. 94., U. ott, 1875, 3. k. 1889. Németül: Berlin, 1884, 1889)
  18. Délvirágok. Pest, 1856. Két kötet. (2. kiadás, J. munkái n. k. 64., 65. ... 3. k. 1870. U. ott.)
  19. Árnyképek. Novellák. Pest, 1856. Két kötet. (2. kiadás, J. munkái n. k. 74., 76. ... 3. k. Bpest, 1873)
  20. Szomorú napok. Regény. Pest, 1856. Két kötet. (2. kiadás, J. munkái n. k. 28., 29. 1862, 3. k. 1871. 4. k. Bpest, 1871. Németül: 1862-ben egy bécsi illustrált hírlapban; ford. Bródy Zs. Lipcse, 1874, Berlin, 1874, 1884. Lengyelül: ford. Szaniawskiéj Karolin. Varsó, 1878)
  21. A magyar nép adomái. Pest, 1856 (2. kiadás, 150 adomával bőv. kiadás. 1857, 3. k. 1867. 4. k. Jókai munkái n. k. 72., 73. A magyar nép élcze szép hegedű szóban. cz. U. ott, 1884)
  22. A legvitézebb huszár. U. ott, 1856. 15 képpel. (Vasárnapi Könyvtár I. 9.)
  23. A régi jó táblabirák. Regény. Pest, 1856. Négy kötet. (2. kiadás: J. munkái n. k. 60-63. U. ott, 1870. 3. kiadás. Bpest, 1876. Németül: Ungarische Post 1855, ford. Kárffy Titus. U. ott, 1856, Bpest 1878)
  24. Novellák. Pest, 1857. (Hazai beszély- és regénytár 1.)
  25. Népvilág. Elbeszélések. Pest, 1857. 2. köt. (2. kiadás J. munkái n. k. 120., 121., 1871. 3. k. Bpest, 1885. Finnül: A kedves atyafiak, ford. Jalava Antal. Helsingfors, 1879)
  26. Regék. Pest, 1858. Tíz képpel. (Vasárnapi Könyvtár III. 1., 2. kiadás 1858. J. munkái n. k. 15. 1859. U. ott, 3. k. Vasárn. k. Bpest, 1874. Angolul: A hadak útja, ford. Marie Parke s Margary Deane. New York, 1877)
  27. Az elátkozott család. Regény. Pest, 1858. Két kötet, (2. k. J. munkái n. k. 95-97. U. ott, 1876. Németül: Der Fluch des Priesters cz. Berlin, 1892)
  28. Jókai Mór Decameronja. Pest, 1858-60. Tíz kötet. (2. k. J. munkái n. k. 101–112. Bpest, 1884. Németül: Berlin, 1887.)
  29. Kakas Márton Naptára 1859-64-re. Pest. Hat évfolyam.
  30. Kakas Márton tolltaraja. Összekötve kiválogatott versei, levelei és apróbb elbeszéléseiből. Pest, 1860. Két kötet. (Új czímkiadás: Kakas Márton humorisztikus levelei cz. U. ott, 1871)
  31. Szegény gazdagok. Regény. U. ott, 1860. Négy Kötet. (A 4. kötetben függelékül: Az utolsó budai basa. 2. k. J. munkái n. k. 48-53. U. ott, 1869. Németül: a berlini Roman-Zeitungban 1872, Berlin, 1873, 1879, 1884, 1876, ford. Wechsler L. u. ott, 1891. Csehül: ford. Vodnarsik Ed. Brünn, 1865, Az utolsó budai basa, ford. Wechsler L. Drezda s Lipcse, 1885. Szerbül: ford. Ovanovics György. Újvidék, 1871 és 1885. Hollandul: ford. J. A. Governeur. Zutpfen, 1873. Kerbeny német fordítása után. Angolul: ford. Fretwell János. New-York, 1874., Dánul: ford. Damkier Axel. Koppenhága, 1874. Szerző arczk. és életrajzával. Svédül: ford. Hemgren Károly. Stockholm, 1876)
  32. A magyar néphumorról. Pest, 1860. Székfoglaló. (Értekezések a nyelv- és széptud. köréből I. 9.)
  33. Színművek Pest, 1860. Három kötet. (2-dik kiadás. Jókai munkái n. k. 147–151. Budapest, 1893. I. A szigetvári vértanúk, szomorújáték négy felvonásban Először a pesti nemzeti színházban 1860. márc. 29., ezen legnépszerűbb és legkedveltebb darabját körülbelül 50-szer adták elő; 1866. szept. 7. Zrinyi Miklós halálának 300. évfordulóját is ezen darabbal ünnepelték; Könyves Kálmán, szomj. öt felv. 1855. dec. 18., eddig 22-szer adták és állandóan megmaradt a műsoron; a bécsi Burgszínházban 1885-ben adták elő; II. Dózsa György, szomj. öt felv. 1857. nov. 3. E darabja szolgáltatott okot egy nagy hírlapi polémiára, melynek egyik főtényezője Gyulai Pál volt; Pesti Napló 1858. 5., 6., 9., 10. sz., új betanulással először a nemzeti színházban 1878. november 17. Erkel Ferenc operát írt szövegéből. Manlius Sinister, szomj. öt felv., 1863. dec. 10. és még kilencszer ismételték meg; III. Dalma, szomj. négy felv. 1852. nov. 27., A murányi hölgy, vígjáték három felvonásban)
  34. Országgyűlési beszéd. Tartatott 1861. máj. 24. Pest, 1861
  35. Jókai és báró Podmaniczky Frigyes beszédei. U. ott, 1861
  36. Kakas Márton politikai költeményei. U. ott, 1862
  37. Az új földesúr. Regény. U. ott, 1863. Három kötet. (2. kiadás. J. munkái n. k. 44-47. U. ott, 1869. Németül: a berlini Postban 1872-ben Kerbeny ford. Lipcse, 1874. Drezda. 1876. Angolul: ford. Patterson Arthur. London, 1868. Finnül: ford. Jalava. Helsingfors, 1878. A szerző életrajzával, J. sajátkezű német életrajza után, melyet J. 1877. dec. 6. Kertbenynek küldött és mely jelenleg gyűjteményemben van. Oroszul: Pétervár, 1869, Hollandul: Zutpfen, 1869., Lengyelül: ford. Callier A., Lemberg, 1881, Francziául: ford. Heinecke H. k. a. Páris, 1886, Dánul: ford. Ahlborg György, Patrioterna cz. Koppenhága, 1879)
  38. Szélcsend alatt. Elbeszélések. Pest, 1863. Két kötet. (2. kiadás. J. munkái n. k. 122–124. Bpest, 1886)
  39. Felfordult világ. Pest, 1863. 2. k. (Humorisztikus dolgozatok, 2. kiadás. J. munkái n. k. 98., 99. Bpest, 1876. Németül: Magazin des Auslandes 1873. Berlin, Tollhäuslerwirthschaft cz. 1873, 1884)
  40. Politikai divatok. Regény. Pest, 1862-64. Négy kötet. (Szerző saját kiadása, második kiadás J. munkái n. k. 84-87. Bpest, 1874. Németül: Andere Zeiten andere Leute cz. Pest, 1870. Berlin, 1873, 1874, 1883. Lengyelül: ford. A Callier. Varsó, 1879. Svédül: ford. Hemgren Károly. Stockholm, 1881)
  41. Milyenek a nők? Elbeszélések. Pest, 1865. Két kötet. (2. kiadás J. munkái n. k. 66., 67. U. ott, 1871)
  42. Milyenek a férfiak? Elbeszélések. Pest, 1865. (2. kiadás. J. munkái n. k. 88. Bpest, 1874)
  43. Mire megvénülünk. Pest, 1865. Négy kötet. (2. kiadás. J. munkái n. k. 90-93. Bpest, 1875, 3. k. 1884, 4. k. 1892. U. ott. Németül: a Blätter für Unerhaltungban 1872, ford. Sonnenfels. Pest, 1873, Lipcse, 1874, Gebrochene Farben cz., ford. Wechsler. Lipcse, 1885. Nach zehn Jahren c.)
  44. Kakas Márton Albuma Pest, 1866. Két kötet. (I. Kakas M. viszontagságai, II. Országgyűlési képek.)
  45. Virradóra. Legújabb novellák és genreképek. Pest, 1868. Négy kötet. (Ism. Budapesti Szemle XIII. 1869. 2. kiadás. U. ott, 1873. czíme elhagyásával és a tartalom szerint: I. Chinchilla herczeg ... II. Két menyegző...III. A fránya hadnagy... IV. Fekete sereg... czímekkel. Ugyan így jelent meg a J. munkái n. 2. kiadásban 100. a II. kötet, 3. kiadás: J. újabb munkái n. k. 12-15. Bpest, 1879. Ism. Athenaeum 1873. 12. sz.)
  46. Szerelem bolondjai Regény. U. ott, 1868–1869. Négy kötet. (Ism. Budapesti Szemle XIII. 1869. 2. kiadás. J. újabb munkái n. k. 1-5. Bpest, 1879. Németül: ford. Glatz E. Pest, 1869., ford. Falk Miksa. U. ott, 1868, előbb a Pester Lloydban, fordította Kertbeny a Berliner Tageblattban 1874. és Berlin, 1881, 1884, 1891, Dánúl: ford. Dankier Koppenhága, 1875. 1891. Norvégül: Göteborg, 1878. Finnül: ford. németből Lofgren Erzsébet. Helsingfors, 1881)
  47. Mit akar az ellenzék, forradalmat vagy reformot? Pest, 1869
  48. A malom alatt U. ott, 1869. (Apróbb népies elbeszélések.)
  49. Beszéde a pest-terézvárosi választókhoz febr. 28. 1869. U. ott.
  50. A kőszívű ember fiai. Regény. U. ott, 1869. Hat kötet. (2. kiadás. J. munkái n. k. 77-82. Bpest, 1874. Németül: a Pester Lloydban 1869, a Pester Tagblattban 1872, Berlin, 1874, 1885. Franciául: ford. Antonine de Gerando-Teleki, bevezetéssel, Párizs, 1880. Lengyelül: Lemberg, 1882)
  51. Fekete gyémántok. Regény. Pest, 1870. Öt kötet. (második kiadás. J. újabb munkái n. k. 6-11. Bpest, 1878, 1896. Németül: ford. Dux Adolf, Pest, 1871. Berlin, 1877, 1879, 1885, 1892. Svédül: Köping, 1878. Angolul: ford. Frances A. Gerard. London, 1896, a szerző heligravure arcképével. Lengyelül: ford allier A. Varsó, 1879. Dorn Egon német színművet írt a regényből, melyet Hamburgban 1896-ban százötvenedszer adtak elő.)
  52. A véres kenyér. Egy ifjú hős naplója. Pest, 1872
  53. Föld fölött és víz alatt. Regénykék. U. ott, 1872 (2. kiadás. J. újabb munkái n. k. 33-35. Bpest, 1881. Új olcsó c. k. U. ott, 1884)
  54. Ha az ellenzék többségre jut. Programmbeszéd. Pest, 1872
  55. A baloldal igazi reformpárt. Képviselői jelentés Pest-Terézváros polgáraihoz. U. ott, 1872
  56. Eppur si muove. És mégis mozog a föld! Regény. U. ott, 1872-73. hat kötet. (Ism. Pester Lloyd 1872. 141. sz., 2. kiadás. J. újabb munkái n. k. 16-24. Bpest, 1879. Új olcsó cz. k. U. ott, 1884. Németül: a Pester Lloydban 1871, Berlin, 1874 és 1885)
  57. Az arany ember. Regény. Pest, 1872. Öt kötet. (2. kiad. J. újabb munkái n. k. 25-31. Bpest, 1880. Olcsó kidás U. ott, 1884. Ism. Athenaeum 1873. Németül: a Pester Lloydban 1872-ben, ford. Kertbeny. Lipcse, 1874., Berlin, 1873, 1880, 1882, 1890, az egyik német kiadáshoz Wallner Ferenc előszót írt, Csehül: ford. Brábek F. Prága, 1875. Dánul: ford. Damkier Axel. Koppenhága, 1874. Lengyelül: ford. Callier A. Lemberg, 1876. Svédül: ford. németből Hemgren Károly. Stockholm, 1877. Angolul: London 1888. Timar's two-Worlds cz., ford. Mrs Hegan Kennard. U. ott, 1894, New York, 1884. németből A modern Midas cz. ford. Laura Curtis Bullard és Emma Herzog; Olaszul: ford. Brelich E. Fiume, 1882. Szerbül: Belgrád, 1890. Ruthenül: a lembergi Gyilo c. lap szépirodalmi mellékletében 1884. Csiky József tanár 1884-ben örményre fordította.)
  58. A jövő század regénye. Pest, 1872-74. Kilencz kötet. (2. kiadás. J. újabb munkái n. k. 42-53. Bpest, 1882. Új olcsó cz. k. U. ott, 1885. Ism. Athenaeum 1873. 47. szám. Németül: Pester Lloyd 1873, Pozsony, 1879.)
