Kisapostag
| Kisapostag | |
 |
|
| Közigazgatás | |
| Ország |  Magyarország |
| Régió | Közép-Dunántúl |
| Megye | Fejér |
| Kistérség | Dunaújvárosi |
| Rang | község |
| Polgármester | Schreiner Béla[1] |
| Irányítószám | 2428 |
| Körzethívószám | 25 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 1427 fő (2010. január 1.)[2] +/- |
| Népsűrűség | 148,96 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Terület | 9,58 km² |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 Kisapostag
Pozíció Magyarország térképén
|
|
Kisapostag
Pozíció Fejér megye térképén
|
|
| Kisapostag weboldala | |
Kisapostag község Fejér megyében, a dunaújvárosi kistérségben.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Fekvése
A Duna jobb partján, Dunaújvárostól délre (6 km), a Mezőföldön fekszik. Nyugati oldalán a 6. sz. főút, északról pedig az M8-as autópálya és az új Duna-híd található. A település egybeépült Baracs-Üdülőtelep településsel, de közigazgatásilag nem tartozik vele össze.
[szerkesztés] Története
A területen már a bronzkorban is éltek emberek, akik az itt talált kerámiaedények után a kisapostagi kultúra nevet kapták. Későbbi emlékek közé sorolható a két római őrtoronymaradvány, amelyeket a 6-os út építése közben találtak. A négyszögű, 40-50 m oldalhosszúságú tornyok a 4. század második felében épültek fából, tetejüket tégla fedte, és árok vette őket körül. A főút 75,6 kilométerénél egy római eredetű mérföldkövet is találtak, e szerint a római mérföldkő szerint 51 mérföldre van Aquincumtól, mely Gordianus császár korából Kr. u. 239-ből származik. A 11. és a 13. század között a település a Veszprém-völgyi apácák birtoka volt, majd a Paksy család birtokrésze lett a terület a 14. században. Ebből a korból származnak azok a kemencék, amit a 60-as években a Dunasoron tártak fel. Jelentős dunai átkelőhely volt itt, amit egy 1217-es oklevél bizonyít. A török időkben a terület elnéptelenedett, mint általában a Duna-menti települések. A fő hadiút erre haladt, az utánpótlási vonalak legkézenfekvőbb helye a Duna volt. A török dúlások után a 18. században a túlpartról érkező dunaegyháziak, apostagiak, dunavecseiek művelték a területet.
Egy 1782-es térképen már Egyház szalások néven szerepel (valószínűleg a német ajkú szerző elírása alapján). Egy későbbi 1858-as térkép Egyház szállások néven említi. Az 1882-es térképen már Kis Apostag a neve a falunak. 1867. november 26-áról dokumentumok bizonyítják, hogy Dunaegyházáról szlovák származású családok költöztek át [3] a területre, akik már amúgy is vagy egy évszázada művelték az itteni földeket. 1891-ben közigazgatásilag Baracshoz csatolták, ettől kezdve lett önálló kisközség. 1900-ban még 58% tartotta magát szlováknyelvűnek, de az asszimilálódás beindult. Napjainkra már csak családnevek emlékeztetnek a szlovák eredetre, igazán már senki nem tartja a hagyományokat. A II. világháborúban németek és szovjet csapatok is beszállásolták ideiglenesen magukat a faluba. A falu fejlődése a háború után a Dunai Vasmű építésével párhuzamosan fellendült. A munkalehetőségek és a város léte pozitívan hatott a községre. Napjainkban a lakosság 1500 fő körül van.
-
Térkép 1782-ből
-
Térkép 1858-ból
-
Térkép 1882-ből
