Szolnok

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Szolnok
Szolnok címere
Szolnok címere
Szolnok zászlaja
Szolnok zászlaja
Becenév: A Tisza fővárosa
A Tiszántúl kapuja
A vizek városa
Közigazgatás
Ország  Magyarország
Régió Észak-Alföld
Megye Jász-Nagykun-Szolnok
Járás Szolnoki
Kistérség Szolnoki
Jogállás megyeszékhely
megyei jogú város
Polgármester Szalay Ferenc (Fidesz)
Irányítószám 5000
Körzethívószám 56
Népesség
Teljes népesség 73 106 fő (2014. január 1.)[1]
Népsűrűség 397,03 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület 187,24 km²
Földrajzi nagytáj Alföld[2]
Földrajzi középtáj Közép-Tisza-vidék[2]
Földrajzi kistáj Szolnoki-ártér[2]
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Szolnok (Magyarország)
Szolnok
Szolnok
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 47° 10′ 29″, k. h. 20° 11′ 47″Koordináták: é. sz. 47° 10′ 29″, k. h. 20° 11′ 47″
Szolnok (Jász-Nagykun-Szolnok megye)
Szolnok
Szolnok
Pozíció Jász-Nagykun-Szolnok megye térképén
Szolnok weboldala

Szolnok megyei jogú város, Jász-Nagykun-Szolnok megye és a Szolnoki járás székhelye, a Tisza egyik legfontosabb átkelőhelye.

Fekvése, természeti adottságai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szolnok madártávlatból

Szolnok az Alföld közepén, Budapesttől 100 km-re, a Tisza partján, a Zagyva torkolatánál fekszik. Éghajlata kontinentális, a forró, száraz nyarat általában hideg tél követi. Ezen a tájon legmagasabb a napsütéses órák száma, az átlagos csapadék mennyiség 480–500 mm. A természeti adottságok közül kiemelkedő, hogy a város és térsége igen gazdag élővizekben. A Tisza és a Zagyva mellett a Holt-Tisza és a Holt-Zagyva is bővelkedik természeti értékekben.[3]


Szolnok éghajlati jellemzői
Hónap Jan. Feb. Már. Ápr. Máj. Jún. Júl. Aug. Szep. Okt. Nov. Dec. Év
Átlagos max. hőmérséklet (°C) 2,1 5,4 11,3 16,8 22,3 25,4 27,7 27,4 22,9 16,6 8,3 3,5
Átlaghőmérséklet (°C) −0,8 1,3 5,9 11,5 16,9 20,0 21,8 21,3 16,6 10,9 4,7 0,9
Átlagos min. hőmérséklet (°C) −4,1 −2,6 0,9 5,6 10,6 13,6 14,8 14,8 10,9 5,8 1,0 −2,3
Átl. csapadékmennyiség (mm) 27 24 26 41 60 64 53 49 42 34 39 37 495
Havi napsütéses órák száma 60 96 148 186 247 261 283 265 200 153 75 52 2025
Forrás: http://www.met.hu/eghajlat/magyarorszag_eghajlata/varosok_jellemzoi/Szolnok/


Vizei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szolnok az első katonai felmérés (1782-84) alapján készült térképen. Jól látható, hogy a folyószabályozás előtt merre folytak a természetes vizek. A haragoszöld foltok ártéri mocsaras területeket, a világos zöldek nedves réteket, a sárgás részek száraz réteket és homokhátakat jelölnek a térképen.

Ahogyan Egyiptom létét a Nílusnak, úgy Szolnok a Tiszának (és a Zagyvának) köszönheti. A Tisza és Zagyva találkozásánál épült város eredeti magja valahol a két folyó által körbezárt V-alakú területen volt. A Zagyva szabályozása előtt a "V" északi része is viszonylag elzárt, mocsaras terület lehetett. A Tisza egyszerre jelentett megélheti forrást, közlekedési útvonalat és védelmet az ott lakóknak. A mai Tiszaligetre Szandaszőlős felől Szolnokra vezető "Százlábú" eredetileg a Tisza egyik korábban elhagyott medre felett ível át. Ha megnézzük az első katonai felmérés során készült térképet, akkor látható, hogy a folyószabályozás előtt az élő Tiszától ma délre található Alcsi-sziget eredetileg a Tisza egyik félszigete volt és a keletről, valamint délről északnyugatra haladó utak kénytelenek voltak a mai Szandaszőlősnél délről megkerülni a mai Holt-Tiszát. A folyószabályozást követően ez az ág kikerült az "élő" Tiszából, ma kedvelt kajakos-. kenus-, és horgászóhely.

A felszíni vizek mellett a mélyben forró artézi vizekre is találtak, amelyek táplálják a Tisza Szálló és a Tiszaliget fürdőit, valamint a város több pontján ivóvizet is szolgáltatnak a lakosság számára.

Földtörténete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szolnok legmagasabb pontja a Beke Pál halma 101,3 m, Szandaszőlős külterületén található. Szandaszőlős alatt, mélyfúrások tanúsága szerint megközelítően 2 km mélységben helyezkedik el a medencealjzat. A terület alatti kéreg az európai táblából származik, kristályos, feltételezhetően kambrium előtti (mintegy 1 milliárd éves) keletkezési idejű. Legidősebb kőzetei a mecseki hasonló korú, de a felszínen levő kőzetekkel rokon képződmények. Későbbi korok emlékeként északkelet-délnyugati csapásirányban a mélyfúrások megtalálták a triász-jura korú mészköveket is a mélyben. A kréta és az idősebb harmadidőszak vulkanikus maradványokat és flis üledékeket hagyott maga után. Az idősebb harmadidőszakban Szolnok alatt újra flis üledékek, majd a harmadidőszak fiatalabb szakaszában vastag vulkáni kőzetrétegek jöttek létre. A harmadidőszak végén a feltöltődő Pannon-tenger hagyta hátra több száz méter vastag üledékeit. Ezek az üledékek plasztikus mivoltuknál fogva mintegy ráborulnak az idősebb medencealjzat domborzatára. Ezt követően folyóvízi, ártéri, tavi üledékek rakódtak le. A lösz vastagsága legfeljebb egy-két méter. Végül folyami homokot fújt ki a szél, ami Szolnok legtöbb pontján a felszínen vagy kissé a felszín alatt több méter vastagságban megtalálható. A fúrások artézi vizet találtak mintegy 900m mélységben, jelenleg egy kút működik Szandaszőlősön. Szintén ismert mélységi fúrásokból földgáz jelenléte a város alatti kőzetrétegekben.

Megafauna a Tisza partján[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A paleolitikum utolsó szakaszában lerakódott folyami üledékekből hatalmas bölénykoponyák, alkalmanként mamutcsontok és más nagy emlősök maradványai kerültek elő a Tiszából. Gyakran kotróhálókban vagy egyszerű halászhálókban akadtak fenn, máskor a folyószabályozást kísérő munkálatoknál kerültek elő. A jégkorszak utolsó harmadában igazi szabadtéri „vadaspark” lehetett a mai Szolnok helyén, számos, mára kihalt nagy emlőssel, valamint olyan állatokkal, amelyek ma sokkal északabbra élnek (Például jávorszarvas, rénszarvas).