  59. A szegénység útja. Budapest, 1874
  60. Egy ember, aki mindent tud. Egy darab regény. U. ott, 1874. (Új olcsó cz. kiadás). U. ott, 1885
  61. Enyim, tied, övé. Regény. U. ott, 1875. Hat kötet. (Új olcsó cz. k. U. ott, 1884. 2. kiadás J. munkái n. k. 133–134. U. ott, 1891. Németül: Berlin, 1875, 1885. Finnül: Helsingfors, 1877, Lengyelül; ford. Callier, A. Lemberg, 1877)
  62. Emlékeim Bpest, 1875. két kötet. (2. kiadás. U. ott, 1880)
  63. Jókai Mór forradalom alatt írt művei. 1848–1849. Ugyanott, 1875. Jókai arcképe 1849, saját rajza után. (Szerző kiadásában. Ismert. Vasárnapi Ujság 1874. 52. sz.)
  64. Jókai Mór elbeszélő költeményei és satyrái. U. ott, 1875
  65. A debreceni lunatikus. Elbeszélés. U. ott, 1876. (2. kiadás. U. ott, 1885. és J. munkái n. k. 132. U. ott, 1891)
  66. Egész az északi polusig! Vagy: mi lett tovább a Tegethoffal? Regény egy hajón hátramaradt matróz feljegyzése után. U. ott, 1876. Két kötet. (Új olcsó kiadás. Bpest, 1885. Németül: Pester Lloyd 1875, Zweitausend Jahre unter dem Eise cz. Berlin, év n. Lengyelül: Lemberg, 1875)
  67. Az élet komédiásai Regény. U. ott, 1876. Hét kötet. (Ism. Figyelő 11. sz. Új olcsó k. U. ott, 1884. Németül: Pester Lloyd 1875-76., Berlin, 1876., 1881., 1885. Csehül ford. Brabek Frantisek, Prága...)
  68. Egy az Isten. Regény. U. ott, 1877. Hat kötet. (Új olcsó cz. k. U. ott, 1885. 2. k. J. munkái n. k. 126–131. U. ott, 1889. Ism. Petőfi Társaság Lapja, P. Napló 214. sz. Riedl Fr. Németül: Berlin, 1878, 1880, 1882, 1884, 1889. Die nur einmal lieben cz. Lengyelül: Varsó, 1880. Olaszul: Quelli, che amano una sola volta[33] cz. ford. Pucher Eliza, Milano, 1888, Szerző életrajzával Enrico Casaneotól.)
  69. Névtelen vár. Történelmi regény. Bpest, 1877. Három kötet. 10 képpel. (2. k. ... 3. k. J. munkái n. k. 1885. U. ott, Ism. 1878: a Hon 17., a kolozsvári Hölgyfutár 4. sz., P. Napló 53., Kelet Népe 147. 163. Németül: Berlin, 1879. két kiadás, 1883, 1885, 1893)
  70. Szép Mikhál. Regény. Bpest. 1877. Két kötet. (Ism. Petőfi társ. Lapja, a kolozsvári Hölgyfutár 6. sz., Nemzeti Hirlap 55., 57. sz. Új olcsó cz. k. U. ott, 1884. Németül: Pester Lloyd 1877, Berlin, 1878, 1880., 1881., angolul: ford. R. N. Bain. London, 1891. Svédül: Stokholm, 1879)
  71. Milton. Dráma négy felvonásban. Bpest, 1877. (Nemzeti színház könyvtára 110. és J. munkái n. k. 137–141. U. ott, 1893., először adták a nemzeti színházban 1876. ápril 3., Londonban 1894. december 13. Felbermann Lajos fordításában adták elő egy magánszínházban.)
  72. Az életből ellesve. Beszélyek. Ugyanott. 1878. Három kötet. (Második k. J. munkái n. k. 113. U. ott, 1885. Új olcsó címkiadás. U. ott, 1885. Megtörtént regék cz.)
  73. Egy asszonyi hajszál. Történelmi regény-vázlat. U. ott, 1878. (Történelmi regénytár 11-13. Szerző sajátja, három fametszetű rajzzal. 2. k. J. munkái n. k. 113. U. ott, 1885. Németül: fod. Wechsler L. Drezda és Lipcse, 1883, 1892)
  74. Észak honából. Muszka rajzok. U. ott, 1878. (2. k. J. munkái n. k. 125. U. ott, 1886. Németül: Pozsony, 1879.)
  75. Görög tűz. Elbeszélések mindenféle igazhivők történetéből. U. ott, 1878. Három kötet. (Új olcsó cz. kiadás 1885.)
  76. Jókai Mór programmbeszéde. tartatott a józsefvárosi választók előtt július 21. Ugyanott 1878
  77. Mondjuk ki az igazat. Ugyanott, 1878
  78. Egy hírhedt kalandor a XVII. századból. Regényes korrajz. U. ott. 1879. Három kötet. (Új olcsó c. kiadás 1884. Németül: Was ein Todtenkopf erzählt cz. Berlin, 1881, 1882)
  79. Hős Pálfy. Drámai jelenetek 3 képben. U. ott, 1879. (Nemzeti színház könyvtára 126. és J. munkái n. k. 137–141. U. ott, 1893., Zenéjét szerk. részben Erkel Gyula; először adták a nemzeti színházban ápr. 24. Németül: ford. Schnitzer J. Bpest, 1879.)
  80. Rab Ráby. Regény. Jankó rajzaival és a szerző arczk. Pozsony, 1879. 3. k. (Ism. Hon 239., 329., Ellenőr 378., Főv. Lapok 268. sz. Új olcsó k. u. ott, 1880. Németül: Pester Lloyd 1879. és Pozsony, 1880.)
  81. Szabadság a hó alatt, vagy a zöld könyv. Történelmi regény. Bpest, 1879. Négy kötet. (Új olcsó c. kiadás. U. ott, 1884. Ism. Főv. Lapok 1879. 197. sz., Koszorú II., Németül: Pozsony, 1879. Heimath des Nordens cz., Neue Illustrirte Zeitung 1879., Francziául: ford. Mme Adam. Paris, 1880.; átdolgozta Ulbach Louis. Páris, 1880. Le tapis vert cz. Csehül: 1879. Angolul: London, 1896. Sajtó alatt.)
  82. Jókai Mór beszéde és költségvetési ügyben a képviselőház 1880. febr. 26. üléséből. Bpest, 1880.
  83. Beszéde a váci szabadelvűpárt értekezletén. Máj. 1. U. ott, 1881.
  84. Akik kétszer halnak meg. Regény. U. ott, 1881. Négy kötet. (Új olcsó csz. k. U. ott, 1886. Ism. Budapesti Szemle XXIX. 1882 Riedl Fr., Főv. Lapok 1881. 80. sz. Németül: Berlin, 1881., 1884. és év n. Csehül: ford. Mayerhoffer Gusztáv. Prága. 1888. A ma cz. folytatással. Oroszul: ford. Kuna A. H. Szentpétervár, 1881)
  85. Páter Péter. Regény. U. ott, 1881. (Ism. Pesti Napló 85., 121., Főv. Lapok 80. sz. 2. kiadás. U. ott, 1892. Németül: Bpest, 1881. Tótul: ford. Izák Gusztáv. Turócz-Szent-Márton, 1883. Szerbül: ford. Jovanovics Milán. Pancsova, 1880)
  86. Asszonyt kísér, Istent kísért. Regény. U. ott, 1882. 3 képpel. (Regény-Csarnok 1., 3., 5. Ism. Főv. Lapok 1881. 80., 81. sz., J. munkái n. k. 135., 136., 2. kiadás. U. ott, 1891)
  87. Targallyak. Bpest, 1882. (Beszélyek. Ism. Koszorú VII.)
  88. Szeretve mind a vérpadig. Történeti regény a Rákóczy korból. U. ott, 1882. Öt kötet. (Új olcsó c. k. U. ott, 1887. Ism. P. Napló 125. sz., Egyetértés 146. sz. Koszorú VIII., Budapesti Szemle XXXVIII. 1884. Németül: Berlin, 1883)
  89. Egy játékos aki nyer. Regény. Bpest, 1882. Két kötet. (2. kiadás. U. ott, 1892. Németül: Bpest, 1883., 1886. Lengyelül: ford. Zajaczkowska Zsuzsánna a Tygodnik Powszechnyben 1883. Olaszul: ford. Relich Ernő, Fiume, 1883)
  90. Mátyás diák és Bente Úr. Néprege Mátyás királyról Versbe szedte. U. ott. (1882. Jó könyvek 1.)
  91. Mátyás király és a szegény varga. A cinkotai kántor. Két verses elbeszélés. U. ott. (1882. Jó könyvek. 4.)
  92. A puskás Kalári. székely monda. U. ott, (1883. Jó könyvek. II. költemény.)
  93. Oroszlánhűség. Költői elbeszélés. U. ott. (1883. Jó könyvek 16.)
  94. A pénz betegségei. Elbeszélés. U. ott, 1883
  95. A bálványos vár. Történeti regény. U. ott, 1883. Két kötet. (Ism. Főv. Lapok 54. sz., P. Napló 58. Koszorú. Németül: Die Götterburg cz. Berlin, 1884)
  96. A Damokosok. Regényes történet. U. ott, 1883. Két kötet, 4 tollrajzzal Jókai Rózától. (Ism. P. Napló 213., Egyetértés 214., Koszorú, Kecskeméti Lapok 35. sz.)
  97. Beszéde a budget-törvényjavaslat fölött a képviselőház 1880. decz. 4. ülésében. U. ott, 1884.
  98. Negyven év visszhangja. U. ott, 1884. (Ism. P. Napló 1883. 318., Egyetértés 317., Budapesti Hirlap 313., Koszorú, Budapesti Szemle XXXVII. 1884. Németül: Die Zonen des Geistes cz. Bécs és Teschen, Weiss Juliántól, 1884.)
  99. Minden poklokon keresztül. Történeti regény. U. ott, 1884. Négy kötet. (Ism. Nemzet 1883. 295., 309., Főv. Lapok 261., 2. kiadás. U. ott, 1892. Németül: Boroszló, 1885.)
  100. Magyarország története a népiskolák számára. U. ott, 1884. Képekkel. (2. átdolg. kiadás. U. ott, 1888.)
  101. A lőcsei fehér asszony. Regény, Jókai Róza rajzaival. U. ott, 1885. Öt kötet. (Új kiadás. U. ott. 1886. Ism. P. Napló 1884. 350., Budapesti Hirlap 1885. 30., Budapesti Szemle XLI. Németül: Bpest, 1885. Lengyelül: ford. Jarosevszka Boleszlava. Varsó, 1887. Olaszol: ford. Pucher Eliza, Milano 1890.)
  102. Az arany ember. Dráma 5 felv., előjátékkal. U. ott, 1885. (Előszőr adatott a nemzeti színházban 1884. decz. 3., mely 50-nél több előadást ért és 39,894 frt 57 krral járult a bevételhez.)
  103. A cigánybáró. Regény. U. ott, 1885. (Magyar Szalon Könyvtára 1., 2., 4., 6. Ism. Nemzet 53., Főv. L. 37., P. Hirlap 10., P. Napló 105., Egyetértés 100. sz. Németül: Berlin, 1886.)
  104. A kiskirályok. Regény Jókai Róza rajzaival. U. ott, 1886. 5. k. (J. újabb regényei. Ism. Főv. Lapok 323., P. Napló 73. sz. Németül: Berlin 1886. Lengyelül: f. Jaroszewszkiej Boleszlav. Varsó, 1886.)
  105. Fekete gyémántok. Dráma 5 felvonásban. Bpest, 1886. (Először a nemzeti színházban 1885. okt. 9.)
  106. Életemből. Igaz történetek. Örök emlékek. Humor. Útleírás. U. ott, 1886. Három kötet. (Ism. Ország-Világ, Nemzet 1887. 357. sz. 2. kiadás. U. ott, 1893.)
  107. Még egy csokrot. Elbeszélések. U. ott, 1886. (Új czím-kiadás. U. ott, 1889)
  108. A Maglay család. A ki holta után áll bosszút. Két elbeszélés. U. ott, 1887
  109. Keresd a szived. Dráma 5. felv. U. ott, 1887
  110. A három márványfej. Regény. Kritikával elegy. U. ott, 1887. Három kötet. (Ism. Főv. Lapok 1888. 5. sz., Irod. Értesítő 1888. 2., 7. sz., Budapesti Szemle LV. 1889)
  111. Olympi verseny. Ábrándkép a budapesti nemzeti színház ötven éves fennállásának ünnepére. Bpest, 1887. (2. k. Jókai munkái n. k. 142–146. U. ott, 1893)
  112. Gr. Benyovszky Móricz életrajza. Saját emlékiratai és útleírásai. Képekkel, térképekkel, autographokkal sat. U. ott, 1887-88. Két kötet. (Ism. Brassó 1889. 145. sz. Budapesti Hirlap 1887. 136. sz., 2. kiadás. Bpest, 1891)
  113. Jocus és Momus. Bpest, 1888. (Ism. Irod. Értesítő 1. sz., 2. kiadás. U. ott, 1893)
  114. Lenczi Frater. Regény. U. ott, 1888. (Németül: Ein genialer Narr cz. átdolgozta Wechsler L. Berlin, 1890)
  115. Utazás egy sírdomb körül. 12 fametszettel és 4 fénynyomattal Vágó Pál rajzai után. U. ott, 1889. (Ism. Vasárnapi Ujság 1888. 53. sz.)
