Kisapostag

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kisapostag
2008.0812-Kisapostag felülről.jpg
Légi felvétel
Kisapostag címere
Kisapostag címere
Közigazgatás
Ország  Magyarország
Régió Közép-Dunántúl
Megye Fejér
Kistérség 2012-ig Dunaújvárosi
Jogállás község
Polgármester Schreiner Béla[1]
Irányítószám 2428
Körzethívószám 25
Népesség
Teljes népesség 1427 fő (2010. jan 1.)[2] +/-
Népsűrűség 148,96 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 70[3] m
Terület 9,58 km²
Földrajzi nagytáj Alföld[4][5]
Földrajzi középtáj Mezőföld[4][5]
Földrajzi kistáj Közép-Mezőföld[4][5]
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Kisapostag  (Magyarország)
Kisapostag
Kisapostag
Pozíció Magyarország térképén
Koordináták: é. sz. 46,89241°, k. h. 18,93323°
Kisapostag  (Fejér megye)
Kisapostag
Kisapostag
Pozíció Fejér megye térképén
é. sz. 46,89241°, k. h. 18,93323°
Kisapostag weboldala

Kisapostag község Fejér megyében, a dunaújvárosi kistérségben.

Tartalomjegyzék

Fekvése [szerkesztés]

A Duna jobb partján, Dunaújvárostól délre (6 km), a Mezőföldön fekszik. Nyugati oldalán a 6. sz. főút, északról pedig az M8-as autópálya és az új Duna-híd található. A település egybeépült Baracs-Üdülőtelep településsel, de közigazgatásilag nem tartozik vele össze.

Története [szerkesztés]

A területen már a bronzkorban is éltek emberek, akik az itt talált kerámiaedények után a kisapostagi kultúra nevet kapták. Későbbi emlékek közé sorolható a két római őrtoronymaradvány, amelyeket a 6-os út építése közben találtak. A négyszögű, 40-50 m oldalhosszúságú tornyok a 4. század második felében épültek fából, tetejüket tégla fedte, és árok vette őket körül. A főút 75,6 kilométerénél egy római eredetű mérföldkövet is találtak, e szerint a római mérföldkő szerint 51 mérföldre van Aquincumtól, mely Gordianus császár korából Kr. u. 239-ből származik. A 11. és a 13. század között a település a Veszprém-völgyi apácák birtoka volt, majd a Paksy család birtokrésze lett a terület a 14. században. Ebből a korból származnak azok a kemencék, amit a 60-as években a Dunasoron tártak fel. Jelentős dunai átkelőhely volt itt, amit egy 1217-es oklevél bizonyít. A török időkben a terület elnéptelenedett, mint általában a Duna-menti települések. A fő hadiút erre haladt, az utánpótlási vonalak legkézenfekvőbb helye a Duna volt. A török dúlások után a 18. században a túlpartról érkező dunaegyháziak, apostagiak, dunavecseiek művelték a területet.

Egy 1782-es térképen már Egyház szalások néven szerepel (valószínűleg a német ajkú szerző elírása alapján). Egy későbbi 1858-as térkép Egyház szállások néven említi. Az 1882-es térképen már Kis Apostag a neve a falunak. 1867. november 26-áról dokumentumok bizonyítják, hogy Dunaegyházáról szlovák származású családok költöztek át [6] a területre, akik már amúgy is vagy egy évszázada művelték az itteni földeket. 1891-ben közigazgatásilag Baracshoz csatolták, ettől kezdve lett önálló kisközség. 1900-ban még 58% tartotta magát szlováknyelvűnek, de az asszimilálódás beindult. Napjainkra már csak családnevek emlékeztetnek a szlovák eredetre, igazán már senki nem tartja a hagyományokat. A második világháborúban németek és szovjet csapatok is beszállásolták ideiglenesen magukat a faluba. A falu fejlődése a háború után a Dunai Vasmű építésével párhuzamosan fellendült. A munkalehetőségek és a város léte pozitívan hatott a községre. Napjainkban a lakosság 1500 fő körül van.

Jegyzetek [szerkesztés]

  1. Kisapostag települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2011. június 18.)
  2. Helységnévkönyv adattár 2010 (magyar nyelven) (XLS). KSH, 2010. január 1. (Hozzáférés: 2011. június 14.)
  3. Kisapostag, Hungary (angol nyelven) (html). Falling Rain Genomics, Inc. (Hozzáférés: 2012. július 4.)
  4. ^ a b c Fejér megyei kistérségek összehangolt stratégiai programja (pdf) pp. 29–34. Sárvíz Térségfejlesztő Egyesület, 2001. (Hozzáférés: 2012. július 11.)
  5. ^ a b c szerk.: Dövényi Zoltán: Magyarország kistájainak katasztere, az első kiadást szerkesztette: Marosi Sándor és Somogyi Sándor, Második, átdolgozott és bővített kiadás (magyar nyelven), Budapest: MTA Földrajztudományi Kutatóintézet. ISBN 978-963-9545-29-8 (2010) 
  6. A szlovákok "Tótok" a török kor elnéptelenedése utáni betelepüléskor kerültek Dunaegyházára

Külső hivatkozások [szerkesztés]