A Tiszából kihalászott csontok között őslovak, gímszarvasok, mamutok, gyapjas orrszarvúk, őstulkok, óriásszarvasok, ősbölények maradványaira akadtak. Ezek az állatok nagy csapatokban, csordákban járták a folyó környékének erdős-rétes és füves pusztás élőhelyeit, illetve az egykori ligeterdőket. Egykor páratlanul gazdag volt az állatvilág a Tisza mentén. Az előkerült maradványokból szerint ez a megafauna a jégkorszak utolsó szakaszában, a felső pleisztocénben élt. A Tiszában talált csontokból rekonstruálható fauna összetétele nagyjából olyan, mint amilyen az elmúlt 120-130 ezer évben élt itt.

A jégkorszak végén hatalmas csordákban vonultak a nagy testű állatok, pihenő-és táplálkozóhelynek használva a Tisza árterét. A jégkorszak legkésőbbi szakaszában a rénszarvasok csontjai kerültek elő a legnagyobb mennyiségben.

De nem csak állatok maradványai kerültek elő ebből a korból. A jégkorszak előtt a térség és a város későbbi kül- és belterülete már lakott volt. Az 1800-as években is előkerültek olyan leletek, amelyek az emberek paleolitikumi megtelepedését bizonyítják Szolnokon. Mamut-, gyapjasorrszarvú-, az ősbölénymaradványok, mamutagyarból csiszolt csontpohár illetve Tiszaörvénynél egy jávorszarvas agancsának rózsarészéből kifaragott csontpohár is előkerült. Ezek a leletek hazai és nemzetközi viszonylatban is rendkívül értékesnek és egyedülállónak mondhatóak.

Az alábbi jégkorszaki állatok csontjai kerültek elő (nem teljes a lista):

A Tiszából (számos darab a szolnoki Tisza-szakaszról származik) kerültek leletek a Magyar Állami Földtani Intézetbe, a Magyar Természettudományi Múzeum Föld- és Őslénytárában nagy számban. Az utóbbi gyűjteményben őriznek egy egy láncra vert mamutcombcsontot. A csontot az 1800-as évek elején Szolnok mellett halászták ki a Tiszából. Ezt követően a babonás emberek Pásztóra vitték, s a község elöljárói úgy döntöttek, hogy megvasalják. Védő amulettként vagy talizmánként kiakasztatták a község kapuja fölé.

Szép leletek láthatók még a Damjanich János Múzeumban, a tiszaföldvári Tiszazugi Földrajzi Múzeumban és a kalocsai Viski Károly Múzeumban, valamint a Tóth Mike-gyűjteményben. Jelenleg nem ismert a megafauna kihalásának pontos oka, az egyik lehetséges elmélet az ún. Pleisztocén–holocén becsapódási esemény, ami a nagy testű állatok világméretű, gyors kihalását égitestbecsapódással kívánja magyarázni.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Újkőkori csonteszközök Szandaszőlősről.
Újkőkori hálónehezékek Szandaszőlősről, Szajolról, Törökszentmiklósról.

A késő paleolitikumtól a neolitikumig[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A terület a paleolitikumtól kezdve lakott volt. Az első ismert telepesek facölöpökre fektetett állatbőrökből készült, illetve náddal borított ideiglenes sátrakban lakhattak, amit a fennmaradt cölöplyukak is bizonyítanak. Fő vadászzsákmányuk előbb a mamut és a rénszarvas, majd szarvas, őz és vaddisznó lehetett. Fennmaradtak kőeszközeik is, amik fehér tűzkőből készültek, mikrolit technikával.

A neolitikum korából gyakran maradtak fenn halászati eszközök maradványai, mint hálónehezékek, horgok, ami az akkori emberek megélhetésében a halászat fontosságát mutatja. Általában agyagból készültek, mint azok a rituális szobrocskák, amik isteneket, bikákat és stilizált női alakokat formálnak. Szandszőlősön rábukkantak egy neolitikumi közösségre, akik már állandó jelleggel megtelepedtek a területen.

A mezolitikum emberei már állandó településeken laktak. Földműveléssel és állattenyésztéssel foglalkoztak, rekonstruált házbelsőt a Damjanich János Múzeumban láthatunk. A házak nagyrészt fából voltak. Használták már a szekeret is, ennek makettje is megmaradt. A gabonatárolásra nagy méretű cseréphombárokat használtak.

A bronzkortól a késő vaskorig[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A bronzkor idején új népcsoportok érkeztek a Kárpát-medencébe. A Szolnokhoz közeli Tószeg határában álló Kucorgó-halom vagy tell é. sz. 47° 06′ 01″, k. h. 20° 08′ 22″ helyén egy kiterjedt település állt, a házak anyagából vastag vályogrétegek halmozódtak fel. Az ekkori emberek lovat, disznót, juhot és szarvasmarhát tartottak és kagylót gyűjtögettek a folyóból. A leletek között bronz eszközök, kardok, szívkagyló-maradványok is előfordulnak, ami távolsági kereskedelem meglétére utal.

A rómaiak nem tudtak katonai állásokat kialakítani az Alföld területén, ezért honfoglalás előtt szkíták, kelták, szarmaták éltek a területen. A leletek alapján a vaseszközök megmunkálását és azok használatát illetve a fazekas mesterséget, valamint a korongozást a szkíták honosították meg Szolnok környékén.

Szolnokon és közvetlen környezetében számos szkíta kori lelőhelyet találtak. Ilyen volt például a Zagyva-gát építésekor fellelt településmaradvány, ahol edénytöredéket, Szandaszőlősön pedig egy bögrét leltek.

A szkítákat a kelták követték. A kelták fegyverzetéből vaskardok és pajzsok köldökdíszei, valamint lószerszámok vas alkatrészeit hagyták ránk.

Ezt követően az iráni eredetű szarmaták telepedtek le a város környékén. A szarmata népesség esetenként háborúban, máskor kereskedelmi kapcsolatban állt a Római Birodalommal. A leletanyagban nem ritka a római pénz, fegyver, ékszer és kerámia. A katonai repülőtér bővítésekor (1952-ben) 223 szarmata és gepida sírt tártak fel. Innen rendkívül gazdag leletanyag került elő: aranyozott és díszes fibulák, vasfegyverek, csontfésűk, övkapcsok és edények. A szarmaták után germán ajkú népek vették birtokukba az Alföldet.

A népvándorlás kora[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Arany gepida övcsat Szandaszőlősről.

A gepidák jelentős kincsleletét Szandaszőlős Ó-Szanda nevű területén találták a régészek. Ismerték már az üveget is, színes-sávos üvegből készült nehéz gyöngyöket hordtak. A gepidák elvonulása után avarok lakták be a területet. A magyarokhoz hasonlóan a gazdagabbak lovakkal együtt temetkeztek. A honfoglaló magyarok a 10. században telepedtek meg itt, jelentős emlékünk a szolnoki Strázsahalomról előkerült gyönyörű arany tarsolylemez.

Az 5. század eleji hun expanzió nem hagyott hátra régészeti anyagot Szolnokon. Elképzelhető, hogy a meghódított és szövetségre kényszerített germán népek helyben maradtak a támadás idején vagy elmenekültek és teljesen elnéptelenedett a környék egy időre.

A 6. század közepén megjelentek az avarok és uralmuk a 9. századig végig kimutatható jelenlétük. A Rákóczifalva-kastélydombi temető arra utal, hogy Szandaszőlőstől mindössze 1,5 km-re jelentős szállásuk volt.

