Lakótelep
A lakótelep olyan lakóépületek összessége, melyek időben és stílusban egységesen épülve, az adott település, településrész egyéb épületeitől megkülönböztethetően alkotnak egységes telepet. Ferkai András Lakótelepek című könyvében etimológiai megközelítést is ad: a telepít ige lakatlan terület benépesítését, nincstelenek földhöz juttatását jelentheti, mely szó rokonértelmű a kolóniával is[1].
Tartalomjegyzék |
Mi a lakótelep? [szerkesztés]
A lakótelep fogalmának meghatározására jelenleg is több definíciót használnak, amelyek az elmúlt évtizedekben többször változtak. Ennek oka, hogy a lakótelepeket építészeti és szociológiai szempontból is lehet vizsgálni, s a többféle megközelítés többféle definíciót kíván.
Ferkai 2005-ben megjelent általános, befogadó jellegű meghatározása alapján olyan épületegyüttest tart lakótelepnek, mely egyetlen építési akció során, viszonylag rövid idő alatt jön létre, általában meghatározott társadalmi réteg vagy népességcsoport számára, s mely a település, vagy településrész kialakult szövetétől elkülönül. Lakótelepnek tekinthető a néhány családi ház felépítésével kialakult telep (pl.: Budapesten az angyalföldi - a városrész régi nevén: magdolnavárosi - OTI-kertváros, vagy a Napraforgó utcai kísérleti lakótelep), az állami vagy vállalati lakótelepek (pl.: a budapesti Pongrác úti lakótelep vagy a MÁVAG-kolónia). Attól függően, hogy kiknek épült, lehet munkástelepet, vasutastelepet, tisztviselőtelepet, bányásztelepet, rendőrtelepet stb. említeni[1].
A KSH az 2005-ös népszámláláskor az alábbi meghatározást rendszeresítette: Az utóbbi évtizedekben, többnyire házgyári technológiával épített, középmagas és magas lakóházak, házsorok együttese.[2]. Szociológusok a mai napig ezt a meghatározást fogadják el.
Szintén a KSH - de 1980-ban - a lakótelep fogalmát így határozta meg: lakótelep az az önálló névvel rendelkező, a település közigazgatási területén elkülönülő – többnyire forgalmi utakkal határolt – településrész, amelyben összefüggő egységet alkotó lakóházcsoport van, és amelyhez általában magas és mélyépítésű létesítmények kapcsolódnak. Az 1980-as évek második felében a definíció már így szólt: A lakótelep egységes terv alapján, szervezett formában, általában típustervek alapján megvalósuló lakásépítési forma, rendszerint közös telkeken elhelyezkedő többszintes lakóépületekkel[3].
Olaf Gibbins német építész meghatározása szerint a lakótelep olyan lakóterület, amelyet önmagában funkcionális egységként terveztek és hoztak létre. Négy-, illetve többemeletes házaiban legalább 500 lakás található, túlnyomórészt a hatvanas évek után épült és a nagy lakáshiány csökkentését szolgálta. Jellemzõi közé tartozik még a sűrű beépítettség, meghatározott számú ház, illetve lakástípus[4].
A Budapest Enciklopédia kifejezett különbséget tesz az 1945 előtt épült telepek (barakkvárosok) és a második világháború utániak között, lakótelepként csak ez utóbbit fogadva el[5].
Lakótelepek a köztudatban [szerkesztés]
A szakma változó definíciói dacára a lakótelepeket bárki felismeri és azonosítja: olyan, zömében betonból készült épületek alkotják, melyek leggyakrabban négy és tízemeletesek. A köztudatban tehát a lakótelep fogalmától már elkülönülnek a kertvárosi és koloniális jellegű beépítések. A lakótelepen élők kiszolgálására épült infrastruktúra változatos: élelmiszerüzlettől az iskoláig, művelődési háztól az orvosi rendelőig a lakótelep nagyságától függő számú kiszolgáló létesítmény található. A lakótelepek tömegközlekedése Magyarországon általában megoldott, a parkolásra azonban gyakran panaszkodnak az ott élők: a kilencvenes évek előtt a gépkocsiállomány a töredéke volt a mainak, a parkolókat az akkori igényeknek megfelelően alakították ki, ami mára a legtöbb helyen szűkösnek bizonyul.
