Kelenföld

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Koordináták: é. sz. 47° 27′ 54″, k. h. 19° 01′ 18″

Kelenföld
Kelenföld.JPG
A Kelenföldi lakótelep egy része
Közigazgatás
Település Budapest
Kerület XI. kerület
Népesség
Teljes népesség 53 332 fő (2001)[1] +/-
Elhelyezkedése
Kelenföld  (Budapest)
Kelenföld
Kelenföld
Pozíció Budapest térképén
é. sz. 47° 27′ 54″, k. h. 19° 01′ 18″

Kelenföld (németül Krenfeld) Budapest egyik városrésze a XI. kerületben, Újbudán.

Földrajz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kelenföld nyugati irányból hegyekkel és dombokkal határolt, sík terület. Az 1870-75 közötti folyamszabályozás előtt a Duna árterülete, helyeken mocsaras volt.

Északon a Gellérthegy, Szentimreváros és Lágymányos, keleten a Duna, délen Albertfalva és Kelenvölgy, nyugaton pedig Őrmező, Sasad és Sashegy határolja. Pontos határai: Villányi út a Karolina útig – Karolina út – Bocskai út – Fehérvári út – Körvasút – Duna folyam - Kondorosi út - Solt utca – Kelenvölgyi határsor - a MÁV hegyeshalmi vonala – Nagyszőlős utcai aluljáró - Budaörsi út a Villányi útig.

Történelem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A név eredete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A területet a középkorban Tabánnak nevezték. A Kelenföld név eredete vitatott: egyesek a német Krenfeld (tormaföld) szóból, mások Kelen honfoglalás kori vezér nevéből származtatják. Döbrentei Gábor 1847. évi dűlőkeresztelője alkalmával az addigi német elnevezésű Kreinfeld területe a magyar Kelenföl” névre magyarosodott vissza.

A kelenföldi áramfejlesztő telep gépháza a 20. század elején
Az Elektromos Művek kelenföldi telepe az 1920-as évek körül

A terület benépesülése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A terület a 18. században kezdett benépesülni szőlőművelőkkel, majd a 19. században az ipar is megjelent. Az 1860-as, 1870-es években épült ki a terület vasúthálózata. A Fehérvári úttól keletre elektrotechnikai, építőipari, gépipari, textilipari, optikai, konzervipari és édesipari üzemek létesültek, magánvállalkozásként. A Kelenföldi Erőmű a Lágymányosi-öböl torkolatánál 1913-ban épült.

Az Erzsébet Sósfürdő 1854-ben nyitott meg, köré kedvelt üdülőtelep épült a következő évtizedekben.

Kelenföld a 1920-as évektől kezdett beépülni többnyire kertvárosias formában, a főutakon nagyobb lakóházakkal kiegészülve.

A második világháború után[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A második világháború után az ipari üzemeket államosították.

Az egykori Erzsébet Sósfürdő helyén 1950-ben felépült a Szent Imre Kórház, ami 1972-ben, majd 1978-ban bővült új épületekkel.

Kelenföld vasútállomás műemlék állomásépülete

A lakótelepek 1966-1983 között épültek fel több ütemben, a Tétényi, a Fehérvári, valamint az Etele (akkori nevén Szakasits Árpád) út mentén. Kisebb panelház-csoportokat építettek még az Andor utca nyugati végénél is (pl. az Allende-park).

A lakótelep közepén a Kelenföldi Városközpont Zilahi István és Bede József tervei alapján épült meg 1975 és 1979 között. A szolgálatóház funkción kívül itt nyitott meg a Budapesti Művelődési Központ is. A komplexum annak átadása óta nem volt felújítva. Élelmiszer áruház, piac és gyorsétterem mellett a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár egyik tagkönyvtára üzemel benne.

A rendszerváltás után[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A 2000-es években ismét több lakóingatlan-fejlesztési projekt indult, általában a korábbi rozsdaöv helyén. Ezek közül a legnagyobb a Fehérvári út és a Szerémi út között elterülő, a Hauszmann Alajos utcától északra fekvő Nádorkert lakópark. A Szerémi út és a Budafoki út között ebben az időszakban jelentős irodaépület-fejlesztés mentek végbe. Az évtized második felében a szolgáltatószektor is kibővült, így például a Hengermalom út és a Budafoki út sarkán az egykori Magyar Kábel Művek egykori üzemcsarnokának átalakításával megnyílt az Újbuda Center.

A panelprogram keretében számos panelházat felújítottak, illetve külsőleg leszigeteltek (pl. Etele út 2-24., az ún. „12 lépcsőházas” épület), részben megszínesítve ezzel az egyébként egyhangúan szürke lakótelepi homlokzatokat.

A 4-es metró építésével kapcsolatban néhány kisebb (részben ideiglenes) közlekedési változás érintette a területet, elsősorban a Kelenföldi városközpont (Etele út – Tétényi út sarok) és az Etele tér környékén. 2010-ben elbontották az 1976-ban épült (korábban a Gábor Dénes Főiskolának is otthont adott) jellegzetes SZÁMALK-épületből (Etele út 68.), valamint az egykori Budai Lottó Áruház (később virág- és dísznövény-nagykereskedés) épületéből álló együttest.

Népesség[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Vallás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kelenföld területén három katolikus plébánia osztozik: a vasútvonaltól északra fekvő terület a Budai Ciszterci Szent Imre Plébániához, a Tétényi úttól nyugatra fekvő rész a Kelenföldi Szent Gellért Plébániához, míg a keleti rész a Lágymányosi Szent Adalbert Plébániához tartozik.[2]

Kultúra[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A központban az 1990-es évekig vetített filmeket az Olimpia Mozi, ami a Bartók után a kerület második filmszínházaként nyitott meg. (A Bartók mozi a Móricz Zsigmond körtér déli oldalát határoló Simplon házban működött a Bartók Béla úti tömbben. Hosszú szünet után az Allee bevásárlóközpontban nemrég megnyitott multiplex a kerület egyetlen mozija.)

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Budapest teljes utcanévlexikona (Dinasztia Kiadó - Gemini Kiadó, Budapest, 1998), ISBN 963-657-176-7

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]