Budai imola

Budai imola
	; Virágzata
Természetvédelmi státusz
	Magyarországon védett; Eszmei érték: 2000 Ft
Rendszertani besorolás
Ország:	Növények (Plantae);
Törzs:	Zárvatermők (Magnoliophyta);
Osztály:	Kétszikűek (Magnoliopsida);
Rend:	Fészekvirágzatúak (Asterales);
Család:	Őszirózsafélék (Asteraceae);
Alcsalád:	Katángformák (Cichorioideae);
Nemzetség-; csoport:	Cardueae;
Alnemzetség-; csoport:	Centaureinae;
Nemzetség:	Centaurea;
Faj:	C. sadleriana;
Tudományos név
	Centaurea sadleriana; Janka

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Ugrás: navigáció, keresés

A budai imola vagy Sadler-imola (Centaurea sadleriana) a őszirózsafélék (Asteraceae) családjának katángformák (Cichorioideae) alcsaládjába, a Cardueae (Cynareae) nemzetségcsoportba, a Centaurea vagy imola nemzetségbe tartozó évelő növényfaj. Specifikus nevét Sadler Józsefről (1791–1849), a pesti egyetem gyógyszerész-, orvos- és botanikusprofesszoráról kapta.

A Kárpát-medence területén szubendemikus. A Pilis–Budai-hegységben gyakori. A löszös-homokos talajt kedveli.^[1]

[szerkesztés] Jellemzők

60–100 cm magas, ágas növény. Lándzsás-karéjos levelei szárnyasan szeldeltek, érdesek. A fészekvirágzat ovális vagy gömbös, 15–18 mm széles, a belső fészekpikkely függeléke nagy, kerekded-ovális, hártyás, töve fekete, széle ezüstfehér, fényes. A virágok rózsás pirosak, május és késő október között nyílnak.^[1] Termése bóbitás kaszattermés.

[szerkesztés] Védelme

A faj nincs veszélyben, de szűk élettere miatt (csak Magyarországon és határterületein él) Magyarországon védett növény, és az európai Vörös Lista is említést tesz róla.^[2]

2008-ban florisztikai vizsgálatok folytak a Dunapataj településhez tartozó Nagy-szék (80 hektár) és Sas-szék (10 hektár) nevet viselő szikes legelőkön. A vizsgálatok során kimutatták, hogy a két területen a budai imola (Centaurea sadleriana L.) populációi élnek. A faj nem mondható egy gyakori fajnak, de a Kiskunság ezen vidékein viszonylag nagyobb populációival is lehet találkozni^[3].