Lakótelepek keleten, nyugaton [szerkesztés]
Európában megközelítőleg 56 millió lakótelepi lakásban közel 176 millió ember él. Míg Nyugat-Európában a lakótelepek kimondottan a marginális helyzetben lévők lakóhelyének számítanak, Kelet-Európában – és köztük Magyarországon – a lakótelepeket szinte minden társadalmi réteg lakja.[6].
Érdekes magyar vonatkozású adalék, hogy az Egyesült Királyságban a második világháborút követő újjáépítési koncepciónak része volt a lakótelepépítés is. A lakáshiányra a kormányzat a magasházakban látta a megoldást. Egy magyar származású építész, Goldfinger Ernő brutalista stílusú toronyházai nemcsak London városképének részévé váltak, de olyan közfelháborodást okoztak, hogy az építész neve negatív hősként került be Ian Fleming egyik James Bond-filmjébe is. Goldfinger két híres tornya, az 1960-as években épült a Trellick és a Balfron Tower megítélése azonban az elmúlt negyven évben jelentősen változott: ma már mindkettő védett épület, és reklámajándék-tárgyakon is előfordulnak[7].
Németországban - a Német Demokratikus Köztársaság lakótelepeiből kiindulva a lakótelep fogalmát jelentősen szűkítették. Eszerint lakótelep a második világháború után, túlnyomórészt az 1960-as és 1970-es években a szocialista lakókomplexum (Sozialistisches Wohnkomplex) egységes koncepciója szerint épült, a lakások száma meghaladja a 2500-at, homogén jellegénél és több- vagy sokemeletes épületeinél fogva környezetétől egyértelműen lehatárolható, rendszerint a város szélén fekszik, komplex lakásépítési program keretében épült fel, s túlnyomórészt bérlakásokból áll[3].
Budapesti lakótelepek [szerkesztés]
Lásd még: Budapest lakótelepeinek listája
Az 1961 és 1975 között a fővárosban átadott 187 000 lakás 74 százaléka lakótelepszerűen épült. A Budapest Enciklopédia 1981-es kiadása 33 lakótelepet sorol fel.[5]. A Studio Metropolitana urbanisztikai kutatóközpont 2005 októberében adta ki A budapesti lakótelepek megítélése című kutatási jelentését. Eszerint a főváros lakóinak mindössze harmada nem élt soha lakótelepen, a többség tehát valamilyen formában közvetlen benyomást, tapasztalatot szerezhetett már a lakótelepekről. Nem véletlen, hogy a fővárosban élők többsége szerint a lakótelepekre szükség van, s nem azok lebontását, hanem felújítását szorgalmazza - annak ellenére, hogy a megkérdezettek csupán egy százaléka élne panelházakból épült lakótelepen. Az 500 18 évnél idősebb fővárosi polgár megkérdezésével készült felmérés szerint a nagyobb fővárosi lakótelepek megítélése az alábbiak szerint alakul[8]:
- Gazdagréti lakótelep (15%)
- Pók utcai lakótelep (12%)
- Káposztásmegyer (6%)
- Őrmező (5%)
- Békásmegyer, Újpesti lakótelep (4%)
- Kelenföldi lakótelep, József Attila lakótelep, Újpalota, Kispesti lakótelep, Rákoskeresztúri lakótelep (3%)
- Füredi utcai lakótelep, Fiastyúk utcai lakótelep (2%)
- Havanna lakótelep (1%)
* Zárójelben azoknak a válaszadóknak az arányát tüntettük fel, akik ha választhatnának, szeretnének ott élni
Lásd még [szerkesztés]
Források [szerkesztés]
- ^ a b Ferkai András: Lakótelepek - Budapest Főváros Önkormányzata 2005, Budapest
- ↑ KSH: A mikrocenzus fogalmi rendszere
- ^ a b Dr. Egedy Tamás: A lakótelep fogalma Magyarországon és Németországban
- ↑ Csizmady Adrienne: LAKÓTELEP ÉS TÁRSADALMI SZEGREGÁCIÓ
- ^ a b Tóth Endréné (szerkesztő): Budapest Enciklopédia Corvina Könyvkiadó 1981
- ↑ Mészáros Mónika: Lakótelepi élet egy debreceni lakótelep tükrében
- ↑ Kovács Dániel művészettörténész blogja: Goldfinger
- ↑ Studio Metropolitana: Budapesti lakótelepek megítélése (tanulmány) [1] (2010. január 22.)
