Oroszlány

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Oroszlány
Oroszlány címere
Oroszlány címere
Közigazgatás
Ország  Magyarország
Régió Közép-Dunántúl
Megye Komárom-Esztergom
Járás Oroszlányi
Kistérség Oroszlányi
Jogállás város
Polgármester Takács Károly (Fidesz – Magyar Polgári Szövetség)[1]
Jegyző Dr. Zágonyi Éva
Irányítószám 2840
Körzethívószám 34
Népesség
Teljes népesség 18 326 fő (2013. január 1.)[2]
Népsűrűség 246,52 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület 75,86 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Oroszlány  (Magyarország)
Oroszlány
Oroszlány
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 47° 29′ 21″, k. h. 18° 18′ 60″Koordináták: é. sz. 47° 29′ 21″, k. h. 18° 18′ 60″
Oroszlány  (Komárom-Esztergom megye)
Oroszlány
Oroszlány
Pozíció Komárom-Esztergom megye térképén
Oroszlány weboldala

Oroszlány (németül Ohreslahn) város , az Oroszlányi járás székhelye Komárom-Esztergom megyében.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A a Vértes északnyugati lábánál, Tatabányától 15 km-re DNy-ra fekszik,

Megközelíthetősége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Vonattal a Tatabánya–Oroszlány-vasútvonalon, illetve autóbusszal Budapestről, Győrből, Kisbérről, Tatabányáról.

Nevének eredete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szokatlanul hangzó nevét a szájhagyomány szerint azért kapta, mert a várúr két rossz lányát tartotta bezárva az erődítmény börtönében („Ó rossz lány…” – hangoztatta gyakran). A valószínűbbnek tűnő magyarázat szerint a település a nevét a Csák család címerállatáról, az oroszlánról kapta. Egyes vélekedések szerint a vár kapuját is két kőoroszlán őrizte.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A város közelében fekvő Környén már a római korban is település volt (Quirinum), ám Oroszlányban az ember legkorábbi nyoma a város mai területén az avar korból fogható meg (eltekintve a XIX. század végén talált, néhány nehezen datálható kőeszköztől), erről a két kora avar kori temetőrészlet feltárása (1957, 1973) során előkerült leletek (pajzsdudorok, lándzsahegyek, vaskések, ékszerek, kerámiák, fémabroncsos favödröcskék stb.) tanúskodnak.

Első említése 1383-ból való, ekkor Oroszlankew (Oroszlánkő) néven tűnik fel, aztán a 15. században Possesio Orozlankew néven említik egy oklevélben, a Csák nemzetség birtokaként.

1536-ban még feltűnik „Oroszlánkő várának” említése, aztán a török hódoltság idején már nem szerepel a lakott helyek jegyzékében. Forrásainkból mindenesetre kiderül, hogy a török az 1543-as hadjárata során felgyújtotta Tata, Gesztes és Vitány várát is, elképzelhető, hogy Oroszlánkő is erre a sorsra jutott.

A 16. század második felében, ill. a 17. században a vár és vidéke teljesen lakatlan, neve is „Pusztaoroszlánkő”-ként tűnik fel ekkor. A megújulás a török kiűzését követő betelepítési politika révén köszöntött a vidékre: a terület ekkori birtokosai, az Eszterházyak Pozsony, Nyitra és Trencsén vármegyéből származó szlovákokat telepítettek be a puszta vidékre. A telepesek feljegyzéseiből kiderül, ekkor még láthatóak voltak a vár romjai, de ennek köveit házaik építéséhez hordták szét.

Oroszlány látképe légifelvételen

A Rákóczi-szabadságharc bukása után a fejedelemhez hű Esterházy Antal követte urát a száműzetésbe, így birtokai a császárhű Eszterházy Józsefre szálltak. Ezidőtájt a népesség igen alacsony a faluban: mindössze húsz körüli az itt élő jobbágycsaládok száma, ám ez az úrbérrendezés idején már 117 fő jobbágyra valamint 50 fő zsellérre emelkedett. Továbbnézve a demográfiai adatokat megállapíthatjuk, hogy az 1820-as években a falunak 598 lakója volt már, akik a csaknem 200 házban élték nehéz életüket.

Az 1848–49-es események utáni jobbágyfelszabadítás némileg könnyített a jobbágyok terhein, ám szűkös bevételeik miatt gyakran kénytelenek voltak a közelben fekvő Eszterházy-birtok számára dolgozni. A nehéz körülmények miatt százak vándoroltak el a vidékről, a helyzetet tovább súlyosbították az első- majd a második világháború emberveszteségei.

A szocialista időkben a várost övező széntelepekre tevődött át a hangsúly, (a barnakőszén nyomait már a 20. század elején kimutatták) amelynek nyomán a település 1954-ben városi rangot nyert, és Oroszlány városa az ország egyik legfőbb szénbányászati térségévé vált. Ennek azonban vége: az aknák mára mind bezártak, egyedül a Pusztavámon működő márkushegyi szénbánya tanúskodik még a bányászatról.

