Gellért-hegy

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Gellért-hegy
Budapesti rakpartok szakaszai (dunai rakpartok építményei és tartozékai) (12010. számú műemlék).jpg

Magasság 235 m
Hely  Magyarország, Budapest, XI. és I. kerület
Hegység Budai-hegység, Dunántúli-középhegység
Relatív magasság 130 m
Elhelyezkedése
Gellért-hegy  (Budapest)
Gellért-hegy
Gellért-hegy
Pozíció Budapest térképén
é. sz. 47° 29′ 13″, k. h. 19° 02′ 50″Koordináták: é. sz. 47° 29′ 13″, k. h. 19° 02′ 50″
A Duna-part látképe és a Budai várnegyed
Világörökség
Pest-latkep.jpg
Adatok
Ország Magyarország
Típus Kulturális helyszín
Felvétel éve 1987
Elhelyezkedése
Gellért-hegy  (Magyarország)
Gellért-hegy
Gellért-hegy
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 47° 29′ 11″, k. h. 19° 02′ 45″

A Gellért-hegy (korábban Kelen-hegy, németül Blocksberg) Budapest I. és XI. kerületében, a Duna jobb partján álló, 235 m magas kiemelkedés. A Dunára néző meredek sziklafala és a tetejéről nyíló pesti panoráma páratlan látvány. Budapest ékkövének is szokták nevezni. Az UNESCO a Gellért-hegy tetején fekvő Citadella erődjével, a budai Várheggyel és a Duna két partjának panorámájával együtt a Gellért-hegyet 1987-ben a Világörökség részévé nyilvánította.[1]

Földrajzi névként (domborzati név) kötőjellel írják: Gellért-hegy, városrészként pedig – más városrészek nevéhez hasonlóan – egybe: Gellérthegy. Ha nem lehet eldönteni, melyik jelentésében szerepel, vagy ha mindkét értelmezés egyaránt lehetséges, hagyományosan az egybeírást alkalmazzák (OH. 197. o.).

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Budai-hegységhez tartozó Gellért-hegy nagyrészt Budapest XI. kerületében található, kisebb északi része az I. kerülethez tartozik. Keleti oldalról a Duna, délnyugatról a Sas-hegy, északnyugatról a Naphegy, északról pedig a Várhegy határolja. Északkeleti végénél az Erzsébet híd, délkeleti végénél a Szabadság híd található.

Kialakulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A 139 méterrel a Duna fölé magasodó dolomit sziklatömb a Dél-Budán húzódó lánc egyik tagja (ide tartozik például a Sas-hegy, és a Törökugrató is), amelynek anyaga a felső triászban képződött ún. fődolomit, de hegyei később, a pleisztocén során emelkedtek ki, és töredeztek össze az itteni tektonikus törésvonal mentén. Ezen töréseknek köszönhetik létüket a budai hőforrások is.

A Gellért-hegy barlangjai a törések és a melegvizes kioldódás segítségével jöttek létre. Talán a leghíresebb a részben mesterségesen tovább bővített Szent Iván-barlang, amely ma a pálos rend kápolnájának ad otthont.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Régészeti leletek tanúbizonysága szerint már a kelták is oppidumot létesítettek a hegy magasabb részein és északi lejtőin. A régészek valószínűnek tartják, hogy ezt a sánccal megerősített várost és a környező területeket az eraviszkusz törzs lakta.

A római hódítás következtében az itt élőket az 1. században az esetleges felkeléseket megelőzendő letelepítették a jól védhető hegyről. Belőlük hozták létre a civitas Eraviscorum közigazgatási egységét. Később az aquincumi polgárváros területéhez tartoztak.

Szent Gellért legendájának ábrázolása a Magyar Anjou Legendáriumban

Az Árpád-korban a hegynek Pesti-hegy, illetve Kelen-hegy volt a neve. A „kemence” jelentésű, szláv eredetű pest szó valószínűleg a hegy belsejében található barlangot és hővizes tavat, egyesek szerint az itt lévő mészégető kemencéket jelentette. Innen kapta nevét a szemközt, a Duna túloldalán kialakuló Pest városa is.

A legenda szerint 1046-ban a hegy sziklás dunai oldaláról lökték a mélybe (egyes források szerint hordóban, mások szerint talyigán) a Vata-féle pogánylázadás résztvevői a hittérítő Gellért püspököt. Bár a legenda valóságtartalma megkérdőjelezhető, a 15. századtól a hegyet Szent Gellért-hegynek (Mons Sancti Gerhardi)[2] is szokták nevezni.


A török hódoltság idején a hegytetőn álló kápolna helyére palánkvárat építettek. A törökök a hegy lábánál fürdőket építettek, amelyek az itt feltörő hőforrásokból nyerték a vizet. A Gellért-hegy elnevezés csak a 15. században vált általánossá. A Budát közel másfél évszázadig (1541 és 1686 között) a kezükben tartó törökök a szentként tisztelt és a hegy tetején eltemetett Gürz Eliász muzulmán papról Gürz Eliász dombjának nevezték.[3][4] Evlija Cselebi 1660–1664-es magyarországi utazásairól írt művében ez áll: „A budai vámfelügyelő elbeszélése szerint Gül baba dombjától, a Közép-hegyektől és Muhabad dombjaitól (mai Szabadság-hegy) egész a Gürz-Eliász hegyig és Kile ovaszi (ma Kelenföld) dombjaiig menve, onnan pedig egész Ó-Budáig széltében és hosszában három órányi helyen 7000 szőlőkert van.”

