Honoré de Balzac

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Honoré de Balzac
Honoré de Balzac (1842).jpg
Balzac egy 1842-es dagerrotípián
Született 1799. május 20.
Tours, Franciaország
Elhunyt 1850. augusztus 18. (51 évesen)
Párizs, Franciaország
Foglalkozása író
drámaíró
újságíró
Iskolái Párizsi Egyetem

Honoré de Balzac (Tours, 1799. május 20.Párizs, 1850. augusztus 18.) francia regényíró, a francia realista regény megteremtőinek egyike, neve a világirodalom legjelentősebb alakjai között szerepel.

Világirodalmi jelentősége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ha a töméntelen történet közül csak a Goriot apót, a César Birotteau-t, az Elveszett illúziókat és az Eugénie Grandet-t írta volna meg, akkor is vele kellene kezdeni a realista regény történetét. Holott még a kisebb elbeszélések között is akad páratlan remekmű”. – olvashatjuk a Világirodalom Arcképcsarnokában az íróról.

„Semmi más nem érdekli e kor emberét, csak a pénz, még a festészet is szívesen ábrázol pénzügyi témákat: elzálogosítást, csődöt, szerencsejátékot a házalót és batyuját, Comte pedig a bankárokat helyezi utópikus államának világi kormánya élére. A pénz hatalmának himnuszát és a homéroszi eposzt viszont Balzac énekelte meg. Nála minden a pénz körül forog, ő a hőse valamennyi művének, valóságos pénzkórság szállta meg valamennyi alakját és őt magát is. ... Műveiben alig akad olyan fejezet, ahol ne surrognának számok, esélyek, árak, percentek, hozományok, örökségek, tranzakció és perek... Balzac maga egész életén át a legképtelenebb vállalkozásokba fogott, melyek kivétel nélkül kudarcba fúltak: volt közöttük ananászültetvény, könyvnyomda, betűöntöde, francia klasszikusok olcsó kiadásban, kísérletezés egy új papírmasszával, a szardíniai ezüstbányák kiaknázása, elásott kincsek felkutatása a Szajna mentén. ...Balzac alkimista aki a titkot varázsversikékkel igyekszik kicsalni, retortákkal igyekszik kipréselni, stratéga, aki zseniális sakkhúzásokkal cserkészi be a misztériumot. Igazságai nem Isten által sugallt próféciák (nincs már neki Istene), hanem az energia, a kalkulus, a tudomány, a szívós földalatti bányamunka diadalai. Tizenhat, sőt huszonhárom órát dolgozott a napból, zárt zsalugáter és gyertyafény mellett ... s hozzá, mint Voltaire, kannaszám hörpölte a kávét. ... Voltaire arisztokrata, Balzac plebejus, és részben éppen ez teszi naggyá. Hiszen éppen plebejus tulajdonságai - bivalyéhoz hasonló életereje, mentessége a gátlásoktól, született bizalmatlansága és nehéz sorsa révén megedződött érzékei tették képessé arra, hogy olyan ábrázolója legyen az életnek, amilyet addig még nem látott a világ. ..." (az írót érintő részlet - Egon Friedell: Az újkori kultúra története - ford. Vas István, Adamik Lajos)

Életrajza[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ősei dél-franciaországi parasztok voltak, családja valószínűleg okcitán származású,[1] amely közelebbi rokonságban a katalánokkal áll. Apja Bernard-Francois Balssa hadtáptisztként a császárság idején vagyonra tett szert. A család neve eredetileg Balssa volt (az okcitán nyelvben ez balzsam-ot jelent). Az író nagybátyja Louis Balssa megölt egy lányt annak idején, ezért kivégezték. Apja Bernard-François megváltoztatta így nevüket Balzacra, később önkényesen odafűzte a nemesi eredetre utaló de szócskát, s kisajátított magának egy régi nemesi címert is. Édesanyja Anne-Charlotte-Laure Sallambier sosem szerette a fiatal Honorét. A lányt szülei kényszerítették hozzá a nála több mint két évtizeddel idősebb Bernard-Françoishoz. Honoré a „házastársi kötelességből született gyerek” volt csupán. Viszont a fiatal asszony később viszonyt folytatott egy ezidáig ismeretlen férfival, akitől egy másik fia is született, Henri, aki mint „szerelemből fogant gyermek” anyja kedvence volt. Honoré az igazságot mindig is sejtette, sőt, később meg is bizonyosodhatott arról, hogy Henri csupán a féltestvére.