A középkori Szolnok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A szolnoki vár 1552-es rézmetszeten. Megjegyzendő, hogy a háttérben álló Mátra hegyei tiszta időben valóban láthatók Szolnokról, de 180 fokkal elforgatva.

Szolnokot 1075-ben említik először I. Géza garamszentbenedeki alapítólevelében, Zounok alakban. Valószínűleg Szaunik volt Szolnok megye első főispánja, akit a Vata-féle pogánylázadás idején Gellért püspökkel együtt meggyilkoltak. A XI-XIII. században a várost ZOUNOK, SAUNIC, ZOUNUC és ZAWNUCH változatban említik. Az Árpád-ház uralkodása alatt mezőváros volt, Szolnok vármegye központja. A tatárjáráskor elnéptelenedett, IV. Béla népesítette be újra. Vélhetően földből készült töltéssel vették körül a várost, ami az évszázadok városépítési tevékenységei során elpusztult. Szolnok ezekben az évszázadokban többször is gazdát cserélt, tulajdonosai nem fogtak jelentősebb építkezésekbe. A korabeli feljegyzések többször csak faluként említik. A szolnoki vár és a város a feudális állam megszervezésével alakult ki a Tisza partján, a Zagyva torkolatánál. Ispánsági székhelyként egyben egyházi központ szerepét is betöltötte. Szent István rendelete szerinti tíz település által emelt templomi székhely volt.

Szolnok a királyi vármegye felbomlásáig királyi birtok volt. A XI. században a tiszai rév, vámhely és a megyeközponti szerepe elősegítette gyors fejlődését. Ismert, hogy a máramarosi sóbányákból származó árut a Tiszán, vízi úton olcsón tudták szállítani Szolnokra. Ezen kívül szárazföldi utak is átmentek rajta. Ennek ellenére a középkor nagyobb részében megőrizte mezővárosi arculatát és nem fejlődött nagyobb várossá. Vára 1552-ig földvár, illetve palánkvár maradt. Szolnokot Luxemburgi Zsigmond király a harmincad alól 1422-ben, a vám alól pedig 1429-ben mentette fel, ettől kezdve nevezhető mezővárosnak. A városban sóhivatal és harmincadhivatal működött, az Aranybulla rendelkezésénél fogva a török hódoltságig az ország két fő-sóraktára Szolnokon és Szegeden volt. (Azonban a város neve a szláv szol 'só' szóval nincs összefüggésben.)

Szolnok a török hódoltság idején[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A szolnoki vár egy 1617-es rézmetszeten.
A szolnoki vár rézmetszeten. Elképzelhető, hogy a szerző nem ismerte a helyszínt vagy stilizáltan ábrázolta a környezetet, mert a tájkép teljesen helytelen, a vár és a folyók viszont történetileg hűek.

Szolnoknak és a szolnoki várnak fontos szerepe volt a végvárrendszerben: a törökök számára Temesvár és a Duna-Tisza-Maros szögének elfoglalása után mindössze egyetlen jelentősebb erősséget kellett elfoglalnia, Szolnok várát. Szolnok után északra legközelebb Eger vára a következő jelentős erősség. A királyi Magyarország gerincét, a Felvidéket mindössze ez a két jelentősebb vár védte délről. Magyar, erdélyi, bécsi hírszerzők jelentették 1552. júniusa óta, hogy a törökök Temesvár eleste után előbb Szolnok, majd Eger ostromára indulnak. Az említett két vár elfoglalása erős érdekében állt a budai basának, Alinak. Miután a legjelentősebb síksági erődök elestek, II. Szulejmán szultán utasította Ahmedet, Alit és Mohamedet, hogy hadaikat a 2 végvár ellen vezényeljék.

A régi szolnoki földvár helyén I. Ferdinánd utasítására 1550-51-ben, a török veszély miatt Szolnokot városfallal vették körbe (részben Dobó István terve szerint), várát megerősítették, élére Nyáry Lőrincet nevezték ki. Nyáry parancsnoksága alá 1400 főnyi spanyol, német, cseh és kisszámú magyar katona tartozott. A vár 24 ágyúval, 3000 puskával, 800 mázsa lőporral és nagy mennyiségű élelmiszerrel volt felszerelve. A munkálatokat már 1552 szeptemberében megkezdték, s nagy sietséggel haladtak. Megásták a Zagyva mai torkolati szakaszát, ami tehát nem az eredeti medre a Zagyvának. (Az eredeti mederrész mára feltöltődött és mindössze egy kisebb tó maradt belőle a szolnoki MÁV-kórház előtt. Ma úgy ismert, mint az egykori várárok maradványa.)

1552. szeptember 2-án Ahmed Ali basa 40 000 fős serege ostromzár alá vonta a várat. Először a német zsoldosok foglalkoztak a szökés gondolatával, azonban a magyar naszádosok szöktek meg legelőször. Szeptember 3-án, éjjel, a magyar és spanyol lovasok átúsztattak a Tiszán, majd a naszádosok visszatértek a gyalogosokért. 1552. szeptember 4-én éjszaka a zsoldosok elmenekültek, sorsára hagyva a várat. A várkaput reggelre nyitva hagyták, bedeghi Nyáry Lőrinc és a hozzá hű 50 hajdú fogságba estek. A várat a törökök 1685-ig megszállva tartották.

Mekcsey a következőket írta húgának négy nappal azelőtt, hogy a török előhad Egerbe érkezett:

…egyebet nem írhatok, …hanem mindennap fejünkre várjuk az súlykot, mert immár Szolnokot is megadták az árulók.

Ahmed és Mohamed mintegy 2000 fős helyőrséget hagyott Szolnok várában, mielőtt Eger ellen indultak.

A törökök 1553-ban létrehozták a szolnoki szandzsákot és jelentős építkezésekbe fognak, dzsámi, fürdő, minaret épült, és 1562-ben itt készült el az ország első állandó Tisza-hídja. A szolnoki török kori híd maradványai a Tisza 2003-as augusztusi alacsony vízállásakor kerültek napvilágra. A török emlékek a későbbi harcok folyamán és nagyrészt szándékos pusztítások miatt teljesen megsemmisültek, csupán a minaret alapjai maradtak meg, helyüket díszkút jelzi. Szolnokon másolták az egyetlen Magyarországon készült török kódexet, amely Szulejmán hadjáratát írja le. A hódoltság korából török és magyar kerámiák maradtak ránk.

A törökök után[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szolnok Verseghy Ferenc korában (XVII/XIX. század fordulója).
Verseghy Ferenc (1757. április 3. – Buda, 1822. december 15.)

1685-ben felszabadult a város a török hódoltság alól Heister és Mercz tábornokok vezérletével, ami nagy károkat is okozott egyben benne. Caraffa Antal fővezér a várat stratégiai fontossága miatt kijavíttatta. Magát, az államhatalmi és államigazgatási feladatokat Heves és Külső-Szolnok ideiglenesen 1876-ig egyesített vármegyék elöljárói és a pozsonyi Magyar Kamara óbudai tiszttartósága látta el. Heves és Külső-Szolnok vármegyét Szolnokon rendszerint egy esküdt és egy komisszárius képviselte. 1697-ben Thököly Imre a várat felgyújtatta. A Rákóczi szabadságharc eseményei 1697-ben, 1703-ban és 1706-ban elérték Szolnokot és a város újra a földdel vált egyenlővé. 1706-ban Rákóczi Ferenc vezére, Deák Ferenc felgyújtotta a várat, hogy ne vegyék hasznát a császáriak, mire Rabutin császári hadvezér a romladozó várat köveit széthordatta. 1710-ben a Rákóczihoz hű csapatok a várat újra hatalmukba kerítették, de Cusani Jakab csász. vezér elől október 10-én ismét kiürítették. A Rákóczi-szabadságharc utána várat végleg tönkretették, maradványait széthordták. A pusztítás annyira nagymérvű volt, hogy egy 1749-es feljegyzés csak egy kocsmáról és egy kilenc embert foglalkoztató serfőzde-tulajdonosról tesz mindössze említést.

