Bakonysárkány

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Bakonysárkány
Bakonysárkány címere
Bakonysárkány címere
Közigazgatás
Ország  Magyarország
Régió Közép-Dunántúl
Megye Komárom-Esztergom
Járás Kisbéri
Kistérség Kisbéri
Jogállás község
Polgármester Ősz Ferenc (FIDESZ-KDNP)[1]
Irányítószám 2861
Körzethívószám 34
Népesség
Teljes népesség 991 fő (2014. január 1.)[2]
Népsűrűség 66,53 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület 14,13 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Bakonysárkány (Magyarország)
Bakonysárkány
Bakonysárkány
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 47° 26′ 48″, k. h. 18° 06′ 07″Koordináták: é. sz. 47° 26′ 48″, k. h. 18° 06′ 07″
Bakonysárkány (Komárom-Esztergom megye)
Bakonysárkány
Bakonysárkány
Pozíció Komárom-Esztergom megye térképén
Bakonysárkány weboldala

Bakonysárkány (németül Schargan) község Komárom-Esztergom megyében, a Kisbéri járásban található.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A faluház

A község Komárom-Esztergom megye déli részén Fejér megye határán fekszik. A község elérhető a 81. számú főközlekedési út mentén (Győr-Székesfehérvár). Kisbértől 9 km-re délkeletre, Mórtól 12 km-re északnyugatra, a Bakony és a Vértes hegység között, a Móri-árok lejtőin fekszik. Az 1960-as években modernizált és új vonalvezetésű út elkerüli a települést. A községnek van vasútállomása a Komárom-Székesfehérvár vasútvonalon.

Természeti adottságok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A település 200 m-es tsz. feletti dombhátakon részben a Bakony, részben a Vértes lankáin fekszik a Móri-árok tektonikus vonalának északi végződésénél. Területéről északra és délre is indulnak patak völgyek a Concó- illetve a Gaja-patak felé. Komolyabb vízbázis hiánya miatt a vízellátás az 1980-as években megépített ivóvíz (táv) vezetékében biztosított. Benne tatabányai karsztvíz folyik. Felszín alkotó közetei: A homokkő, agyagmárga, kavics és homok is elfordul. Természetes növénytakarója a cseres kocsánytalan és cseres molyhos tölgyes. Talaja az agyagbemosodásos barna erdőtalaj.

Éghajlata nedves kontinentális terület, mérsékelten hűvös és a mérsékelten száraz változata jellemzi. Évi középhmérséklete 9,6 °C, az éves csapadékátlaga 650 mm. Az uralkodó szélirány nyugati és északnyugati.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A községháza
A római katolikus templom

A település valószínűleg a rómaiak korában is létezett, mert a Arrabonát-Alba Régiával (Győrt-Székesfehérvárral) összekötő hadiút mentén volt megtalálható. Sárkány faluról az első nem hiteles adatot egy 1247-es oklevélben találhatjuk meg. Eszerint IV. Béla király a tatárjárás után Miklós fiának (Bechend comes) adományozta jutalomként a velencei hadjáratban tanúsított vítézségéért. 1287-ben a Pylis nemzetségbeli Demeter comesnek adta el.A vevő Bechend comes veje volt.

1193-tól említik, Csókakő várához tartozó birtok volt. Más okiratok szerint 1287-ben a fontos hadászati szerepet játszó Csókakő tartozéka.

Adó-főkönyv részlet

A középkori falu – a hagyomány szerint – a Faluhely dülő mellett lévő "Sárkánlyuk"-ból nyerte a nevét. Ma is fákkal benőtt ingoványos tavacskává szélesedő árok, mely korábban tekintélyesebb lehetett. Innen ered a Büdös-ér. A középkori falu a Faluhely dülő helyén keresendő. 1448-tól a Rozgonyi család tulajdona. II. Ulászló 1508-ban Kanozsai Györgynek ajándékozta.

Az 1543-as török hadjárat során elfoglalták. Ez rövidebb hosszabb megszakításokkal 1686-ig tartott.

1692-ben megalakult az új nemesi vármegye. Újjászervezdött Fejér megye közigazgatása. A község, mely a középkorban többször Komárom vármegye része volt 1950-ig végleg Fejér megyéhez került.

A török időket követően még évtizedekig lakatlan maradt a falu. I. Lipót Hochburgi Haas Jánosnak adományozta. {Moson} Magyaróvári számadótiszt volt.) Ő is még lakatlan tarületként kapta meg. A falu élete s Hochburg család által végrehajtott német betelepítéssel kezdte meg újra az életét.

A nyugat-morvaországi Hochburg birtokról 24 család települt át Wágner és a Wuts család vezetésével. A falu ekkor került a jelenlegi helyére. Ekkor már állt a mai falu közepén egy barokk hatást keltő nagyvendéglő. (Wágner ház) E köré épültek fel a telepesek kis házai. A betelepítés 1720-1740 közé tehető. A sárkányiak lelki gondozását a szintén betelepített kapucinusok látták el. 1788-ban alapították meg az első önálló plébániáját. A templomot 1804-ben kezdték el építeni, amit 1807-ben szenteltek fel.