Részben családon kívül nevelkedett. 1807-1813 között bentlakóként az oratoriánusok vendome-i kollégiumában tanult, majd szülei kívánságára beiratkozott a jogra. 1819-ben, félbehagyott jogi tanulmányok után írnok lett. Irodalmat hallgatott a Sorbonne-on, de tudományos előadásokra is járt. Verses tragédiákat kezdett írni. Álnevek alatt, megélhetési célból kb. harminc romantikus ponyvaregényt publikált. Betűöntödét alapított, ebbe a vállalkozásba belebukott. 1829-ben sikert aratott A házasság fiziológiája című könyve, és ugyanekkor jelent meg a „Huhogók” című történelmi regénye. 1832-ben komoly közönség-, egyszersmind kritikai sikert ért el első fő műve, A szamárbőr (Le peau de chagrin). Két év múlva adta ki a Goriot apót, amelyben először alkalmazta a visszatérő szereplők rendszerét. Ezeknél is ismertebb lesz A harmincéves asszony című műve. 1834-től kezdett kialakulni a nagy regényfolyam, az Emberi színjáték (Comédie Humaine) terve: ebben visszatérő szereplők lettek, és erősen vagy lazábban a ciklus minden regényének cselekménye összefüggött. Birtokot vásárolt, különböző nagyravágyó, általában nem sikerülő gazdasági tervei voltak. Napi 16 órát dolgozott, rendszeresen egész éjjel írt, rendkívüli regényírói termékenységének egyik közvetlen fő oka: hatalmas adósságai voltak.

1842-ben meghalt külföldi levelezőpartnerének és szerelmének, Hanska grófnőnek a férje, egy lengyel földbirtokos. Ekkor meglátogatja Madame de Hanskát, és a grófnő ukrajnai birtokán is hosszabb időt töltenek. 1848-ban felhagyott az írással. Ukrajnába utazik, ahol 1850-ben feleségül veszi Madame Hanskát. A Francia Akadémia (Académie Française) elutasítja felvételét. Nem sokkal esküvője után súlyos látásromlás állt be nála, mely valószínűleg cukorbetegség szövődménye. A rendkívül erőltetett életmód és munkatempó következtében az év augusztusában meghalt.

Balzacról köztudott, hogy nem volt vonzó férfi, sőt züllött életmódja egyenesen sokat rontott külsején. Azonban számos szeretője volt; rendkívül csapodárnak bizonyult. A nők leginkább írói tehetsége miatt bálványozták, ám később Balzacnak ez inkább teher volt, mert úgy látta, hogy pusztán csak a híres embert szerették benne és nem a férfit.

Művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Balzac remekül írt, de némi kivetni való akad bennük. Az első szempont Balzac gyakori íráshibái, a helyesírás már az iskolái során is nehezére esett. A másik, hogy a ma olvasott regényei közül többet átírt az első megjelenése után. Ennek oka, hogy állandóan pénzszűkében volt és gyorsan kellett dolgoznia, ezért kevés ideje volt a minél jobb kidolgozásra.
Balzac,,1841-ben Emberi Színjáték gyűjtőcímű, 95 (kilencvenöt!) hosszabb-rövidebb regényt és elbeszélést tartalmazó epikai folyamának előbb a Társadalmi tanulmányok címet adta. Ezen belül három ciklusba rendezte regényeit: Erkölcsi tanulmányok, Filozófiai tanulmányok és Elemző tanulmányok.

A gyűjtőcímek megtévesztők: regényei (és általában a prózairodalom) céljának a „társadalmi élet törvényszerűségei”, valamint az emberi szenvedélyek tudományos igényű pontos ábrázolását tartotta.