  116. A lélekidomár. Regény. U. ott, 1889. Öt kötet. (Újabb regényei 78-95. Ism. Irod. Értesítő 1888. Németül: Berlin, 1893)
  117. A tengerszemű hölgy. Regény. 1890. Három kötet. (1890. okt. 6. a m. tudom. akadémia Péczely-jutalmát nyerte. Ismertette Fővárosi Lapok 1889. 348., Magyar Szemle 43. Budapesti Szemle LXVII. 1891. Németül: fordította Krücken Oszkár. Lipcse, 1890. Szerző jellemrajzával és arczk. Angolul: ford. R. Nisbet Bain. London, 1893)
  118. Gazdag szegények. Regény. Bpest, 1890. Két kötet. (Ism. Főv. Lapok 117. Németül: ford. Oskar von Krücken Wiener Tagblatt 1889; átdolg. Wechsler L. Berlin, 1890)
  119. Aki a szivét a homlokán hordja. Rege, regény és való. 1886. U. ott, 1890. (Két kiadás. Németül: ford. Rotter Lajos, Das todte Herz c. Bécs, 1889)
  120. Thespis kordéja, vagy a földön járó csillagok U. ott, 1890. (és Jókai munkái n. k. 142–146. U. ott, 1893)
  121. Napraforgók. Újabb elbeszélések. U. ott, 1891. Két kötet.
  122. Nincsen ördög. Regény. U. ott, 1891. 2 kötet. (Ism. P. Loyd 157., Hét 27. sz. Németül: ford. Wechsler L. Berlin, 1891. Angolul: ford. Steinitz F.-né London, 1891, New York 1895. szerző arck.)
  123. Fekete vér. Regény, Bpest, 1892. Két kötet. (Ism. P. Napló 345. Élet 1892)
  124. Rákóczy fia. Regény. U. ott, 1892. Három kötet. (Ism. Élet.)
  125. Mesekönyv. U. ott, 1892. Képekkel.
  126. Házasság éhségből és egyéb elbeszélések. U. ott, 1893.
  127. Vén emberek nyara és egyéb elbeszélések. U. ott, 1893.
  128. Kétszer kettő négy és egyéb elbeszélések. U. ott, 1893. (Németül: ford. Wechsler L. Berlin, 1892)
  129. Sárga rózsa. Pusztai regény. U. ott, 1893. (A magyar tudom. akadémia Péczely-jutalmát nyerte, L. Beőthy Zsolt jelentése: Akadémiai Ért. 1894. Ism. Főv. Lapok 1894. 301. sz. Németül: ford. Hecht-Cserhalmi Irén. Stuttgart, 1895, Boroszló, 1896. Franciául: ford. Horn Emit., Páris, 1895. Boissier Gaston bevezetetésével, a szerző jellemrajzával és Les femmes Sicule, Un Bal, Le Chant de la Foret beszélyekkel; Horn ezen fordítása 1896. nov. 26. az Académie Française közgyűlésén a Langlois díjból 800 frankkal jutalmaztatott. Finnül: ford. Niilo E. Vainio. Helsingfors, 1894)
  130. Fráter György. Történelmi regény. Bpest, 1893. Öt kötet.
  131. A két Trenk. Történeti regény. U. ott, 1893. Két kötet. (Németül: ford. Wechsler L. Stuttgart, 1892)
  132. Színművek. U. ott, 1893. (J. munkái n. k. 137–146. I. Szép Mikhál, színmű 4 felv. egy előjátékkal, először 1877. márcz. 9. a nemzeti színházban; A bolondok grófja, énekes bohóság 3 felv., először 1887. decz. 30. a budapesti népszínházban; Világszép leányok, énekes népszinmű 3 felv.; II. A gazdag szegények, népdráma 3 felv., Zenéje Káldy Gyulától, először 1893. máj. 12., a budai színkörben, Az aradi hősnők, tört. vígj. 3. felv., először 1891. febr. 6. a nemzeti színházban; Földön járó csillagok, drámai prolog, 1890. okt. 25. a nemzeti színházban. Az I. kötetből: Milton, Hős Pálffy, már előbb külön megjelentek, a III. kötet szintén megjelent 1860-ban. L. 33. sz.)
  133. Jókai Mór írói működésének ötvenedik évfordulója. 1894. jan. 6. Kiadja a Jókai-jubileum rendező bizottsága. U. ott, 1894. (Előszó, Bpest, 1893. dec. 20. a rendező bizottságtól, Az ünnepélyek sorendje, Jókai félszázados írói jubileumára, Komócsy Józseftől, A jubileumot rendező nagy bizottság, Jókai Mór irodalmi működése, Negyven év viszhangja, A zsidó fiú, der. 5 felv., Sonkolyi Gergely, novella, Drágakövek, Marcze Zare, A «Decameron»-ból: A halál után, A kénytelen mulatság, A költő szerelme, költ., Bejelentett küldöttségek, Előfizetők.)
  134. Magneta. Regény. Bpest, 1895. (Németül: ford. Wechsler, Berlin, 1895)
  135. Trenk Frigyes. Regény. U. ott, 1895
  136. A Kráó. Regény. U. ott, 1895. 138
  137. Tégy jót. Regény négy szakaszban. U. ott, 1895
  138. De kár megvénülni. Regény egy vén öcsém uram élményei után. U. ott, 1896
  139. Kertészgazdászati jegyzetek. U. ott, 1896
  140. Budapestnek emlékül. U. ott, 1896. (Budapest versekben.)
  141. Öreg ember nem vén ember. Képzelt regény négy részben, 1900
  142. Börtön virága. (regény, 1904)
  143. Aranyember Legjobb Könyvek 45. szám, Az Érdekes Ujság Kiadása, Budapest, 1919 Két dráma szövege a MEK-ben

Népszerű regényei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kéziratban maradt művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Két gyám, népszínmű öt felvonásban (előadatott 1846. április 18-án a pesti nemzeti színházban, kézirata a Magyar Nemzeti Színház könyvtárában);
  • Kincstárnok dráma három felvonásban, 1847 március elején a játékszini választmánytól visszavette; * A hulla férje, dráma három felvonásban (először a Nemzeti Színházban 1851. november 15.);
  • Földőn futó, népszínmű három felvonásban, (előadatott a nemzeti színházban 1850. április 14-én Csallóközi álnévvel).

Jókainak 38 kis könyvecskéje van, melyek egyikébe cikkeiért, regényeiért kapott honoráriumot jegyezte föl 1842-től, mikor az Isten ítélete c. beszélyért öt forintot fizettek neki, a többi közt a Magyar nábob regényeért pedig ezer forintot, és hogy munkái hány példányban nyomattak; többiekben regényeihez írt följegyzései és rajzai vannak; egy kis albumban a Lőcsei fehér asszony c. regényéhez arcképek, régi viseletek, vár- és házrajzok, sat.

Tudományos-fantasztikus vonatkozású alkotásai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Újságcikkei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gyermekkori verse a Társalkodóban (1834. 55-ik számban) jelent meg; egy adomája a Regélő 1839. 104. szám; írt azután költeményt, beszélyt, regényt, politikai s vegyes cikkeket a következő lapokba, folyóiratokba s évkönyvekbe: Pesti Divatlap (1844. Románcz, Az arany és az ember és Hármas kín c. költ., 1845. Az ingovány oáza, és Csodák, mutatványok, Kártya, Marcze Záre, 1846. A nyomorék naplója, A gonosz lélek, Házasságok desperatióból, 1847. A remete hagyománya); Tavasz (Pápa 1845. Istenítélet); Életképek (1845. Nepean sziget, A fukar végperczei, 1846. A csavargó, mutatvány, Sonkolyi Gergely, 1847. A bűntárs, A serfőző, Irodalmi levelek, Az aegyptusi rózsa, Mi hír Budán? Hirlapi kacsák, Hölgysalon, Keselyeő Péter, Adamante, Czakó Zsigmond emléke, Nemzeti szinház sat., 1848. Forradalom vér nélkűl, márc. 15., Nyilt szavak honunk fiatalságához, Nőszabadság, márcz. 23., A napok hangulata ápr. 2., Déli báb, máj. 7., A világhírű Martinovics összeesküvés részletei, Hyppona romjai, Egy római polgárnő, Pillanatnyi fényül némely sötétebb helyekre, Charivari, A forradalom költészete, Congrev rakéták, Fiatalság, Pesti polgárság, Nép, Nemesség és táblabirák, Diplomatikus barometrumok, Az utolsó fejedelem, Hol leszünk két év múlva? vagy három excollega Siberiában, Szomorú napok I-VII. czikk, Szegény király, Nem szeretem a sápadt arczokat, Bizalmi hévmérő, Keserű hangok, A forradalom metempsychosisa, Pán Jelasicz, hősköltemény J. M.); Jelenkor (1847. jan. 1-től 1848. márcz. 16-ig a Budapesti napló cz. rovatot írta); Unio zsebkönyv (1848. Az átkozott ház); Országgyűlési Emlék (1848. Az üstökös útja); Közlöny (1849. vezércikkek: Magyarhon népei, Debreczen, febr. 8, öt cikk, febr. 9., 10., 11., 15., Windischgrätz több proclamatiói, Fel munkára! Nem csalódunk ... Bár csak örökké...), Esti Lapok (1849. a czivakodás nem nagy mesterség..., Nagy napok előperczeit éljük..., Magyarország boldog leend..., Mi lesz belőlünk?, Miért küzdünk?, Pro memoria, Martius 15., Orosz interventio, Szerkesztői nyilatkozat, Habsburgház, 1848-ki törvény, Politikai horoscop: Respublika, Békepárt, Kaputosok, Kérdeztem egykor... Aristokraták és demokraták, Odiozus elnevezések. Egyike a legfülhasogatóbb, Flecter si nequeo, Nekünk az új alkotmány... Az április 20-ki ülés, Klapka levele, Pesti levelek, Levelek Debreczenbe, Kedves Táncsics komám, A király felesége, Megint Táncsics, A huszár káplár); Pesti Hirlap (1849. 288., 297. sz. Levelek Debreczenbe, 292., 300. stb. sz. Charivari); Magyar Emléklapok (1850. I. A gyémántos minister, Az ércz leány, A tarczali kápolna, A fránya hadnagy, F-y Béla, Székely asszony, II. Szenttamási György); Magyar Irók Füzetei (1850. A vérontás angyala, Egy hóhér 1849-ből, Bújdosó tanyája, naplótöredék, Csonka vitéz, Az eltünt leányok); Pesti Röpívek (1850. Egy poetaviselt ember levele, Kis endymion aláírással, Az erdők leánya, Sic vos non vobis, 9. sz. decz. 1. Egy halálítélet, Jókai Mór aláírással, a szabadságharcz után Sajó név alatt írt); Reguly-Album (1850. A munkácsi rab); Losonczi Phőnix (I. 1851. A láthatatlan csillag, II. Rozgonyi Cecilia); Romemlékek (1851. Másik haza); Remény (1851. Sajó. A népdalok hőse, Soliman álma, Béldi Pál, Egy lakoma a hunn királynál, Tsong Nu); Nagyenyedi Album (1851. Koronát szerelemért); Magyar Hirlap (1851. 509–514. sz. Egy halálítélet, 1852. 697–709. sz. vándoroljatok ki); Pesti Napló (1851. 456. és köv. sz. Erdély aranykora, regény, 1852. 545., 546. sz. Az utolsó tengeristen, 551. és k. sz. Kelet királynője, 595. és k. sz. Kalóz király, 646. és k. sz. A varchoniták, 680. és k. sz. Fortunatus Imre, 770. és k. sz. A kétszarvú ember, 1853. 851. és k. sz. Carinus, 992. k. sz. Egy magyar nábob, regény, 1854. 112. k. sz. Kárpáti Zoltán, regény, 1855. II. 9. k. sz. és 1856. 160. és k. sz. Szomorú napok, 1831., regény, 398. sz. Válasz a Hölgyfutás szerkesztőjének, 485. k. sz., 1857. 1. és köv. sz. Az elátkozott család, regény, 147. Végszó, 9. sz. Jókai válasza Gyulainak, 1862. 3. és k. sz. Az uj földesúr, regény, 1893. 346. sz. Jókai felség-folyamodása 1852-ből, közli Aigner Lajos, 1896. 228. Az én dolgom a Pesti Naplónál); Értesítő (1852. Shirin); Hölgyfutár (1852. Az örmény és családja, Egy bukott angyal, 1854. A jancsárok végnapjai, regény folytatása, Manlius Sinister, tört. dr. öt felv., Holtak harcza, regék I-VIII., 1855. A bajadere, mutatvány, 1856. 207., 208., 211. sz. polemia, 1858. Sylvester éjszakák, 1861. A pesti nemzeti színház ügyében teendő vizsgálatra kiküldött bizotmány jelentése, A budai népszínház megnyitására, költ., 1862. nemzet szózata, prolog a nemzeti színház 25 éves fennállásának örömünnepére, aug. 2., 1864. Megyeri Emléke, költ. 1886. 