Goriot apó
 |
Ez a szócikk nem tünteti fel a forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Önmagában ez nem minősíti a szócikk tartalmát: az is lehet, hogy minden állítása pontos. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! |
| Goriot apó | |
 |
|
| Karcolat a Goriot apó egy 1897-es kiadásából, ismeretlen szerző által. | |
| Szerző | Honoré de Balzac |
| Eredeti cím | Le Père Goriot |
| Ország | Franciaország |
| Nyelv | francia |
| Műfaj | realista regény |
| Sorozat | Emberi színjáték |
| Kiadás | |
| Kiadó | Werdet |
| Kiadás dátuma | 1835 |
| Fordító | Lányi Viktor |
A Goriot apó (Le Père Goriot) Honoré de Balzac (1799–1850) francia író 1835-ben írt regénye, amely az Emberi Színjáték Jelenetek a magánéletből ciklusában foglal helyet. Párizsban, 1819-ben játszódik, és három karakter összefonódott életét követi: az öreg Goriot-ét; a bujdosó bűnöző, Vautrinét és Eugène de Rastignac joghallgatóét.
Eredetileg sorozatos formában adták ki 1834–35 telén. A Goriot apó Balzac egyik legfontosabb regénye. A szerző itt használ első ízben más írásaiból visszatérő karaktereket, ez a technika megkülönbözteti Balzac életművét a többitől, és egyedivé teszi az Emberi színjátékot. Emellett a mű, alaposan kidolgozott karaktereivel és leírásaival, kitűnő példa a realista regény műfajára.
A regény a Bourbon-restauráció ideje alatt játszódik, ami alapvető változásokat hozott a francia társadalomban; a regényben mindenütt jelen van az egyének küzdelme, hogy biztosítsák a felsőbb-osztálybeli helyzetüket. Párizs városa szintén nagy hatással van a szereplőkre, főleg a fiatal Rastignacra, aki Franciaország déli részén nőtt fel. Balzac Goriot-n és a többieken keresztül elemzi a család és a házasság természetét, pesszimista képet festve ezek intézményéről.
A regényt vegyes kritikával fogadták. A kritikusok egy része magasztalta Balzacot a komplex karakterekért és a részletekre való figyelméért, mások elítélték a korrupció és kapzsiság sokszoros ábrázolásáért. Balzac kedvence, a könyv hamar nagy népszerűségre tett szert, gyakran adaptálták színpadra és készült belőle többször film is.
Tartalomjegyzék |
Háttér [szerkesztés]
Történelmi háttér [szerkesztés]
A Goriot apó 1819-ben kezdődik el, Napóleon császárnak Waterloonál elszenvedett vereségét követően, miután a Bourbon-ház újra trónra került Franciaországban. Az Ipari forradalom hatására feszültség alakult ki az arisztokrácia és a burzsoázia között, ezt erősítette XVIII. Lajos trónra lépése. Ebben a korban Franciaországban feszültségek alakultak ki a társadalmi rendszerben, az alsóbb osztály rettenetes szegénységbe süllyedt. Becslés alapján, a párizsi lakosok majdnem háromnegyede nem kereste meg az 500-600 frankot, ami a minimális létszükségletekhez elengedhetetlen volt. Ugyanakkor, ez a felfordulás lehetővé tett egyfajta társadalmi mozgékonyságot, ami az előző századok Ancien régime-ében (hűbéri önkényuralmon alapuló államrend) elképzelhetetlen volt. Akik hajlandóak voltak alkalmazkodni az új társadalom szabályaihoz, alkalomadtán feljebb tudtak mászni a ranglétrán, szerény családi hátterük ellenére, ezzel kiváltva a biztosabb anyagi helyzetűek ellenérzését.
Irodalmi háttér [szerkesztés]
Amikorra Balzac 1834-ben elkezdte írni a Goriot apót, már több tucat könyvet jelentetett meg, köztük egy adag álnéven írt potboilert (megélhetési regény, darab). 1829-ben jelent meg A huhogók, az első könyv, amit a saját nevén írt alá, ezt követte a Louis Lambert (1832), Chabert ezredes (1832) és A szamárbőr (1831). Ez idő tájt Balzac elkezdte sorba rendezni a műveit, kategóriákba sorolta őket, amik 19. század eleji franciaországi élet különböző aspektusait mutatták be. Ezt a sorozatot hívta Emberi színjátéknak.
Az egyik aspektus, ami lenyűgözte Balzacot, a bűnözés volt. 1828–29 telén a csalóból lett rendőr, Eugène-François Vidocq kiadta az emlékiratait – a szerkesztők által felnagyítva -, ami a bűnözői életmódjáról szólt. Balzac 1834-ben találkozott Vidocq-kal, és őt használta alapként Vautrin karakterének kitalálásához.
Megírás és kiadás [szerkesztés]
1834 nyarán Balzac elkezdett dolgozni egy tragikus történeten egy apáról, akit elutasítanak lányai. Az író naplójában számos dátum nélküli bejegyzés található a történetről: „ Goriot apó személye – Egy jó ember – középosztálybeli vendégfogadó ház – 600 frank jövedelem – teljesen lecsupaszította magát a lányaiért, akiknek fejenként 50 000 frank a jövedelmük – haldoklik, mint egy kutya.” A Goriot apó első piszkozatát negyven téli nap alatt írta; sorozatos formában adták ki december és február között a Revue de Paris-ban. Regényként 1835 márciusában jelentette meg a Werdet kiadó, aki a második kiadást is kinyomtatta májusban. Egy alaposan átdolgozott harmadik kiadás 1839-ben jelent meg a Charpentier-nél. Szokásához híven Balzac terjengős jegyzetekkel látta el a kiadóktól kapott lenyomatot, így regényei későbbi kiadásai gyakran jelentősen különböztek a korábbiaktól. A Goriot apó esetében több karaktert megváltoztatott más regényeiben is megjelenő személyekre, és új leírásokat tartalmazó bekezdéseket adott hozzá.
Eugène de Rastignac karaktere öregemberként jelent meg Balzac korábbi filozofikus fantasyregényében, A szamárbőrben. Miközben a Goriot apó első piszkozatát írta, Balzac a karakter „Massiac”-nak nevezte, majd hirtelen úgy döntött, hogy inkább A szamárbőrben megismert karaktert használja. Több más karaktert ugyanígy megváltoztatott. Ekkor használt először strukturáltan visszatérő karaktereket, ennek a technikának mélysége jellemezte regényeit.
1834-ben Balzac Az emberi komédia Jelenetek a párizsi életből részébe helyezte a Goriot apót, de utána hamar átrakta – a karakterek magánéletén lévő erőteljes hangsúly miatt – a Jelenetek a magánéletből kategóriába. Ezek a kategóriák és regények voltak Balzac kísérletei, hogy egy nagy munkát hozzon létre, ami „bemutassa a teljes társadalmat, zavarának teljességében ábrázolva azt”.
Forrás [szerkesztés]
Ez a szócikk részben vagy egészben a Le Père Goriot című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.
Külső hivatkozások [szerkesztés]