  • Az Erkölcsi tanulmányok alciklusai (mindegyik több, esetenként tucatnyi regényt tartalmaz):

Jelenetek a magánéletből (Scènes de la vie privée)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A Labdázó Macska Háza (Maison du chat-qui-pelote, 1829)
  • A harmincéves asszony (La Femme de trente ans, 1834)
  • Gobseck (Gobseck, 1830)
  • Goriot apó (Le Père Goriot, 1834)
  • Chabert ezredes (Le Colonel Chabert, 1835)
  • Béatrix (Béatrix, 1837-42)
  • Modeste Mignon (Modeste Mignon, 1844)
  • Albert Savarus (Albert Savarus, 1842)
  • Az élet iskolája (Un début dans la vie)
  • Szép Impéria (La belle Impéria)
  • Impéria házas

Jelenetek a vidéki életből (Scènes de la vie de province) [szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A toursi plébános (Le Curé de Tours, 1832)
  • Eugénia Grandet (Eugénie Grandet, 1833)
  • Elveszett illúziók (Illusions perdues, 1836 - 1843)
  • Veszélyes örökség (Ursule Mirouet, 1840)
  • A kalandor (La Rabouilleuse)
  • A megye múzsája (La Muse de département)
  • A vénlány (La vieille fille)
  • A Régiségtár (Le Cabinet des Antiques)

Jelenetek a párizsi életből (Scènes de la vie parisienne )[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Ferragus (Ferragus)
  • Langeais hercegnő (La Duchesse de Langeais)
  • Az aranyszemű lány (La fille aux yeux d'or)
  • César Birotteau nagysága és bukása (Histoire de la grandeur et de la décadence de César Birotteau 1837 )
  • Kurtizánok tündöklése és nyomorúsága (Splendeurs et misères des courtisanes, 1838, (Werdet), 1844-1846, (Furne))
  • Betti néni (La Cousine Bette, 1846)
  • Pons bácsi (Le Cousin Pons, 1847)
  • A Nucingen ház (La Maison Nucingen, 1838)
  • Hivatalnokok (Les employés)
  • Kispolgárok (Les petites bourgeoises)

Jelenetek a politikai életből (Scènes de la vie politique )[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A homályos ügy (Une ténébreuse affaire)
  • Az arcisi képviselő (Le député d'Arcis)

Jelenetek a katonai életből (Scènes de la vie militaire )[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A huhogók (Les Chouans, 1829)

Jelenetek a falusi életből (Scènes de la vie de campagne )[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Parasztok (Les paysans, 1844)
  • A vidéki orvos (Le médecin de campagne, 1832)
  • A falusi plébános (Le curé de village, 1838)
  • A völgy lilioma (Le lys dans le vallée, 1834)

Filozófiai tanulmányok (Études philosophiques)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A szamárbőr (La peau de chagrin, 1831)
  • Az alkimista (La recherche de l'Absolu, 1834)
  • Catherine sur Médicis (Medici Katalin 1842)
  • Louis Lambert (Louis Lambert, 1833)
  • Seraphita (Séraphita, 1834)
  • Az ismeretlen remekmű (Le chef d'oeuvre inconnu, 1831)
  • A Vörös Vendégfogadó (L'Auberge Rouge, 1830)

Elemző tanulmányok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A házasság fiziológiája (Le physiologue de marriage, 1829)

Egyik híres mondása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

„Az írónak azt a célt kell maga elé tűznie, hogy erkölcsileg megjavítsa a maga korát, máskülönben csak hiú mulattatója az embereknek.”

A Balzac-életmű Magyarországon[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Műveinek legteljesebb magyar kiadása 1962 és 1964 között jelent meg tíz kötetben a Magyar Helikon kiadónál „Emberi színjáték” címmel.


Szakirodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Balzackal kapcsolatos filmek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Jean-Louis Déga, La vie prodigieuse de Bernard-François Balssa, Rodez, Editions Subervie, 1998.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Világirodalmi lexikon. Főszerk.: Király István. 3. kiad. 1. köt. Budapest : Akadémiai Kiadó, 1984. ISBN 963-05-3471-1
  • Dobossy László: A francia irodalom története. Budapest, Gondolat, 1963. 1. köt.
  • Világirodalom. Szerk.: Pál József. Budapest : Akadémiai Kiadó, 2005. 999 o. Balzac l. 616-618. ISBN 963-05-8238-4

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Honoré de Balzac témájú médiaállományokat.