A községnek már 1778-ban volt egy nádfedeles, egytantermes épülete.[3]

Közelmúltja és jelene[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1860-ban megépült az Újszőny (Komárom) – Székesfehérvár vasútvonal. Ez segítette Sárkány fejlődését. 1897-ben épült fel a régi községháza, amelynek alapzatára 1968-ban az új tanácsháza épült fel. Felújításként, az akkori jogszabályok miatt. 1874-ben újabb iskola épült fel a régi helyén. Ezt váltotta fel a jelenlegi, amit 1929-ben építettek meg. A mai napig többször korszerűsítették. Az 1880-as évektől nagy erdőirtások folytak a település környékén. Ezekre az akkor használatos dülőnevek utalnak. A vasút könnyűvé tette a fa elszállítását, ezzel fellendítve az egyébként szegény falut. A friss nemességű Vértesy család birtokába került 350 kh termőföld, az akkor már felparcellázott báró Biske föld jó része, viszont a falusi parasztgazdák kezébe került. Az 1890-es száraz évek jó néhány gazda tönkremenéséhez járultak hozzá. Az árverések után szinte minden családból kivándoroltak Amerikába. A 20. század elején sokan visszatértek és a megszerzett vagyonukból új életet kezdtek.

A község neve elé 1902-től fűzték a Bakony szót. A 20. század elején igen élénk társadalmi élet zajlott a faluban. Több egylet alakult. Így az Oltáregylet, az Önkéntes Tüzoltó Egylet, és a Katolikus Legény Egylet. A német nemzetiségűek összetartozás tudata hozta létre a Német Népszövetséget, majd 1941-től a Volksbund-ot. A második világháború után a lakosság összetétele megváltozott. A kitelepített német lakosság helyébe a szlovák–magyar lakosságcsere keretében Felvidék-ről kitelepített családokat telepítettek le. A mezőgazdaság átszervezésével itt is létrejött a termelőszövetkezet.

1950-ben a megyerendezés során Fejér megyétől Komárom megyéhez csatolták. A járások megszűnése után 1988-ig Kisbér vonzáskörzetébe került. A település népessége 1949-től 1970-ig nőtt. Majd a hetvenes években rohamosan csökkent az elvándorlás miatt. A székesfehérvári új lakónegyedek átadásával egyidőben, több százan költöztek a városba. Jelentősen csökkent a születések száma. A község lakossága elöregedett. A szinte egyforma távolságra lévő városok elszívó hatása érvényesül a mai napig. (Mór, Székesfehérvár, Kisbér és Komárom.) Az itt maradt lakosság nagyobb része a Kisbéri Állami Gazdaság illetve az önállóságát elvesztett és a vérteskethelyi és császári termelőszövetkezettel összevont gazdaságban dolgozik. Az elöregedés mellett megjelent a munkanélküliség is.

A helyi egészségcentrumban gondoskodnak a lakosság ellátásáról (háziorvos, védőnő, gyógyszertár).

Nevezetességei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • római katolikus templom
(műemlék jellegű) Tervezője, építője ismeretlen. Felavatását Neiszer József végezte el 1807-ben. A templom felújítását 1954-ben végezték el. A belső felújítás után kerültek fel a jelenleg is látható freskók. Alkotójuk ismeretlen. A "szentév" (1975) tiszteletére cserélték ki a templomtorony borítását.
  • "Wágner ház"
A hagyomány szerint, ez a ház évszázadokon keresztül postaállomás és lóváltóhely volt. Itt pihentek meg a Tolnából Komáromba visszatérő, hajóvontatók fogatai.
Különösen szép az udvari árkádsora, szobái mennyezeteinek megoldása, boltíves pincéje. Az árkádsora mára már nem egységes. Ugyanis az épületet a községi önkormányzat óvodának használja. A szakszerűtlen beépítések következtében az eredeti jellege megváltozott. A ház udvarát lezáró két kaput az 1970-es években lebontották, mert annyira megromlott a vaskapuk állapota, hogy életveszélyessé váltak. Helyi monda szerint a pincéből több kilométeres alagutat ástak, hogy az itt tartózkodó bakonyi betyárok el tudjanak szökni az őket üldöző csendőrök elől. ˙(Vö.: kisbéri Pokol csárda)
  • a környező erdőségek
A települést erdőségek veszik körül. Ezzel lehetőséget teremtenének az erre járóknak a túrázáshoz.
  • a falu beépítettsége
Jellegzetes a "sváb" falu beépítése. Az udvart keresztben a szomszédéval érintkező pajták zárják le. Az így kialakult pajtasor "erődszerűen" veszi körül a települést. A házakat a vakolt téglapárkány alatti falsíkon , főleg az ablakok feletti részen díszítették.
  • rendezvények
    • Bakonyi Amatőr Népművészeti Fesztivál, évente márciusban,
    • nemzetiségi találkozók májusban,
    • „Sárkányi őrület” futóverseny minden év szeptemberében.

Képtár[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Bakonysárkány települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2011. november 27.)
  2. Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2014. január 1. (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2014. augusztus 27. (Hozzáférés: 2014. szeptember 1.)
  3. A bakonysárkányi németek története bővebben a Gyökereink című könyvben tekinthető meg

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Bakonysárkány község története (Bakonysárkány községi Tanács VB. 1960 ?) (kézirat)
  • Bárdos Dezső Sóhivatal Győr, 1988-2000 (kézirat),
  • Komárom-Esztergom megye kézikönyve (ALFADAT-CEBA Szekszárd, 1998) ISBN 9639089117

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Bakonysárkány témájú médiaállományokat.

Testvértelepülések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szlovákia Bogya, Szlovákia Csehország Bulhary, Csehország