A mai városnak nincs is semmi köze a régihez. Hiteles adatok szerint tízszer pusztult el ellenséges dúlás következtében. De legszörnyűbb volt tizenegyedik pusztulása, amely teljesen elsodorta a földszínéről. 1739. év március 12-én rettenetes ciklon dühöngött keresztül a romjaiból alig két évtizeddel előbb kiemelkedő városon. Egykorú leírás szerint tűz is ütött ki, ami a szélviharral együtt megsemmisített mindent. Még élő fa sem maradt a földben. A Tiszán fekvő fenyőszálakat is szétszórta, a hidat is feltépte az orkán s elpusztította a tűz. Csak az akkor felépített templom és a szerzetesi kolostor kerülte el az enyészetet, amit elszigeteltségének köszönhetett, mert az akkori város nem terjedt a vártól a mai piactérnél tovább. E szörnyű pusztítás semmisített meg minden régi emléket, ez enyésztette el a város régi értékes iratait. Az 1740 előtti időből ezért nincs szinte egyetlen sor sem a városi magistratus ténykedéséről.
Dr. Vörös István, főgimnáziumi tanár: Rajzok Szolnok város múltjából és Szolnok rt. város története,[4] 1926

A „feltámadó” város[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Pest-Szolnok vasútvonal felavatása 1847-ben.

A város lassan újra fejlődésnek indult. A Tisza szabályozása és a gőzhajózás növelte Szolnok jelentőségét. 1847-től Szolnokot vasút köti össze Pesttel. A Pestről az osztrákok elől 1849 januárjában menekülő kormány igénybe vette az új vasutat.

Szolnok az 1848–49-es forradalom és szabadságharcban[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A szolnoki ütközetből menekülő cs.kir. tüzérség.
Than Mór: a szolnoki csata.
Damjanich János (1804. december 8. –1849. október 6.)

Az 1848-49-es szabadságharcban a szolnokiak is részt vettek.

A jól ismert március 5-ei szolnoki csata előtt – január 22-én – már sor kerül egy ütközetre az osztrák csapatokkal Perczel vezetésével.

Miután a fővárost az osztrák csapatok elfoglalták, Windisch-Grätz parancsba adta Ottinger lovas dandárjának, hogy üldözzék Perczel Mór csapatait a Tisza mögé. A császári csapatok 1849. január 13-án megérkeztek Szolnokra (a tiszai hídfőt mindössze egy század őrizte). Perczelt Debrecenből utasították Szolnok elfoglalására, aki Törökszentmiklós felől közeledett, míg Tiszabő irányából Kazynczi dandára. A csata legvéresebb és döntő ütközete a városban zajlott le, ahol lovasharcban a magyarok felülkerekedtek az osztrákokon, akik Ceglédig meg sem álltak. Windisch-Grätz látván a helyzet állását, újabb csapatokat küldött Szolnok elfoglalására. A magyarok a túlerő miatt visszavonultak a Tisza keleti partjára és 1849. január 28-án Szolnokot újra birtokba vették az osztrákok.

A császáriak úgy gondolták, hogy a következő támadás Szanda (ma Szandaszőlős) felől lesz várható, Damjanich csapatai azonban hadicsellel élve Cibakházánál átkeltek a Tisza bal partjára és Tószeg irányából vonultak Szolnok felé.

1849. március 5-én a szolnoki csatában Damjanich tábornok és Vécsey gróf csapatai győzelmet arattak Karger osztrák tábornok dandárja felett. Reggel 9 óra körül az Indóház és az Újvárosi Iskola környékén – az osztrákok meglepetésére – támadást indítottak a magyarok. A pár órás ütközetben a császáriak egy része a Zagyvában lelte halálát, míg mások el tudtak menekülni. A magyarok a Tisza átkelőhelyét ellenőrzésük alá vonták.

Szolnok az Osztrák–Magyar Monarchia korában[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Sipos Orbán alispán (1835-1926).
A szolnoki városháza a XIX. század végén.
A szolnoki Kossuth-tér a századfordulón.
A szolnoki zsinagóga a századfordulón.

1876. szeptember 4-én tartotta alakuló ülését a Jász-Nagykun-Szolnok vármegyei törvényhatóság. Az új megye az 1876. évi XXXIII. törvénycikk nyomán jött létre. Fennhatósága alá tartoztak ettől kezdve a volt nagykunsági, jászsági és külső-szolnoki területek. Az új megye első alispánja a Jászkun Kerület utolsó alkapitánya, a jászsági Sipos Orbán lett. 1876. szeptember 25-én sor került az új megye első rendes közgyűlésére. Ennek során határozatot hoztak a megye címeréről és létrehozták a Közigazgatási Bizottságot. 1876 szeptemberében bizottság hívtak életre a megyei székház építésére, amely év alatt el is készült.

Külső-Szolnok vármegyét ideiglenesen Heves megyéhez csatolták (1876-ig). A kiegyezés után Szolnok egyre népesebbé és jelentősebbé vált. 1879-ben már csaknem 16 000 lakosa volt. Szolnok 1880-as években rohamos fejlődésnek indult. A lakosok már túlnyomólag iparral és kereskedelemmel foglalkoznak, nem mezőgazdasággal. 1876-ban Szolnok újra megyeszékhely lett.

Az Osztrák–Magyar Monarchia időszakában Szolnok otthont adott (egyebek mellett) kir. törvényszéknek, járásbíróságnak, kir. közjegyzőségnek, pénzügyigazgatóságnak, államépítészeti hivatalnak, kir. tanfelügyelőségnek, csendőrszárny-parancsnokságnak. Továbbá volt dohánybeváltó felügyelősége és hivatala, sóhivatala, magyar kir. folyammérnöki hivatala, adóhivatala, valamint rendelkezett továbbá állami főgimnáziummal, áll. polgári leányiskolával, egyesületi polgári fiúiskolával, kereskedelmi iskolával, számos pénzintézettel, több nagy gyári vállalattal (nagy malmok, gőzfűrészek, mechanikai asztalosműhelyek, villamostelepe, magyar államvasúti műhely), vasúti és gőzhajóállomással, posta- és távíróhivatallal és telefonállomással. Lakóinak száma 1850-ben csak 10617 volt, 1870. már 15847 és 1920-ban 32539 lakossal bírt. Vallási megoszlás szerint 27475 római katolikus, 2425 református és 2103 izraelita lakott a városban. A házak száma 4333 volt ekkor. Szolnok lakosai földműveléssel, baromtenyésztéssel és halászattal foglalkoztak, valamint sokan kereskedelemmel és iparral is. Nagy áruforgalmat bonyolítottak itt a vasutakon. A vízi közlekedés sokkal jelentősebb volt, mint manapság: gőzhajókon igen élénk, fa-, búza- és szarvasmarha kereskedelem folyt. Működött Szolnokon számos közművelődési, közhasznú s emberbaráti egyesület és ipartársulat is. Ma is létező büntetés-végrehajtási intézetét (Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Büntetés-végrehajtási Intézet) – az Igazságügyi Palotának helyt adó épületben – 1902-ben alapították.