Címer leírása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Oroszlány város címere hegyes talpú pajzs, kék mezőben, zöld pázsiton, balra forduló, ágaskodó, egyfarkú, arany oroszlán.

Nevezetességei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Evangélikus templom
Víztorony a Haraszt-hegyen
Víztorony – Haraszt-hegy 
Az 1960-as években megépített monstrum formáját tekintve egyedülálló az országban. Fénykora idején az egész város vízellátását biztosította, jelenleg a térség központi víztároló medencéje. Megépítése óta azonban a város egyik szimbóluma, amely az oroszlányi belváros közelében, a Haraszt-hegy tetején emelkedik, így Oroszlány számos pontjáról látható. Tövéből szép kilátás nyílik a városra, és a települést övező erdőségekre.
VároskapuFürst Sándor utca 
A városkapu 1958-as megépítése óta Oroszlány egyik szimbóluma. Kezdetben a városi könyvtár kapott helyett falai között. A város művelődési házának felépítése után az épület funkcióját vesztette, mert a könyvtár oda költözött át. Állapota innentől kezdve jelentősen romlott, amelyet csak az 1990-es években végrehajtott restaurálás fékezett meg. Funkciója egyelőre nem tisztázott, bár a város legimpozánsabb épületei közé tartozik.
Oroszlányi Bányászati Gyűjtemény – volt XX-as akna.
Katolikus templom – Haraszt-hegy 
A templomot Ripszán János tervei alapján építették, felszentelésére 1994-ben került sor. Célszerűbb talán templomegyüttesről beszélni, a komplexum ugyanis nemcsak a templomot,hanem a hitoktatótermet és a plébániát is magában foglalja. A Győri Egyházmegye kezdte az építkezést, de a befejezésre már a Székesfehérvári Egyházmegye védnöksége alatt került sor. A templom védőszentje Munkás Szent József, búcsúnapja május 1.
Evangélikus templom 
Az oroszlányi evangélikusok első temploma 1702-ben épült, majd mikor kicsinek bizonyult átépítették. A ma is látható egyhajós, klasszicista stílusú templomot 1787-ben szentelték fel, a majki kamalduli remeteség bezárása után öt évvel. Fontos dolog ez a templom történetében, hiszen a helybéliek hozzájuthattak az impozáns majki templom berendezéseihez: a főoltár, a szószék, és a karzatot tartó oszlopok is onnan származnak. A 30 méter magas toronyban az első világháborúig három harang volt, de kettőt hadicélokra vittek el. 1923-ban pótolták a hiányzó harangokat, de a második világháborúban ismét kettőt rekviráltak. A délidőben megszólaló három és félmázsás harang szava Oroszlány-Ófalu közepéről messzire hallatszik, a harang zúgása az egész városban hallható.
Topolya-kút 
A köztéri alkotást szokás Topolyafának vagy csak egyszerűen Topolyának is hívni. Oroszlány magvának, a falunak a fennállásának 300. évfordulójára emeltette a város. A kompozíció Kugl György, városból elszármazott szobrászművész alkotása. A stilizált fát formázó központi elem körül kisebb térkövek helyzkednek el, egyikben ivókutat rejtettek el. A város jelesebb napjain a „fa” tetejéről folyik a víz, teljessé téve az emlékművet.
Szlovák nemzetiségi tájház 
A 19. század végén épült telkesgazda-házban 1987-ben nyílt meg a szlovák tájház. A háromosztatú lakóház konyháját és szobáit enteriőrszerűen rendezték be, elsősorban a településen gyűjtött tárgyakból válogatva. A kiállított tárgyak közül különösen érdekesek az egykori oroszlányi viseletet bemutató ruhadarabok és a mindennapi élet tárgyi eszközei , de az udvart keresztben lezáró pajtában a földművelés eszközei mellett szekér is látható. A lakóházzal szemben álló nyári konyha és az alatta lévő pince berendezése hűen mutatja be a tejgazdálkodás és a szőlőművelés hagyományos eszközkészletét. Az itteni lakosság csekély jövedelme kiegészítése érdekében hamuzsírfőzéssel, mészégetéssel, fuvarozással is foglalkozott. A kiállítás ezekről a mesterségekről is megemlékezik.
Esterházy-vadászkastély

Itt született[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Látnivalók a közelben[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Képtár[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Oroszlány települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2011. november 27.)
  2. Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2013. január 1. (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2013. augusztus 27. (Hozzáférés: 2014. január 13.)
  • Gombkötő Gábor–Havasházi László: Város született, Oroszlány, 1964, 9-14 p
  • www.turisztika.oroszlany.hu

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Oroszlány témájú médiaállományokat.