Magyarország földrajzi kistájai

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Magyarország földrajzi tájegységeinek beosztását a Magyar Tudományos Akadémia Földrajztudományi Kutatóintézetében dolgozták ki[1] az elmúlt évezred végén, amelynek 2010-ben jelent meg átdolgozott és bővített kiadása.[2] A beosztás háromszintű, ebből a fölső szinten (földrajzi nagytájak) jóformán megőrizték a hagyományos természetföldrajzi beosztást. Természetesen a beosztás több eleme vitatható. Így például eltér a hagyományos felosztástól, hogy a Visegrádi-hegységet nem a Dunántúli-, hanem az Északi-középhegységbe sorolták. Ez földtanilag természetes (ugyanabból a miocén korú andezit rétegvulkáni sorozatból áll, mint a Börzsöny, szöges ellentétben az alapvetően karbonátos Pilissel, Budai-hegységgel és Gerecsével), például növényföldrajzilag azonban teljesen indokolatlan (a Matricum flóravidék és a Bakonyicum flóravidék határvonala, a Közép-dunai flóraválasztó a Duna bal partján húzódik). Az alább ismertetett beosztás tehát több tudományág egymásnak olykor kibékíthetetlenül ellentmondó szempontjait próbálja integrálni.

A közép- és kistájak nagytájanként:

1. Alföld:

1.1. Dunamenti-síkság:

1.2 Duna–Tisza közi síkvidék:

1.3. Bácskai-síkvidék:

1.4.Mezőföld:

1.5. Drávamenti-síkság:

1.6. Felső-Tisza-vidék:

1.7. Közép-Tisza-vidék:

1.8. Alsó-Tisza-vidék:

1.9. Észak-alföldi-hordalékkúpsíkság:

1.10. Nyírség:

1.11. Hajdúság:

1.12. Berettyó–Körös-vidék:

1.13. Körös–Maros köze:


2. Kisalföld

2.1. Győri-medence:

2.2. Marcal-medence:

2.3. Komárom–Esztergomi-síkság:


3. Nyugat-magyarországi peremvidék

3.1. Alpokalja:

3.2. Sopron–Vasi-síkság:

3.3. Kemeneshát:

3.4. Zalai-dombvidék:

4. Dunántúli-dombság

4.1. Balaton-medence:

4.2.Külső-Somogy:

4.3.Belső-Somogy:

4.4. Mecsek és Tolna–Baranyai-dombvidék:

5. Dunántúli-középhegység

5.1.Bakonyvidék:

5.2. Vértes–Velencei-hegyvidék:

5.3. Dunazug-hegyvidék:

6. Északi-középhegység

6.1. Visegrádi-hegység:

6.2. Börzsöny:

6.3. Cserhátvidék:

6.4. Mátravidék:

6.5.Bükkvidék:

6.6. Aggtelek–Rudabányai-hegyvidék:

6.7. Tokaj–Zempléni-hegyvidék:

6.8.Észak-magyarországi medencék:

Jegyzetek [szerkesztés]

  1. ↑ Marosi S. és Somogyi S. (szerk., 1990): Magyarország kistájainak katasztere I-II. MTA Földrajztudományi Kutatóintézet, Budapest, 1023 old.
  2. ↑ szerk.: Dövényi Zoltán: Magyarország kistájainak katasztere, az első kiadást szerkesztette: Marosi Sándor és Somogyi Sándor, Második, átdolgozott és bővített kiadás (magyar nyelven), Budapest: MTA Földrajztudományi Kutatóintézet. ISBN 978-963-9545-29-8 (2010) 

Források [szerkesztés]

A lap eredeti címe: „http://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Magyarország_földrajzi_kistájai&oldid=13594032”