327. J. hálanyilatkozata); Műller Gyula Nagy Naptára (1852. Mahizet, lappon ősmonda, 1853. Egy komondor naplója, 1854. Az utolsó csatár); Délibáb (1853. Petki Farkas leányai, Magyar népvilág, apró regék a régi jó időkből: I. A falu bolondja, II. A kedves atyafiak, regény, III. Magyar korcsmárosok, Úti levelek: Nagyvárad, Kolozsvár, Berzencz, Kelementelke, Homoródalmási barlang, Szent-Anna tava; A nagyenyedi fűzfa, A háromszéki leányok, Papagályom emlékiratai, Egy aggszinész naplójából, adomák és irodalmi rococók, A balkáni harcz, regény: I. Halil Patrona, 1854. II. A janicsárok végnapjai, adomák és tarkaképek); Jókai Országos nagy Naptára (1853. Perozes, A szökevény, Egy ünnepnap a Svábhegyen, A nagyidai nóta, Kivonatok egy nevezetes külföldi gazdászati tanácsos jegyzeteiből, Találmányok, A hold és nap, A magnetismus, Bacsó Tamás, A játékos, Különös qualifikatió, 50 adoma, életképek, 1854. Férj és jegyes, vígj. 3 felv., A Hargita, székely népmonda, Anecdoták): Szépirodalmi Lapok (1853. Igen száraz adatok egy humordús felolvasáshoz); Magyarország és Erdély képekben (1853–1854. II. Szent-Anna tava); Vasárnapi Újság (1854. Az utolsó czigányország, Magyar költők sorsa, A hosszú álom, Hinni és nem hinni, Történeti rajzok: A székelyek, Az amazon, Fejedelmi párbaj, Egy pár szó Szontagh Gusztáv úrhoz, Az avar vezér, Könyves Kálmán, A koldus gyermek, 1855. Az év kezdetén, Az akhtiari fogoly, Emlékezzünk régiekről: Tánczvigalom, dalidó sat., Szóváltás a dalidó fölött, Vörösmarty Mihály, Valahány ház annyi szokás, Életképek a mai napokból: A szegedi vésznapok, Gonosz háznak gonosz vége, Egy népnevelő, A karácsonyi dolgozó, 1856. Nemzeti haladásunk, A nőlázadás, Egy nevezetes gazda honunkban, A koldus veréb, Hogyan mulat a magyar nép piros pünkösd napján, Vörösmarty laka Nyéken, Feltámadunk, Fekete világ, Felszólítás a pecsétczímer magyarázatok végett, A rézpataki lelkész, Melyiket a kilencz közül?, Adjunk számot, Petőfi Sándor, Kakas Márton levelei, 31 czikk, A mohácsi veszedelem, szomorú ballada, 1857. Az első alapkő, Az aradi vérnap, Magyar szinészet a legrégibb időkben, Szigligeti Ede, Népszokások a magyar szinészek országából, Az istenhegyi székelyleány, Kakas Márton levelei, harmincz czikk, 1858. Újév napján, Szent László, Lendvay Márton nekrolog, A regényes Tempevölgye, Vatha lázadása, A Peregrinus, More patrio, regényes kóborlások Erdélyben, A tatárfutás után, Kakas Márton levelei, 28 czikk, Farsang bolondjai Husváti piros tojások, 1859. Az utolsó budai basa, Irinyi József, nekr., Az első koronázás Magyarországon, Giskra hadai, Szent László diadala a kunokon, Kakas Márton levelei, 30 czikk, 1860. Még egy csókot, Benzerade szerelme, Egy női szó, A magyar néphumorról, Széchenyi megszünt élni, Kurbán bég, Egy család drámája, Korona és kard, Imre király elfogja lázadó öcscsét Endrét, A főváros gyásza az ország halottjáért, Az első testvérharczok, Árpád honfoglaló csatái, Kakas Márton levelei, 18 czikk, 1861. Teleki László meghalt, Széchenyi feltámadása, Életem legszomorúbb napja, Smaragdok és zafirok, A debreczeni kastély, Egy katholikus papról, A Thököly emlékünnep Ujvidéken, Kakas Márton levelei, hat czikk, Igazi czigánypetitio, 1862. 1862!? A debreczeni kastély II., A villámjárta, Miért láttál, Sylvester éj utolsó percze, Bábal és A nemtő szózata, költ., Nemzeti eledeleink, Kakas Márton levelei, öt czikk, 1863. Miranda, Egy lengyel történet, A kalifa papucsa, A míg a termő rügyből körte lesz, 1864. A hittagadó, A vakmerő, 1874. Az utolsó vers és az utolsó golyó: Zeyk Domokos halála, Prolog a székesfehérvári szinház megnyitására, Nem vagytok halva ti hősök, költ., 1875. A zsolczai hős. A Balaton vőlegényei, elb., 1877. Ne nyulj hozzám, elb., Úti táskámból: A szentbenedeki várkastély, A leányka-kő, 1879. Hogy született, hogy dajkáltuk, 1880. Egy nap Arany Jánosnál, Az írói jog tulajdonának elévülése, apróságok ugyan-e kérdésről és Petőfiről, 185. J. levele dr. Fenyvesy Ferenczhez B.-Füred, júl. 14., 1881. Az utolsó prolog, iratott a pápai nemzeti színház megnyitása ünnepére decz. 7., 1884. Alcsuthról, 1885. Prolog a temesvári színház megnyitására, Királyéknál, Gyermekkori két verse, 1886. A J. tágabb hazája, az ifjabb nemzedék számára írta, Lidérczfény, Előszó a pozsonyi színház megnyitására, A trónörökös otthon, 1887. Mátyás király forrása, Olympi verseny, költ., Magyar családélet. 1888. A világlátott Fiú, Az igaz «Jó szív», költ., tiszamenti élet, 1889. A rosszul osztozott testvérek, Korvin Mátyás király, költ., 1890. A jószívű ember, vígj. egy felv. 1891. Vén emberek nyara, A kis király beszélő babája, J. meséskönyvéből, 1892. Házasság éhségből, A koronázás örömünnepén, 1893. Nazli-Hánem egyiptomi herczegnő, J. levelei anyjához. 1894. A nagy ellenség, J. levele b. Eötvös Lorándhoz 1893. decz. 16., 1896. A két életű, A Svábhegy és a kábelvasút); Divatcsarnok (1854. Dsem herczeg, 1855. Tábornok és az asztraszellem, A veszélyes sakkjáték); M. Nép könyve (1854. A hazajáró lélek 1855. A kötél áztatva jó); Budapesti Visszhang (1856. Kincses Abdul és gyáva Izmál); M. Hölgyek Naptára (1855. A tengerszem tündére, rege, 1856. Thonuzoba, ősmagyar rege); Laczi konyha, szerk. Beőthy László (1855. Thorlatievna); Család könyve (1855. Czigánynő); Nemzeti képes Naptár (1856. Bokáczius kalandjai, 1857. A gyémánt király); Délibáb Naptár (1857-re, A világ vége); Sárosy Gyula, Az én Albumom (1857. A hold, egy sensitiv hölgy naplójából); Nagy Tükör (1857. Politikai körút gyalog, szerzé a politikai csizmadia, Jaska és Jaksa, Diplomatia, Baromtöténetek, Koldusnő asszonyság, Ez a világ sorja, Kutyahistóriák, Kakas Mártontól, Kiliameron, ezer novella, Szaladj, szaladj, jön a billog, költem. sat.) Szinházi Naptár (1857-re A megölt ország); Nővilág (1857. Uj Decameron, száz novella: Az én galambom nem vált porrá, A halálfős álarcz, A tündérpalota, Valdivia, Bolivár, elb., 1858. Mi van a föld alatt? Történetek egy ócska kastélyban); M. Sajtó (1857. 9. sz. A hősök könyvéből: Dobozy és neje, Debreczeni krónikákból: 9. sz. A struczmadár, 128–130. sz. Hogyan lett Dull Mátyás uramból Rácz János? 139., 140., 155–157. Korán elsült pisztoly, 140–144., 162., 166. A magyar irodalom missiója, 148. és köv. sz. Eötvös, Nővérek cz. regényének ism., 193. sz. A nemzeti szinházi pályázatok felől, 199., 214., 218. sz. szini kritikák, 207. sz. Prolog a miskolczi szinház megnyitásakor, 176. sz. Ajánló levél Tóth József czikkéhez, 1858. 2. sz. Egy kis feleselés Gyulaival, 4. és köv. sz. Szombati tárcza, politikai körút a nagyvilágban, 75., 77., 79. sz. könyvism., 1861. J. beszéde a képviselőházban máj. 24., 1862. 81-83-ik sz. Beszéljünk egyszer világosan, 151. Egy kis gyanakodás, 152. Ismét a Vojvodina ügye, 154. A magyar klerus, 155. Szellőztetések, 157. Kényszerített magyarázat, 158. Egy szerény kisérlet, Kecskeméti Aurél úrnak, 162. Az ellentétek fölhasználása, 208., 209., 212., 213. sz. A birodalom alkotmányos rendezése magyar felfogás szerint, 267. Egy régi baj, 283. sz. köv. sz. A mai nap története, 10 czikk.); Szépirodalmi Közlöny (1857. Jordaki feje, 1858. Violenta); Nemzeti szinházi nyugdíjintézeti Naptár (1858-ra Mátyás király fája, rege); Remény (1858. A Bizebán); napkelet (1858. Magyarázatul a dalidóhoz); Üstökös (1858. Bürgözdi bácsi csíntevései, Kakas Márton költeményei s levelei, a többi évf. is, Exoticus történetek: Négy óra egy vulcán fenekén, 1859. A magyar divat, költ., eredeti kézirata gyűjteményemben, zenéjét szerzé H. S., melléklet a Nefelejtshez, Első az etiquette, Krónikás adomák és apró czikkek, a többi évf. is; 1860. A három Csák, historiás álom, A szerelem és a kis kutya, A huszti beteglátogatók, Kakas Márton emléklapjaiból, a többi évf. is, Ama bizonyos csizmadia beszélgetései az ő feleségével, a többi évf. is, 1861. Visszaemlékezések 1849-re; Érdemrendek kiosztása Debreczenben, Bölcs tanácsbirák, Egy vers története, A sánta koldús, Országgyűlési napló, Talérosi Zebulon levelei Mindenváró Ádámhoz, a többi évf. is, Ha az ember híressé lesz, 1863. Hol születnek a regények? Száz év mulva, egy új seelandi sportsman naplójából, Csodabogarak, Emina, beszély, Egy kritikus álmai, 1864. Ádám apánk első hűtlensége, Juida, novella, Az ikes igék áldozatja, Egy csók, egy szó, A hivatalviselő hölgyek, vígj. egy felv., Tudtán kívül férj, 1864. Szinházi publikumfogás fürdőn, 1865. Nevezetes férfiak, 40 czikk, Prolog a debreczeni nemzeti szinház megnyitásának ünnepélyéhez, J. toasztja ifj. Emich G. és Tormay Etelka menyegzőjén, J. első és utolsó pöre, 1870. Vértanúk emléke, költ., 1871. A magyar Faust, népmonda Hatvani István debreczeni professorról, A csigák regénye, Milyen demokraták vagyunk mi?, fürdői predikáczió, A Jakli, természethistoriai rajz, 1872. Az én szinpadi életem, Az én kortársaim, Jósika Mikl. mint barát, 1873. Bernát Gazsi a mennyországban, 1848. martius 15., Utolsó napjai a fürdőidénynek, 1874. A legelső gőzhajó Magyarországon, A lőporos látogató, De mi lesz a feltámadás után?, A jól nevelt ifjú, A bochbreitensteini uralkodó herczeg, Kit tetszik keresni? Hogy lett Miklós öcsémből szakács, Holt költő szerelme, költemény Liszt Ferencz zenekiséretével, Egy föltétel alatt, Hol van Sas Pál?, Mindent látni sem jó, Egy ember a ki mindent tud, regény, Bölcs bolondságok, 15 czikk, Petőfi mint szinész, 1875. Egész az északi polusig! vagy: mi lett tovább a Tegethoffal?, regény, A debreczeni lunatikus, elb., Ne hagyd magad, elb., Úti táskámból: Az ecsedi lápban, A hambuki notárusné, A bátorság próbája, Petőfi ébresztő, költ., 1877, Muszka rajzok: Nagy urak bosszúja, Szép Febronia mulatságai, A czár a ki bosszút áll, A tüzes vas próba, ballada, A király és bolondja, ballada, Amirani, elb., Hogyan kezdik és hogyan végzik, A három karácsonyfa, 1878. Tisztelt ház, karzat és buffet, Keleti regék: Mahadi, A jedikulai rab, A nyulak historiája, Boszniai huszárkaland, Hogyan ontottam én a véremet Francziaországért, A hazatért, Az angol, Az utolsó kaczaj, 1879. Petőfi és ellenségei, Rab Ráby, történelmi befejezés, Bölcs bolondságok: Feladvány jogászok számára, Jön a claret, Min kezdődik a magyar diplomatia, Rab Ráby, regény, 1880. Martius tizenötödike Bécsben, Az én legkedvesebb censorom, Asszonyt kisér, Istent kisért, regény, Intervjuv, Petőfi jellemzéséhez, Nefélsz Pista, adomázás, Szeged feltámadása, költ., Visszaemlékezések a jó Wenkheim Bélára, Az első Lendvay Márton emlékére, költ.); Szépirodalmi Album (1858. Az áruló gyűrű); Emléklap a Kecskeméten 1859. okt. 27. tartott Kazinczy ünnepélyről (1850. Széchenyi feltámadása); Családi kör (1860. Mit tudnak a nők?); Szépirodalmi Figyelő (1860. A gyújtogató); Kisfaludy-társaság évlapjai. Új folyam (I. 1860. Bábel költ., III. 1867. Jósika Miklós emlékezete, VI. 1870. A szellem meghamisítása, 1871. A magyar Faust, népmonda Hatvani István debreczeni professorról, VII. 1872. Az én kortársaim); Emich gusztáv nagy Naptára (1860, Fulkó lovag, 1863. Salamon kibékülése szent Lászlóval, A fehér lap, beszélyke, 1866. A rútak rútja, 1867. Szerelem bolondjai); M. akadémiai Értesítő (1860. A magyar néphumorról, székfoglaló); Thalia (1862. Prolog a budai népszinház megnyitásakor); Részvét könyve (1863. A kardvas és villám); Koszorú (1863. Milyenek a nők?, 1864. Fredegonda, Lucretia); Falusi Gazda (1863. Gyümölcsészet, mint a kertészgazdászati egyesület rendes tagjának székfoglalója, ábr.); A Hon (1863. 