Szolnok 1918-tól 1956-ig[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A rommá lőtt szolnoki vártemplom 1919-ben, a román támadás után.

A Monarchia bukásával és az ország több részre szakadásával gyakorlatilag minden megváltozott.

1919 májusban hosszú és elkeseredett harc folyt a Tisza vonaláig benyomult román sereg és a vörös hadsereg között. A Tanácsköztársaság idején a román királyi haderő támadása hatalmas károkat okozott, 77 napig itt húzódott a front. A vörös hadsereg tiszántúli veresége után 1919 júliusában a románok átkeltek a Tiszán és megszállták a várost. A megszállás csak 1920. február 25-én ért véget. A harcok alkalmával felrobbantott vasúti híd helyreállítását csak 1923-ban fejezték be. Történelmi érdekesség, hogy az 1919-es "dicsőséges 133 nap" – az országban egyedülálló módon – egy nappal tovább tartott. A román megszállás 1920 februárjáig tartott.

1930-ban a város 38764 lakosú volt. Oktatási intézményei a következők voltak: áll. polg. fiú- és áll. polg. leányiskola, áll. reálgimnázium, áll. leánylíceum, közs. felsőkereskedelmi fiúiskola, áll. fa- és fémipari szakiskola, közs. női keresk. szaktanfolyam, áll. bábaképzőintézet. Üzemei a két világháború között: lakatosáru- és mérleg-, tükör-, bútor-, ecetszesz-, rum- és likőr-, jég-, vatta-, gőztégla-, cukorgyár, ércöntöde és fémárugyár, gépgyár és vasöntöde, 2 áramelosztó, négy fűrésztelep, 4 gőzmalom, vízmű voltak.

A két világháború között a károkat nagyrészt sikerült kijavítani. A második világháború alatt Szolnokot tizenkétszer érte bombatámadás, több amerikai is érte, melyek súlyos veszteségeket okoztak mind emberéletben, mind az épületekben. A „Frantic” hadműveletben (1944. június 2. – szeptember 19.) 600 támadó gép főcsoportosítása Debrecent bombázta. A jobb szárny Nagyváradot, Kolozsvárt, Szegedet, Balmazújvárost, a bal szárny pedig Szolnokot és Miskolcot támadta. A városok nem tudtak védekezni mivel Szolnok és Miskolc kivételével nem volt védekezési lehetőségük. Ennek ellenére Szolnok igen sok emberéletet vesztett és nagy károkat szenvedett el. Június 2-ára virradó éjjel Szolnok pályaudvarát támadták a britek - a célmegjelölő gépek hibájából csaknem nulla hatékonysággal, javarészt az állomástól negyven kilométerre lévő területet bombázva, a támadás a pályaudvart egyelőre érintetlenül hagyta. A bombázás nagyobbik része nappal következett: a támadásban Debrecen, Kolozsvár, Miskolc, Nagyvárad, Szeged és Szolnok pályaudvarát szőnyegbombázta a 15. AAF A legrosszabbul Szolnok és Debrecen járt: a szolnoki pályaudvart és környékét 870 rombolóbombával szórták le.

A lakosság nagy része elmenekült, a bevonuló szovjet hadsereg csak pár ezer embert talált.

Szolnok 1956-ban[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az 1956-ban ledöntött szovjet emlékmű, ami egykor a Tisza-parti sétányon állt (a „szivar” becenevet kapta a szolnokiaktól)

Szolnok 1956-os szerepléséről sokan csak azt tudják, hogy a forradalom leverésére menetelő szovjet csapatok mögött visszatérő Kádár János hírhedt rádióbeszédét Szolnokról sugározták, pedig ez közkeletű tévedés. Valójában azonban a város lakosai tevékenyen részt vettek az eseményekben.

1956. október 23-án a BME szolnoki karán diákgyűlést tartottak, melyen MEFESZ néven független diákszervezetet hoztak létre. Ezt követően este a Marica grófnő c. darabot félbeszakították, ahol tájékoztatták a közönséget a Pesten történtekről és elszavalták a Nemzeti Dalt. Október 24-én délután kb. 500 fős tömeg sétált végig Szolnok főutcáján, majd este a Damjanich szobornál elénekelték a Himnuszt és a Szózatot. Október 25-én volt az első tüntetés a városban. A 4-es számú főúton megérkeztek a szovjet csapatok és október 24-étől november 2-áig a támadásban részt vevő 17 hadosztályukból 10 Szolnokon keltek át a maguk építette pontonhídon a Tiszán. A szovjetek Szolnokot és Abonyt állomáshelyüknek tekintették, s később is igen nagy erőkkel maradtak Szolnokon, egészen 1989-ig.

Szolnokon 1956. október 26-án 15-20 ezer fő (!) részvételével tömeggyűlést tartottak a Kossuth téren. A tömeg innen a szovjet megszállást jelképező „szivar” (egy obeliszk volt) ledöntésére indult (érdekesség, hogy a szovjet módra igen szívósra sikerült „emlékművet” csak több óra próbálkozást követően sikerül ledönteni, méghozzá a Kőolajkutató Vállalat lánctalpas „sztalinyec” traktorával), majd minden más szovjet emlékművet is eltávolítottak. Majd a délutáni órákban a megyeházán megválasztották a forradalmi munkástanácsot.

1956. október 30-án Szolnokról küldöttség érkezett a Parlamentbe. A küldöttséget Kádár János, az MDP Központi Bizottságának akkori első titkára fogadta a folyosón, aki levelet írt ceruzával a szolnokiaknak, majd az ülésteremben Nagy Imre miniszterelnökkel is hitelesítette. Az üzenetet Bulyáki Ferenc hozta Szolnokra.

Szolnokon 68-69 munkástanácsról tudunk, ennek mintegy 840 tagja volt.

1956. október 30-án a szovjet támadás hírére honvédalakulatok foglaltak védőállást helyőrségükben, sok helyütt vidéken is. Kisebb összecsapások voltak Békéscsaba, Kaposvár, Szeged, Dunaföldvár, Székesfehérvár, Miskolc, Szolnok, Veszprém helységekben, illetve ezek térségében. Ebből látható, hogy Szolnok aktívan kivette részét a forradalom eseményeiben.

1956. november 1-je és 4-e között a szovjet erők Szolnokról irányították a „Forgószél” hadműveletet Konyev marsall vezetésével. November 3-án Szolnokon tartózkodott Zsukov marsall is. A szovjet támadás tulajdonképpen november 1-jén elkezdődött a szolnoki katonai reptér ellen indított hadművelettel, addig az igazi átfogó hadművelet november 4-én indult meg a város teljes körbezárásával.

November 4-ére befejeződött a katonai repülőtér katonáinak lefegyverzése. A szájhagyomány szerint ezen a napon délelőtt megérkezett Szolnokra Kádár János, és fél 11 körül a szovjet tábornokok, valamint néhány magyar vezető jelenlétében bejelentette a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány megalakulását. Valójában az első bejelentés hajnali 5 órakor, rádiófelvételről hangzott el, amelyet az ungvári rádióadó sugárzott. Az adó helyének eltitkolása érdekében a felvételt Budapestről keltezték.

