Roland Barthes

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Roland Barthes
Született
1915. november 12.
Elhunyt
1980. március 26. (64 évesen)
Párizs
Születési neve Roland Gérard Barthes
Foglalkozása filozófus
nyelvész
szerző
író
Iskolái Párizsi Egyetem
Halál oka közúti baleset
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Roland Barthes témájú médiaállományokat.

Roland Barthes (Cherbourg, 1915.november 12.Párizs, 1980. március 26.) francia kritikus, irodalom- és társadalomelméleti gondolkodó és filozófus.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Roland Barthes Normandiában született a tengerésztiszt, Louis Barthes fiaként. Apját még Roland egyéves kora előtt megölték egy északi-tengeri csatában. Anyja, Henriette Barthes, nagynénje és nagyanyja nevelték a francia Bayonne városában, ahol a nagyon tehetséges nagynénje zongorázni tanította. Kilenc éves volt mikor anyjával Párizsba költöztek és Roland már ott érett férfivé (jóllehet egész életében szorosan fog kötődni a vidékhez).

Barthes ígéretes diáknak mutatkozott és az 1935-től 1939-ig tartó időszakot a Sorbonne padjában töltötte, hogy bölcsész diplomát szerezzen. Egészségi állapota is rossz volt ez időben, tuberkulózisa miatt gyakran szorult szanatóriumi kezelésre. Az ismétlődő egészségi problémái az egyetemi tanulmányait nagyon megnehezítették, elvéve előle akár a vizsgázás lehetőségét is. Azonban betegsége meg is mentette őt a második világháború során a katonai szolgálatoktól. A főbb egyetemekről kirekesztették újszerű nézetei miatt, így sokat kellett utaznia, hogy egy-egy tanári állásra szert tehessen. Barthes későbbi karrierje során többször kinyilatkoztatta a legfontosabb diplomákat adó egyetemekről alkotott negatív véleményét.

Élete 1939-től 1948-ig nagyrészt első írásai megjelentetésével, egy orvosi egyetemre való előkészítő tanfolyamon való részvétellel és a betegségével való küzdelemmel telt. 1948-ban visszatért az akadémiai munkához, amivel számos rövidtávú megbízást kapott kisebb intézetektől Franciaországban, Romániában és Egyiptomban. Ezen idő alatt közreműködött a párizsi Combat nevű baloldali lapnál, amelyből végül megszületett első teljes munkája Le Degré zéro de l'écriture (Az írás nulla foka) címmel. 1952-ben Barthes szociológiát és lexikológiát tanult a híres francia Nemzeti Tudományos Kutatóközpontban (Centre national de la recherche scientifique, röv. CNRS). Ez alatt a hétéves időszak alatt kezdett írni fejezeteket a Les Lettres Nouvelles című sorozatához, amely hatástalanította a populáris kultúra mítoszát (amelyeket a Mythologies című gyűjteményében írt 1957-ben).

Barthes az 1960-as évek elejét a szemiotika és a strukturalizmus területeinek felkutatásával töltötte, több egyetemi tanszéken is megfordult, és folytatta a teljes terjedelmű tanulmányok írását. Újszerű, szokatlan gondolkodása konfliktushoz vezetett egy másik francia gondolkodóval, Raymond Picard-ral, aki támadta az Új kriticizmust, amiért az túl homályos és nem becsüli meg a kultúra irodalmi gyökereit. A Critique de la raison pure-ben azzal vádolta az elöregedett, burzsoá kritikát, hogy az nem törődik a nyelv finomabb részleteivel és nem ismeri fel az olyan kihívó, új elméletek fontosságát, mint a marxizmus.

A 60-as évek végére Barthes nagy elismerésre tett szert. Utazgatott Japánban és Amerikában, előadást tartott a Johns Hopkins Egyetemen, és megalkotta leghíresebb művét, az 1968-os La mort de l’auteur (A szerző halála) című esszéjét, amely a strukturalista gondolkodás hanyatlásával foglalkozik. Barthes továbbra is közreműködött a Tel Quel nevű avantgarde irodalmi magazinban, amely saját írásaiéval megegyező témakörökkel foglalkozott. Az 1970-es években Barthes folytatta irodalmi kriticizmusának tovább fejlesztését.

1977-ben tiszteletbeli pozícióba került a Collège de France szemiológiai tanszékén. Ebben az évben hunyt el édesanyja is; ez szörnyű csapásként érte Barthes-ot. Utolsó nagyszerű műve a Camera Lucida volt. Ez a szöveg – mely meditálás anyja egy fényképe fölött – egyszerre a fénykép kapcsán bemutatott kommunikációelmélet és az anyja halála miatti fájdalom leírása. Roland Barthes kevesebb, mint három évvel anyja halála után hunyt el. 1980. február 25-én egy François Mitterrand által rendezett ebéd után (akit egy évvel később választottak Franciaország államfőjének), sétálva hazafelé Párizs egyik utcáján Barthes-ot elütötte egy mosodás kocsi. Egy hónappal később, március 26-án, belehalt sérüléseibe.

Bár sohasem vállalta fel, Barthes egész életében saját neméhez vonzódott. Barthes szexualitása 1987-ben posztumusz kiadásban megjelent önéletrajzi munkájával[1] került az irodalmi érdeklődés középpontjába. Azóta több olyan értekezés jelent meg, amelynek témája, hogy hogyan üt át Barthes elnyomott szexualitása irodalomelméleti szövegein.[2][3]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Incidents (Philosophie Générale, 1987) ISBN 2-02-009453-3
  2. D. A. Miller: Bringing Out Roland Barthes (University of California Press, 1992) ISBN 0-520-07948-5
  3. Pierre Saint-Amand, Charles A. Porter, Noah Guynn: „The Secretive Body: Roland Barthes's Gay Erotics” (Yale French Studies, 1996, 90. szám)

Magyarul megjelent művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]