1. sz. A «Hon» első olvasóihoz, 1. és k. sz. Politikai divatok, regény, 1. sz. szini kritikák, 2., 3., 9., helyzetünkről, 4. A «Fügetlen»-nek. 13. A Független pártja, 15. Mi mindent tudna tenni a magyar ember, ha sokat járna Bécsbe?, 20-21. Azokhoz, a kik bennünket szeretnek megijeszteni, 26. Január 31-én, 285., 286., 290. és 1864. 9., 21., 26. 44. Hétköznapi fecsegések, 10. Megyeri szobrának leleplezésekor. költ., 35. A jótékony úrnő bazár, 68. Műkedvelői elődás márcz. 21-kén inséggel küzdő honfitársaink javára, 75. és köv. sz. A rabnő, 92. Kazinczy Gábor meghalt, szini kritikák, 105. és k. sz. Az úrnő, 123., 126. Válaszok Vadnai Károlynak, 273. A szerb beszeda, 148. és k. sz., 1865. 1. és k. sz. Mire megvénülünk, regény, 71., 72., 99., szini kritikák, 186. A magyar journalistika a napi kérdésekben, 185., 190., 195., 201., 209., 214., 227., 229., 233., 240., 283. vezérczikkek, 180. Restauratio-e vagy retablirozás? 193. Levelek Tisza Kálmánhoz, 197. Mi a legfőbb nehézség, 198. Egy kényes kérdésre kénytelen válasz, 200. A cancellar a provisoriumról, 202. Az erdélyi emlékirat, 203. Kaiserfeld beszéde, 207. Nyilt levél Kemény Zsigmondhoz, 208. Jegyzet Mocsáry Lajos czikkéhez, 209. Kemény Zs. a megyékről, 210. Az erdélyi országgyűlés, 213. Tanulságok Kemény Zs. észrevételeivel, 216. Két hang «intra muros», 216. Horváth Imre levelére utómegjegyzés, 219. A szeptember 20. manifestum, 220. A «verwirkt» és «sistirt», 225. A sajtó, a tanácsterem és a könyvpiacz, 228. A pestmegyei barátságos értekezlet, 234. A közhangulat körülményei, 238., 239., 240., 246. Milyen phasiai lesznek a jövő országgyűlésnek?, J. nyilatkozványa a siklós-kerületi választó közönséghez, 254. E hét eseményei, 269. Választási izgalmak, 276–283. Kényes kérdések, 287–290. Az uralkodói trónbeszéd, 295. A szünnapok alatt, 299. Az elmult évről, 1866. 1., 2. Visszatekintés 1865-re, 4. Egy napirenden levő kérdés felöli javaslat, 6., 10-13., 16. A kérdések kérdése, 9., 14. Az országgyűlés nevezetesebb momentumai, 32-36. A válaszfelirati javaslat. 26. Egy kis historiai helyreigazítás, 64., 65., A második válaszfelirat, 86., 88., 90., 93., 94., 96., 99., Nem leszünk Epimetheusok, 105. jelen válság és a magyarországi kérdés, 107., Mit szóljon a magyar nemzet?, 110. Mire kellene hát az a Reichsrath most?, 116. Mit hozhat egy háború előtti congressus?, 121. Sikertelen munkák, 131. Inségi aggodalmak és megnyugtatási kisérletek, 157., 162., 163., Hová juttatta az államot az egységes német politika, 169., 171., 175–177., 180., 232., 247., 259., vezérczikkek, 252–256., 260., 266., 272. A sajtó és a censura Magyarországon, 261., 262., Somsich Pálnak, 284. Egy szónok, a ki «el nem áll!» 1867. 11., 53., 60., 160., 161., 206., 212–214., 223., 224., 243., 244., 265., 271., 277., 280., 281., 287., 288., 293., 295., 296., 298–300. vezérczikkek, 12. A hadkiegészítés pátens ügyében indítványozott felirata a képvsielőháznak, 30. Emlékbeszéd báró Jósika Miklos felett, 39. Hideg vérrel de jónszándékkal, 41. A február 17. leirat, 43. A Concordia elnökéhez Pozner Károly Lajoshoz tartott beszéde, midőn az egylet dísztagjául választák, 47. Még egyszer de profundis, 48. Néhány szó a szélső baloldal indítványáról, 49. A magyar «úr» Amerikában, 51. És még egyszer de profundis, 52. Tisztelt külmunkatársainkhoz, 58. A szabad sajtó, 62. Fiume???, 62. Martius tizenötödike, 83. Indítvány az akadémiai pályázatok ügyében, 89. A cseh országgyűlés, 94. Ezerév, legenda, költ., 104–106., 108., 110. A politika a malom alatt, 113. Egy ember a ki nem akar koronázni, 122. Petőfi???, 126. Kossuth Deákhoz, 134. A koronázás után, 154. A honvédek központi gyűlése Pesten júl. 7., 159. Néhány szó a Pesti Naplónak, 185. Balaton-Füred, aug. 9., 200–202., 204., 205., Kivel szövetkezzünk, 205. Az ungvári képviselőválasztás, 203. Magyarországnak, A Pesti Naplónak, 209. Türr megérkezett Pesten, 209. Rövid üdvözlés, Egy igen szerény kérdés a Pesti Hirnökhöz, 222. A multakra vetett fátyol, 224., 231. J. válaszai Görgeinek, 261. A pécsi választás, 262. Ifjú honfitársainkhoz, 266–268. Türr altábornagy levelére, 279. Négy szem közt Böszörményi Lászlónak, 1868. 1. és köv. sz. A szerelem bolondjai, regény, 1-3., 5., 6., 9., 21., 26-29., 35., 36., 42., 45-47., 53., 55., 60., 70., 71., 101., 103., 106., 115., 118., 127., 133., 136., 194., 202., 237., 258., 272., 283., 287. vezérczikkek, 16. Az ellenzék kormányképessége, 17. A segítő a szükségben, 20. Lássuk, mi lesz belőle?, 32. Azok a szegény honvédek, 34. A magyar királyné Budán, 35. Nyilt levél a belügyminiszterhez, 36. Válasz Vay Lászlónak, 46. Válasz a Pesti Naplói M. czikkre, 55. Még egyszer Szegfiügy, 68. Nyilt levél Tisza Kálmánhoz, 82. Perczel körútja, 84. Szabó Jánoshoz, 95. J. beszéde Siklóson választóihoz, 98. Ludvigh János barátomnak, 99. A király igazat ad az ellenzéknek, 127., 131. A Nép Zászlója szerkesztőjének 138. Napoleon herczeg Budapesten, 211–216., 218., 221., 226., 228., Megyünk-e vagy állunk?, 231–233., 236., 241. Merre menjünk, 247. Non quid iuris, nec quid consilii: sed quid personae?, 257. Schmerling és mink, 261. A baloldali delegatusok lemondása, 266. A czímkérdés megoldása, 276. A nemzetiségi viták a képviselőházban 284. A honvédség ujjászületése, 186. Az országgyűlés befejezése, 287. Előf. felhivás, 293. J. választóihoz a baloldali működéséről 1865. decz. 10-től 1868. decz. 10-ig, 295. A hevesmegyei határozat, 296. Benn és künn, 1869. 1. és k. sz. A kőszívű ember fiai, regény, 8. J. beszéde a pestvárosi ellenzéki értekezlet alakító gyűlésén 15. J. beszéde Terézvárosi választóihoz, 20., 32., 36., 37., 40., 71., 74., 77., 92., 102., 103., 128., 139., 148., 187., 222., 240., 250., sz. vezérczikkek, 27. J. beszéde a pestvárosi választók febr. 2. összejövetelére, 37. A mohácsi balpárti választókerület központi bizottm. kérdéseire felelet, 45. A Hon t. munkatársaihoz, 49. J. beszéde választóihoz febr. 28. gyermekkori életéből rajzokkal, 50. Nyilatkozat, 56. Siklós választókerület elvtársaimhoz, 70. J. beszéde a választás után, 72. Az új földfelosztás, 85. Egy tisztességes eszköz, 84. A királyi trónbeszéd, 100. J. pohárköszöntése a máj. 4. banketten, 113. Öt válaszfelirati javaslat, 116. A biráló bizottságok igazságszolgáltatása, 154. A júl. 3. országos ülés, 207. Magyarország önálló pénzügye, 239. Egy pár szó az ellenzékről, 244., 248., Nyilatkozat és helyreigazítás, 248. A dalmatiai lázadás, 256. Felvilágosítás, 277. Észrevétel Szilágyi Virgil levelére, 298. és k. számok, 1870. 2. és k. sz. Fekete gyémántok, regény 1-5., 9. Magyarország belpolitikája az elmúlt évben, 29. Néhány szó a betűszedői strickről, 35. Az országházból, 57. szám Nyilatkozat, 57., 59., 72., 129., 131., 175., 196., 199–201., 210–218., 220–223., 229., 233., 235., 236., 238., 241., 243., 246., 248., 249., 257–259., 262–264., 266., 267., 274–280., 283., 288., 290., 309. vezérczikkek, 123. Észrevételek Horn Ede nyilatkozványára, 129. A II-ik és VI-ik osztály, 130. sz. Batthyány temetés-napján, Honvédek és honvédmenház, 138. Két barátomhoz, 192., 194. Politikai tanulságok, 206. Majd meglássuk, 208. A nemzeti gyűlölet csinálók ellen, 212. Ki bukott meg, 213. Palikao és Kuhn, 218. Egy nevezetes nyilatkozata Bismarcknak, 219. A háború mint absurdum, 227., 228. Nostradamus jóslatai, 242. Où est Lambert?, 247. Belügyek!!!, 250. Szives kérelem, 254. A sajtkukacz monologja, 265. Archimedesi pontok, 284. Xantus gyűjteménye a múzeumban, 295. Petőfi ismeretlen költeményéhez: Levél Várady Antalhoz J. megjegyzése, 299. és k. sz., 1871. 1. és k. sz. Eppur si muove! És mégis mozog a föld, regény, 1., 2., 48., 53., 84., 123., 183., 238., 251. vezérczikkek, 10-12. Egy léghajós, kit Amerikába vert át a szél, 15. A szavazás után, 23. Észrevételek Csáky Gyula gróf vezérczikkére, 25. A béke hirnökei, 35. A reactio?, 53. J. Levele a baloldali kör elnökéhez, 55. Pletykázzunk egy kicsit, 93. Nyáry Pál meghalt, 95. Nyáry Pál emléke, 99. J. észrevétele Horn czikkére, 102. Még egyszer a delegatiók kérdése, 160. Nyilt levél a Hon szerkesztőség tagjaihoz, 184. Az ellenzéki pártok egyesülése, 198–209. Öt év alatt, 247. Quid nunc?, 258. Kormányválságok, 259. Andrássy, mint külügyminiszter, 260. A nyitrai események alkalmából, 263. «Vasúti politikánk» czikk kiigazítása, 267. Andrássy első külügyminiszteri lépései, 275. Felelősség és adott szó, 281. A ngy vasúti szerződés, 282. A budget-vitához, 285. Budapest, jövője, 292. és k. sz., 1872. 2. és k. sz. Az arany ember, regény, 7., 8. A középpárt, 12. Az én színpadi életem, 56-58., 60., 62-64., 89., 136., 282., 286. vezérczikkek, 59. Fáklyásmenet alkalmával mondott beszéde, 61. A többség, 82. J. képviselő jelentése Pest-Terézváros választó-polgáraihoz ápr. 8., 106. J. programmbeszéde választóihoz máj. 5., 116., 118–120. A balpárt agendája, 133. J. választói körben jún. 10. mondott beszéde, 142. A választás után, 144. Nyilt levél Törs Kálmánhoz, 209. Mit Rebellen unterhandeln wir nicht, 262. Az osztrák nemzeti bank pinczéi, 269. A bécsi arzenalban, 278. A válság, 254. és k. sz., 1873. 