Kádár november 4-én délután 17-18 óra körül, az akkori Megyei Pártházban találkozott a helyi politikai vezetőkkel. Tájékoztatta őket arról, hogy miért lépett ki a Nagy Imre-kormányból, és miért alakított új kormányt. Éjfél felé járt az idő, amikor újból bement a laktanyába és többet onnan már nem jött ki. Szolnokról, november 6-án éjjel indultak tankokon Budapestre.

Az országban valószínűleg Szolnokon indultak be leghamarabb a megtorlások a lakossággal szemben.

Idegen nyelvű elnevezései[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Városrészek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Szolnok városrészeinek lakosságát tekinthetjük meg a városnegyedek után megjelenő zárójelekben a 2001-es népszámlálás adatai alapján.

Szolnok városrészei:

  • Belváros (7578 lakos)
  • Városközpont (17 105 lakos)
  • Kertváros (1 525 lakos)
  • Alcsi (1 154 lakos)
  • Alcsiszög (372 lakos)
  • Pletykafalu (3 251 lakos)
  • Tallinn (3 474 lakos)
  • Szandaszőlős (9 690 lakos)
  • Széchenyi lakótelep (14 106 lakos)
  • Üdülőtelep (591 lakos)
  • Vegyiművek lakótelep (230 lakos)
  • József Attila lakótelep (4 669 lakos)
  • Zagyvaparti lakótelep (3 663 lakos)
  • Bartók Béla út és környéke (1 347 lakos)

Szandaszőlős[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szandaszőlős 1950 és 1963 között volt önálló község, ezt megelőzően és követően Szolnok része. Földrajzi fekvése: é. sz. 47° 07′ 29″, k. h. 20° 12′ 47″

Neolitikus, bronzkori telepek, rézkori, bronzkori sírok, szarmata és népvándorlás kori gödrök; szarmata, gepida, honfoglalás kori, 10-11. századi temetők; Árpád-kori falu. Első írásos említése 1075 (Zunde), 1470 (Zonda). A török hódoltság idején teljesen elnéptelenedett, bár a kertgazdaság szempontjából alkalmas homoktalajon gyümölcstermesztés folyhatott. 1775-ben gróf Keglevich Károly és Szolnok mezőváros szerződése szerint 210 szolnoki gazda Szandaszőlős területén szőlőskertet létesített. Katonai (MH 86. Szolnok Helikopter Ezred bázisa) és sportrepülőtér is található mellette. A katonai reptér mellett található a Magyar Repüléstörténeti Múzeum gazdag katonai- és utasszállító-repülőgép gyűjteménye.

Széchenyi Lakótelep[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Első neve: Kisgyep Lakótelep

Utcái: Hild Viktor út (régen: Rigó József) - Lovas István út (régen: Ecseki István) - Aranyi Sándor út (régen: Jászi Ferenc) - Malom út (régen: Ragó Antal) - Győrffy István út (régen: Orosz György) - Botár Imre út (régen: Molnár Anna) - Karczag László (régen: Bozsó Károly) - Czakó Elemér (régen: Barta István)

Szolnok természeti értékei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Molnárfecsketelep[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Molnárfecske

A Molnárfecsketelep Szolnok legjelentősebb természeti értéke, az épített környezet és a természet együttélésének egyik szép példája. A régebbi építésű belvárosi házak erkélyei, balkonjai alá molnárfecskék építették fel fészkeiket. A szolnoki polgárok példás módon guanófelfogó tálakat tettek ki a fészkek alá, a fészkeket nem verték le. A Ságvári Endre körúton található a legtöbb fészek, ahol emléktábla hirdeti a madarak védelmét. A közeli Zagyva és a Tisza árterei, partjai mentén rengeteg rovar él, amik képesek eltartani több száz molnárfecskepárt a városban.a fecskék a madarak igazi légi akrobatái. Szegycsontjuk izomtapadási felszíne lehetővé teszi, hogy idejük nagy részét a levegőben töltsék és hatalmas távolságokra repüljenek. Szárnyuk és egész testük alakja a lehető legpontosabb manőverezést és a legkisebb légellenállást biztosítja számukra. Felkarcsontjuk ízületi felszíne aránylag nagy és mozgékony. A fej lekerekített, a csőr rövid, a test areodinamikailag tökéletes. mindezek a képességek avatják a fecskéket a szitakötőknél is hatékonyabb és ügyesebb vadászokká.

Tiszavirágzás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tiszavirág (Palingenia longicauda)

A Nyugat-Európában már nagyrészt kihalt kérészek (a tiszavirágok) násztánca, a „tiszavirágzás” az egyik legérdekesebb természeti látványossága Szolnoknak. A rovar rajzásához köthető a Tisza-parkban 2008. augusztus 26. és augusztus 31. között megrendezett Tiszavirág fesztivál. A kérészek igen ősi eredetű rovarok, a repképes rovarok ma élő legősibb formáját jelenítik meg. Így testfelépítésük eredete valahol az ősrovarok (pl. Ezüstös pikkelyke) és a szitakötők és csótányok közötti szerveződési-történeti szinten áll. A felső devon időszakból, skóciai kovakőrétegekből (chert) ismertek hozzájuk hasonló rovarok kövületei. A lárvák 3-4 évig fejlődnek az adott folyó partfalában, a víz felszíne alatt, majd közismert módon igen rövid ideig léteznek a kifejlett rovar (imágó) állapotában, mivel párzást követően elpusztulnak. Szárnyaik nem igazán hatékony repülőszervek (mivel nincs is erre nagyon szükségük azon pár óra alatt, mikor használják), funkciójuk felveti annak lehetőségét, hogy a szárny eredetileg mint ivari bélyeg jelent meg és fejlődött később mozgásszervvé. A lárvák rejtett életmódja lehet a magyarázata annak, hogy az ismétlődő tiszai cián-és fémszennyezések nem érintették eddig megfigyelhető mértékben a kérészek állományát. Hosszú ideig csak a Tisza folyó mentén tapasztalták a „tiszavirágzást”, az utóbbi évben a Rábán is újra megfigyelték.

Infrastruktúra, közlekedés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A szolnoki vasútállomás és a Jubileum tér

Szolnok közlekedés-földrajzi helyzete a vasúti, a közúti és a vízi, légi szállítások tekintetében egyaránt kedvező. A város közlekedési adottságai a legjobbak közé tartozik. Budapesttel a 4-es számú főút és két nemzetközi jelentősségű vasútvonal (100a, 120a) köti össze. Pályaudvara kiválóan alkalmas, mind személy, mind teherszállítást tekintve, a kelet-nyugat irányú belföldi és külföldi összeköttetésre. Két közúti és egy vasúti Tisza-hídja van, további két közúti hidat terveznek (az egyik a 2×2 sávos 4-es főút új elkerülő szakaszán lesz, a várostól északra, a másik egy új, "tömegközlekedésileg" is fontos híd, a várostól keletre). A Tisza vízi útja lehetővé teszi, 600-1000 tonnás áruszállító hajók közlekedését. Két repülőtere a légi szállításban játszik szerepet. (A 200 hektáros, kisgépek fogadására alkalmas, a katonai repülőtér előzetes engedély után használható.) A jelentős nagyságú kelet-nyugati átmenő forgalom nagymértékben hozzájárul a város fejlődéséhez. A várost elkerülő 4-es út, valamint a vízi és légi közlekedés megléte, a kitérő vasúti iparvágányok tették lehetővé, két ipari park, valamint logisztikai központ letelepedését.

