Nyáry Lőrinc

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Bedeghi Nyáry Lőrinc (1517 körül – Szucsány, 1558 vagy 1559) várkapitány, Hont vármegye főispánja, koronaőr.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Than Mór, Nyáry és Pekry elfogatása

Nyáry Ferenc halála után a király őt nevezte ki Hont vármegye főispánjává. Egyik vezetője annak a küldöttségnek, amely a Szent Koronát kísérte, amikor Szapolyai János özvegye, Izabella azt átadta I. Ferdinándnak, aki ezért koronaőrré nevezte ki. 1547-ben a stratégiai fontosságú Szolnok várának kapitányává nevezték ki. 1552 szeptemberében az észak felé nyomuló törökök nagy erőkkel ostromolták meg a várat, és a nagyrészt idegen zsoldosokból álló sereg az éj leple alatt megszökött, de Nyáry maroknyi hűséges emberével a végsőkig kitartott. Török fogságba esett, és a konstaninápolyi Héttoronyban raboskodott, ahonnan egy muzulmánná lett magyar, regőczi Huszár Imre csellel szabadította ki, akinek ezért hálából több falut adományozott. Történetének számos irodalmi feldolgozása született, és a szolnoki csata ihlette Than Mór Nyáry Ferenc és Pekry Gábor elfogatása című, 1853-ban készült kompozícióját, amely romantikus történeti festészetünk becses darabja.

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Nyáry Pál: Egy magyar főúr és kora. Budapest, 1938.