1. és k. sz. A jövő század regénye, 1. Petőfi, 4. Bernát Gáspár, 8. III. Napoleon és Magyarország 11. Liszt hangversenye, 30. Deák Ferencz czáfolata s utószó, 62. 1848. mártius 15., 72-75. Nemzeti színházról, 77. A leszámítoló bankról, 94., 109., 227. vezérczikkek, 166. Lehet-e pártfuzio, 228. Selbst ist der Mann, 229. A trónra lépés huszonötéves ünnepélye, 274. «Az államoknak élni kell», 275. Quid nunc?, 276. A királyi estélyen, 285. A mi válságunk, 1874. 1. Az ítélet utolsó napja, utóhang a Jövő század regényéhez, 33., 64., 102., 119., 202., 222. vezérczikkek, 37. Ha egy koaliczionális miniszterium fog alakulni, 45., 48., 51., 56-60. Úti képek: A befagyott Balaton, Az ölelkező várromok, Azok a sok keresztek, A bécsi börzén, A Reichsrathban, A bécsi hirlapokról, Bismarcknál, Prága, Berlin, Német irodalmi viszonyok, A német írók otthon, A berlini magyarok, 61. Még egy coalitio, 62. J. válasza Simonyi Ernőnek, 68. A Bittó-Ghyczy-Bartal miniszterium, 170., 176., 182., 187., 192., 198–200., 204., 209., 215., 221., 227., 239. Bölcs bolondságok: A sérthetetlen lovag, Kiki a maga helyén, Ki hogy tudja, A főherczeg és a fuvaros, A gutái petitio, A félkrajczáros pör, A «tens asszony», A színház macskájával egy rangban, Egy sajtóhiba, Még egyszer arról a bizonyos orról, Az a bizonyos dolog, A Bacchus szobor, Az arany mondás, Taps, fütty és hagymakoszorú, A veszélyes titok, Petőfi mint színész, 199. szám Az osztrák-porosz tűzérpróbához, 200. Még egyszer az adófölemelés kérdéséhez, 211. Kossuth levele után, 214. Sobri Jóska elfogatása, 220. Egy magyar festő mint utazó, 228. Nem vagytok halva ti hősök! Az aradi vértanúk 25 éves emléke, költ., 30. és k. sz., 1875. 1. és k. sz. Enyim, tied, övé, régény, 20. A balközép hétfői értekezlete, 31. vezérczikk, 50. A «nullák», 59. Az 1848-49. honvédek ügye, 61. Márczius tizenötödikén, 73. és köv. sz. Az élet komédiásai, regény, 110. Nyilt levél Bakay Sándornak, 119. Szabadelvűség, szabadság, 124–126. Észrevételek Bakay Sándornak, 126. J. beszéde a szentesi és hód-mezővásárhelyi választókhoz, 139. J. programmbeszéde a Józsefvárosban, 145. Jégvihar a Svábhegyen, 158. Balaton-Füred, júl. 10., 206. Deák Ferencznél, 214 A mi saját magunkon mulik, 222. A magyar delegatióból, Az Uchatius ágyúk között, 228. A szavazógép a delegatióban, 230. Lőproba az aczélbronz-ágyúkkal a Steinfelden, 251. Horn Ede, 1876. 1. és k. sz. Az élt komédiásai, 26. Deák Ferencz temetése előtt, 37. Tánczestély József főherczegnél, 49. Tóth Ede, 110–115., 241., 255., 257., 258., 293. vezérczikkek, 129. Nyilt levél a választókhoz, 189. Andrássy külügyi politikája, 181. A magyar politika mint európai politika, 256. Az ifjuság tüntetéséről, 308. Ülések végeztével, 311. Petőfi összes költ. ism., 237. és k. sz. 1877. 2. és k. sz. Egy az Isten regény, 12., 14., 22., 29., 30., 53., 57., 130., 163., 198., 200., 227., 229. vezérczikkek, 19. lakoma a tisztelt ház elnökénél, 67. Az ál-báró, 125. Phantasmagoria, 255. Apotheosis, a várszínházban a török sebesültek javára, 313. Néhány jóakaratú szó, 330. A plevnai hősök, költ., 337., 339., 340., 343. Ördögsáncz, 54. és k. sz. Görög tűz, elbeszélések, 1878. 1. és k. sz. Egy hirhedett kalandor a XVII-ik századból, regényes korrajz, 21. Mondjuk ki az igazat, 237–239. vezérczikkek, 165. J. beszámoló beszéde Józsefvárosi választóihoz, 191. Józsefvárosi választóimhoz, 237. és k. sz. 1879. 1. és k. sz. Szabadság a hó alatt, vagy a zöld könyv, tört. regény, 63. A szegedi vész, 71. A szegedi életmentők,78. A költő, költ., 96. J. toastja, Csendes évek, 108. A magyar nyelv a népiskolákban, 121. Chetaeu Palugyay, 146., 153. Szeged, 179. A corruptió-ügy a hirlapokban, 193. A Petőfi-megjelenések rejtélyének megoldása, 198. A magyar nyelv a király házánál, 186., 187. Petőfi és ellenségei, 211. Petőfi arczképének kérdése, 225. Albumsorok három albuma, 237. A második ülésszak, 244. Andrássy ismét itthon!, 286. J. levele Arany Jánoshoz, 309. A párbaj a magyar irodalomban a régibb időkben, 258. és köv. sz., 1880. 1. és k. sz. A kik kétszer halnak meg, I. r. regény, 10., 13., 15., 16., 212. vezérczikkek, 10. Reportereink fantáziája, 13. A párbajügy és az utczai zavargások, 77., 87. Hát mi feltámadunk-e még?, 109. Petőfi István, nekr., 127. A ki még a királyon kívül viselte szent István koronáját, 129. Széchenyi, a szobor, 144 Orlai petrich Soma, 161. Az első magyar szépirodalompártoló társulat, A Petőfi-életrajzhoz: Az első arany, 165. Az írói jog tulajdonának elévüléséről, 185. J, levele dr. Fenyvesy Ferenczhez, 192. Reminiscentiák arról az átkozott német nyelvről, 246. Látogatás a Helikonon, 274. Zichy Mihály és Jókai, 340. A drága karácsonyi kalács, szájhagyomány, 1881. 1. és k. sz. A kik kétszer halnak meg, regény, II. rész. A «Ma», 37. Jókai beszéde a kaszinó Széchenyi lakomáján febr. 6., 90. J. saját írói pályájáról, 269. és k. sz., 1882. 1. és köv. sz. Szeretve mind a vérpadig, történ. regény); Regélő (1865. Két menyegző); Hazánk s a Külföld (1865. Fáy András, Hajnik Pál, Kazinczy Gábor, Madách Imre, Szalay László, Chinchilla herczeg, Kerüld a szépet, 1866. Baróthy Ilona, A mostoha meséi, 1867. A hosszúhajú hölgy); Toldy István, A m. politikai szónoklat Kézikönyve (Pest, 1866. A felirati javaslatról 1861., 1866); Magyarország képekben (I. 1867. Budapest); Igazmondó (1867. Egy magyar honvéd, Gressák József mint aranyásó Ausztráliában, Még sem lesz belőle tekintetes asszony, Adatok a magyar szabadságharcz kisebb történetéből, 1868. J. beszéde választóihoz Siklóson, J. beszéde a képviselőház júl. 25. ülésén a jövedelmi adóról szóló törvényjavaslatról, 42. sz. J. köszönő levele, A fekete sereg, Azok a szegény honvédek, Mi az a munkáskéz, A tizennegyedik, Megjegyzés Kossuth Ferencz levelére, A nemzeti becsületérzéshez és vezérczikkek ápril 15., 26. és május 11., 1869. Jókai Mór a királynénál, Irányi Horváth Boldizsár-féle ügy és vezérczikkek, Jókai beszéde június 26. a képviselőházban, Jókai interpellatiója a bankügyben október 21., Jókai beszéde decz. 19., melylyel mint elnök a pesti népkört megnyitotta, 1870 A miniszterelnöknek, J. beszéde a honvédnyugdíj mellett márcz. 11., Ludvigh János. nekr., Belügyek, A vértanúk emléke 1870. nov. 1. Költ. és vezérczikkek, 1871. Párbaj az Istennel, regényes korrajz, székfoglalója 1870. decz. 5. a m. tudom. akadémiában, Milyen demokraták vagyunk mi?, J. beszéde febr. 25., J. nekr. és bucsúszózata Nyáry Pál felett, J. levele a baloldali kör elnökéhez, J. levele a kolozsváriakhoz, A megyékről, Ne sülyedjünk alább, A syami ikrek, politika satyra, Kossuth a cseh kérdésről, Andrássy Gyula első külügyministeri lépései, A budgetvitához, és vezérczikkek, 1872. A véres kenyér, egy ifjú hős naplója, Az én szinpadi életem, J. képviselő jelentése pest-Terézváros választó polgáraihoz ápr. 8., A választás után, J. beszéde Pozsonyban júl. 16., A bécsi arzenál, J. beszéde nov. 27. a képviselőházban a főváros rendezéséről szóló törvényjavaslat ellen, parlamentarismus?, ki felelős a historia előtt? A loyalitás, 1873. Az angyal arczú daemon, Petőfi, Bécsi nemzetközi kiállítás, Mit várunk a balközéptől, Megtámadóimhoz, Az államnak élni kell, A trónra lépés 25 éves ünnepélye, A mi válságunk, Irodalmi statisztika, 1874. A Bravallamező hölgyei, Zafireh, Holt költő szerelme, költ, A philog szerelme, parodia, A bankkérdésről, Isaszegh és hősei 1849. ápr. 6., 1875. A balközép a költségvetési vitában, Tisza Kálmán a királynál, Vértanúk emléke: Török, Gálfi, Horváth, költemény, Frettwell, Az «Igazmondó» programmja, Az ezerkettedik éjszaka, Budapest, aug. 31., Miért nincs vörös könyv, Az új miniszterelnök, Az a híres zászló, 1876. Atlantis, egy elsülyedt világrész története, új átdolgozásban, J. válasza a Józsefváros küldöttségének febr., Deák Ferencz, nekr., borotvaélen tánczolunk, Tánczestély József főherczegnél, Ne hagyjuk magunkat, Akkor és most, Nyilt levél a választókhoz, Szenttamási György, elb. 1850-ből, akkor elkoboztatott, A szamosújvári fegyencztelep, Az osztrákok és a kiegyezés, Ülések végeztével, Budapest, máj. 11. vezérczikk, 1877. A kiegyezésről, Phantasmagoria, költ., A király és bolondja, ballada, A muszkák arany ágyúgolyói, A helyzetről, Apotheosis, A plevnai hősök, A Zólyomiak, 1878. J. beszéde a képviselőház febr. 8. gyűlésén, Az utolsó mór királyok, Mondjuk ki az igazat, Programmbeszéde a józsefvárosi választókhoz júl. 21., Egy dal keletkezésének története, Rendkívüli nők: Őrült Johanna, Xara, Zatime, Harmozáné, Artemisa, Agatha, Bosznia és Herczegovina, Ki mit akar?); Kossuth Album (1868. Egy dal, «Kossuth Lajos azt üzente», keletkezésének története); Honvéd-Világ (II. 1868. A honvédek 1848-ban); Kisfaludy-társaság Évlapjai (I. 1868. Bábel, III. Jósika Miklós emlékezete, VI. A szellem meghamisítása, A magyar Faust, népmonda Hatvani Istvánról, VII. Az én kortársaim); Népiskolai Könyvtár (1868. A két hízó, tréfás versezet); Munkások Ujsága (1868. A munkáról és a munkás kezekről); Budapesti Közlöny (1871. 77-ik szám. J. kolozsvári toasztja, 280. Beszéde a hivatalos lap tartalmáról, és 285. sz. Salamon nyilatkozata); Atheneaeum nagy Képes Naptára (1873. Ősapánk, 1877. Egy szent nő, rajz, 1878. A fátyol, 1884. Fejedelem és Fra Diavolo, 1892. Ilonca, 1893. Askrlje-dlniczai kariatidák, 1894. A kuglof, igaz történet); Életképek (1876 Az utolsó eszménykép, költ., Milton, dr. 4. felv., Feredzse, A medzsidée, Utazás a harangokkal együtt, Rendkívüli nők: Őrült Johanna, Xara, Zatime, Hormozane,Artemisia, Excusé, humor. elb., Hajdan, most és valaha, Apró monographia: Az emberkerülők tanyája, A rémnap, Az emberszeretők tanyája, A parnassus, A nagy nap, A szőlőmívelő vandalok, Úti táskámból: A szamosujvári fegyencztelep, Teleki Sándor, Koltó, Egy európai múzeum, Petőfi Koltón, A megénekelt czigány, Pila Anikó, Kakas fogta farkast, Kisfaludy Sándor új szobra, Balatonfüredi levelek, B. Sina életéből, Az utolsó eszménykép, emlékezés Petőfire, Szép Mikhál, regény, Jegyzetek a Szép Mikhálhoz, 1877. Ne nyúlj hozzám, elb., Petőfi ébresztő, költ.); Petőfi Társaság Lapja (1877. Elnöki megnyitó beszéd a Petőfi-társaság első közgyűlésén 1877. jan. 1., Apotheosis, költ., Solferinónál, 1878. Elnöki megnyitó beszéd a II. Közgyűlésen jan. 6.); Képes Caládi Lapok (1879. A bölcső, költ., 1883. A kőszegi hősök, 1888. Emléksorok és a Guta, Herkó Páter meg a kis borbély. 