Eugène Sue

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Eugène Sue
Eugène Sue.jpg
François G.G. Lepaule (1804-1886): Eugène Sue portréja
Született
1804. január 26.
1804. december 10.
Párizs
Elhunyt
1857. augusztus 3. (53 évesen)
1857. július 3. (53 évesen)
Annecy
Születési neve Marie Joseph Sue
Foglalkozása regényíró
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Eugène Sue témájú médiaállományokat.

Joseph Marie Eugène Sue (Párizs, Franciaország, 1804. január 20.Annecy, Franciaország, 1857. augusztus 3.); francia író.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Katonaorvosként részt vett a spanyolországi hadjáratban, mint tengerészorvos járt Amerikában, Ázsiában és az Antillákon. 1827-ben jelen volt a Navarino melletti csatában. Kernock le pirate (1830) c. tengerészregénye nagy sikert aratott. 1839 után teljesen az írásnak szentelte életét. 1850-ben szélsőbaloldali képviselő lett, és az államcsíny után Annecy-ba ment. A későbbiekben főleg szocialisztikus, moralista regényeket írt nagy termékenységgel. A könyvpiacon sikeres vetélytársa volt idősebb Alexandre Dumas-nak. Gyakran kritizálta Honoré de Balzac író munkásságát, aki riválist látott benne.

Stílusa, hatása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Regényeiben fényes elbeszélő tehetség nyilvánul meg, az érdekfeszítés eszközeit bámulatos találékonysággal és gazdag képzelőerővel ötvözi. Kompoziciójuk azonban szertefoszló, művészietlen. Az irodalomtörténet ítélőszéke előtt joggal elítélt regényei igazi bestsellerek voltak, nagy szenzációt keltettek és világszerte mohón olvasták őket. Nálunk is sok olvasójuk volt, több sikeres szerzőre erősen hatottak, így Jókai Mórra is, de Kuthy Lajos is egyik regényét, a Hazai rejtelmeket az ő hatása alatt írta.

Regényei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Athar-Gull (Párizs, 1831, magyarra ford. Tompa Imre, Kolozsvár, 1846);
  • Le marquis de Létoniere (1839, magyarul is megjelent, Debrecen, 1863);
  • Mathilde (6 kötet, 1841, magyarra ford. Récsi Emil és Bodor Lajos, 7 kötet, Kolozsvár, 1843);
  • Les mysteres de Paris (1842, 10 kötet, magyarul Páris titkai, fordították többen, Budapest, 1872);
  • Le juif errant (1844-45, 10 kötet, magyarul A bolygó zsidó, ford. Szabó Antal és Pleskott Henrik, 16 kötet, u. o. 1870-71);
  • Martin, l'enfant trouvé (1846, 12 kötet);
  • Les enfants de l'amour (4 kötet, 1850, magyarul a Szerelem gyermekei, ford. Gerő, 2 kötet, Pest, 1853);
  • Les sept péchés capitaux (1847-49, 16 kötet, magyarul A hét fő bűn, ford. F. Fr., 17 kötet, Budapest, 1882);
  • Le diable médecin (7 kötet, 1855-57, magyarul Az ördöngős orvos, 3 kötet, Pest, 1856);
  • Les mysteres du peuple (1847-57, 16 kötet, ezt a könyvet 1857-ben a párizsi esküdtszék mint erkölcstelent elítélte);
  • La famille Jouffroy (1854, 7 kötet);
  • Les secrets de l'oreiller (1858, 7 kötet).

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]