A Gellért-hegy látképe, litográfia (1825)

A 17. században a hegy gyakran szerepelt a hazai boszorkányperekben, mint a boszorkánytáncok, boszorkánygyűlések helyszíne. Még a más vidékeken tapasztalt boszorkányjárást is „szentgellértre való járásnak” nevezték el.

1847-ben a budai közgyűlés, Döbrentei Gábor javaslatára a dűlőkeresztelő alkalmával a hegynek a Kelen-bérc nevet adta, így „hivatalosan” ma is ez a hegy neve.[3]

1851-ben Haynau felépíttette tetején a Citadellát. Addig a hegy oldalát szőlő borította, a terület a híres budai borvidék részét alkotta. A 19. század végén azonban a filoxéra következtében a szőlő itt is teljesen kipusztult. A használatlanná vált hegyoldalakat ekkor kezdték el beépíteni.

Az 1920-as években kezdték parkosítani a hegy lejtőit és sétányokat építettek. A déli oldalon található a Szent István barlang, melyben 1926-ban a franciaországi Lourdes-i barlang mintájára sziklakápolnát alakítottak ki. A Magyarok Nagyasszonya sziklatemplomot az egyetlen magyar alapítású szerzetesrendnek, a pálos rendnek adományozták. A bejárata feletti sziklaoromra 1936-ban állítottak kivilágított fakeresztet. Ezt a Rákosi-rendszer idején, 1951-ben ledöntötték, a templomot bezáratták és befalaztatták.

A délnyugati lankákon elterülő Jubileumi park 1965-ben, a kommunista felszabadulás huszadik évfordulójára készült el. (Átadása óta a játszóteret és a virágágyásokat leszámítva nem volt felújítva.)

1989-ben, a rendszerváltás után a kegyhelyet visszakapta a pálos rend. A templomot elbarikádozó betonfalat 1992-ben bontották le. Ekkor már felmerült a ledöntött kereszt visszaállításának gondolata. Az új keresztet Pomsár András építész tervezte, felállítására 2001-ben került sor.

Állat- és növényvilága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Gellért-hegy ma a Duna-Ipoly Nemzeti Parkhoz tartozik. A környezet már rég nem a természetes, de egyes – főleg a nehezen hozzáférhető – helyeken megmaradtak az eredeti élővilág egyes képviselői.

Növényzet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Budai imola (Centaurea sadleriana)

Bár a terület sokat vesztett természetességéből, megtalálhatóak még a hárs-kőris törmelékerdők, a karsztbokorerdők és a gyertyános-tölgyesek, illetve – főként a nyugati oldalon – a tatárjuharos lösztölgyes maradványai. A keleti oldalon még megmaradtak a nyílt nyílt-, és a zárt dolomit-sziklagyepek állományai, bennük az ezüst aszat,a csikófark (Ephedra distachya), a hegyi ternye, a budai imola és a budai nyúlfarkfű, illetve a hazánkban csak itt termő sárgás habszegfű (Silene flavescens). Kora tavasszal mindenütt láthatóak a geofitonok, leginkább a keltike. A török korból maradtak meg a füge-, ill. a kivadult rózsabokrok

A tűlevelűek közül gyakori a tiszafa, a tuja, a ciprusok, a lombhullatók közül a juharfélék, a tölgy, a kőrisfélék, a gyertyán, az ostorménfa, a mogyoró és az akác, a cserjeszinten pedig a berkenyefélék, a magyal, a fagyal, a gyepűrózsa, a sóskaborbolya, és a galagonya.

Állatvilág[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az állatvilágot a mozaikos szerkezet, tehát az élőhelyek változatossága, ill. a Duna közelsége (ez a madárvonulás szempontjából döntő) miatt főként a madarak képviselik. Vonuláskor akár hajnalmadárral, vándorsólyommal is találkozhatunk, de télen jelen van a királyka is.

Kék fadongó (Xilocopa violacea)

Az év többi időszakában gyakoriak a varjúfélék, a feketerigó, illetve az verébalakúak (pl. a széncinege, vörösbegy, stb.).

A rovarvilág leginkább a parkokra jellemző fajokból áll (pl. hártyásszárnyúak, kétszárnyúak, verőköltő bodobács, lepkefélék, stb.). Nem ritkák a fadongók.

Tavasszal és nyáron, a napos sziklákon megfigyelhetőek a gyíkok, elsősorban a fali gyík.

Az emlősök közül a keleti sün és a mókus a leggyakoribb.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Budapest, including the Banks of the Danube, the Buda Castle Quarter and Andrássy Avenue, whc.unesco.org
  2. Kelen-hegy, Blocksberg, a boszorkányok hegye – Magyar Nemzet, 2001. október 26.
  3. ^ a b Szülőföldünk, Budapest, Tankönyvkiadó, 1975.
  4. Történetek a Gellért-hegy viharos századaibólMagyar Nemzet, 2002. június 3.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Gellért-hegy témájú médiaállományokat.