1890. Kossári Dániel, regény, Kétszer kettő négy, Elizanne, elb., 1892. Női honvédhadnagy, A Feszty-féle körkép, 1893. A fagygyúgyertya, J. vallomásai, A Bazar után, 1894. Hogy kezdődött ez a dolog, visszaemlékezések, A régi boldog újságírók, Egy kis falsum, Kossuthról, A Margitszigetről); Koszorú (I. 1879. Maguk ketten!, adalék a Petőfi korszakhoz, A látható Isten, III. 1880. Ne bántsd a magyart!, drámai jelenetek három énekben, VII. 1882. Deliancsa, VIII. Petőfi emlékszobránál, emlékbeszéd, tartotta 1882. okt. 15.); Magyar Népvilág (1879. Fölhívás előfizetésre, A bölcső, költ., A csendes évek története, felolv. Bécsben ápr. 20., Szeged, a korrupczióügy a hírlapokban, A dagői torony, elb., A magyar kisbirtokosokhoz, A hazajáró lelkek, 1880. A Széchényi szobor, Kamoensz, Az egyhuszasos leány, Az orgyilkos, elb., J. levele Fenyvesyhez, Balaton-Füred, júl. 14., Felhívás előfizetésre, Mátyás királyról, adomakör: Mátyás király és a szegény varga, költ., Jankó rajzaival, J. beszéde decz. 4. a budget törvényjavaslat felett, 1881. J. beszéde a szabadelvű párt értekezletén, jún. 5., J. programmbeszéde Ilyefalván, jún. 5., J. beszéde Tisza Kálmánról Szepsi-Szent-Györgyön jún. 7., Prolog a fiumi városi színházban aug. 26., Saját írói pályájáról, Az utolsó prolog, a pápai színház megnyitása ünnepén decz. 7.); Pesti Hirlap (1879. 12. sz. J. levele Frankenburg Adolfhoz ennek jubileuma alkalmából, 62. J. levele a bécsi egyetem német osztrák olvasó köréhez, 110. J. bécsi pohárköszöntése, 143. Eötvös József, költ., 1880. J. levele Fenyvessy Ferenczhez a pápai ünnepély alkalmából, 1881. 236. Üdv. Fiuménak! Prolog, 210., 211. J. önéletírása, 1882. 159. II. Rákóczy Ferencz emléke, költ. 285. Petőfi emlékszobránál, 1883. Felköszöntője Betléren, 230. Negyven év viszhangja, 306. Fejedelem és Fra Diavalo, 1884. 117. Hogyan lettem én filosemitává? 1885. 269. Prolog a temesvári első téli magyar színidény megnyitó ünnepélyére, 1890. A kajmános hölgy, 247. Levél a P. Hirlap szerkesztőjéhez vagy a «sós dráma» meg a «czukros dráma», a Thespis kordéja színlapjával, 281. A kit nem engednek meghalni, 288. A királyleány babái, 294., 295. Thespis kordéja vagy a földön járó csillagok, színj. 2. felv. okt. 24. adták a budapesti nemzeti színházban, Földön járó csillagok, drámai prolog. Majmuna az álomtündér, A leaotungi emberkék, Hogy jutottam én a leaotungi emberkékhez, Levél Mikszáth Kálmánhoz, 329. Szent Antal generalis, 345. Valami furcsaság, 1891. 4. A legdrágább öltöny, 8. Petőfi eszmecsirái, 18-26. Almodád, 32-39. Az aradi hősnők, történelmi vígjáték három felvonásban, 79. B. Kemény fogságban, érdekes nemzetközi pöreset, 80. A budapesti Samaritanusok, 87. Tengeren a magyar!, 93. A névtelen társaság, 95. Én és a százezer forint, hogy kerülünk mi össze, 96. A két poluson, 107. Pulvis et umbra sumus, 210. A magyar thea, életkép, 227. és köv. sz. A fekete vér, regény, 286. Az új szőlővész, a «nekropólisz», 295. Hányféle a becsület, 307. Az én birói hivatalom, 316. Lesz-e háború, 319., 321., 323., 328. Bécsi dolgok, 354. A királyné és a majom, 1892. 25. J. levele a komáromi választó polgárokhoz, 35. Az a rongyos 739 ezer forint, 45. Petőfi könyve, 52. Rudolf trónörökös verse Magyarországról, 63. Mátyás ugrás napja, 65. A szatyor, életkép a múlt időkből, 80., 82. A női honvédhadnagy, 87. A mándrucz király, 94 A hét nemes, 99. «Csináljunk magunknak egy jó napot», 108–146. Sárga rózsa, regény 128. A művészek ünnepélye az árvai inségesek fölsegélésére, 151. A királykoronázás, 162. Madártávlatból, 176. Deák Ferencz a koronázás napján, 194. Vipera a Svábhegyen, 227. A Feszty-féle körkép, 230. Szép lövés volt! 258–339. A két Trenk,tört. regény, 313. Prolog az erdélyi magyar színészet százéves jubileumára, 356. Mink szegény tótok, 1893. 1-49. sz. Trenk Frigyes, regény, 9. A varázsing., 91., 94. Állítólag Petőfi verse, 92. A királynő nyárfavesszeje. 111. Az első temetkezés s az első feltámadás, 118. József főherczeg pálmáskertje, 125. Hatvanhárom év előtti diéta referada, 139. A hol sok ember van s a hol senki sincs, 142. és k. sz. Tizenhárom levél Genuából, 153. Levél Csernátónyhoz: J. parókája 1871-ből, 166., 167. A bécsújhelyi katonai akadémiában, 179. Fiume, költ., 200., 201. A «cinipsz», 207–213. Az én iskolatársaim, visszaemlékezés, 243. Közhasznú felriasztás, 245. A magyar kalendáriumosoknak barátságos figyelmeztetés, 276. A magyar Nábob megköltése, 285–297. A háromszinű kandúr, 312. A zálog, elb., 355. és k. sz., 1894. 5. sz. Koronás gyermekek, regényes korrajz, 6. Jókai és a szerzői jog, 8. A halál után, 19. Egy kis falsum, 26. Ugyan értsünk tréfát, 208. A régi boldog újságírók, 214–249. A «három királyok» csillaga, meséli az unokáinak az öreg apó, 221. Köszönet és kérelem, 226. Valóságos köszönet, 235. Ujabb hálás köszönet, 255. Miért nem ismerik az én nevemet külföldön, 270. Egy újabb nyavalya és annak gyógymódja, 273. A Margit-szigetről, 277. Csodák, 287–321. Magneta, regény, 296. A mi királynénk, 340. Utóhang a Politikai divatokhoz, 359. és k. sz. 1895. 48. és köv. sz. De kár megvénülni, regény, 294. A hármas párbaj, emlékeimből, 1896. Mi a cynikus?, 121. J. statisztikai jegyzetei, 156. Daliás új nemzedék, 160. Naplóm lapjaiból, 163. Etetés, itatás, 168. A napi kérdésekről, 174. Vészkiáltás!, a szőlő legújabb veszedelme, 176. Cochyllis ambiguella, szőlőmoly, 179. Védekezés a szőlőmoly ellen, 185. Beültetén, 192. Coccus vitis, 201. A thanaton, 234. Azok a kertészek, 235. A kalapemelgetésről, 240. A Konti contra Kaldy ügy, 249. Egy szerény indítvány, 251. Külföldi publicista a magyar parlamentről, 356. Super eodem, levél a P. Hirlap szerkesztőjéhez, 266. A vaskapu és az aranykapu, 268. Az albumlegyező, 287. Mauthner Ödön pavillonja és a magnemesítés, 314. Komám asszony orvosság; 321. A legerősebb fej, 329. J. mint népdalénekes); Nemzet (1882. 1. sz. Az életből ellesve, végnélküli czikksorozat, A pánszlávok földén, rejtelmes historia, 2. Balatonfüred és a Balaton jövője, 7. Az életből: A miskolczi szűz, 10., 12-14. A socialdemocratia Európában és Északamerikában, 15. és köv. sz. Bálványos-vár tört. regény, 80. Mire vénülünk meg?, 94. Mikor az embernek nincsen gondolatja, adalék az «Arany ember»-hez, 115. Egy karácsonyest a bolondok házában, 1883. 3. és köv. sz. A Damokosok, regényes történet, 5. Bálványos vár a trónörökös főherczegi párnál, 52. Mikor Haynald a kálvinistáknak prédikál, 83. A koldusok királya, költ., 124–131. A pénz betegségei, elb., 172. Oroszlánhűség, költ, 228. Negyven év viszhangja, 255. Ischia, költ., 287. és köv. sz., 1884. 1. és k. sz. A lőcsei fehér asszony, tört. regény, 17. J. nyilatkozata társadalmi regényeinek hőseiről, 52. J. pohárköszöntője kassán, 86., 87., 178. A trónörökös irodalmi vállalatáról, 117. Hogyan lettem és filosemitává?, 178. J. válasza a trónörökös könyve ügyében, 208–212. romano csibakero szillariben, jegyezgetések, 250. Villámvonat szekerén, 275. és k. sz., 1885. 4. és k. sz. A kis királyok, regény, 303. Milyen a török nép?, 328. Tisza Kálmán tíz éves miniszterelnöki örömünnepén, 354. Verescsagin és Irányi, 1886. 1. és k. sz. Három márványfej, regény, 5. Egy ember a ki nem akar adós maradni, 7. J. tágabb hazája, az ifjú nemzedék számára, 57. Rudolf trónörökösnél, 119., 122., 125., 130. Egy nap Boszniában, 264. Lidérczfények, előszó a pozsonyi színház megnyitására, költ., 277. A lissai tengeri ütközetből, 1887. 1. és köv. sz. Utazás egy sírdomb körül, 258. Levél Urváry Lajoshoz, 265. Levél Paulay Edéhez szept. 26., A kántorné királyi palástja, Az első szereptanulás, Olympi verseny, ábrándkép a budapesti nemzeti színház ötven éves fennállásának ünnepére, költ., 285. Levél Urváry Lajoshoz, J. félszázados írói munkásságáról, 297. Levél az ujságíró reporterhez, 354. és k. sz. 1888. 1. és k. sz. A lélekidomár, regény, 76. Márczius tizenötödike: Negyven év mulva! Nyilt szavak honunk fiatalságához 1848. márcz. 17., Huszonöt év mulva 1875. márcz. 15., Az ifjusághoz harmincz év mulva, 92. Világszép-leányok, J. népszínművéből, 223., 326. Vialis levelek: Az árvíz utáni táj, Egy Deák Ferencz adoma a regaléról, 231. Az igazi «Jó szív», költ., 345. és k. sz. A tengerszemű hölgy, regény, 1889. 29. 31. Rudolf trónörökös, nekr., 48. Andrássy Gyula, nekrolog. 124. J. emlékbeszéde Rudolf trónörökös felett máj. 5. az akadémia közgyülésén, 146–151. A Hortobágy, 191. Egy sírkert, 303. és köv. sz. A gazdag szegények, regény, 1890. 179. és k. sz. Nincsen ördög, regény, 193. Földönjáró csillagok, drámai prolog a magyar színművészet százesztendős örömnapjára, 300. Magam magamról, 340. Volt, van és lesz, 353. Tisztelendő és tiszteletes, nyelvtudományi értekezés, 1891. 7. Petőfi eszmecsirái, 40. és k. sz., Rákóczy fia, regény, 99. Királyhimnusz, 246. Komárom, 354. Brazil Heliogabalné asszony férje, 354. mellékl. A béka, életkép, 1892. 1. és k. Fráter György, regény, 130. Baross Gábor, nekr. 158. Ferencz József király 25 éves uralkodása, 220. Az alcsuthi örömünnep, aug. 9., 1893. 7. A varázsing, 38., 40. Rút leányok mentsvára, bevezetés egy regényhez «Kráó», 42. és köv. sz. A Kráó, regény. 97. Jókai és a «Zsidó fiú», levél a Főv. Lapok szerkesztőjéhez, 100. sz. J. vallomása, levél Keméndy Nándornéhoz, 269. Egy nevezetes csók, emlékirataimból, 275. A «Magyar Nábob» megköltése, 355. Huszonnégy év előtt, 30. és k. sz., 1894. 6. és k. sz. Tégy jót, regény, 7. J. beszédei a nemzeti ünnepen, 8. A halál után, egy férj viziói, ki neje halálán megőrült, 81. Kossuth Lajos, nekrolog, 91. Jókai beszéde Kossuth ravatalánál április 1-kén, 1895. 245. sz. Gróf Zichy Nándor és a Hon, 103. Egy tapolczai választás, 128. keresztény-e vagy keresztyén?, 171. Hat nagy magyar történelmi festmény Bécsben, 209–211. J. önéletírása, 245. Magyarország, millenniumáról és kiállításról, németül a berlini Cosmopolisban, 247. A kedves László, nekr. 265. Beszéde az interparlamentaris congressuson, francziául, 355. A historiai tarokkparti 360. A magyar vér a munkás szivében, 1896. 