Tömegközlekedés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Jászkun Volán különböző használatban lévő busz típusai
A Jászkun Volán 8-as járata
A Jászkun Volán jellegzetes színű 6Y járata

Szolnok város autóbusz viszonylata 1921-ben indult, napjainkban is jól megszervezett, áttekinthető rendszerű. A város központjából átszállással jól megközelíthető minden városrész. A megyeszékhely az egyetlen olyan város az országban, ahol egyedülálló utastájékoztatási rendszerrel van felszerelve, amely GPS-technológiával lekövethető. Szolnok közösségi közlekedésének ellátása a Jászkun Volán Autóbusz közlekedési Zrt. feladata, amelyet 65 autóbusszal lát el 39 vonalon mintegy 15 000 utast naponta és éves szinten mintegy 6 millió utas igényeit kielégítve. 2012-ben 5 viszonylat szűnt meg az alacsony utasszám miatt.

Autóbusz viszonylat (2014. január 1-től):

  • 1 Tallinn városrész - Vegyiművek
  • 1A Tallin városrész - Ipari Park (BSM)
  • 1Y Tallinn városrész - Cukorgyári lakótelep
  • 2 Tallinn városrész - Cukorgyári lakótelep
  • 2Y Tallinn városrész - Cukorgyári lakótelep
  • 3 Tallinn városrész - Erdért Zrt.
  • 4A Széchenyi lakótelep - Belváros - Széchenyi lakótelep
  • 6 Vasútállomás - Holt-Tiszapart - Gyümölcsös
  • 6Y Vasútállomás - Holt-Tiszapart
  • 7 Vasútállomás - Szandaszőlős
  • 7Y Vasútállomás - Tóth Árpád út
  • 8 Vasútállomás - Szandaszőlős
  • 8Y Vasútállomás - Tóth Árpád út
  • 9 Szolnok Ispán körút - Béke Tsz.
  • 10 Szolnok Ispán körút - INTERSPAR - Volán Zrt.
  • 11 Volán Zrt. - Vásárcsarnok - Stella D'Oro
  • 12 Szolnok Ispán körút - Tigáz - Volán Zrt.
  • 13 Vasútállomás - Vegyiművek
  • 13Y Vasútállomás - Vegyiművek
  • 15 Vasútállomás - Tiszaliget
  • 15K Vasútállomás - Tiszaliget
  • 16 Vasútállomás - Volán Zrt.
  • 17 Vasútállomás - Bevásárlópark - Vasútállomás
  • K15 Vaútállomás - Campus
  • 20 Tallinn városrész - Erdért Zrt.
  • 21 Tallin városrész - Volán Zrt.
  • 23 Kassai út - Cukorgyári lakótelep
  • 24 Vasútállomás - Széchenyi lakótelep
  • 24A Vasútállomás - Széchenyi lakótelep
  • 27 Vasútállomás - Tóth Árpád út - Vasútállomás
  • 28 Vasútállomás - Tóth Árpád út - Vasútállomás
  • 31 Tallinn városzrész - Volán Zrt.
  • 33 Szolnok Ispán körút - Ipari park
  • 34 Széchenyi lakótelep - Ipari park
  • 34A Széchenyi lakótelep - Cukorgyári lakótelep
  • 34B Széchenyi lakótelep - Repülőtér
  • 34E Széchenyi lakótelep - Vegyiművek
  • 34Y Széchenyi lakótelep - Erdért Zrt.
  • 37 Tallinn városrész - Repülőtér
  • 38 Tóth Árpád út - Vasútállomás

Gazdaság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A város gazdasága az utóbbi években jelentős átalakuláson ment át. A valamikor ipari-mezőgazdasági gazdaság átalakult, új vállatok, illetve sok kis vállalkozás született.

A meghatározó olajipar és a mezőgazdasági gépgyártás háttérbe szorult. Megmaradt viszont az élelmiszer-feldolgozás, fafeldolgozás, papírgyártás, vegyipar, gyógyszergyártás, vasúti járműjavítás. Jelentős cégek ma, a Stadler Rail Járműjavító Kft. és az Eagle Ottava gépjármű öléshuzatgyártás területéről . Az élelmiszer-és vegyipari cégeknek voltak több évtizedes múlttal rendelkező elődeik, amelyek a város és a környező települések lakóinak adtak biztos megélhetést. A közel száz éve működő cukorgyár bezárását 2007 novemberében jelentették be.[1]

Legnagyobb munkáltatók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

200-299 fő közötti létszámot foglalkoztató egységek

  • Bige Holding Kereskedelmi Kft.
  • Euroszol Autó-és belsőkárpit gyártó Kft.
  • Kerisz Ipari, Kereskedelmi Kft.
  • Mélyfúrási Kft.
  • Nefag Erdészeti Zrt.
  • Stella D'oro Ruhaipari Kft.
  • Tiszamenti Vegyiművek Zrt.
  • Víz-és csatornaművek Zrt.

300-499 fő közötti létszámot foglalkoztató egységek

  • -

500-999 fő közötti létszámot foglalkoztató egységek

  • Coop Szolnok Kereskedelmi Zrt.
  • Jászkun Volán Autóbuszközlekedési Zrt.
  • Stadler Rail Szolnok Vasúti Járműgyártó Kft.

1000-1999 fő közötti létszámot foglalkoztató egységek

  • Eagle Ottava Hungary Bőrgyártó Kft.

Munkanélküliek száma[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Év Munkanélküli (fő) Munkanélküli (%)
2001.01.20. 2 514 5,05%
2002.01.20. 1 783 3,49%
2003.01.20. 2 153 4,21%
2004.01.20. 1 828 3,62%
2005.01.20. 2 074 4,13%
2006.01.20. 2 096 4,15%
2007.01.20. 2 030 3,99%
2008.01.20. 2 185 4,32%
2009.01.20. 2 392 4,72%
2010.01.20. 3 621 7,19%
2011.01.20. 3 980 7,97%
2012.01.20. 4 150 8,41%
2013.01.20. 4 412 9,04%
2014.01.20. 3 243 6,35%

Áruházak[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Aldi diszkontáruház - Felső-Szandai rét 9.
  • Auchan hipermarket - Felső-Szandai rét 1.
  • CBA szupermarket (2 db) - Ady Endre út 3., Gorkij utca 55.
  • Coop szupermarket (15 db) - Abonyi út 38., Ady Endre út 28., Bajcsy-Zsilinszky út 6., Baross út 6., Baross út 58., Jubileum tér 4/a., Kossuth út 10-12., Krúdy Gyula út 108/c., Rákóczi út 26., Szántó körút 1., Széchenyi körút 14., Széchenyi körút 123., Tószegi út 8., Vásárhelyi utca 3., Verseghy utca 28/a.
  • Family Center bevásárlópark - Felső-Szandai rét 3.
  • Interspar hipermarket - Mátyás király út 29.
  • Lidl diszkontáruház (2 db) - Délibáb utca 6., Széchenyi körút 4/b.
  • Match szupermarket - Ady Endre út 15.
  • Media Markt műszakiáruház - Felső-Szandai rét 1.
  • Obi barkácsáruház - Felső-Szandai rét 2.
  • Pelikán Bevásárlóközpont - Ady Endre út 15.
  • Penny Market diszkontáruház (2 db) - Indóház utca, Széchenyi körút,
  • Praktiker barkácsáruház - Felső-Szandai rét 1/a.
  • Spar szupermarket (4 db) - Ady Endre út 28/a., Ságvári körút 25/a., Széchenyi körút 2., Városmajor utca 34.
  • Szolnok Plaza bevásárlóközpont - Ady Endre út 28/a.
  • Tesco hipermarket - Téglagyári út 30.
  • Tesco szupermarket (2 db) - Karinthy Frigyes út 38., Széchenyi körút 133.

