Baranyó Sándor

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Baranyó Sándor műteremháza

Baranyó Sándor (Szolnok, 1920. december 3.2001. április 25.) magyar festőművész.

Tartalomjegyzék

Élete [szerkesztés]

Tanulmányait 19391945 közt, a Magyar Képzőművészeti Főiskolán végezte. Szőnyi István növendéke, később tanársegédje volt. 1945-től 1951-ig a szolnoki művésztelepen élt és alkotott, majd 1951-től 1957-ig Budapesten élt. 1953-tól 1965-ig az oktatási minisztérium munkatársaként tevékenykedett. 1957-ben újra a Szolnoki Művésztelep tagja, meghatározó egyénisége lett. Az 1960-as években művészettörténetet tanított, és irodalomi kört vezetett a Varga Katalin Gimnáziumban. 19701982 között a Magyar képzőművészek és Iparművészek Szövetsége, Közép-magyarországi Területi Szervezet főtitkára volt. Számos európai országban járt tanulmányúton. Élete utolsó éveit Szolnokon és Nagykörűn töltötte, ott élt és alkotott. Műteremháza ma is őrzi, hatalmas méretű falfestményét. Halála után, Szolnokon (Szandaszőlős) utcát neveztek el róla.

Stílusa [szerkesztés]

„Főként tájképeket fest, motívumai a tanyák, szántóföldek és a tájban felbukkanó ember. Művei nem méretük, de a belülről jövő feszítőerejük révén monumentálisak. Gyorsan rögzíti benyomásait, de a hangulatteremtés mögött a kifejezés eruptív ereje munkál. Alkotásai szuggesztivitását intenzív színeivel, sokszor relief hatással kezelt festékfelhordásával éri el.” [1]

Kiállítások [szerkesztés]

Egyéni kiállítások [szerkesztés]

Válogatott csoportos kiállítások [szerkesztés]

Köztéri művei [szerkesztés]

Művek közgyűjteményekben [szerkesztés]

Díjak [szerkesztés]

Irodalom [szerkesztés]

Külső hivatkozások [szerkesztés]

  1. Egri Mária: A Szolnoki Művésztelep