1. Az új ezredév első napja 121. Hozsanna! Az ezredéves Magyarország, 130. A költő joga, 133. Erős várunk nekünk a tudomány, 143. Az én gyermekkori játszótársam, 265. J. levele a szerkesztőhöz, 291. J. képviselőjelölt előrajza a karczagi választókhoz, 295. esti szám, Programmbeszéde Karczagon, november 3-án, Levele Papp Sándorhoz a karczagi kormánypárt elnökéhez, 328. Jókai levele Endrődyhez, 332. Levél a főszerkesztőhöz, egyről-másról); Székely Nemzet (1883. Puskás Kalári, költem., Szaffi, ebből készült a Czigány báró, a háromszéki beszédei); M. Salon (II. 1885. Alcsuth, a tündérlak Magyarhonban, 1848. márcz. 15.); Fővárosi Lapok (1886. Lidérczfények, előszó a pozsonyi színház megnyitására, 1893. A varázsing); Segítség Album (1887. Mátyás király forrása); Egyetemes Regénytár Almanachja (1888. Barak Hageb asszonyai, tört. elb., J. arczk., 1889. A pusztai rózsa, elb., a «Lélekidomár»-ból, mutatv., 1890. Szegedinecz Péró viselt dolgai, vázlat, 1891. Csel-csal, elb., 1892. A glóriás hölgy, 1893. A halberstadti Ádám, elb., 1894. A zálog, elb., 1895. Egy régi adoma mely mindig új marad); Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben Magyarország (I. 1888. A családélet, Az új korszak, folytatása a Habsburgházbeli királyok korának, A magyar nép, II. 1891. Tiszamenti élt, A pesti sikság, bevezetés, Debreczen, 1893. Bpest, bevezetés, Budapesti élet); Budapesti Hirlap (1889. 1. és következő sz. A ki a szivét a homlokán hordja, 1896. 342. Jókai toastja deczember 11.); Pesti Hirlap Naptára (1891-re A rémhalász); Reform Naptárban (1892-re Első utam Bécsben); M. szellemi Élet (1892. Irói életemből, arczk. és névaláírása); M. Bazár (1893. J. vallomásai); Petőfi-Múzeum (1893. J. levelei: Petőfihez, Pest, 1846. február 20., augusztus 18., 1847. július 6.); Ország-Világ (1893. A zálog, A Balaton vőlegényei, A három királyné, elb., 1894. Egy régi adoma, mely mindig új marad, 1895. A hármas párbaj, A kedves László); Hazánk (1893. 6. sz. Immetullah, Jókai ismeretlen librettója); Néptanítók Lapja (1895. Az iskolamesterek a háborúban); Előszókat írt: Petőfi Sándor összes költeményeihez (Bpest, 1882. I. 1-95. 1. Petőfi Sándor élete és költeményei), Kéry Gyula, Blaha élete. Budapest, 1896. czímű munkához sat. Országgyűlési beszédei a Napló köteteiben (1861. I. Igazoló jelentései, Palóczy László halálakor, Felirati vita, II. Ülésterem ventillatiója, Színházi bizottmányról, 1865-68. Décsey László választása, Trónbeszédről szóló felirati vita, III., IV. Ujonczozási javaslat; köztörvényhatóságok visszaszállítása, Közösügyi bizottság munkálata, V., VI., Hevesi ügy, Konstantinápolyi magyarok ügye, Államadósság, Vám- és kereskedelmi szerződés, VII. görög keletiek ügye, IX. Az 1867. kiegyezést megtámadó kérvények, Jövedelmi adó, Védelmi törvényjavaslat, 1869-72. I. Salgó-tarjáni kőszénbányatársulat közgyűlésein a kormány képviseltetései, interp., Válaszfelirat, Pest-váczi országút, interp., Ujonczozás 1869-re, Birói hatalom gyakorlása, III. Magyar banktörvény alkotása, interp., Vakok pesti intézete, interp., Jegybank, VI. Költségvetés 1870-re VII. Gyapjú- és nyersbőr kivitelnél kiállított egészségügyi bizonyítványok díjainak hovafordítása, interp., VIII. Báttaszék-dombóvár-zákányi vasút, IX. Köztörvényhatóságok rendezése, X. Rokkant honvédek, XI. Miletics Szvetozár mentelmi ügye, XIII. Honvéd lovasszázadok szaporítása, XIV. Vasúti üzletrend, Költségvetés 1871-re, XV. Költségvetési törvényjavaslat, XVII. Pesti Körúti házak adómentessége, XVII. Pénzzavarok a pesti kereskedelmi és iparvilágban, interp., Államkölcsön, XVIII. Ipartörvényjavaslat, Költségvetés 1872-re, XX. Bécsi nemzeti bankmagatartása, interp., XXII., XXIII. Buda-Pest egyesítése, XXIII., XXIV. Választói jog, Ujpesti kikötő mocsarai, interp., 1872-75. I. Udvarhelyszéki képviselőválasztások, II. Budapest rendezése, III. Százház összes birtokosai ellen intézett birói végrehajtás, interp., IV. Költségvetés 1873-ra, VI. Magyar biróságok osztrák hivatalnok adósok ellen hozott marasztaló ítéleteinek az osztrák hatóságok által végre nem hajtása, interp., Leszámítoló és kereskedelmi bank, XIV., XV. Költségvetés 1875-re, XVI. Kereskedelmi törvényjavaslat, XVII. Bécsi egyetemi hallgatók betegápoló-egyletének kérvénye, 1875-78, XV. Vám- és kereskedelmi szövetség Ausztriával, vámtarifa osztrák-magyar vámterületen, XVI. Üchtritz Zsigmond br., Szalay Imre, Kaas Ivor b. mentelmi ügyei, XVII. Pest-Pilis-Solt- és Kis-Kunm. kérvénye a gyülekezési jog tárgyában, Hatvanmilliós hitel rendkívüli hadszükségletekre, XVIII. Országgyűlés berekesztése, 1878-81, III. Költségvetés 1879-re, IV. Szegedi árvíz, V. Szegedi árvíz, Berlini szerződés beczikkelyezése, Ghyczy Kálmán lemondása képviselőházi elnökségéről, VI. Kisküküllőmegye székhelye, Rohonczy Gedeon, Üchtritz Zsigmond b. mentelmi ügye, VIII., IX. Bosznia és Herczegovina közigazgatása, Hamisított magyar borok a svájczi piaczon, borkivitel, interp., Ujonczjutalék megállapítása 1889 végeig, X-XII. Költségvetés 1880-ra, Ülések meghosszabbítása, Szlávy József képviselőházi elnök lemondása, XV. 1881. Költségvetési törvényjavaslat, XVI. Eger város kérvénye zászlósértés miatt elégtételért, XVI. Czukor-, kávé- és sörfogyasztás megadóztatása, 1881-84. I. Válaszfelirat, II., III. Költségvetés 1882-re, V. Katonai póthitel 1882-ben, rendkívüli hadiköltség fedezése, VIII. Költségvetés 1883-ba, IX. Tapolczai választókerületi polgárok kérvénye az izraeliták egyenjogusítása stb. ellen, XIV. Keresztények és izraeliták között, valamint a külföldön megkötött polgári házasság, XV. Irói és művészi jog, XVII. Állandó országház építése, 1887-87. IV. főrendiház reformja, 1887-92. I. Fogyasztási adók, VIII. Véderő, XIV., XVI. Költségvetés 1890-re, XVIII. Kir. táblák és főügyészségek szervezése, XXI. Szőlő területeknek adandó újabb állandó kedvezmények, XXVII. Indemnity 1895. jan.-máj.).

Álnevei és betűjegyei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Sajó, Kakas Márton, Kis Endymion, J. M., a Jelenkorban (1847–1848) és Θ.

Származása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jókai Mór családfája
ásvai Jókai Móric
(Komárom, 1825. febr. 18.–
Budapest, Erzsébetváros, 1904. máj. 5.)
költő, író, ref.
Apja:
ásvai Jókay József
(Ógyalla, 1781. dec. 27.–
Komárom, 1837. okt. 29.)
ügyvéd, táblabíró
Apai nagyapja:
ásvai Jókay Sámuel
(1749. júl. 3.–
1829. júl. 20.)
Apai nagyapai dédapja:
Jókay Sámuel
(1715 – ?)
Apai nagyapai dédanyja:
Madary Zsuzsanna
Apai nagyanyja:
Veres (v. Vöres) Katalin
(? – 1830. szept. 5.)
Apai nagyanyai dédapja:
Vöres András
Hont-vármegye táblabirája
és nagy-peszeki birtokos
Apai nagyanyai dédanyja:
Kutas Éva
(? - 1806)
Anyja:
banai Pulay Mária
(Bana, 1790 –
Komárom, 1856. márc. 13.)
Anyai nagyapja:
Pulay Dávid
(? – 1806)
földbirtokos Banán
Anyai nagyapai dédapja:
n. a.
Anyai nagyapai dédanyja:
n. a.
Anyai nagyanyja:
baracskai Szűcs Erzsébet
(? – Bana, 1822. okt. 2.)
Anyai nagyanyai dédapja:
n. a.
Anyai nagyanyai dédanyja:
n. a.

Emlékezete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jókai Mór emlékpad, „Török világ Magyarországon”
(Alsógöd-Városvédők Egyesülete [34])
Antal Károly: Jókai Mór (1966) Kazincbarcika

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Halálesete bejegyezve a Budapest VII. ker. polgári halotti akv. 780/1904. folyószáma alatt.
  2. http://www.magnificat.ro/index.php?option=com_content&task=view&id=880&Itemid=266
  3. 1893-ban Gyulai útmutatása nyomán Borovszky Samu ráakadt az akadémia irattárában; megjelent: Jókai Mór írói működésének ötvenedik évfordulója c. mutatványkötetben, Bpest, 1894. 83-155. 1.
  4. Szinnyei József bibliográfus megjegyzése: „Én, ki akkor szintén azt a rajziskolát látogattam, és társaim, csak a tollrajzig vittük, bámulva néztük az ő sikerét az általunk soha el nem ért magasságban. Ezen időből maradt meg egy tollrajza, mely Kossár Ferenc komáromi városi kapitányt ábrázolja, gyűjteményemben; hasonmása megjelent a Magyar Szalonban 1894. jan. 874. 1."
  5. Ma: Kossuth Lajos utca.
  6. „Parókai Jókai Mór" A Borsszem Jankó életképei a kiegyezés utáni időszak Jókaijáról1868-1875, epa.oszk.hu
  7. Vasárnapi Újság 1899/46
  8. A házasságkötés bejegyezve a Budapest VI. ker. polgári házassági akv. 862/1899. folyószáma alatt.
  9. A főrendiház XXXI. ülése Főrendiházi napló, 1901. III. kötet • 1904. május 7–1905. január 3.
  10. Vasárnapi Ujság, 20. sz. 1904. (51. évfolyam.)
  11. Lukácsi Attila: Budapest három legnagyobb temetője Múlt-kor.hu, 2004. október 26. 10:30
  12. HANSÁGI Ágnes: Irónai és identitás. In.: "Mester Jókai". A jókai-olvasás esélyei az ezredfordulón. Szerk. HANSÁGI Ágnes, HERMANN Zoltán. Ráció, Bp. 2005.
  13. FRIED István: Öreg Jókai nem vén Jókai. 2003.
  14. SŐTÉR István: Jókai Mór. Franklin Társulat, Bp., 1941. 65.
  15. Uo. 78.
  16. NÉMETH G. Béla: Türelmetlen és késlekedő évszázad. Bp., Szépirodalmi, 1971. 115–130.
  17. NAGY Miklós: Jókai. A regényíró útja 1868-ig. Szépirodalmi, Bp., 1968. 323.
  18. Uo. 333.
  19. Uo. 337
  20. Uo. 338.
  21. Magyar irodalmi lexikon I. Fősz. BENEDEK Marcell, Akadémiai, Bp., 1963. 535.
  22. GYULAI Pál, Jókai legújabb művei. In.: Uő, Birálatok 1861–1903. Franklin-Társulat, Bp., 1912. 82.
  23. Uo. 100.
  24. NAGY Miklós, i. m. 313.
  25. SŐTÉR, i. m. 75.
  26. FRIED, i. m.
  27. SZILASI László, A selyemgubó és a „bonczoló kés.” Osiris-Pompeji, Bp., 2000. 256.
  28. NÉMETH G. Béla, i. m.
  29. Magyar irodalmi lexikon, 434.
  30. Nagy Miklós, i. m. 342.
  31. Uo. 344.
  32. Magyar irodalmi lexikon, 532.
  33. http://mek.oszk.hu/06500/06510/cimkes.html Olasz címe, helyesen
  34. varosvedok.hu
  35. 90370 Jokaimor (2003 NY5) (angol nyelven). JPL Small-Body Database Browser
  36. http://hvg.hu/Tudomany/20100122_arany_janos_jokai_mor_tittel_kisbolygo.aspx Aranyról, Jókairól és Ganzról neveztek el kisbolygókat
  37. Tóth Ferenc dr. - Domokos László: Címerek és díszpolgárok Makón. A Makói Múzeum Füzetei, 69. Makó, 1991.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Wikiquote-logo.svg
A magyar Wikidézetben további idézetek találhatóak
Jókai Mór témában.
A magyar Wikiforrásban további forrásszövegek találhatóak
Jókai Mór témában.
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Jókai Mór témájú médiaállományokat.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]