Demográfiai adatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A szolnoki városháza

Szolnok város népességszámának változása 1850-től.[5]

A város népességszáma a rendszerváltás óta folyamatosan csökken. 1990-ben a város lélekszáma közel 79 000 fő volt, ami azóta is a legmagasabb számnak bizonyult a város történetében. 2011-ben a város lélekszáma körülbelül 73 000 fő, ám demográfusok prognózisai szerint ez a szám 2020-ra – az előző évek csökkenési és növekedési ütemeit figyelembe véve – akár 68 000 főre is csökkenhet.

Népcsoportok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2001-ben a város lakosságának 98%-a magyar, 1%-a cigány és 1%-a egyéb (főleg német) nemzetiségűnek vallotta magát.[6]

Sport[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szolnok a sport terén is kiemelkedő jelentőségű városok közé tartozik. Számos nagy múltú egyesület öregbíti a város hírnevét. Bővelkedik sportlétesítményekben is, ahol mind hazai, mind világversenyek megrendezésére kerül sor.

Szolnok a vizek városa, így elsősorban a vízi sportok jelentősége nagy. Itt található a Holt-Tiszán, a nemzetközi kajak–kenu versenyek megrendezésére alkalmas létesítmény, ahonnan számos magyar-, Európa-, világ- és olimpiai bajnok került ki. A Tiszaligetben lévő fedett sportcsarnokban szintén sok sportrendezvényt tartanak.

Az újkeletű sportokból is kiveszi a részét a város: 2007-ben Szolnokon tartották az V. Lábtoll-labda világbajnokságot.

Sportklubok:

Néhány kiemelkedő név a „Halhatatlanok Csarnokából”:

  • Boros Ottó (1927-1988), vízilabdázó-kapus, kétszeres olimpiai bajnok (1956, 1964), háromszoros Európa-bajnok (1954, 1958, 1962), hatszoros Magyar bajnok
  • Kanizsa Tivadar (1933-1975), vízilabdázó – kétszeres olimpiai bajnok (1956, 1964), kétszeres Európa-bajnok (1958, 1962), hatszoros Magyar-bajnok

Tiszapart panoráma[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tiszapart panoráma
A Tisza Szolnoknál

Kultúra[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Verseghy Ferenc Megyei Könyvtár

Szolnokon működő kulturális intézmények:

Könyvtárak:

Előadói csoportok:

  • Alföldi Olajbányász Fúvószenekar
  • Bartók Béla Kamarakórus, Magyarország egyetlen hivatásos női kamarakórusa
  • MÁV-GÉPÉSZET Járműjavító Férfikara
  • Szolnoki Kodály Kórus
  • Szolnoki Szimfonikus Zenekar

1964. május 23–24-én Szolnokon rendezték meg az I. Országos Minősítő Hangversenyt.

Látnivalók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Múzeumok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A zsinagóga (ma: Szolnoki Galéria)

Építészeti emlékek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Református templom

Szobrok, emlékművek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Trianon-emléktábla

Egyéb[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Oktatás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A városban közel 13 000 diák folytatja tanulmányait, így Szolnok joggal nevezhető igazi "iskolavárosnak". Szolnokon jelentős a szakmai oktatás. Az intézményekben évente több száz műszeripari, számítástechnikai, vezérléstechnikai, gépipari, építőipari, faipari, egészségügyi, kereskedelmi, közgazdasági képesítésű szakembert képeznek ki, magas színvonalon. A gimnáziumi és felsőfokú képzés országosan elismert. Gyakori a kéttannyelvű képzés.

Általános iskolák[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gimnáziumok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szakközépiskolák[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Felsőoktatás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Média[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egyéb[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Híres emberek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A város neves szülöttei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A város neves lakói[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Itt élt Tabák Lajos szociofotográfus.
  • Itt élt és tanult 1967-1969 között Farkas Bertalan vadászpilóta, űrhajós.
  • Itt sportolt 1954-től haláláig Kanizsa Tivadar kétszeres olimpiai bajnok vízilabdázó, úszó, edző.
  • Itt született, sportolt, élt, és a fél várost megtanította úszni Hasznos István olimpiai bajnok vízilabdázó, úszó, edző.
  • Itt született Lévai Anikó jogász, Orbán Viktor felesége. 1987 és 89 között Orbán Viktor is itt élt.
  • Számon tartják Tarján Imre fizikus, akadémikus, egyetemi tanárt, aki a szolnoki Verseghy Ferenc Gimnáziumban érettségizett 1930-ban. Tiszteletére megyei fizikaversenyt rendeznek 2000 óta minden év novemberében.
  • A Szolnok Vár Főplébánia plébánosa 1986-tól 2006-ig Ft Gacsári Kis Sándor prépost atya volt, 2006-tól 2008-ig pedig Hernádi László h főesperes atya
  • 1989-ben alakult meg a Szórványhelynökségen belül a Szolnoki Görög Katolikus Egyházközség, melynek első alapító paróchusa és templomépítője, a Partos kápolna restauráltatója volt 2012 augusztusáig FT Jaczkó György, aki ezen kívül a hajdúdorogi egyházmegye konzultora, majd 2013 szeptemberétől egyházmegyei építésügyi főelőadó is volt. 2013-ban a város Ezüst Pelikán-díjjal köszönte meg munkásságát.

Szolnok az irodalomban[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Szolnok a helyszíne és ihletője Móra Ferenc A Szép Mihály istene című írásának.

Testvérvárosok[8][szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Leendő testvérvárosok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2014. január 1. (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2014. augusztus 27. (Hozzáférés: 2014. szeptember 1.)
  2. ^ a b c szerk.: Dövényi Zoltán: Magyarország kistájainak katasztere, az első kiadást szerkesztette: Marosi Sándor és Somogyi Sándor, Második, átdolgozott és bővített kiadás (magyar nyelven), Budapest: MTA Földrajztudományi Kutatóintézet. ISBN 978-963-9545-29-8 (2010) 
  3. Szolnok.hu – Szolnok hivatalos honlapja
  4. Dr. Vörös István: Pár szó a város múltjáról. Rajzok Szolnok város múltjából és Szolnok rt. város története, 1926. (Hozzáférés: 2007. március 8.)
  5. A KSH adatai alapján: Statisztikai évkönyv: 1960, 1970, 1980, 1985, 1990, 1995, 2000. ksh.hu
  6. A 2001-es népszámlálás nemzetiségi adatsora
  7. Gondola.hu, 2013. március 31. Letöltve: 2013. július 2.
  8. http://info.szolnok.hu/alap.php?mi=dsp&msid=48&mpid=5&moduls=4_&link=0
  9. http://www.hu.emb-japan.go.jp/hun/culture/city.htm

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Szolnok témájú médiaállományokat.

Kultúra[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mindennapok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]